A babakocsi

A helyzet az, hogy babakocsimániás vagyok. Ha meglátok egy új, nekem tetsző darabot az KELL! Most Manka hajszolt bele a dologba, Nórának nézett babakocsikat, rákaptam én is. Először csak "szakértői" szemmel néztem, hogy én milyet vennék, majd megszállt az ihlet! KELL nekem az a babakocsi! Kinéztünk egy nagyon jót, esernyőkocsi, de mégis lefektethető és csak 6 kiló. Szuper, ez kell nekem! Most 2 babakocsi van, semmi értelme. Az egyik egy nagyobb kocsi, ami arra jó, hogy aludjon benne ha hosszabb útra megyünk. Van egy kicsi, ami arra jó, ha csak rohangálunk, Marciért megyünk stb. Minek van két kocsi, ha lehet egy is?

Ki is találtam, hogy hogy legyen. Meghirdettem a teszveszen a két babakocsit, hogy azoknak az árából lesz nekünk szép új kocsink. Így is lett. A nagyobb chipolino 3 kerekű kocsink 24 óra alatt kelt el. 

Megbeszéltem a lánnyal aki megvette, hogy elviszem neki Újpestre. Aztán megbeszéltem Mankával, hogy akkor menjünk babakocsit nézni. Így is lett, én átadtam a kocsit, majd találkoztunk. Érdekes volt, mert Domi már csak gyalog volt, mindenképp babakocsit kellett vennünk. Elmentünk egy 13. kerületi bababoltba. Egy eldugott kis utcában volt, szerencsére nme kellett sokat gyalogolni. Nézegettük, próbálgattuk a kocsikat. Aztán odamentünk az eladókhoz, remélvén, hogy kapunk segítséget. Kérdeztük, hogy van-e zöld kocsi. Manka kérdezte, hogy van-e piros? Erre ránkripakodik a nő, hogy most akkor mégis piros kell és nem zöld? Mondtuk, hoy de, egy zöld meg egy piros. Akkor megnézte a készletet és a katalógust. Kocsit élőben nem láthattunk, csak katalógusból. Akkor még szerettem volna megkérdezni 3 fajtát, de nem nagyon volt rá lehetőség, mert folyton otthagytak minket, vagy nem is foglalkoztak velünk. A pohár ott telt be, mikor Domi sírva fakadt és az egyik nő közölte a másikkal, hogy ilyen hangzavarban nem tud koncentrálni. Na itt mondtam, hogy jó, akkor menjünk is. Kocsi nem volt olyan, amilyet kinéztem, bunkók voltak, úgyhogy oda többet nem megyek.

Viszont gyalog voltunk Domival és ott álltunk a város másik végén. Mélg szerencs, hogy egy sarokra volt a busz, ami nekem kellett, így csak odáig kellett elgyalogolni. Nem így terveztük Mankával a délelőttöt. 

Átbuszoztam egy másik bababoltba, de véletlenül 2 megállóval hamarabb szálltam le, így déli 12-kor a 45 fokban az aszfalton karomon a gyerekkel próbáltam megközelíteni a boltot. Végre beértünk, ott is keresem az álomkocsit, nincs. Már nagyon el voltam keseredve, vettem egy másikat. Hazajöttünk.

Itthon nézem a honlapot és látom, hogy mégis van az a kocsi, amit én szerettem volna, de nem mutatta a fickó. Ráadásul amit vettem azt Rien "leszólta", mondta, hogy olyan van nekik és nagyon szar, gyorsan tönkre ment, nem lehet tolni, nyeklik össze-vissza..... Na gondoltam egyet, hogy felhívom a boltot és megmondom, hogy nem jó ez a kocsi, kicserélnénk. Mondta a fickó, hogy oké, csak az a baj, hogy már toltuk az utcán. Szerencsére nem sokat, így lemostam a kerekét és hibátlan volt. mondta, hogyha nem használom akkor visszavihetem. Na jó, Domi felébredt és elindultunk. Közben felhívtam Józsit, hogy találkozzunk az Örsön, mert egyedül nem fogom bírni. Fogtam az összecsukott babakocsit az egyik kezemben, Domit a másikban és elindultunk Marciért. Még midig 45 fok! Aztán kezemben a kocsival és  Domival, mellettem Marcival felszálltunkl a buszra és mentünk az Örsre. Józsi már várt minket. Ott átadtam neki a kocsit és visszavitte. Addig mi beültünk a Burgerbe, mert megérdemeltem! Józsi egy óra múlva jött vissza, nála az álomkocsi! Sikerült! El sem hittem! Miért van az, hogy én sosem tudok egyszerűen babakocsit vásárolni?

Ő az!