Neurológia kontroll

Tegnapra volt időpontunk kontrollra a neurológiára Domival. Nagyon jól időzítettünk, harmadfokú hőségriadó és két gyerek. Elindultunk, mert 9-re volt időpontunk. Nagy mázlink volt, mert pont jött a busz, így legalább a tűző napon arra nem kellett várnunk. Az amúgy 15 perces buszutat most sikerült a busznak 40 perc alatt megtennie, mert baleset volt a felüljáró egyik oldalán, ezért hatalmas dugó volt. Még jó, hogy ezen a buszon nincs tömeg, van ülőhely és módjával még légkondi is. Picit késtünk, de nem probléma, mert itt nincs fix. időpont, hanem 9-10 között kell menni. 
Csak egy órát vártunk - és a csak itt tényleg csak, mert időponttal is eddig mindig 2-3 órát kellett várni -, meg is lepődtem, hogy milyen gyorsan bejutottunk. Az előtérben addig Domi mindenkinek megmutatta, hogy hogy tud "futni", pörögni és még bukfencezni is akart, na arról sikerült lebeszélnem. 
A doktornéni megnézte, tulajdonképpen alig hitt a szemének, mikor látta Domit járni. Mondta, hogy pillanatok alatt behozta a lemaradást. Azt mondta, ha a gyerekek megtanulnak járni, akkor még 1-2 hónapig széles alapon, terpeszben járnak/totyognak. Az én gyerekem ezt egy hétig csinálta. Azóta úgy jáűr, mintha sose lett volna problémája ezzel. Megnézte az összes agyi beidegződését, minden oké volt. Mondta, hogy szíve szerint nem altatná el - itt döbbenten néztem rá, ezért folytatta a magyarázatot - mert hogy meg lehetne nézni egy MR-rel, hogy mi lehet nála a probléma a lassabb fejlődésre, meg lehetne nézni a kisagyat, de nem látja értelmét, mert csak diagnosztikai jellegű és úgy sem tudna vele mit csinálni, de mivel pici csak altatással lehet. Mondtam, hogy köszönjük, nem kérjük. Javasolta, hogyha nagyobb lesz azért érdemesebb lenne megnézetni. Ha már nem kell altatni hozzá. Az még odébb van, majd akkor meglátjuk. 
Mondta, hogy nem vonja vissza az emelt családit, használjuk ki, vigyük fejlesztésre és a hrg terápiát tudná neki még javasolni a Dévény után. Ezt is meglátjuk majd.
kértem tőle egy papírt, amire nagybetűkkel ráírattam, hogy járhat a gyerek normális bölcsődébe. Kérdezte, hogy ezt a hrg-t ráírhatja-e, mondtam nekem édes mindegy mit ír rá, de ez a mondat, hogy normál bölcsődébe járhat szerepeljen a papíron. Jó fej volt, simán megírta. Ő is azon a véleményen van, hogy a kortársai között normál környezetben fejlődik a legjobban. 
A következő kontroll fél év múlva lesz. :)

Augusztus 20. gyerekkel először és utoljára

Általában augusztus 20-án nem megyünk sehova, mert én utálom a tömeget és az ilyen hatalmas rendezvényeket. Tavaly rávett a család, hogy menjünk el a kerületi ünnepségre. Jó volt, de a tűzijáték előtt hazajöttünk, mert Domi még pici volt, Marci is elfáradt. Így pont hazaértünk 9-re és az ablakból néztük a tűzijátékot - párhuzamosan a tv-vel. Lekapcsoltuk a villanyokat, így is jó élmény volt. Tiszta mázli, hogy az ablakból lehet látni. 


Idén sikerült elérniük, hogy rábólintsak egy belvárosi ünnepségre. Az egész úy kezdődött, hogy Józsi elhintette Marcinak, hogy lesz légiparádé és tűzijáték. A gyerek onnantól kezdve számolta a napokat. Így már nem volt könnyű nemet mondani. Én is kíváncsi lettem az Ízek Utcájára, ezért úgy gondoltam, hogy délután kilátogathatunk. 
Megebédeltünk és elindultunk. Domit lefektettük a babakocsiban, ő már a buszon aludt is. 14 órára éstünk a Batthyány térre ahonnan látni lehetett a légi parádét. 14 órára hírdették, 14:30-ig egy darab repülőt nem láttunk. Víziparádé volt, egy motorcsónak ment körbe-körbe. Aztán jöttek a repülők, 3 helikopter, 3 ilyen szúnyogírtó jellegű kisrepcsi és egy picit nagyobb. Ezt hívják parádénak? Vicces, itthon az ablakból több repülőt látok és helikoptert is láttam már. :D Az egyetlen szóra érdemes dolog az egy műrepülő volt. Na ő csinált hajmeresztő dolgokat. Nekem végig az járt a fejemben, hogy a híradókban minden második repülősrendezvény szerepel, hogy a nézők közé csapódott, lezuhant.... Na én csak erre tudtam gondolni, nem is nagyon néztem fel, mert ahányszor megtettem csak azt láttm, hogy zuhan lefelé és felém. Addigra Domi is felébredt és nézte. Én a paranoiás kivettem a kocsiból, mondván ha jön felém a repülő így mégis könnyebben szaladok. Marci és Domi rettenetesen élvezte, Domi csak mondogatta: nészd, nészd, puff. Reméltem, hogy nem lesz igaza. Ez nem nekem való. Én voltam a legboldogabb, hogy vége lett. (Itt jegyzem meg, hogy másnap a híradóban bemondták, hogy valahol valamilyen légiparádén lezuhant egy gép. Tessék!)


Innen az Izek Utcája felé indultunk. Szerettem volna körül nézni, de lehetetlen volt. Számítottam tömegre, de nem ekkorára. Volt olyan, hogy 5 percig álltunk egyhelyben, mert semerre nem bírtam megmozdulni. A Margit híd és a Lánchíd között voltak a sátrak, itt lehetett volna megkóstolni az Ország tortáját is, de kilóméteres sorok álltak, inkább kihagytuk. Itt lent a cukiban is lehet kapni és max. 2 ember áll előttem nem pedig 2000. 
Azért a gyerekeknek jutott perec és nyalóka, mert a vége felé már kevesebben voltak. :) 
Közben anyu i felhívott minket, mondta, hogy ha van kedvünk menjünk el hozzá. Nekem bármihez voolt kedvem, csak onnan szabadulhassak. Megpróbáltunk átmenni a Lánchídon, fel se jutottunk rá. Kis utcákon szépen gyalogolva eljutottunk az Erzsébet hídhoz. Ott mentünk át, végig sétáltunk a Váéci utcán, aminek a vége anyuéknál van majdnem. Anyu a Szabadság híd lábánál lakik a Csarnok mögött. 
Rántott husival, krumplipürével és Somlóival várt minket. Ott megvacsoráztunk, mert már 18 óra volt, mire odaértünk. 
20:30-kor úgy döntöttünk, hogy kimegyünk megnézni a tűzijátékot. Az Erzsébet híd lábánál álltunk, onnan néztük.
Számomra hatalmas csalódás volt! A villanyokat nem kapcsolták le, pedig régen mindig úgy kezdődött. Most egyszercsak durr bele! Semmi extra nem volt. Pedig olvastam, hogy ilyen-olyan kompozíciók lesznek, hát nem láttunk semmi érdekeset. 20 percig lövöldöztek ( a Gellérthegyről valahogy elfelejtették fellőni a rakétákat, vagy tényleg csak pár darab volt), majd egyszercsak vége lett. Az emberek még álltak és vártak, hogy hátha lesz még görögtűz és társai, de semmi. Nekem óriási csalódás volt, itt a kerületben egy sima utcabál után jobbat látni. A gyerekek viszont élvezték. Domi nem győzött csodálkozni, kapkodta a fejét volt hűűű meg haaa, meg nészd!!! Marci az elején kicsit megijedt, nem tudta, hogy ez ilyen hangos lesz, de aztán a látvány lenyűgözte és elterelte a figyelmét.


21:30-kor elindultunk haza. Kicsit féltem, hogy hogy jutunk haza ebben a tömegben, de a BKV kivételesen jelesre vizsgázott.
Elsétáltunk az Astoriára, ahol lementünk a metróba. Én nagyon féltem, hogy hogy jutunk fel rá, de legnagyobb meglepetésemre 10 másodpercet kellett csak várni a metróra. Pedig előttünk ment el. Minden kocsinál biztonsági emberek terelgették a népet, minket gyerekekkel és babakocsival előre küldtek, hogy ott könnyebb lesz felszállni. Igazuk volt, jött a metró és mi simán felfértünk még kocsival is. 
A buszra sem kellett sokat várni, sűrítették a járatokat. Így 23 óra után nem sokkal már itthon is voltunk.
23:30-kor feküdtek le, Marci már nagyon fáradt volt, de jól viselte, Domi még elbulizott volna, pedig ő már 8-fél 9 körül aludni szokott. :)

A következtetést leszűrtem: jó dolog az Augusztus 20-ai rendezvény, de nem nekem. Máskor a kerületből nem teszem ki a lábam, max. bemegyünk anyuékhoz délután. A tűzijáték része maradhat a gyerekek miatt.

Tv ügy

Kellett vennünk egy új tévét, mert amit a nappaliban használtunk egy 20 éves Panasonic igencsak tönkremenőben volt. Reggel úgy indult, hogy rá kellett csapni, különben nem volt hangja. A távirányítójáról ne is beszéljünk, mert az nem működött, tiszta macera volt bekapcsolani. Még szerencse, hogy a digis sd boxnak volt távirányítója, így a kapcsoláson kívül nem kellett használnunk. 
Nem szerettünk és nem is tudtunk volna egy összegben tévét venni, így a hitel mellett döntöttünk. Mert nincs elég... Elmentünk az egyik maglódi nagy áruházba és kinéztem egy LG hiperszupercsodát (32ld320), ami pont akciós is volt. 32", ekkorát szerettem volna, LCD tv. Megigényeltük a hitelt, bár én nem sok sikert fűztem hozzá, lévén van egy svájci frankos lakáshitelünk, ami a kezdő törlesztőnek ma már több, mint a duplája. Biztos voltam benne, hogy nem kapjuk meg. Vasárnap 4-ig volt a bank, mi 6 körül kerültünk a hitelügyintézőhöz. Elküldte az adatainkat hitelbírálatra, de mondta, hogy csak másnap lesz eredmény. 

Másnap a gyerekekkel útra keltünk, mert kellett nekik gyógyszert íratnom, majd át kellett venni a személyimet és utána úgy voltam vele, hogy elmegyek egy másik boltba tévét venni, hitelt igényelni, mert Józsi úgyem kapja meg a lakáshitel mellé. Mivel még nem telefonáltak ezért vártam. 
Egyszercsak Józsi hívott, hogy megkaptuk és mehetünk a tévéért. Nem akartam elhinni. Gyorsan felhívtam Pali barátunkat, hogy jöjjön segíteni elhozni, mert vinni kell a gyerekeket és én is kellek papírokat aláírni. 
Szerencsére csak 10 hónap a hitel és nem több év. 
Mint kiderült a tv alig 10 kiló, így egy ember is simán el tudja vinni. Este 9-re értünk haza. Rendeltünk pizzát és Palival összeraktuk a tévét. A gyerekek 11-kor feküdtek le!

A másik tévét bevittük a hálóba, hogy ott még azért jó lesz. Gondoltam szerzek hozzá egy sd boxot, így lesz egy csomó digitális csatorna ott is és lesz távirányító. Felhívtam az ügyfélszolgáltot, ahol közölték, hogy Józsi is igényelheti meghatalmazással. Írtunk egyet, ő munka után elment. Ott közölték vele, hogy területhez kötött a dolog, így mégsem igényelhet ő ott. Na ezt elfelejtették mondani a telefonban. Így másnap reggel gyerekekkel megint én indultam el. Ügyfélszolgálatuk nem sok van, nekünk a XIX. kerületbe kellett mennünk. Igazából a többi se lehetett sokkal messzebb. Várni nem kellett, azonnal kaptunk mégegy sd boxot. 
Itthon megpróbáltam öszekötni, beüzemelni, hát nem működött. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, elmondták, hogy mit csináljak. Úgy sem működött. Felvették a hibabejelentést, mondta a fickó, hogy másnap kijön. A másnap van ma. Reggel ahogy ígérte itt is volt. Kiderült, hogy a kábellel volt baj, ami bejön a hálóba. Nagyon gyenge volt és nem fogta jól a jelet. Így azt kellett kicserélni. Utána már szuperül működött. Hm, lehet a régi kis benti tévénk nem is rossz, csak a jelet nem tudta jól fogni? Azt én vezettem be a nappaliból a hálóba, csoda, hogy eddig működött a dolog. Az új kábel még itt van a szoba közepén, mert csak bedugta a két végét, úgyhogy most mindjárt nekiállok és bekábelezem a lakást. Tehát továbbra sem unatkozunk. :)

Nyaralt a család

Ez az egyszerű oka volt az eltűnésemnek. :) Nyaralni voltunk! Abban a hihetetlen szerencsében volt részünk, hogy Józsi nagynénje felújította a lovasi nyaralójukat, így megkaphattuk 10 napra. Tehát utunk Lovas felé vezetett. Ez egy icipici település Alsóörs és Csopak között félúton. Nem Balaton-parti település, de a teraszról a Balaton látszik. Balatonfüred 15 percre volt busszal, Veszprém 20 perc.


Augusztus 3-án szerdán indultunk hajnalban. Balázs vitt ki minket a Népligethez kocsival, mert rengeteg cuccunk volt. Marci megijedt a nagy és magas busztól, inkább már nem akart nyaralni jönni. :) Sikerült nagynehezen felszállni és leülni. Hiába volt helyjegyünk, ott már ültek. Így leültünk máshova és úgy döntöttem, hogy így Dominak is lesz saját ülése. Eredetileg neki nem vettem csak Marcinak, de elég pofátlan volt az utazóközönség ahhoz, hogy én is az legyek. Közel 2 óra volt a busz út Veszprémig, hát kisgyerekkel igen mókás. Domi nem akart ülni csak állni, sehol nem volt neki jó, csak a hiszti ment szinte végig. Már alig vártam, hogy végre leszálljunk, mert az út utolsó fél órájában már csak sikítozott. Egy szendviccsel kis időre sikerült lekötni a figyelmét.

Veszprémben leszálltunk és volt 10 percünk megtalálni a Lovasra tartó buszt. Pont sikerült. Itt az volt a vicc, hogy volt nálunk egy giga nagy bőrönd, egy utazótáska, egy hátizsák, eg gyerek hátozsák, egy babakocsi és mégegy táska. És a busznak nem volt csomagtere. Tehát ezt kellett felcuccolni a buszra, ahol csak ülések voltak és nem volt hely. Józsi az ajtóban állt a csomagokkal. 9 körül végre megérkeztünk a házhoz!

A ház Lovas és Paloznak között fél úton van egy szőlőhegyen. Csodálatos a kilátás a hátsó teraszról! A balatont lehet látni. Józsi nagynénje teljes ellátást kínált nekünk. Lent volt egy szoba, ott aludtam én a gyerekekkel, fent meg volt mégegy szoba és külön wc. Az volt Józsi birodalma. Én Domival aludtam, Marcinak meg csináltuink kis fészket a sarokban, nagyon tetszett neki. A földszinten a szoba mellett volt még konyha és fürdő. A hűtő és a kamra teljesen feltöltve nekünk! Hagyma, krumpli, olaj, zöldségek, felvágottak és még sorolhatnám! Nem volt olyan, amit nem találtam volna! A gyerekeknek pedig vettek felfújható labdákat és egy verdás medencét. Átadták a házat, majd hoztak Paloznakról pizzát ebédre. Megebéeltünk, majd indultak is haza, mi meg megkezdtük a nyaralásunkat. :)


Csütörtök:
Borzalmas időre ébredtünk reggel. Szakadt az eső, hideg volt. Főztem a teraszon ebédet (kis rezsó volt, amit ki kellett vinni főzéshez, de így hangulatosabb is volt) majd a fiúk lefeküdtek aludni. Domi nagyon gyorsan alkimatizálódott, mert első este mellé feküdtem, de rögtön kizavart a szobából, hogy majd ő egyedül alszik. :) Nem volt ezzel később sem probléma szerencsére.

Alvás után szerencsére kicsit jobb idő lett, már nem zuhogott, csak csepegett, ezért úgy döntöttünk, bemegyünk Balatonfüredre. Még érkezésünkkor lefényképeztem a menetrend táblákat, így csak meg kellett nézni, hogy mikor megy busz. Fél 4 körül volt is egy, így azzal el is mentünk. Egy hatalmasat csavarogtunk. Lementünk a kikötőhöz hattyúkat nézni, majd a Marina parton sétáltunk, felmentünk a központba, onnan elsétáltunk a Marina-Centerbe (az a helyi Tesco + pár bolt). Ott vacsoráztunk, nézelődtünk, majd este fél 9-kor indult vissza a buszunk Lovasra.

Péntek:
Végre verőfényes napra ébredtünk! Csodálatos idő volt, így úgy döntöttünk, hogy irány a Balaton! Összepakoltunk és elmentünk a balatonfüredi strandra, ami tulajdonképpen Balatonarácson van. Mi a Kisfaludy strandra jártunk. Végig kellett menni az egész füredi partszakaszon, de nagyon hangulatos, árnyas és látványos az út. Kellett sétáli vagy fél órát, de megérte. Nagyon gyerekbarát hely. Hosszú homokozós partrész, fokozatosan mélyülő víz, daonya a parton, kávézó és koktélbár a homokozó mellett, játszótér, gyermekpancsoló..... Marci iszonyatosan élvezte a vizet, Domi viszont rettenetesen utálta. Pedig nem is volt olyan hideg.

Az első fagyi!

Szombat:
Szintén strandidő és megint strandolás. Domi továbbra semszerette a vizet, de a parton szeretett sarazni és homokozni. Próbálkoztunk csónakkal is, de nem, csak sírt, ha a víz közelébe mentünk.

 o

Pancsolás után elmentünk megnézni a hattyúkat - az mindennapos program volt - majd körbejártuk megint a kikötőt. Akkor kezdődtek a füredi borhetek is.

Vasárnap megint csak strandon voltunk. Minden nap másfelöl közelítettük meg, mert több útvonal is volt és több megálló is ahol le lehet szállni a buszról, így érdekesebb volt az útvonal. Ez volt az utolsó strndolós nap, mert másnap már jött a lehűlés és inkább kirándultunk. De az utolsó napot kihasználtuk!

 Az első jégkása!

 Voltunk kisvasútazni is. Nekem nagyon tetszett, mert rengeteg érdekességet meséltek a városról. Már amikor figyelni tudtam és nem Marci szórakoztatott. :)

 Itt már mindenki nagyon fáradt volt. :)

 

Hétfőn úgy gondoltuk, hogy inkább elmegyünk a veszprémi állatkertbe, mert egyáltalán nem tűnt strandidőnek. Bementünk a belvárosba, ahol egy ruhabolt cipőosztályáról nyílt egy kis étteremféleség. Nagyon jó áraik voltak, rettenetesen sokféle étel és nagyon nagy adag! Vettünk 2 menüt és egy főzeléket a gyerekeknek, hát alig bírtuk megenni. Kiadták nyomtatva a heti étlapot, így tudtuk, hogy mikor szeretnénk visszamenni enni oda. 

Jóllakottan elindultunk megkeresni az állatkertet. A Viadukton át mentünk, majd alatta és már el is értük a bejáratot. Sokat változott az állatkert mióta Józsival jártunk ott. Szebb lett és nagyobb. Persze az eső most sem kerülhetett el minket. Mikor mentünk át a Szavanna világba - az állatkert egy máűs része - ott elkapott a vihar minket. Szerencsére mindig volt nálunk esővédő, esőkabát és ernyő. Domi még mikor meleg volt magára öntötte az összes vizet a kulacsából, így csupa víz lett a napdrágja. Levettem, de jött a hideg. Mindig van nálam tartalék naci, most az egyszer nem volt. Mörfi! Féltem, hogy megfázik, de szerencsére semmi baja nem lett.

Kedden is csavarogni mentünk, megnéztük a veszprémi várat és játszótereztünk. Emlékeim szerint kisebb volt a vár, de kiderült nagyot tévedtem. Először elmentünk ebédelni a már fentebb írt helyre, majd nekivágtunk. Kis utcákon át eljutottunk a Várhoz. Jellegében emlékeztet a budai Várra, nagon szép!  Vár végén le lehet menni a Kálvária-dombra, hát az ott valami csodálatos. És életveszélley. Ugyanis egy szakadék az egéz középen egy úttal, de se korlát semmi, annyi a lényeg, hogy az úton maradj. Na magyarázza el ezt valaki egy 21 hónaposnak! :D Ott kocsival nem nagyon lehetett közlekedni, meg hát Domi már nem is nagyon szeret, ha nem muszáj. Mert hogy tud járni! :D

Szerdán bementünk megint füredre, mert kíváncsi voltam a görög falura. Sokszor jártam már Balatonfüreden, de az valahogy midig kimaradt. Most gondoltam bepótolhatnánk, úgyis láttam a kisvonatból, hogy hol van, hát menjünk el és nézzük meg. Így is tettünk, strandolni már nem akartunk és a szél is fújt kicsit, így megint kirándulós napot csináltunk. Ez a görög faalu hihetetlen, Egy kicsit úgy éreztem, hogy Görögországban járok. Nagyon jól meg van csinálva, kár, hogy nem működik. Illetve ki volt írva, hogy bulihtelként funkcioál, de az eredeti célból nem valósult meg semmi. Pedig van benne ötlet az biztos!  

 Még egy utolsót sétáltunk a városban. Józsi meint kipróbálta a szabadtéri sportpályát. :)

 Kedvenc füredi boltom! :)

 Ezen a szép helyen ebédeltünk utolsó nap. :)

 Marci persze hamburgert

 És utoljára még elmentünk megetetni a hattyúkat. Vittünk nekik kenyeret, azt dobálták nekik. Domi először harapott a kenyérbe, alőrágta, majd úgy dobta a kacsáknak és a hattyúknak. :)

 És a szokásos pénzbedobós-rablós játékok sem maradhattak ki. A kedvenc bedobósom a túró rudi autómata volt. :)

 Kis esti játék a kertben kissé fáradtan.....

 ....kis esti játék a szobában nagyon fáradtan. :)

 Csütörtökön már semmit sem csináltunk. Felfújtuk a kertben a medencét és medencéztünk, napoztunk, pihentünk. Kipihentük a nyaralást. :)

Pénteken a reggel a ház visszarendezésével kezdődött. Úgy volt, hogy Józsi nagynénjéék leérnek délre, megebédelünk és a 3 órás vonattal mi haza is jövünk. Aztán délelőtt telefonáltak, hogy nem érnek le ebédre, ezért intézzük csak úgy a dolgainkat, hogy nem kell őket megvárni. Így úgy döntöttünk, hogy az 1 órási vonattal haza is jövünk. Összepakoltunk, takarítottunk, rendet raktunk  majd irány az állomás. 1 órát kellett várni a vonatra, de elütöttük az időt a pályaudvaron. Aztán kiderült, hogy az 1 órás vonat csak Kőbányán áll meg, nem megy be a délibe se a keletibe. Na ennek nagyon nem örültünk, mert alapból jó lenne a köki, de most ott építkeznek és máshogy állnak meg a buszok. 

A vonat út borzalmas volt, Domi végig sikította és nyüglődte az utat, kb. Kelenföld környékén aludt el. A vonatról sikerült lecuccolni, aztán elkezdtük a forgalmirend változásban keresni a uszt. Nagy nehezen sikerült rájönni, hogy honnan indul a busz. Persze vagy 5x kellett lépcsőzni a csomagokkal, bőrönddel, babakocsival. Át kellett jutnunk az építkezésen, köveken, sóderen, majd a hídra feljutni és átlépni a szalagkorlátot, hogy a buszmegállóba érhessünk, ami fel volt túrva és nem bírtuk tolni a babakocsit és húzni a csomagokat. Annak kívánom ezt az utat, akinek az lett volna a dolga, hogy gondoskodjon a normális közlekedésről, de nem tette meg! 5 órára végre hazaértünk! 

Nagyon jó volt a nyralás, de azért ez örök érvényű igazság, hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon! :)

A külalak miatt bocsánat, a blog szövegszerkesztője önálló életet él. :(