Bölcsi folyt. köv. IV. - Mégsincs vége?

Ma kaptam egy tértivevényes levelet az Önkormányzattól, melyben az állt, hogyha még mindig igényt tartunk a bölcsődei férőhelyre akkor juttassuk vissza a levelet április 30-ig az Egyesített Központba. Mókás, mert ma 28-a van és ők 29-én délig vannak. A másik vicc az, hogy mi van akkor, ha ma én ezt nem tudom átvenni, mert mondjuk nem vagyok itthon? Még jó, hogy ma nem volt semmilyen programunk. Mivel nem voltam biztos abban, hogy holnap délig elértem volna az Egyesített Központba így elmentem ma 3 körül mikor Domi felébredt. Persze szegény nem éppen magától.

Odaértem időben, leadtam a papírt, hogy igen, igényt tartok. Rákérdeztem, hogy akkor végül is hova van ő beírva? És itt jött a meglepi! A lenti bölcsibe és nem az ovi mellettibe van még mindig beírva. Mondtam a nőnek, hogy engem a telefonban úgy tájékoztattak, hogy már átírták és engedélyezték a másik bölcsit. Hát nincs átírva. Azt mondta, hogy írásban kell kérelmeznem az átvételt. Hát remek, akkor kértem papírt meg tollat és ott azonnal kérvényeztem. Megkérdezte a hölgy, hogy miért nem alapból abba a bölcsibe kértük a felvételt. Mondtam nem akarok ebbe belemenni.... Kértem, nem engedték, mire nekem szegeződött a kérdés: miért? Apám, mintha nem is ezen a bolygón lettem volna eddig. Mondtam a nőnek, hogy azért, mert Domi még nem lesz 2 éves szeptemberben, mire is visszakérdez: és? Tovább mondtam, hogy nem engedték, mert oda csak két éves kor felett lehet járni, mire jött a válasz, hogy nem, csak legyen közel azonos a korcsoport. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. A kérelmemet elvették, azt mondták majd átírják. Ezek után majd hiszem ha látom. Június 2-án!

Gasztro blog - más értelemben

Ma hirtelen felindulásból - és mert kellett a beutaló a Dévény Alapítványhoz - levittem Domi pulmonológiás papírját a dokihoz. Ennyi embert én a tanácsadáson még nem láttam, dugig volt a rendelő, pedig mindenki elvileg időpontra megy. Már így is csúszás volt, én meg még oda is "pofátlankodtam", de már nem akartam elmenni, gondoltam várok amíg kell. Aztán mondták, hogy szaladjak be a papírommal, megnézi gyorsan a doktornő. Átnézte az eddigi összes leletünket, kérdezte, hogy köhög-e még Domi, mondtam igen, néha igen, néha nem. Mondtam, hogy nem szeretnék neki allergiára orvosságot adni - ahogy a pulmonológián mondták - úgy, hogy még be sem bizonyosodott az allergia. 

Ekkor kimondta a doki: gasztroenterológia! Na itt kicsit húztam a számat, mire azt mondta, hogy jobb lenne kizárni, hogy nem gasztroprobléma. Szerinte lehet Domi refluxos. Azért vannak az éjszakai köhögései, mert feljön neki a savgőz és az ingerli. Jó vicc, ez mondjuk lehetett volna kb. egy évvel ezelőtt is, mikor etethetetlen volt, de akkor csak ráfogták, hogy finnyás. 

Hazafelé elkezdtem gondolkozni, hogy tényleg kell-e ez nekünk? Aztán számot vetettem. Domi mióta megszületett pár hónapot leszámítva evésproblémákkal küszködik. Megint ott tartunk, hogy a gyerek fényevő. Szinte nincs egy normális széklete, általában megy a hasa és most a doki még egy refluxal is meggyanúsította. Ha így egybe nézem az összes gasztro problémát úgy gondolom, hogy igen, nézessük meg és inkább zárjuk ki, mert nem szeretném ezt is elbagatelizálni, mint mondjuk anno a nemevését, vagy a mozgásfejlődését. Lehet nem itt tartanánk.

Hazaérve felhívtam a SOTE II. Gyerekklinikát és kértem időpontot. Na itt ért a döbbenet! Nem tudják ambulánsan megcsinálni, vagy azonnal megszondázzák, vagy befekszünk 4 napra megfigyelésre. Nem tetszett egyik megoldás sem, ezért mondtam, hogy majd visszaszólok. Felhívtam a gyerekorvost, hogy biztosan kell-e ez a vizsgálat, ő azt mondta, szerinte igen és nyugodtabb lenne mindenki. Igaza van, tényleg nyugodtabb lennék. Aztán visszahívtam a Klinikát és kértem időpontot. Ez már egy fokkal jobb volt, mert azt mondták az osztályon, hogy 1, max. 2 éjszakát kell majd bent töltenünk. Máris jobban hangzott a dolog. Mondták, hogy június 7-én reggel 8-ra éhgyomorra menjünk. Kérdezte a hölgy, hogy megoldható-e, itt majdnem hangosan felröhögtem, hogy az a problémám, hogy nem eszik a gyerek, délután 4-kor is tudunk éhgyomorra menni. Gondolom lesz vérvétel a különböző ételallergiákra, rtg, ultrahang, ottani étkezés és megfigyelés.... Már megint nem irigylem magunkat, de főleg őt nem. :(

Húsvétolás

Amennyire nem szerettem gyerekként, annyira szeretem felnőttként ezt az ünnepet. Sőt, nem is felnőttként, inkább anyaként. Szeretek rá készülni, szeretem szépen tavaszba öltöztetni a lakást és szeretek tojást festeni. Marcival festettünk - igen, még akkor is, ha ő fiú, mert micsoda diszkrimináció, hogy ő csak azért nem festhet, mert fiú - így együtt csináltuk a tojásokat.

Lassan elmondhatom, hogy szokássá vált az, hogy Marci és most már Domi elmennek anyuékhoz locsolkodni, én addig átmegyek Rienékhez és ott megvárom őket. Ott Riennel és a lányokkal várjuk a locsolókat, a sort Józsiék zárják. :) Idén azt beszéltük meg, hogy Rien készítí az ennivalót, mint sonka, tojás én pedig viszem a sütiket. Csináltam kakaós kalácsot, linzert, gesztenyés tekercset és hagymás-sonkás pogikat. 

 

Anna készíti a töltött tojásokat. :)

 

Marci két szerelme: Anna és a Minnie egér. :D

Józsiék anyuéknál kezdtek, ott megebédeltek, persze oda is jött a nyuszi és a locsolásért fagyipénz járt. :) Aztán útközben, mikor jöttek át Rienékhez Domi elaludt, így kicsit elidőztek esőben a Duna-parton is. Néztek hajókt, bár Marci ezt már úgy adta tovább, hogy volt az apjával a tengernél. :D

Kettő körül megérkeztek, locsolkodtak. Jött a nyuszi ott is a gyerekeknek és locsolásért itt is járt az ajándék. :)

 

Apa kicsi fiai.... :)

 Indulás előtt hirtelen megéheztek. Időhúúúúzáááás!

 Esznek

Persze vasárnap reggel nálunk is járt a nyuszi. Marci előző nap próbált nagyon jól viselkedni, még nem érti, hogy nem csak egy napra szól a dolog. :D Kívánsága az volt dögivel, pl. szeretett volna egy pici autót, egy kék ceruzát és matricákat. A kék ceruza kivételéve a nyuszi teljesítette a kívánságokat. Volt nagy meglepődés reggel, mikor kijöttek. Domi is csak ámult-bámult. :)

Kalács és linzer készült itthonra

Mikor a nyuszi ideért....

 Egyből tudták kinek mit hozott! :)

Utána egy kis móka apával

Pulmonológián

Ma Domival jártunk ott. Megint. Most a Heim Pálban voltunk egy nagyon aranyos doktornőnél. Reggel 9-re volt időpontunk, mi már 8 után ott voltunk. Mivel ma műtötték Zsombort ezért kicsit korábban mentünk, hátha láthatjuk még. "Csak" Manka tudott lejönni Nórával akit rögtön meg is dögönyözhettem. Hihetetlenül szép kislány és számomra milyen pici. :D Az én gyerekeim mindig is nagy lovak voltak, sosem voltak ilyen picibabák. :) Aztán fél 9 körül felmentünk a rendelőhöz, mikor a folyosóra értünk pont kijött az asszisztens, ránk nézett majd megkérdezte, hogy ő e a Domonkos, mert ha igen akkor a röntgenben már várják. Na itt én jól meg is lepődtem, erre nem számítottam, de jó, megyünk. Tetszik, hogy végre tényleg kivizsgálják a gyereket, aki szeptember óta kisebb megszakításokkal szinte folyamatosan köhög. Domi nagyon ügyesen viselte a röntgent, kaptunk mindketten kis köténykét - ő is minit, irtó édes volt - majd pár másodperc múlva már mehettünk is tovább. Visszamentünk az ambulanciára ahol szerencsére nem kellett sokat várni. A doktornő már a gépből kiolvasta a Heim Pálos előéletünket, látta, hogy mostanság mennyi időt eltöltöttünk ott, kérdezte hol tart a mozgásfejlődés és jár-e már tornára. Aztán meghallgatta, kérdezte, hogy még midig köhög-e. Természetesen köhög, bár a tüdőhangja megint szuper és szép tiszt, rtg-n eltérés nincs. Szerencsére. :) Doktornő szerint allergiás. Választhattam az allergiavizsgálatok közül. Vagy a karcolásos megoldást választom vagy a vérvételt. A karcolásos szerintem kivitelezhetetlen egy ekkora gyereknél, én 20 percig tuti nem tudom egyenesen tartani a kezét, ezért a vérvételt választottam. És csodák-csodájára már mehettünk is a belgyógyászati osztályra, hogy ott levegyék a vérét. Ez is hirtelen jött, erre se számítottam reggel. A vérvételen gyorsan túlestünk, kontroll 2 hónap múlva és kb. akkor lesz eredmény is. Ez volt a hátránya a vérvételnek.

Ezek után meglátogattuk Mankáékat a D épületben, Zsombort már műtötték. Megvártuk, míg kitolják, hát nem mondom, hogy izgalommentesen és keveset vártunk. Domi szerencsére szórakoztatta a népet. Ott neki már már jó kedve volt. Zsombort kitolták, mi meg elindultunk a Libribe. A Heim Pál előtt Domi elaludt, így én onnan elsétáltam az Astoriához. Nem mondom, hogy nem fáradtam el. :)

Hazafelé még beugrottam a háziorvosomhoz, hogy elintézzem az egészségügyi kiskönyvemet. A váróban ültem Domival, mikor ő addig hülyéskedett, míg be nem verte a fejét. Elkezdett ordítani, így be is hívtak minket. 

Onnan már csak Marciért mentünk, majd haza. Reggel 7-kor indultunk és 5 után értünk haza. Elfáradtam....

Könyvfesztivál

Ott jártunk vasárnap. Míg Józsi dolgozott addig mi nézelődtünk a gyerekekkel. Már egész korán kimentünk, mert sok gyerekprogram volt. Először a kollégáinkat kerestem meg, egy kis kapcsolatot építettem utána, majd Józsi bemutatott minket pár embernek. Anyu jött kettő körül és akkor kimentünk a gyerekkel a játszótérre. A Millenárison volt a rendezvény, tök jó játszóterük van. :) Az egész vasárnapot ott töltöttük, végre kicsit kimozdultunk családilag. Mondjuk a tanulás rovására ment, mert egy nap kiesett és ezt most nagyon nem engedhetem meg magamnak, de nem aj, pihenni még nekem is kell. :)

 Itt jól érezte magát. :) Egy kis játszórész volt kialakítva.

 Az ajándékkönyvvel. :)

Bölcsi folyt. köv. III - The End!

Legalább is remélem! Történt ugyanis, hogy a múltkori beszélgetésre hivatkozva - hogy majd utánajárnak a dolognak, hogy mekkora gyerekek is járhatnak a bölcsibe - felhívtam az Egyesített Szolgáltatót, ahol sikerült megint a kedves hölggyel beszélnem aki azt mondta, hogy az vezető engedélyezte Dominak az átvételét, így szeptemberben ha minden jól alakul az ovi melletti bölcsibe fog járni! HURRÁ, SIKERÜLT! Kérdeztem, hogy van-e egyéb teendőm a felvétellel kapcsolatban, azt mondta nincs, csak majd szülőire menni a nyáron. El sem hiszem, február óta húzódik a dolog, de most úgy néz ki, hogy megoldódott és felveszik oda! :)

Marci el/szólások

Marci szerint a stadionoknál lévő reflektor az vadgalambtartó. :D

Marci: ...és akkor meghalt a fóka!

Én: Nem meghalt, hanem lebegett. 

Marci: Miért begett le?

Marci: Ó, tudom!
Én: Mit?
Marci: Nem tudom.

Állatkertben

Pénteken végre találkoztunk Katáékkal és hosszú egyeztetés után az Állatkertbe is eljutottunk.

Jól indult a dolog, mert egyedül vágtam neki az útnak két gyerekkel. Józsi megnézte a neten, hogy hogy jutunk el a legegyszerűbben Természetesen nem rá kellett volna hallgatnom, de már mindegy volt, mert eltévedtünk. Olyan nagyon nem, de az a troli ami elvileg az Állatkerthez megy az nem ment az Állatkerthez. Úgyhogy szegény Marcit már az elején meggyalogoltattam. 

SMS-ben vettünk jegyet, így nem kellett sorban állnunk sem, csak bemondani a kódot. Persze az új telefonom akkor akart cserben hagyni, de a végén "megkegyelmezett" és bejutottunk. 

Végre találkozhattunk Samuval is! Ez volt a nap fénypontja. Bocs Kata! :D Marci még mindig emlegeti Samut. Jó volt látni őt végre és nem csak a képeket nézegetni róla. :) Szerencsére az eső sem esett és egész jó időnk volt. Marci rettenetesen élvezte, ami nem mondható el Domiról. Ő vagy a kocsiban ült és nem vette észre az állatot - megjegyzem ez volt a jobbik eset, mert - vagy észrevette és sírva fakadt tőlük. A legnagyobb sokkot a zsiráfnál kapta. Annyira jó volt, mert nem volt tömeg, el lehetett engedni a gyerekeket, csak néha futottunk bele kósza csoportokba.

Katáék 1 körül elmentek, Samu is kidőlt a babakocsiban. Mi még maradtunk és újra végig mentünk az egész kerten. Csak az akváriumba nem mentünk be, mert ott nagyon előjött a klausztrofóbiám és szinte kimenekültem onnan. 

Marci nagyon bátran bement egyedül a kecskékhez, hogy megeteti őket, de a kecske ette őt, ezért a kerítésen keresztül kellett kimenekítenem. :D Szuper nap volt, 5-re értünk haza teljesen elfáradva. 

Képek:

Domi már az elején nagyon utálta. :D

 Medvelesen....

 A tigris-szelidítő :)

 Macskamedve?

 Bocs Kata, de szerintem tök jó lett! :)

 A fiúk nagyon bátrak voltak

 Elfáradt. :)

 A rémület