Bibi sem úszta meg....

Egy percig sem gondoltam soha, hogy majd ő kivétel lesz és nem küzdünk majd, de nem gondoltam, hogy ilyen korán utol éri a krupp! 
Ez önmagában még nem is lenne baj, 6 éve küzdünk már vele, meg sem lepődünk, ha valamelyik gyerekünk "ugat". Annak viszont nem örültem, hogy Bibi mindezt péntek délben kezdte, mikor már gyerekorvos nem volt és a rectodelt is lejárt.
2-kor felhívtam a tüdőgyógyászunkat, akihez Marci is meg Domi is jár. Pont 1 hete voltunk nála, Dominak csinálta meg az allergiavizsgálatát. Az asszisztens azt javasolta ha gondoljuk menjünk be. Itt még nem gondoltam, beszéltem a dokival, azt mondta, hogy kaphat Marci asztmagyógyszeréből, flixotide-t kaphat és nem toldalékból, hanem csak a szájába. 
Aztán eltelt egy kis idő, egyre csúnyább és rekedtebb hangja lett, így úgy döntöttem, hogy mivel itt a hosszú hétvége csak elviszem és megmutatom. 
Hatalmas segítségemre volt Ani, aki itt lakik az utcában és sokszor segít nekem. A gyerekeink egy csoportba járnak az oviban. Lent találkoztunk a kapunál, odaadtam neki a kulcsot, hogy hozza haza a gyerekeket, amíg én elviszem Bibit a dokihoz. Az eső szakadt, a buszmegállónál meg persze csak egy pad van, fedett rész nincs. Szemben vásárolt épp Erika, az ikrek anyukája, Ani odaintett neki, hogy jöjjön át hozzánk. Megkérte, hogy vigyen már el minket kocsival a rendelőhöz. Erikát sem kell 2x kérni, ha segítségről van szó! Azonnal bepakoltunk a kocsiba és 5 perc múlva már ott is voltunk.
Ezúton is köszönöm neki, hiszen ennek köszönhetően azonnal bejutottunk, pont nem volt előttünk senki. 
Nem volt se beutalónk, se időpontunk, de csak legyintettek. 
Bibit feltettük az ágyra, a doktornő meghallgatta a tüdejét, megnézte a torkát, belenézett a fülébe, megtapogatta a nyirokcsomóit. Egy szóval alapos volt nagyon! 
Mondta, hogy örül, hogy behoztam, mert nem szereti, ha fél éves kor alatti gyerek kruppos. 
Írt neki kevert kúpot, aminek a hatóanyaga ugyanaz, mint a rectodelté, csak nem mérik arany árban. 1220.- volt 5 db., de az is tény, hogy 1 hónap alatt lejár. 
Írt még fenistil cseppet, calcimuscot. Az mondta este használjuk a flixotide-t és a kúpot, ha kell. 
Hazafelé kiváltottuk a recepteket. Estére kapott kúpot, ment a párásító és a sólámpa. Szerencsére egyet sem köhögött. Az arca még piros és a hangja még rekedt, de szerintem már jobban van, mint tegnap. :) 

A kis beteg

 Mióta meg tud fordulni (mert kb. 1 hete meg tud fordulni! :) ) azóta sokszor így alszik hason. :)

 Az arca még piros

180g CH

Na ja. Hogy az elején kezdjem....
Szülés óta egy deka nem ment le rólam. bármit csináltam, a fejem tetejére is állhattam, meg sem mozdult a súlyom. Jó, nyilván nem attól fog, de akkor is. 
Még szülés közben/után felvetődött az orvosomban az inzulinrezisztencia. Eddig húztam halasztottam a dolgot, míg nem végső elkeseredésemben megcsináltattam a Klinikán a vizsgálatot. 
A cukrom az rendben volt, de az inzulinom valóban a határérték felett volt, így elrendelték a 180-200g szénhidrát diétát. Kaptam gyógyszert is - mert kértem - hogy kicsit segítsen. Ha csak placebo lenne még az is jót tenne a lelkemnek, de szerencsére nem az.
Csütörtökön kezdtem a diétát. Iszonyat szenvedés ez nekem, aki imád enni és imádja a tipikus jó magyaros kajákat! 
Bevásároltam a diétához és elkezdtem számolgatni. Az első 1-2 napiszonyú volt, nem is maga a számolgatás, mert azt még viccesen is fel tudom fogni, hanem a mennyiségek és az, hogy nem ehetem azt, amit szeretnék. Még csak 6 napja csinálom a diétát, de már 3 kilót fogytam és egész belejöttem. Igazából a diétát illesztettem a saját napirendembe.
Pl. én reggel mindig kakaót iszom, anélkül nekem nincs élet. A reggeli 40 CH ami engedélyezett, de én csak 2,5 dl. kakaót iszom, ami 27 CH. Tehát nem fogyasztom el a megengedett adagot sem. Hozzáteszem, hogy nálam lehet ingadozás, mivel nem vagyok cukros!
Az ebédekkel vannak problémáim, mert imádom a rizst és a krumplit, amit most ki kellett iktatni az étrendemből, bár itt is csaltam kicsit, mert a sültkrumplit pl. sütőben sütve 20 dekát megehetek minden nélkül. Vagy egy jó szelet tarjával, hiszen a húsokban szinte 0 a CH. Tízórai meg uzsonna 20 CH lehet, én itt is csak egy kó kis lattet iszom, ami 12 CH. A vacsim az általában graham kenyérből vagy bakonyiból melegszendvics, vagy rántotta, saláta.... Itt is szinte csak a kenyérben van a CH, a többiben elhanyagolható. Így napi szinten meg sem eszem a 180 CH-t, átlagosan 150-et szoktam fogyasztani. 
Emellett szedem a meforalt. A szobabiciklivel még csak szemeztem, a sarokban várja, hogy rávegyem magam arra, hogy kivonszoljam onnan. Viszont folyton úton vagyok és pörgök, rengeteget sétálunk Bibivel, és hát persze az is mozgás. Remélem lassan, visszakapom ezáltal a régi önmagam. :)


Pár friss Bibis kép. :)

Szinte mindig jó a kedve. :)

 "Mikor indulunk már végre???"

 "Tényleg nincs több tápszert?"

 Grimaszolni azt tud. :)

 Megkóstolta az almát. Nem hiszem, hogy a kedvence lett.

 Gyermőckék :)

 Aludni nagyon tud :)

 Hmmm, apja lánya....

 Copfos Bibi

 Kicsi a rakás :)

 Copfos lány. :) Már nagyon hosszú a haja, de nincs szívem levágni.

 Apával játszanak

 Tejpépre várva (aztán persze nem ette meg)

 Na mit mondtam az előbb a hajáról? :D

 Kedvenc elefántjával alszik. :D

Gyakorlat "part II."/Iskola Marcinak

Meg volt az első éjszakázásom is. Nagyon jó volt, szinte üres volt az osztály. Még aludni is lehetett (volna, nekem nem sikerült, talán túl sok volt az élmény). Reggel mértem tök egyedül vércukrot, adtam be véralvadásgátlót, néztem vizeletfehérjét és gennyet. Viszont arra is ráébredtem, hogy még semmit sem tudok.... Hosszú még nagyon az út, de mit is várok, az első napjaimat töltöttem ott.
Megírták a beosztásomat is, na az nagyon nem tetszik. Az ápolási igazgató engedélyezte nekem a hétvégézést, de a szakoktató nem. Valahogy itt még muszáj lesz variálni, mert ezt Józsival sem tudom megtenni, hogy hetente 2x ne dolgozzon május közepéig. Éjszakázni is jó lenne, mert akkor nap közben Bibivel lehetnék. Remélem a főnővér segít majd nekem ebben.
Most terhesosztályra megyek majd és utána a nőgyógyászati ambulanciára, ezeket muszáj hétközben, de április 22-én kezdem a szülőszobát, ott szerintem megoldható lesz a dolog.

Marci suli!
Éppen éjszakás voltam, mikor Berci (Marci legjobb barátja az oviból) anyukája telefonált, hogy miért nem hívom, hogy Marci is bekerült a németes osztályba*? HE? Én úgy tudtam várólistás és majd beíratás után kiderül, hogy lesz-e neki ott hely vagy nem? Kiderült, hogy volt egy visszamondás és Marcit tették be oda. Azért kapta a levelet Berci anyukája, mert Berci hamarabb bekerült és akkor érdeklődtek Marci után is. Így amikor bekerült ment nekik a levél, hogy a "kis barát is bejutott". :) 
Éjszakázás után reggel mentem is átvenni a papírt. Nagyon kedves volt mindenki a suliban, az igazgatónő előre hívott, mert Bibivel mentem, Bibire meg lent a portán vigyázott a portás néni. Gyorsan bementem, kérdezték melyik tagozat, mondtam német. Megnézték, nem találták. Már kezdtem megijedni, mikor mondták, hogy igen, várólistáról került be, így nem ott volt a papírja. Végül meg lett! Furcsa volt látni a gyerekem nevét a sulis papíron. Felvételt nyert első osztályba.... Hmmmm, kezdődik. :)



*Kérdés: Mit foglal magában a „német nemzetiségi két tanítási nyelvű program” szerint szervezett osztály?

Válasz: A „d” és az „e” osztályok a német nemzetiségi két tanítási nyelvű osztályaink. A Német Nemzetiségi Tagozat a 2001/2002. tanévtől működik iskolánkban. Évfolyamonként két osztályt indítunk a német nemzetiségi kétnyelvű program szerint. A gyerekek a tantárgyak legalább 50%-át két nyelven: magyarul és a nemzetiségi német nyelven tanulják. Az alsó tagozaton – az életkori sajátosságoknak megfelelően - készségtárgyakat (ének, német nemzetiségi tánc, testnevelés, rajz, technika), a környezetismeretet tanulják magyarul és németül. A heti 5 német, a 2 majd negyedikben 3 környezetismeret, a népismeret tantárgyak oktatása csoportbontásban történik. Harmadik osztálytól belépő informatika szintén csoportbontásban folyik.

Viszonylag nagy óraszámúak ezek az osztályok a speciális kisebbségi nyelvoktatás miatt. Első osztálytól heti 27 órájuk van az itt tanulóknak.

A német nemzetiségi két tanítási nyelvű osztályaink kerületi beiskolázású osztályok. Ide a kerület bármely pontjáról fogadjuk a gyerekeket.

Az osztályba kerülés feltétele: képességmérésen való megfelelés.

http://www.ujlaku-altisk.sulinet.hu/index.php/hu/iskolank/gyik

Gyakorlat "part I."

Ezernyi bepótolni valóm van, de azokat későbbre hagyom, most inkább erről írnék. :)
Meg volt az első gyakorlatom a Klinikán. 
Már a reggel is jól indult. Kinéztem magamnak az 5:37-es buszt, mert azzal negyed 7-re odaérek a Blahára és Katival akkor találkoztam ott. 
Előző nap vettem szép új telefont, mert hűséges vagyok és szinte hozzám vágták. Gyönyörű telefonomat beállítottam reggel 5 órára, hogy akkor elérem a buszt. Csak azzal nem számoltam, hogy ezen a telefonon még nem próbáltam az ébresztőt. 
Reggel Józsi szólt, hogy helló, nem aludtál el? 5:37-volt, pontosan annyi, mint amikor a buszom suhant el az ablak alatt, amivel mentem volt. Pánik! Első nap és én meg jól elkések. Soha ilyen gyorsan még nem készültem el, az 5:44-es buszon már rajta is voltam. 10 percet késtem, de csak a találkozóról, a Klinikára időben beértünk.
Felvettem a hófehér játszós ruhámat és betámadtam az osztályt. 
Megmondom őszintén, az első pár órában szörnyen éreztem magam. Azt nem mondhatom, hogy nem ismertem senkit, mert azért a Katinál többször voltam bent, Bibit is ismerik, én is találkoztam már a többséggel, de akkor mind kívülálló. Most meg ott voltam a sűrűjében. 
Nem tudtam, hogy mit csinálhatok, mit nem, hova menjek, kit figyeljek? Katira tapadtam, gondoltam az a biztos. :D Megnéztem egy EDA-t, majd jött B (csak így fogom hívni, mert nem szeretnék neveket írni), hogy akkor menjünk és szívjuk fel a gyógyszereket. Ajvé, kezdődik a meló és ilyet eddig csak itthon csináltam és nem éppen szakszerűen. Először a grammokból kellett milibe átszámolni, már itt elakadtam, nem ment elsőre, tök hülyének éreztem magam. Aztán csak össze hoztam a dolgot és a többit már ki tudta számolni. 
Nekem kellett feltörni az ampullákat és a kimért adagokat felszívni. Mindent úgy mutattak, ahogy majd nekem a vizsgán csinálnom kell. Az elején még igencsak remegett a kezem, de a végére már egész belejöttem. Amikor délután kellett csinálnom már teljesen magabiztosan mentem. 
Délig csak ennyi volt a dolgom, egyszer körbe mentem és a vizeletes zsákokat leengedtem. 
Aztán ebédet is kaptam, jó kis kórházi kosztot. :)
Délután már kipróbálhattam magam pár dologban. Az első a vérvétel volt. Végig mentünk az ágyaknál, az elsőt Kati megmutatta, megszúrta ő. Aztán a másodikat bevállaltam volna, de nem volt vénája. A harmadiknak és a negyediknek sem. Már épp kezdtem feladni. Volt egy nagyon kedves beteg, azt mondta, hogy valahol mindenki elkezdi, nyugodtan vegyek tőle, de mivel neki is szörnyű vénája volt mondtam, hogy tán nem én kínoznám meg. Az utolsó betegnek viszont csodás vénája volt! Kitapogattam, majd szúrtam. És jött a vér szépen! Nagyon megörültem neki, hogy az első igazi vérvételemnél sikerült elsőre jól megszórnom. Gondolom szegény beteg is örült, bár ő nem tudta, hogy nekem az volt az első.
Aztán a Kati úgy gondolta, hogy ha már ennyire belejöttem a szórásokba talán az injekciókat is beadhatom. Az első Fraxiparint megmutatta, majd én jöttem. Az első betegnek sikerült egyből jól be is adnom. Aztán mentem a másikhoz (a nagyon kedveshez), lefújtam, beszúrtam és mikor vissza akartam szívni véletlenül kihúztam a tűt. Sorry, ez kuka, megint meg kell szúrnom. Nem győztem ezért elnézést kérni, de ő meg csak azt mondta, hogy semmi gond, meg kell tanulni és csak nyugodtan. A másodikat már egyből sikerült beadni, megnyugodott a lelkem. :) Szerintem az övé is. 
Reggel 7-től este 7-ig voltam. Nagyon sok mindent tanultam a 12 óra alatt. Ma is megyek, már nagyon várom. Sokkal magabiztosabban indulok itthonról így, hogy tegnap már tapasztaltam ezt-azt. :)

Velünk mindig történik valami

Ami biztos, az életünk nem unalmas. :)
Még jó, hogy van egy naptáram, így legalább vissza tudok emlékezni, hogy mi történt.

Hétfőn voltam szülőin az oviban, a beiskolázásról volt szó. Megkaptuk végre a tájékoztatót és a jelentkezési lapot. 11-13 között kell jelentkezni abban az iskolában, amit kinéztünk magunknak. Ezen a lapon lehet megjelölni, hogy melyik tagozat érdekel minket első sorban. Gyorsan be is jelöltem az angol tehetséggondozó osztályt. Amikor leadom a papírt rá is fogok kérdezni, hogy milyen lett a felvételije, mi volt az, amin "elbukott", bár vannak tippjeim, hogy hogy lehetett ide bejutni.....

Kedden reggel (mit reggel, hajnalban) mentem a Klinikára inzulinrezisztencia - továbbiakban IR - vizsgálatra. 6.40-re oda is értem, pedig fél 6-kor keltem. Üdítő ezt tudni annak fényében, hogy valószínűleg oda megyek majd gyakorlatra is. 40 percnyire van csak tőlünk. Mégsem lakunk annyira a világ végén.
Kati levette az első cső cukros vért, majd a második cső nem jött le. Megint megszúrt, akkor már jött szépen. Aztán még az ujjamat is megbökte, hogy a cukros itóka előtt nézzünk egy éhgyomri vércukorszintet. A legnagyobb megdöbbenésünkre 7,2 volt az éhgyomri cukrom. Mondta, hogy erre inkább nem itatja meg velem a cukros vizet, mert ott kapok egy hiperglikémiás shokkot. Azért a vért a laborba elküldtük. (Tegnap derült ki, hogy mehetek újra, ugyanis rossz volt a cukormérő, a vénás laboros cukorértékem 5,8 lett, így mehet a vizsgálat és ihatom a cukros löttyöt.)
Józsi hozta be nekem Abigélt, amíg ők utaztak, addig mi elmentünk a Rókusba torokváladékot levetetni a gyakorlatomhoz.
Béla bácsi volt megint, kedves kis fül-orr-gégész. Megint csak udvarolt, az 5 perces torokleoltás legalább negyed óráig tartott. Remélem most már semmit nem találnak benne és intézhetem a eü-könyvet a gyakorlathoz.
Onnan elmentünk Abigélért Katival a Blahára, majd már gyerekkel felszerelkezve Rienhez, mert kaptam egy új telefont ahhoz a kártyához, amin ingyen tudunk beszélni.
Onnan tovább el a Babaszafariba babakocsit venni, de csak nézni sikerült, mert amit szerettünk volna az nem volt, csak a kiállítási darab, azt meg nem szeretném. Így onnan átgyalogoltunk a Brendonba, ott is szupi babakocsik voltak, csak olyan szín nem, amit szerettem volna. Aztán átmentünk a Duna Plazaba, ott a Media Marktban néztünk körül, mert kellett egy új fényképezőgép. Az sem volt, így üres kézzel mentünk vissza a Blahára a kiindulási ponthoz. Ha már ott voltunk bementünk a suliba ebédelni, mert ott a kaja mindig szuper, finom és nem is drága. Abigélt is megkapta ott a tápszerét, majd elmentünk az Astoriára telefont intézni. Tulajdonképpen Pest felét begyalogoltuk és akkor még csak 3 óra volt.
Onnan elindultam haza, de útközben még beugrottam a Media Marktba az Árkádban. Ott végre volt olyan telefon amit szerettem volna és szerencsére olcsóbb is volt, mint a másik helyen, ahol majdnem megvettem. Ennek legalább örültem.
Elmentem a gyerekekért, hulla fáradtan értem velük haza.
De legalább a héten fogytam 2 kilót! Azért ez is valami, már megérte. A térdem viszont rettenetesen fáj, mind a túlsúlytól, mind az örökös mászkálástól.

Abigél rettenetesen jó gyerek, nem hiszem, hogy olyan sok baba ennyire tűri ezt az össze-vissza "rángatást". Vagy aludt a babakocsiban, vagy nézett. Sírás csak akkor volt, ha a nap a szemébe sütött. Irtó jó fej gyerek, nagyon büszke vagyok rá!

Ma megint nekifutunk a babakocsi vásárlásnak, remélem ma már sikerrel járunk. :)

Bibi kapott egy új hintát is, ami ugyanolyan, mint a pihenőszéke, csak hintában. Nagyon bejött neki!

Vasárnap elmentünk Marcival fodrászhoz. Ez volt élete első fodrászos látogatása, eddig mindig én vágtam a haját, de már nagy fiú és "frizurát" szeretett volna. Így hát elmentünk. kérdezte tőle a fordász, hogy milyen legyen, mire Marci közölte, olyan, mint Cristiano Ronaldoé. Ekkor egymásra néztünk a fodrásszal, hogy jó, az vajon milyen? Aztán mellettünk csak kisfiúknak vágták a hajukat, oda néztem, mondtam, olyant! És rámutattam a mellettünk ülő kisfiúra. És mint itthon kiderült mekkora szerencse, az olyan, mint Cristiano Ronaldoé! :)

Hajvágás után elmentünk az Árkádba ebédelni. Ők a mekiben szerettek volna enni, és mivel kb. szökőévente járunk oda ezért úgy voltunk vele, ám legyen.
Azért Domi itt is hozta a formáját.

Kérdeztem mit kér enni, természetesen a válasz az volt, hogy vajas kenyeret. Mondtam itt olyan nincs, jó lesz sült krumpli és nuggats? Persze, csak játékosat (Happy meal). Oké, megkapta, elkezdte enni, majd vádlón megkérdezte: Vajas kenyér nem vóóót? Hát nem kisfiam! Nem volt. :D
Abigél persze ezt a napot is nagyon szépen "tűrte", ő persze csak otthon evett, ügyesen várt a sorára.)

Próbáltam pár közös képet csinálni délután, de persze igazán jó nem sikerült. Na majd az új géppel!!! :)