Felvettek! :)

Igen, felvettek a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karára ápolás ás betegellátás szakának szülésznő szakirányára! 
De hogy a legelejéről kezdjem. Hihetetlen nap volt a 21-e! Az egész úgy kezdődött, hogy pár fórumtárssal, akikkel együtt izgultuk végig ezt a fél évet eldöntöttük, hogy együtt fogunk bulizni a Pont Ott Paryn, ahol a ponthatárokat hirdetik ki.
Az egyik lánnyal megbeszéltük, hogy előtte még beugrunk az Ikeába. 
Józsi reggel elvitte Marcit és Domit Füzesabonyba, mert Marcit ott átadta a mamának, aztán jöttek haza. Én addig készülődtem és megállás nélkül izgultam. :) 
Aztán eljött az én időm, elindultam a találkozóra. Természetesen addigra elkezdett szakadni az eső, bőrig áztam, mire az Ikeába értem. Ráadásul picit késtem is és N. száma nem volt meg. Szerencsére ő is késett és megismertem. Ikeáztunk kicsit, majd irány a Moszkva (pardon, Széll Kálmán tér) és a meki! Bementünk, mert még mindig szakadt az eső és fáztunk. A meki előtt volt megbeszélve a többiekkel is. Ittunk forró csokit, majd írtam D-nek egy sms-t, hogy ott vagyunk bent, ott keressen. Meg is érkezett, már csak M-re vártunk. A Fb-on megkérdeztem merre van, mire mondta, hogy ő is a mekiben. Akkor végre megtaláltuk mindannyian egymást. 4-re Rien és Pali is odaértek, így indulhattunk a Millenárisra. Nagyon hideg volt, esett, fújt, de a kedvünket nem vette el semmi. Sorsfordító nap volt, ezt tudtuk mindannyian. 
A bejáratnál karszalagot kaptunk és szórólapokat. Első utunk egy sátorhoz vezetett, ahol muffint osztogattak a belépőknek. Jól esett, mert aznap még semmit sem ettem. Aztán felmértük a terepet, de mivel borzasztó idő volt, nemigen volt semmilyen program megtartva. Azért körülnéztünk, de hamar meguntuk és visszamentünk a mekibe. Ott szépen megvacsoráztunk mindannyian, energiát gyűjtöttünk, hogy megint kimenjünk a hidegbe. :) 6-kor mentünk vissza. Egy darabig néztük a koncertet, majd úgy gondoltuk, hogy jobb lenne valami fedett és melegebb helyre vonulni. Ezt tettük. A Diákhitel pultnál kaptunk ajándékot, egy táskát, melyben volt egy napszemüveg, esőkalap, toll, sörnyitós-kulcstartós-zseblámpa, szórólapok. Aztán egyszer csak eljött a fél 8. Kiültünk a kivetítőhöz, hogy lássuk a pontokat. Visszaszámolás elkezdődött, majd a meglepi is: az a kivetítő nem működött, futás a másik oldalra a másik kivetítőhöz. Szerencsére az elején csak a népszerű szakok voltak amit gyorsan ledaráltak, majd jött a részletes. Ment a koncert és mentek a pontok folyamatosan. Rien és Pali megnézték a telefonjukon a ponthatárokat, ők már tudták amit mi még nem. M-mel úgy döntöttünk kivárjuk a sorunkat. :) Mivel közben a telefonomon a Facebookot is néztem hamar kiderült számomra, hogy bejutottam az Egyetemre, mert már sokan gratuláltak. :D Csak azt nem tudtam még, hogy milyen szakra. Aztán Józsi a telefonban 320-as ponthatárról beszélt, Rienék kétszázvalahányasról, így már ezeknek sem tudtam hinni. Csak vártunk és vártunk, táncoltunk és egyszercsak fél 10-kor megérkezett a Semmelweis Egyetem a kivetítőn! Nekem 326 pontom volt és a ponthatár 297 lett! Nem mertem elhinni! Azt hittem bejutok mentőtisztire, vagy ápolóra, esetleg költséges szülésznőire, de arra álmomban sem gondoltam, hogy sikerülni fog az állami szülésznői! Még mindig nem igazán tudom felfogni, hogy sikerült. Talán majd szeptemberben, mikor elkezdődik....

Már csak 1 nap!

Nem írok valami sokat mostanság, de ez csak azért van, mert - talán végre - nincs miről írni. 
Szétvet az ideg, mert holnap derülnek ki a ponthatárok és velem már napok óta nem lehet bírni. Egyre idegesebb és izgatottabb vagyok. Jobb lenne már 2 nappal idősebbnek lenni és tudni, hogy igen vagy nem, mert ez a tudatlanság megőrjít. 
Marci holnap utazik mamáékhoz nyaralni. Igen érdekes lesz, ha ilyen marad az idő, mint most. Józsi viszi Marcit Füzesabonyba Domival együtt. Ott átadja a mamának és jönnek is vissza, persze Domi jön vele. Nem szép, de Domi csak azért megy, mert így ingyen utazik Józsi és ez most nekünk nagyon nem mindegy. Mondjuk szerencsére Domi szeret utazni, visszafelé meg úgyi aludni fog. A másik ok pedig, hogy mennie kell az, hogy én délután megyek a Pont Ott Partyra. Erre várok már nagyon hosszú ideje, így nem szeretném lemondani. 
Holnap 20:00-kor kiderül, hogy mi a sorsom!
Aztán ha minden terv szerint alakul augusztusban majd nyaralni is megyünk. Balatonra. Marci már nagyon be van sózva, hogy mikor indulunk, bár ezt még mi sem tudjuk pontosan. Egyeztetésre szorul, mert Józsi nagynénjének van ott nyaralója és még nem tudjuk, hogy mikor van hely menni. Egy a lényeg, hogy megyünk! 
Mivel ideges vagyok, ezért nem is írok most többet, mert nincs egy ép gondolatom sem. Majd holnap jövök, remélem jó hírekkel!!!

Hétköznapok

Hétfőn végre sikerült összehozni Pirosékkal egy randit. :) Zsuzsiék sajnos megint nem értek rá, szomorú vagyok, mert nagyon rég láttam őket. :( Remélem legközelebb már nem jön közbe semmi. 

Mi a fiúkkal - Domival és Zalánnal - rögtön felmentünk az étkezőbe, mert a fiúk már éhesek voltak. Ettek sült krumplit, gyerekmenüt, grillcsirkét, mint a nagyok! Rendesen ültek a széken és ebédeltek. Zalán rendesen, Domi meg hozta a formáját, két percre nem bírt nyugton ülni, a függönyt kellett rángatnia. :D

Felváltva aludtak, ill. először Zalán aludt el a babakocsiban, majd felébredt, akkor Domi aludt el. Mikor Domi felébredt megint Zalán. :D Domira most büszke voltam, 2 ótá aludt a vadonat új, ezek szerint szuper kényelmes babakocsijában! Ennyit kocsiban még nem aludt. :)

Készül a fiúkról egy pár kép evés után és alvás előtt. :)

Ma megint Dévény-tornán voltunk. Nagyon szépen halad Domi! Már szinte fut! Most még azt kell megtanulnia, hogy ha elesik hogyan kell egyedül, mindenféle segítség nélkül felállnia. Bebizonyította ma többször is, hogy tudja ő ezt, csak könnyebb segítségért kiáltozni. Engedélyt kapott néha a szandálok helyett egy kis papucsviselésre is. :) A papucsokért oda van! Ha minden jól megy, akkor már csak ebben a hónapban kell járnunk, ztán megkapjuk az elbocsájtó levelünket. :) Na azt már nagyon várom. Ha következő alkalommal mindent meg tud majd csinálni lehet erre is sor kerül. :) Nesze neked integrált bölcsőde!!!

A babakocsi

A helyzet az, hogy babakocsimániás vagyok. Ha meglátok egy új, nekem tetsző darabot az KELL! Most Manka hajszolt bele a dologba, Nórának nézett babakocsikat, rákaptam én is. Először csak "szakértői" szemmel néztem, hogy én milyet vennék, majd megszállt az ihlet! KELL nekem az a babakocsi! Kinéztünk egy nagyon jót, esernyőkocsi, de mégis lefektethető és csak 6 kiló. Szuper, ez kell nekem! Most 2 babakocsi van, semmi értelme. Az egyik egy nagyobb kocsi, ami arra jó, hogy aludjon benne ha hosszabb útra megyünk. Van egy kicsi, ami arra jó, ha csak rohangálunk, Marciért megyünk stb. Minek van két kocsi, ha lehet egy is?

Ki is találtam, hogy hogy legyen. Meghirdettem a teszveszen a két babakocsit, hogy azoknak az árából lesz nekünk szép új kocsink. Így is lett. A nagyobb chipolino 3 kerekű kocsink 24 óra alatt kelt el. 

Megbeszéltem a lánnyal aki megvette, hogy elviszem neki Újpestre. Aztán megbeszéltem Mankával, hogy akkor menjünk babakocsit nézni. Így is lett, én átadtam a kocsit, majd találkoztunk. Érdekes volt, mert Domi már csak gyalog volt, mindenképp babakocsit kellett vennünk. Elmentünk egy 13. kerületi bababoltba. Egy eldugott kis utcában volt, szerencsére nme kellett sokat gyalogolni. Nézegettük, próbálgattuk a kocsikat. Aztán odamentünk az eladókhoz, remélvén, hogy kapunk segítséget. Kérdeztük, hogy van-e zöld kocsi. Manka kérdezte, hogy van-e piros? Erre ránkripakodik a nő, hogy most akkor mégis piros kell és nem zöld? Mondtuk, hoy de, egy zöld meg egy piros. Akkor megnézte a készletet és a katalógust. Kocsit élőben nem láthattunk, csak katalógusból. Akkor még szerettem volna megkérdezni 3 fajtát, de nem nagyon volt rá lehetőség, mert folyton otthagytak minket, vagy nem is foglalkoztak velünk. A pohár ott telt be, mikor Domi sírva fakadt és az egyik nő közölte a másikkal, hogy ilyen hangzavarban nem tud koncentrálni. Na itt mondtam, hogy jó, akkor menjünk is. Kocsi nem volt olyan, amilyet kinéztem, bunkók voltak, úgyhogy oda többet nem megyek.

Viszont gyalog voltunk Domival és ott álltunk a város másik végén. Mélg szerencs, hogy egy sarokra volt a busz, ami nekem kellett, így csak odáig kellett elgyalogolni. Nem így terveztük Mankával a délelőttöt. 

Átbuszoztam egy másik bababoltba, de véletlenül 2 megállóval hamarabb szálltam le, így déli 12-kor a 45 fokban az aszfalton karomon a gyerekkel próbáltam megközelíteni a boltot. Végre beértünk, ott is keresem az álomkocsit, nincs. Már nagyon el voltam keseredve, vettem egy másikat. Hazajöttünk.

Itthon nézem a honlapot és látom, hogy mégis van az a kocsi, amit én szerettem volna, de nem mutatta a fickó. Ráadásul amit vettem azt Rien "leszólta", mondta, hogy olyan van nekik és nagyon szar, gyorsan tönkre ment, nem lehet tolni, nyeklik össze-vissza..... Na gondoltam egyet, hogy felhívom a boltot és megmondom, hogy nem jó ez a kocsi, kicserélnénk. Mondta a fickó, hogy oké, csak az a baj, hogy már toltuk az utcán. Szerencsére nem sokat, így lemostam a kerekét és hibátlan volt. mondta, hogyha nem használom akkor visszavihetem. Na jó, Domi felébredt és elindultunk. Közben felhívtam Józsit, hogy találkozzunk az Örsön, mert egyedül nem fogom bírni. Fogtam az összecsukott babakocsit az egyik kezemben, Domit a másikban és elindultunk Marciért. Még midig 45 fok! Aztán kezemben a kocsival és  Domival, mellettem Marcival felszálltunkl a buszra és mentünk az Örsre. Józsi már várt minket. Ott átadtam neki a kocsit és visszavitte. Addig mi beültünk a Burgerbe, mert megérdemeltem! Józsi egy óra múlva jött vissza, nála az álomkocsi! Sikerült! El sem hittem! Miért van az, hogy én sosem tudok egyszerűen babakocsit vásárolni?

Ő az!

Ez történt a héten

Összetömörítem most egy hozzászólásba az elmúlt hetet. Nem lesz nehéz, mert sok minden nem történt.

Ott hagytam abba, hogy Marci bágyadtka volt Mira buliján. Nem véletlenül, mint kiderült megint aftás vírusa volt. Kedden Józsi levitte az orvoshoz, hogy kérjünk egy igazolást, hogy mehessen oviba, mert már semmi baja nem volt, erre jött derült égből a villámcsapás hír, hogy egész héten nem mehet az aftás vírusa miatt. Én csak néztem, hogy milyen aftás vírus, mikor semmi sincs a szájában?! De ám legyen, itthon tartom a héten. Csütörtökre már Domi is beteg volt, 40 fokos lázzal. Szerencsére mindkét gyereknek elkezdtem kedden adni a boraxot, így nem jött ki Dominak csak 1-2 afta. 

Kedden elmentem Rienhez reggel, hogy jöjjön el velem átvenni a bizonyítványom, ill. tanúsítványom. Fél 11-re kellett mennem a Kormányhivatalba. Kicsit hamarabb odaértünk. Mázlink volt, mert csak 4-en álltak előttem a sorban. 2 perc múlva már az egéz folyosó tele volt. 

Bemondtam a nevem, átadták a tanúsítványt, benne az eredmény: 84% jeles (5)!

Csak 1 pontot vesztettem a szóbelin, aminek nagyon örültem! Az írásbelit ugyan elrontottam, de így is tudtam még 6%-ot javítani rajta. Így megint van remény, hogy hátha bejutok az egyetemre. Jelenleg 326 pontom van és a tavalyi ponthatár 317 volt. De tavaly több pontot ért pl. a gyed. Idén az 10 ponttal kevesebb! Úgyhogy nagyon reménykedek! Július 21-én este 8-kor kiderül. :) Vagy beborul, majd meglátjuk.

Tegnap Mankáékhoz készültünk Marcival, mert Zsombor szülinapi zsúrja volt, de mivel Józsi nem volt itthon és Domi meg beteg volt, így nem tudtunk elmenni. Pedig egy csomó kakaós - és fahájas csigát is sütöttem.