Bekerülünk a programba?

Ma voltunk a játszóházban és ott Zsóka aki foglalkozott Domival beszélt nekem a Heim Pál Kórház "Egészséges utódokért" programjáról. Mivel ő már nem tud Domival foglalkozni és Dominak meg szüksége lenne rá, ezért javasolta hívjam fel őket. Ha megállapítják, hogy a gyereknek szüksége van Dévény terápiára, akkor ingyen mehet oda.
Felhívtam a kórházat ma délben telefonon és csodák csodájára holnap délutánra kapott is Domi időpontot. Zsóka adott nekem anamnézislapot, amit itthon kitöltöttünk, azzal és az eddigi leletekkel - neurológiai, belgyógyászati és pulmonológiai - holnap várnak minket. Úgy tűnik bekerülünk a programba és lesz egy részletes és teljes kivizsgálása és ha ők is úgy látják, hogy Dominak szüksége van a tornára akkor ott ingyen megcsinálják. Örülök, hogy megint kicsit jobban foglalkozunk a dologgal, nem csak itthon tornázunk. Holnap este már okosabb leszek. :)

Marci Casanova

Marciról ejtenék egy-két szót. Pontosabban pénteken megtudtam, hogy az én fiam szerelmes, mégpedig a Lillába legfőképp! Az oviban egymás mellett alszanak, együtt játszanak és oda vannak egymásért. Amikor pénteken mentem Marciért, akkor a lányok - szinte az összes- kirohant és kiabáltak még a folyosón is neki, hogy szia Marcííííííí! Nem lehetett őket visszaterelni a terembe amíg el nem mentünk. A szülők fel sem tudták öltöztetni a lányokat, mert szöktek Marci után. :D

Ma mentem érte és mostmár becsukta Dia néni az ajtót Marci mögött, mert az a tuti, erre a lányok rátapadtak az üvegre belülről, Marci meg kívülről. Most is nehéz volt az elszakadás, Marci nem akart jönni, a lányok az ajtóból nem akartak menni. Legalább 3x visszament köszönni. Az utcán találkoztam az egyik lányos anyukával, aki úgy fogadott minket szavait Marci felé intézve, hogy szevasz te szívtipró! A lányok 80%-a beléd szerelmes! Nem kicsit vagyok büszke rá! :D Az én 4,5 éves szívtipróm!

Esti szösszenetek

Józsinak kiabáltam ki, hogy jaj de édes ez a gyerek, mindjárt megzabálom (Domit, merthogy kérdeztem, hogy megyünk-e aludni és ő bólogatott, hogy igen és bebújt az ölembe :) ) erre Marci szinte sírva: neeee, ne edd meg a Domit! 

Kerestem egy serpenyőt, mondom Józsinak, hogy nem találom, mire Marci kikiabál: keresd csak, keresd!

Fogorvosnál

Marcival pénteken elmentünk fogorvoshoz. Gyerekfogászatra. Még sosem voltunk. Gondoltam elviszem, mert nem szeretném, hogy úgy járjon mint én, aki retteg a fogorvostól. Előre felkészítettük, hogy milyen is lesz, mit kell ott csinálni. 5-re mentünk, kiderült, hogy 3 ajtónál is van rendelés én meg nem tudtam, hogy hova tartozunk, kihez kértem időpontot. Oda mentem, ahol az ovit láttam kiírva. Egy nagyon kedves fogorvosnéni fogadott minket egy szintén nagyon kedves asszisztenssel. kérdezte, hogy az én ölembe ül-e Marci, vagy egyedül. Marci engem választott. :) Beültünk a székbe - kicsit jó érzés volt, hogy engem most békén hagynak - és a doktornéni megmutatta, hogy milyen magasra tud "felrepülni" a szék. A lefele menettel már voltak gondok, mert elkezdett a szék zörögni, amitől Domi sírva fakadt. :) Gyorsan megvigasztaltam, mert a doktornéni nem szereti, ha egy baba sír, és ezt jó értelemben írom. :) Aztán Marci a megbeszéltek szerint szépen kinyitotta a száját és a doktornéni megnézte a fogait. Nagyon megdicsérte, hogy szépen mossa a fogait, nincs rossz foga és szép tiszták is. Én is meg lettem dicsérve, jól esett a lelkemnek. Mondta, hogy nyáron menjünk legközelebb, akkor megint mutat Marcinak érdekességeket és így hozzászokunk a fogorvos látogatásokhoz is. Így megtanulja, hogy nem csak akkor kell menni, ha baj van és esetleg a nagyobb bajt is meg tudjuk előzni. Marci mondta is nekem, hogy nyáron mindenképp menjünk az aranyos doktornénihez. :) 

Marci és Domi Mickey egeret néz :)

Itt a farsang, áll a bál....

Meg volt ma az első ovis farsangunk is. Marci már nagyon várta, pedig tavaly utálta. Jó, a bölcsis farsang azért más, mint az ovis. :) Ez nagyon jól sikerült!

Reggel korán kelt az egész család. Nem jellemző, mert Józsi és Marci kelnek reggel és mennek dolgukra, mi Domival csak utánuk. :) Ma reggel Marci meg is lepődött, hogy ébren vagyok és a konyhában már a sütit szeleteltem, mikor kijött. A sütit, ami még fantasztikusabbra sikerült, mit a múltkor. Gesztenyés keksztekercs készült, bár én kicsit variáltam a recepten. Nem szeretem a nagyon vajas cuccokat, ezért a töltelékbe csak a felét tettem és a tekercsbe is kevesebbet, de pótoltam kávéval a maradékot. Tettem bele még mandulaaromát és vaníliás cukrot is és mivel eleve kész gesztenyemasszát vettem ezért egy kis vaj kivételével nem is tettem hozzá semmit.

És ímé, így néz ki az enyém!

Fél 9-re értünk az oviba, már jelmezbe kellett bemenni a csoportba. Addigra már volt bent kutya, ördög, királylány, katica, boci..... Marcit is átöltöztettem, de a varázspálca és a süveg nem kellett neki, csak a köpeny. Így nem volt elég varázslós, ezért legalább csillagokat rajzoltam az arcára, így már alakult a dolog. 

Egy pár kép erejéig azért sikerült rábeszélnem a teljes felszerelésre.

 Nagy haverok!

Reggeliztek, majd elkezdődött a buli. 9-től 10-ig a teremben voltak, volt jelmezes felvonulás, mikor egyesével ki kellett menni, felállni egy székre és el kellett mondani, hogy minek öltözött. Azt hittem nem megy majd oda, de ment és mondta, hogy ő varázsló. :)

 Domi is játszott, farsangozott, bár neki nem volt jelmeze.

 Csoportkép

10-kor kimentek a tornaterembe, oda pedig jött egy bohóc! (Marci szerint bobóc :D) Én nem szeretem a bohócokat, gyerekkoromban is utáltam őket, ezért pár anyukával a teremben maradtunk. Ettünk, beszélgettünk, Domi játszott. Aztán jött a Bóbita együttes és az aulában elkezdődött a buli. 

 Elfáradt.....

 Nagyon. :)

Mondjuk még mindig Domi volt a lelkesebb! Ő az elején táncolt, rázta magát és a számok végén tapsolt. :) Marci csak állt a lábam mellett egy órán keresztül és semmivel nem tudtam rávenni, hogy menjen bulizni, táncolni. Domival és velem volt csak hajlandó, az meg elég nehézkes volt, de azért próbálkoztunk. Fél 12-kor megebédeltek, majd 12-kor hazajöttünk Azt mondja, hogy nagyon jól érezte magát és már várja, hogy mikor lesz a következő. Ez a lényeg! :)

Szép kis nap

Ritka az a nap, mikor sok dolgom van. Általában az elintéznivalókat egy napra teszem, így egy nap alatt letudok mindent. Így volt ez most is. Mára beterveztem, hogy felkelünk akkor Domit leviszem a dokihoz, mert hajnali 4-től úgy köhögött, hogy majd' megfulladt. Meg akartam nézetni, mert mikor pulmonológusnál voltunk ugyanez volt és a tüdeje, torka, mindene gyönyörű volt. Most szintén szerettem volna megmutatni, hogy megint rettenetesen köhög és kíváncsi vagyok, hogy most is jó-e minden értéke? El akartam menni az ugrálócsacsit visszavinni, mert már tegnap délután kellett volna, de nem értünk oda. Aztán utána vásárlást terveztem, mert holnap ovis farsang tehát ebből következik, hogy utána meg itthon sütnöm kellett volna! Igen, ez mind feltételes mód, mert ebből semmi se lett, ugyanis reggel felhívott Józsi, hogy elvitte az én kulcsomat is. Ez még nem lett volna baj, mert van nekem egy tartalék kulcsom is, nagyobb baj az, hogy a babakocsi lent a földszinten a radiátorhoz van biciklilánccal kötve, és annak az egyik kulcsa Józsi kulcscsomóján, a másik az enyémen és mindkettő Józsinál. 

Így most itthon ülök, se a dokihoz nem jutottam le, se a csacsit nem vittem vissza, se a boltba nem mentem el és még csak sütni sem sikerült, nem beszélve arról, hogy Marciért kéne menni az oviba. 

Aztán megszületett a megoldás. Nem a legjobb, de nincs mit tenni. Dokit telefonon felhívtam, hogy emelhetem-e Domi gyógyszeradagját, megígértem, hogy holnap majd leviszem. Hurrá. Aztán hívtam Józsit, hogy el kell mennie Marciért, mert én nem tudok, de előtte jöjjön haza és szabadítsa ki a babakocsit, vigye magával Domit, vigyék a csacsit és útközbe dobják be, addig én elszaladok vásárolni, majd itthon gyorsan megcsinálom a sütit és akkor talán még a moziba is odaérek, mert ma a Riennel megbeszéltünk egy mozizást. Ez került a legnagyobb veszélybe. Tehát számomra csak most kezdődik majd a nap......

Bölcsi

Nagyon úgy néz ki, hogy bölcsőde terén én el vagyok átkozva.....

Kezdem Marcival, aki anno nem került be itt a kerületben a bölcsibe, pedig a jelentkezés első napján reggel 8-kor már leadtuk a papírt, mégis várólistás lett. Pontosan az 5. volt a várólistán. Ezért nem volt más választásom, minthogy a belvárosba írassam. Nem volt egyszerű menet, minden nap órákat utazni - főleg télen - egy kétévessel. Aztán valamikor szeptember végén ide is bekerült, de addigra már beszokott a másik bölcsibe, nem szerettem volna megzavarni. Így 2 évet ingázott. Most szerencsére ide jár oviba a ház mellé. 

Ma elmentem, hogy elintézzem Dominak a bölcsit, hogy ne járjunk hasonlóképpen. Azt írtam a papírra, hogy április közepétől kérem a felvételt, de azt mondták az teljesen esélytelen - így legyen! - így szeptemberre tudják esetleg beírni. Mondtam, hogy abba a bölcsibe szeretném kérni a felvételt, ami Marci óvodája mellett van. Így is necces lesz ideérni a munkából Marciért, így az lenne a legjobb, ha egy helyre járhatna a két gyerek. És itt jött a hidegzuhany! Nem járhat az ovi melletti bölcsibe, mert szeptemberben még nem lesz 2 éves és oda csak azok a gyerekek járhatnak, akik elmúltak már 2 évesek! Mondtam, hogy akkor mi leszünk az utolsók, akik beszoknak, akkor már majdnem 2 éves lesz, max. 1 hónap választja majd el, de ezt sem lehet! Na itt már kezdtem nagyon kiborulni, mikor is mondták, hogy jelentkezzünk egy másik bölcsibe ami nincs olyan messze - ez tény, de akkor is! - és onnan ha elmúlt 2 éves jelentkezzünk át az ovi melletti bölcsibe. Az mókás lenne, épp, hogy beszokik az egyik helyre, mikor onnan kiveszem és átviszem a másikba. És mi a garancia, hogy átveszik? Semmi. Hát nem tudom. Viszont ott az udvaron láthatná Marcit is, mert a bölcsis és ovis udvar szinte egyben van és pont Marciék mellett vannak a bölcsisek. 

Ahova felvennék szeptembertől onnan nem hallottam túl jó híreket. Sőt, inkább csak rossz tapasztalatokról hallottam, de ugye én nem tapasztaltam még ott semmit - kivéve az egyik gondozónőről, de ez más téma - tehát ne legyenek előítéleteim. Amúgy meg inkább örüljek, ha a gyerekem bejut a bölcsibe, mert akkor még szerencsésnek mondhatom magam, hiszen hányan várnak a helyekre. Azt viszont nem tudom megérteni, hogy 1 hónap miért számít olyan sokat és miért ne járhatna egy helyre a két gyerekem?

Az biztos, hogy egy ember így nem tud elmenni mindkét gyerekért. Szinte kizárt, mert fél hat-hat körül épphogy beesek majd az egyikért. Na, melyiket válasszam......?

Eldőlt!

Na megszületett a dilemmámra a válasz! Elküldtem a jelentkezésemet. Kiderült, hogy ha egy szaknak az államilag finanszírozott és a költségtérítéses részét is megjelölöm az csak 1 jelentkezésnek számít. Így a következőképpen alakult a jelentkezésem:

A=alap

L=levelező

Á=államilag finanszírozott

K=költségtérítéses

ALÁ - szülésznő

ALÁ - mentőtiszt

ALÁ - ápoló

ALK - szülésznő

ALK - mentőtiszt

ALK - ápoló

Így ez 3 helynek minősül, tehát csak egyszer kell fizetni. Biztosra megyek! :) Az a lényeg most, hogy bejussak!

Mostanság

Na az van, hogy nincs semmi. :) Semmi sem történik velem mostanság, így írni sincs nagyon miről. Egy átlagos napon reggel Marci elmegy oviba, mi délelőtt Domival játszunk, majd amíg ő alszik addig én tanulok, felébred megyünk Marciért, majd játék, fürdés, lefekvés és tanulás. Minden napunk így telik. Az is kiderült, hogy ami tételeket eddig kidolgoztam szinte kuka mind, mert nem megfelelő könyvekből készültem. Frankó, egy teleírt A/4-es füzet és szinte semmire sem megyek vele, mert "túl orvosi". Nem hittem volna, hogy baj az, ha "túl okos" vagyok, de mint kiderült van amit szinte szóról szóra tudni kell és ezért kellenek azok a könyvek. Jövő hétre talán meg is érkezik, mert a kiadótól kellett megrendelni. 5 db. darabonként 160-170 oldalas könyvre van 2,5 hónapom. Nem tudom mi lesz, de mindenképp sikerülnie kell, úgyhogy most még intenzívebb tanulás következik majd. Szerencsére Domitól lehet tanulni, délután 3-4 órát is alszik. 

Hétvégén itt voltak Rienék és utókarácsonyoztunk. Végre sikerült összehozni, egyik gyerek sem volt beteg! Nagy szavak ezek ilyenkor mikor 4 gyereket kell összehangolni. Ők hozták az ebédet, mi csináltuk a nasit. Szokásos lilahagymás-szalonnás pogácsát, hála Limarának! Marci kapott sátrat a szobájába, ezáltal az egész szobát át kellett rendezni. :)

Régóta szeretett volna egy sátrat, és most végre meg is kapta. Domival azóta minden nap játszanak benne. Jó nagy, mind a négyen elfértünk benne. :) Domi megkapta a Fisher Price csigát, ami nagyon szupi, csak nincs rajta kikapcsoló gomb és én az ilyen játékokat így már nem is szeretem. :D

Aztán ami még történt: Domit beirattam a bölcsibe. Szeptembertől mennem kell vissza dolgozni. Amennyire vártam Marci születése után hogy dolgozhassak most annyira nem várom. Nem is a munka miatt, hanem azért, mert Domi sokkal ragaszkodóbb, bújósabb, anyásabb, sokkal nehezebb lesz őt otthagyni a bölcsiben. Nekem is nagyon nehéz lesz és neki is.

Voltunk pulmonológián is a gyerekekkel, Domi még mindig köhög, kapott sinecod cseppet, amit még nem adtam be neki, mert mióta kiváltottam azóta nem köhög. Csak ennyi kellett. :) Marcit csak meghallgatta a doktor néni, semmit nem változtatott a puffok adagolásán, kontroll 3 hónap múlva. Leszámítva egy kisebb kruppos rohamot szerencsére ő is jól van. A krupp nálunk már említésre se méltó "betegség".

Február 23-án délelőtt lesz a farsang az oviban. Marci minden nap más szeretne lenni, mai favorit a cinege. Sokkal jobban örültem, mikor még Pókember vagy méhecske szeretett volna lenni. Hétvégén elnézünk egy jelmezkölcsönzőbe és ott majd választ magának. Már komolyan megőrjít vele. :) Még azt is ki kéne találnom, hogy hogy sütöm meg a szalagos fánkot másfél óra alatt. :D

Képek

Enni tanul!

Huncut nagyon.

 Nem én voltam!

 

Kár, hogy csak a széle látszik. Marci fotózta, Domi meg veszettül ugrált. :D

 

Borzaszó ez a kép, szörnyű így látni, viszont tény, hogy nagyon jót tesz neki és Dominak is. Felváltva kapják, itt Marcin volt a maszk.

Kicsi a rakás.... :)

Megtettem!

Tegnap elmentem Budapest Főváros Kormányhivatalába és jelentkeztem érettségire! 

Reggel találkoztam Riennel és megkértem, hogy kísérjen el. Először fénymásolni mentünk, mert kellettek a bizonyítvány másolatok, majd elballagtunk a Westenddel szembe lévő hivatalba. Az oktatási osztályon volt egy számítógépterem, oda kellett menni és a gépen kitölteni a jelentkezési lapot. Még jó, hogy nem itthon csináltam, mert 3x is rosszul töltöttem ki. Ott meg megmutatták mit és hova írjak, ha nincs hallgatói jogviszonyom egyetlen iskolánál sem. Ugye a levelező okj-s nem számít annak. Mira a babakocsiban elaludt, így sietnem kellett, mert nem tudtuk levetkőztetni. Domin újra kitört a szeparációs félelem, ha csak hátat fordítok máris ordít, nem volt ez másként tegnap sem. Úgyhogy ölemben gyerekkel töltöttem a lapot. Aztán kaptam egy csekket, hogy azt fizessem be, majd a bizonylattal együtt adjam fel a jelentkezési lapot és a fénymásolatokat.

Elmentünk a volt munkahelyünkre, ott megetettük a gyerekeket és kitöltöttük a jelentkezési lapokat. Illetve csak Rienét, mert én az e-felvételi keretében jelentkeztem, nekem csak a hitelesítőt kellett feladnom. Domi már nagyon fáradt volt. Átmentünk a postára és feladtuk a lapokat. Visszavonhatatlanná vált a jelentkezésünk! :) Fura érzés volt. Domi idő közben elaludt. Még elmentünk a Burger Kingbe enni - megünnepeltük hősiességünket - majd indultam Marciért. Domi csak az oviban ébredt fel. :) 

Most méginkább neki kell ülnöm a tanulásnak, elvégre csak kifizettem 17ezret az érettségire! 

Ha azt nézem, hogy július 21-én van a ponthatár megállapítás arra jutok, hogy te jó ég, milyen soká lesz még az, ha meg arra gondolok, hogy júniusban érettségizem mindjárt úgy állok a dologhoz, hogy te jó ég, az mindjárt itt van! Honnan nézzük ugye...? :)