Nyaralt a család

Ez az egyszerű oka volt az eltűnésemnek. :) Nyaralni voltunk! Abban a hihetetlen szerencsében volt részünk, hogy Józsi nagynénje felújította a lovasi nyaralójukat, így megkaphattuk 10 napra. Tehát utunk Lovas felé vezetett. Ez egy icipici település Alsóörs és Csopak között félúton. Nem Balaton-parti település, de a teraszról a Balaton látszik. Balatonfüred 15 percre volt busszal, Veszprém 20 perc.


Augusztus 3-án szerdán indultunk hajnalban. Balázs vitt ki minket a Népligethez kocsival, mert rengeteg cuccunk volt. Marci megijedt a nagy és magas busztól, inkább már nem akart nyaralni jönni. :) Sikerült nagynehezen felszállni és leülni. Hiába volt helyjegyünk, ott már ültek. Így leültünk máshova és úgy döntöttem, hogy így Dominak is lesz saját ülése. Eredetileg neki nem vettem csak Marcinak, de elég pofátlan volt az utazóközönség ahhoz, hogy én is az legyek. Közel 2 óra volt a busz út Veszprémig, hát kisgyerekkel igen mókás. Domi nem akart ülni csak állni, sehol nem volt neki jó, csak a hiszti ment szinte végig. Már alig vártam, hogy végre leszálljunk, mert az út utolsó fél órájában már csak sikítozott. Egy szendviccsel kis időre sikerült lekötni a figyelmét.

Veszprémben leszálltunk és volt 10 percünk megtalálni a Lovasra tartó buszt. Pont sikerült. Itt az volt a vicc, hogy volt nálunk egy giga nagy bőrönd, egy utazótáska, egy hátizsák, eg gyerek hátozsák, egy babakocsi és mégegy táska. És a busznak nem volt csomagtere. Tehát ezt kellett felcuccolni a buszra, ahol csak ülések voltak és nem volt hely. Józsi az ajtóban állt a csomagokkal. 9 körül végre megérkeztünk a házhoz!

A ház Lovas és Paloznak között fél úton van egy szőlőhegyen. Csodálatos a kilátás a hátsó teraszról! A balatont lehet látni. Józsi nagynénje teljes ellátást kínált nekünk. Lent volt egy szoba, ott aludtam én a gyerekekkel, fent meg volt mégegy szoba és külön wc. Az volt Józsi birodalma. Én Domival aludtam, Marcinak meg csináltuink kis fészket a sarokban, nagyon tetszett neki. A földszinten a szoba mellett volt még konyha és fürdő. A hűtő és a kamra teljesen feltöltve nekünk! Hagyma, krumpli, olaj, zöldségek, felvágottak és még sorolhatnám! Nem volt olyan, amit nem találtam volna! A gyerekeknek pedig vettek felfújható labdákat és egy verdás medencét. Átadták a házat, majd hoztak Paloznakról pizzát ebédre. Megebéeltünk, majd indultak is haza, mi meg megkezdtük a nyaralásunkat. :)


Csütörtök:
Borzalmas időre ébredtünk reggel. Szakadt az eső, hideg volt. Főztem a teraszon ebédet (kis rezsó volt, amit ki kellett vinni főzéshez, de így hangulatosabb is volt) majd a fiúk lefeküdtek aludni. Domi nagyon gyorsan alkimatizálódott, mert első este mellé feküdtem, de rögtön kizavart a szobából, hogy majd ő egyedül alszik. :) Nem volt ezzel később sem probléma szerencsére.

Alvás után szerencsére kicsit jobb idő lett, már nem zuhogott, csak csepegett, ezért úgy döntöttünk, bemegyünk Balatonfüredre. Még érkezésünkkor lefényképeztem a menetrend táblákat, így csak meg kellett nézni, hogy mikor megy busz. Fél 4 körül volt is egy, így azzal el is mentünk. Egy hatalmasat csavarogtunk. Lementünk a kikötőhöz hattyúkat nézni, majd a Marina parton sétáltunk, felmentünk a központba, onnan elsétáltunk a Marina-Centerbe (az a helyi Tesco + pár bolt). Ott vacsoráztunk, nézelődtünk, majd este fél 9-kor indult vissza a buszunk Lovasra.

Péntek:
Végre verőfényes napra ébredtünk! Csodálatos idő volt, így úgy döntöttünk, hogy irány a Balaton! Összepakoltunk és elmentünk a balatonfüredi strandra, ami tulajdonképpen Balatonarácson van. Mi a Kisfaludy strandra jártunk. Végig kellett menni az egész füredi partszakaszon, de nagyon hangulatos, árnyas és látványos az út. Kellett sétáli vagy fél órát, de megérte. Nagyon gyerekbarát hely. Hosszú homokozós partrész, fokozatosan mélyülő víz, daonya a parton, kávézó és koktélbár a homokozó mellett, játszótér, gyermekpancsoló..... Marci iszonyatosan élvezte a vizet, Domi viszont rettenetesen utálta. Pedig nem is volt olyan hideg.

Az első fagyi!

Szombat:
Szintén strandidő és megint strandolás. Domi továbbra semszerette a vizet, de a parton szeretett sarazni és homokozni. Próbálkoztunk csónakkal is, de nem, csak sírt, ha a víz közelébe mentünk.

 o

Pancsolás után elmentünk megnézni a hattyúkat - az mindennapos program volt - majd körbejártuk megint a kikötőt. Akkor kezdődtek a füredi borhetek is.

Vasárnap megint csak strandon voltunk. Minden nap másfelöl közelítettük meg, mert több útvonal is volt és több megálló is ahol le lehet szállni a buszról, így érdekesebb volt az útvonal. Ez volt az utolsó strndolós nap, mert másnap már jött a lehűlés és inkább kirándultunk. De az utolsó napot kihasználtuk!

 Az első jégkása!

 Voltunk kisvasútazni is. Nekem nagyon tetszett, mert rengeteg érdekességet meséltek a városról. Már amikor figyelni tudtam és nem Marci szórakoztatott. :)

 Itt már mindenki nagyon fáradt volt. :)

 

Hétfőn úgy gondoltuk, hogy inkább elmegyünk a veszprémi állatkertbe, mert egyáltalán nem tűnt strandidőnek. Bementünk a belvárosba, ahol egy ruhabolt cipőosztályáról nyílt egy kis étteremféleség. Nagyon jó áraik voltak, rettenetesen sokféle étel és nagyon nagy adag! Vettünk 2 menüt és egy főzeléket a gyerekeknek, hát alig bírtuk megenni. Kiadták nyomtatva a heti étlapot, így tudtuk, hogy mikor szeretnénk visszamenni enni oda. 

Jóllakottan elindultunk megkeresni az állatkertet. A Viadukton át mentünk, majd alatta és már el is értük a bejáratot. Sokat változott az állatkert mióta Józsival jártunk ott. Szebb lett és nagyobb. Persze az eső most sem kerülhetett el minket. Mikor mentünk át a Szavanna világba - az állatkert egy máűs része - ott elkapott a vihar minket. Szerencsére mindig volt nálunk esővédő, esőkabát és ernyő. Domi még mikor meleg volt magára öntötte az összes vizet a kulacsából, így csupa víz lett a napdrágja. Levettem, de jött a hideg. Mindig van nálam tartalék naci, most az egyszer nem volt. Mörfi! Féltem, hogy megfázik, de szerencsére semmi baja nem lett.

Kedden is csavarogni mentünk, megnéztük a veszprémi várat és játszótereztünk. Emlékeim szerint kisebb volt a vár, de kiderült nagyot tévedtem. Először elmentünk ebédelni a már fentebb írt helyre, majd nekivágtunk. Kis utcákon át eljutottunk a Várhoz. Jellegében emlékeztet a budai Várra, nagon szép!  Vár végén le lehet menni a Kálvária-dombra, hát az ott valami csodálatos. És életveszélley. Ugyanis egy szakadék az egéz középen egy úttal, de se korlát semmi, annyi a lényeg, hogy az úton maradj. Na magyarázza el ezt valaki egy 21 hónaposnak! :D Ott kocsival nem nagyon lehetett közlekedni, meg hát Domi már nem is nagyon szeret, ha nem muszáj. Mert hogy tud járni! :D

Szerdán bementünk megint füredre, mert kíváncsi voltam a görög falura. Sokszor jártam már Balatonfüreden, de az valahogy midig kimaradt. Most gondoltam bepótolhatnánk, úgyis láttam a kisvonatból, hogy hol van, hát menjünk el és nézzük meg. Így is tettünk, strandolni már nem akartunk és a szél is fújt kicsit, így megint kirándulós napot csináltunk. Ez a görög faalu hihetetlen, Egy kicsit úgy éreztem, hogy Görögországban járok. Nagyon jól meg van csinálva, kár, hogy nem működik. Illetve ki volt írva, hogy bulihtelként funkcioál, de az eredeti célból nem valósult meg semmi. Pedig van benne ötlet az biztos!  

 Még egy utolsót sétáltunk a városban. Józsi meint kipróbálta a szabadtéri sportpályát. :)

 Kedvenc füredi boltom! :)

 Ezen a szép helyen ebédeltünk utolsó nap. :)

 Marci persze hamburgert

 És utoljára még elmentünk megetetni a hattyúkat. Vittünk nekik kenyeret, azt dobálták nekik. Domi először harapott a kenyérbe, alőrágta, majd úgy dobta a kacsáknak és a hattyúknak. :)

 És a szokásos pénzbedobós-rablós játékok sem maradhattak ki. A kedvenc bedobósom a túró rudi autómata volt. :)

 Kis esti játék a kertben kissé fáradtan.....

 ....kis esti játék a szobában nagyon fáradtan. :)

 Csütörtökön már semmit sem csináltunk. Felfújtuk a kertben a medencét és medencéztünk, napoztunk, pihentünk. Kipihentük a nyaralást. :)

Pénteken a reggel a ház visszarendezésével kezdődött. Úgy volt, hogy Józsi nagynénjéék leérnek délre, megebédelünk és a 3 órás vonattal mi haza is jövünk. Aztán délelőtt telefonáltak, hogy nem érnek le ebédre, ezért intézzük csak úgy a dolgainkat, hogy nem kell őket megvárni. Így úgy döntöttünk, hogy az 1 órási vonattal haza is jövünk. Összepakoltunk, takarítottunk, rendet raktunk  majd irány az állomás. 1 órát kellett várni a vonatra, de elütöttük az időt a pályaudvaron. Aztán kiderült, hogy az 1 órás vonat csak Kőbányán áll meg, nem megy be a délibe se a keletibe. Na ennek nagyon nem örültünk, mert alapból jó lenne a köki, de most ott építkeznek és máshogy állnak meg a buszok. 

A vonat út borzalmas volt, Domi végig sikította és nyüglődte az utat, kb. Kelenföld környékén aludt el. A vonatról sikerült lecuccolni, aztán elkezdtük a forgalmirend változásban keresni a uszt. Nagy nehezen sikerült rájönni, hogy honnan indul a busz. Persze vagy 5x kellett lépcsőzni a csomagokkal, bőrönddel, babakocsival. Át kellett jutnunk az építkezésen, köveken, sóderen, majd a hídra feljutni és átlépni a szalagkorlátot, hogy a buszmegállóba érhessünk, ami fel volt túrva és nem bírtuk tolni a babakocsit és húzni a csomagokat. Annak kívánom ezt az utat, akinek az lett volna a dolga, hogy gondoskodjon a normális közlekedésről, de nem tette meg! 5 órára végre hazaértünk! 

Nagyon jó volt a nyralás, de azért ez örök érvényű igazság, hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon! :)

A külalak miatt bocsánat, a blog szövegszerkesztője önálló életet él. :(