Felvettek! :)

Igen, felvettek a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karára ápolás ás betegellátás szakának szülésznő szakirányára! 
De hogy a legelejéről kezdjem. Hihetetlen nap volt a 21-e! Az egész úgy kezdődött, hogy pár fórumtárssal, akikkel együtt izgultuk végig ezt a fél évet eldöntöttük, hogy együtt fogunk bulizni a Pont Ott Paryn, ahol a ponthatárokat hirdetik ki.
Az egyik lánnyal megbeszéltük, hogy előtte még beugrunk az Ikeába. 
Józsi reggel elvitte Marcit és Domit Füzesabonyba, mert Marcit ott átadta a mamának, aztán jöttek haza. Én addig készülődtem és megállás nélkül izgultam. :) 
Aztán eljött az én időm, elindultam a találkozóra. Természetesen addigra elkezdett szakadni az eső, bőrig áztam, mire az Ikeába értem. Ráadásul picit késtem is és N. száma nem volt meg. Szerencsére ő is késett és megismertem. Ikeáztunk kicsit, majd irány a Moszkva (pardon, Széll Kálmán tér) és a meki! Bementünk, mert még mindig szakadt az eső és fáztunk. A meki előtt volt megbeszélve a többiekkel is. Ittunk forró csokit, majd írtam D-nek egy sms-t, hogy ott vagyunk bent, ott keressen. Meg is érkezett, már csak M-re vártunk. A Fb-on megkérdeztem merre van, mire mondta, hogy ő is a mekiben. Akkor végre megtaláltuk mindannyian egymást. 4-re Rien és Pali is odaértek, így indulhattunk a Millenárisra. Nagyon hideg volt, esett, fújt, de a kedvünket nem vette el semmi. Sorsfordító nap volt, ezt tudtuk mindannyian. 
A bejáratnál karszalagot kaptunk és szórólapokat. Első utunk egy sátorhoz vezetett, ahol muffint osztogattak a belépőknek. Jól esett, mert aznap még semmit sem ettem. Aztán felmértük a terepet, de mivel borzasztó idő volt, nemigen volt semmilyen program megtartva. Azért körülnéztünk, de hamar meguntuk és visszamentünk a mekibe. Ott szépen megvacsoráztunk mindannyian, energiát gyűjtöttünk, hogy megint kimenjünk a hidegbe. :) 6-kor mentünk vissza. Egy darabig néztük a koncertet, majd úgy gondoltuk, hogy jobb lenne valami fedett és melegebb helyre vonulni. Ezt tettük. A Diákhitel pultnál kaptunk ajándékot, egy táskát, melyben volt egy napszemüveg, esőkalap, toll, sörnyitós-kulcstartós-zseblámpa, szórólapok. Aztán egyszer csak eljött a fél 8. Kiültünk a kivetítőhöz, hogy lássuk a pontokat. Visszaszámolás elkezdődött, majd a meglepi is: az a kivetítő nem működött, futás a másik oldalra a másik kivetítőhöz. Szerencsére az elején csak a népszerű szakok voltak amit gyorsan ledaráltak, majd jött a részletes. Ment a koncert és mentek a pontok folyamatosan. Rien és Pali megnézték a telefonjukon a ponthatárokat, ők már tudták amit mi még nem. M-mel úgy döntöttünk kivárjuk a sorunkat. :) Mivel közben a telefonomon a Facebookot is néztem hamar kiderült számomra, hogy bejutottam az Egyetemre, mert már sokan gratuláltak. :D Csak azt nem tudtam még, hogy milyen szakra. Aztán Józsi a telefonban 320-as ponthatárról beszélt, Rienék kétszázvalahányasról, így már ezeknek sem tudtam hinni. Csak vártunk és vártunk, táncoltunk és egyszercsak fél 10-kor megérkezett a Semmelweis Egyetem a kivetítőn! Nekem 326 pontom volt és a ponthatár 297 lett! Nem mertem elhinni! Azt hittem bejutok mentőtisztire, vagy ápolóra, esetleg költséges szülésznőire, de arra álmomban sem gondoltam, hogy sikerülni fog az állami szülésznői! Még mindig nem igazán tudom felfogni, hogy sikerült. Talán majd szeptemberben, mikor elkezdődik....