Oltás és hatásai

Domi holnap lesz 3 hónapos, ma 13 hetes. 7350g és 69cm. 

Tegnap voltunk védőnőnél és oltáson. Megkapta a 3 hónapos oltását és a prevenart. Előtte 2 napig megint akkora cirkuszok voltak az etetéseknél, hogy teljesen kiborultam. Illetve egy hónapja megy a harc, de most telt be a pohár és egyre nagyobb a cirkusz. 1-1,5 órán keresztül próbálkoztam és nem sikerült megetetni. Este 9-kor evett utoljára és reggel 9-kor nem bírtam 30 milinél többet belediktálni. Egyszerűen lehetetlen az evése. Délutánra teljesen feladtam és mondtam az apjának, hogy siessen haza, mert én nem vagyok hajlandó megetetni. 1 hónapja megy a balhé és a cirkusz, feszeng, örjöng és nem eszik, csak kényszerítve. Már semmi ötlete nem volt a dokinak és a védőnőnek sem. Minden lehetséges és ismert dolgot kipróbáltunk már, erről írtam is anno egy bejegyzést. Talán annyi újat tudtak hozzátenni, hogy tegyek cukrot a tápszerbe, hátha úgy megeszi, próbáljuk ki. Kipróbáltam, nem ette meg. Henna mondta, hogy tegyem teába a tápszer port - mert a cukrozatlan édesköményes vizet szereti - hátha úgy megeszi. Na ez még nem volt, ez lesz a következő amit bevetek, ha szükség lesz rá, mert.....

...... tegnap este nagy hiszti közepedte evett, de hagyott 60 milit ami nála nem szokás. Gondoltuk elég volt a cirkuszból, lefekszel ennyivel és én a szigorú anya tuti nem foglak megetetni reggelig, mert nem hiányzik még egy éjjeli cirkusz nekem. Amúgy pontosan 7 hetes kora ótá átalussza az éjszakát. 22-kor el is aludt, esélyünk nem volt neki többet adni. Aztán aludt úgy fél 8-ig. Sírva ébredt, ilyet nem szokott. És fél 9 előtt se nagyon kel fel. Kihoztam és betettem a járókába. Éreztem, hogy picit meleg, gondoltam az oltás miatt. Sírt, ezt is az oltásnak tudtam be. Negyed 9-kor megcsináltam a reggleijét - félve, mert általában 12 óra nemevés után sem akar enni - és csodák csodájára 10 perc alatt megette. Igaz, kevesebbet is csináltam 30 milivel és ugye este is kevesebbet evett 60 milivel. Megmértem a lázát, 38,3, úgyhogy kapott egy kúpot és letettem aludni. 9-től negyed 1-ig aludt. Akkor is én ébresztettem. Már hőemelkedése sem volt. Megint félve megcsináltam a tápszert - megint "csak" 200-at - és 10 perc alatt megint megette. Nem tértem magamhoz a meglepetéstől. Sőtt, el akartam tőle venni a felénél, hogy büfizzen, de sírva fakadt. Ilyet se csinált még. Remélem nem csak az oltás mellékhatása, hanem ez már így marad.

Kicsit elkiabáltam, délután megint küzdöttünk. :(

A savanyúság

Anyukám tegnap vett nekünk egy "kis" savanyúságot.

Én ilyen mennyiséget eddig csak üzletben láttam. :) 

Volt ebben minden:

• uborka
• almapaprika
• karfiol
• pepperoni
• gyöngyhagyma
• dinnye
• káposztával töltött paprika
• káposztával töltött dinnye
• káposztával töltött uborka.

Csak demonstráció képpen a vödör mellé raktam egy 2 dl-s poharat. :) 5 literes vödörben kaptuk, be se fért a hűtőbe, 4 kis adagra kellett szétszedni. Azt hiszem most egy darabig el vagyunk látva savanyúsággal.

Újabb képek

Így játszom a járókában. Akár egy órán keresztül is.

Jó apán pihenni evés után

Akit nem lehet fotózni, mert ha kamerát lát eszeveszettül vigyorog... :)

Azt hiszi már elég nagy ahhoz, hogy fel tudjon ülni, de be kell látnia, hogy nem. :)

És akkor duzzog

Aztán persze ki lehet engesztelni és anyának mindig tartogat mosolyt

Durcizik

Játékbirodalom. Nagyon szeret itt lenni.

És igen, csak így alszik. Cumi nem kell egy se.

Ez történt péntek óta

Na lássuk csak mi is történt az elmúlt három napban? 

Szombaton nem történt semmi érdemleges, hacsaknem az a mákos-meggyes aranygaluska, amit sosem sikerül elkészíteni. Na most sem, bár már sikerült valami egészen hasonlót alkotni. De még mindig nem az igazi. Azért finom volt és természetesen az utolsó mákszemig elfogyott. Józsi szerint inkább mákosguba szerű volt, de a tésztája kifejezetten aranygaluskás. Ezt hogy értelmezzem nem tudom. :)

Aztán este úgy döntöttem, hogy jelentkezem egy suliba. Már régóta gondolkoztam rajta, de aznap este Józsival átbeszéltük és megszületett a döntés. Érvekből több volt, mint ellenérvekből.

Érveim:

• unatkozom - tudom röhejesen hangzik két kisgyerek mellett, de akkor is. A nagy bölcsiben és a kicsi meg tényleg nem sok vizet zavar, hogy csúnyán fejezzem ki magam. Eszik (na ez azért problémás, de az egész napoomat még nem tölti ki), alszik és jó, ha egyelőre másfél órát ébren van. Tudom, hogy ez később majd megváltozik, de egyszer már tanultam kisgyerek mellett és egyátalán nem megoldhatatlan a dolog.
• szeretnék egyszer majd az egészségügyben dolgozni - na ehhez azért kell tanulni, ha csak ülök és várok a lehetőségre sosem fog sikerülni.
  
• az egyetemi felvételihez szükségem van plussz pontokra - ezt persze csak úgy tudom elérni, ha elvégzek egy eü-s okj tanfolyamot. Abból is emelt szintű vagy felső fokú kéne. Most egy középfokúval kezdem és majd a ráépülésnél megpróbálok feljebb lépni.
• pont jókor indul a tanfolyam - áprilisban kezdődik, és 18 hónap, tehát mire Domi bölcsibe megy addigra lesz vége. És akkor kiveszem a szabijaimat és tudok majd tanulni itthon egyedül az okj-s vizsgára. Azért ez is egy szempont.
• távoktatásban tanulható - fő szempont két kisgyerek mellett. 3 hetente egy szombat igazán nem mondható soknak. Gondolom a gyakorlatot majd magamnak kell megoldani, de ilyet is csináltam már és kellő szervezéssel ez is megoldható.
• nem utolsó sorban a kismamakedvezmény - hülye lennék nem kihasználni és akkor tanulni, mikor ezt az előnyt kiélvezhetem. Amúgy szerintem nem bírnám kifizetni. Sőtt, biztos, hogy nem.
  

Na ezek az érveim. Szerintem ennyi elég is, mert az ellenérvem mindössze annyi, hogy nagyon drága és anyagilag hogy bírnánk, de majd kigazdálkodjuk. Muszáj lépni, mert ha csak ülök és várom a csodát az édeskevés. Tehát jelentkeztem általános egészségügyi asszisztensnek. Aztán majd másfél év múlva lehet szakosodni és valamilyen szakasszisztensire jelentkezni. Eddig a kardiológia az amit válaszanék, de folyamatosan átalakul a rendszer, ki tudja mi lesz másfél év múlva? Kacérkodom még a radiográfus és a szonográfus szakkal is.

Aztán vasárnap csajos napot tartuttunk egy barátnőmmel. A gyerekeket apukákra hagyva elmentünk az Ikeába. Kávé, süti, és órákig tartó beszélgetés. :) Jó volt így kikapcsolódni. Elbeszélgettük az ebéd és az uzsonnaidőt is. :) Nekem nem volt lelkiismeretfurdalásom, ennyi már igazán járt! :) Megbeszéltük, hogy ezt rendszeresítjük és bevonjuk harmadik SOTE-s kismamatársunkat is. HALLOD?! :)

Tegnap is kényeztetett kicsi gyerekem, ugyanis a front hatására egész nap aludt. 22-től reggel 9-ig, majd 10-kor kidőlt, 13-kor én ébresztettem, majd 14-kor elaludt. 17-kor megint én ébresztettem, de akkor sem bírta túl sokáig és 19-kor elnyomta a buzgóság. 20-kor kelteni kellett, aztán 21-kor fürdés és 22-kor már megint aludt, mint a bunkda. Ma reggel fél 8-kor kelt, a fél 9 helyett, de nekem már ez is meglepő volt, azt hittem ennyi alvás után majd 6-kor kukorékolni fog. Azért reggeli után fél 10-kor sikerült megint elaludnia. Igazán nem panaszkodhatok. :)

Pulmonológián

Na megszületett fejemben a megoldás. Nem messze tőlünk a főúton 10 féle busz jár és a többsége alacsony padlós. Úgyhogy elhatároztam, hogy inkább lemegyünk oda. Sétálni már sétáltunk hármasban az nem nagy kunszt. Én toltam Domit, Marci meg motorral ment elöl. Aztán a busznál egy nagy ikeás zsákba beraktuk a motort és így könnyű volt felszállni. Szerencsére a harmadik busz alacsony volt, úgyhogy hamar odaértünk a pulmonológiára. Túl hamar. Fél kettőre ott is voltunk. Kettőre volt időpontunk. Ültünk és vártunk. Mindkét gyerekem nagyon rendesen viselkedett, csak Mujkó beszélt többet kicsit a kelleténél és persze mindent kommentált. :D Domi meg csendesen nézelődött. Hipp-hopp el is telt az a fél óra. Jött a doktornéni és mehettünk is be. Na Domi itt vesztette el a türelmét és abban a 10 percben amíg bent voltunk kiengedte a hangját alaposan. Itt is volt nagy csodálkozás, hogy még csak 12 hetes ez a gyermőcke. 

A doktornéni meghallgatta Marcit. Kérdezte kellett-e ventolin a flexotide kúra alatt. Mondtam, hogy sajnos kellett, úgyhogy jött a rossz hír, még 3 hónapig (!!!) kell kapnia a flexotide-t. :( És közben naplószerűen vezetni, hogy mikor kell ventolin is. Remélem soha. :( Kaptunk szakorvosi javaslatot a támogatott gyógyszerfelírásra, ezt el kell vinnünk a gyerekorvoshoz. Május végén kell visszamennünk. Megnézte a torkát is, mondta, hogy látszik még rajta, hogy beteg volt, de legalább most a tüdeje tiszta. Ilyen még nem is volt, eddig akárhányszor voltunk dokinál a tüdeje sosem volt teljesen tiszta, úgyhogy ennek legalább örülök. :)

Aztán hazafelé elmentünk a buszpályaudvarra, mert ott 13 busz közül egy csak alacsonypadlós. Gondoltam én. Általában azok, csak mikor nekem kéne akkor pont nem olyan jön. 40 perc várakozás a hidegben és a ködben elég volt ahhoz, hogy átgondoljam hogy megpróbálkozom valahogy felszállni egy "normális" buszra. Az egyik majdnem az ajtóig hozna, de gondoltam szinte semmi esélyem, hogy pont az jön. De a szerencse mellém szegődött, mert pont az a busz jött és abból is az alacsony padlós! Ezt már akkor nagyon megérdemeltem.

Beálltunk a babakocsinak fenntartott helyre. Ott ilyen lehajtható székek vannak. Betoltam a kocsit és Marci meg kapaszkodott, ugyanis a lehajtható széken egy fiatal lány ült, akinek esze ágában nem volt átadni a helyet, holott a busz más része tele volt üres ülésekkel. Már ehhez is hozzászoktam terhességem alatt, hogy az emberek ennyire nem toleránsak a kismamákkal és a kisgyerekekkel, úgyhogy már a szemem se rebbent. Csak mondtam Marcinak, hogy kapaszkodjon erősen, mert nem tud leülni. Egy 70 év körüli néni akarta neki átadni a helyét, de azt már csak nem hagyom! És a csaj még ekkor sem állt fel. Leszállásnál - igaz, hogy alacsony padlós volt a busz - ez a néni aktívan segített. Olyan lelkes volt és aranyos, hogy nem utasíthattam vissza. :) Még elmentünk Dominak tápszerért és utána hazasétáltunk.  1-kor indultunk itthonról és fél 4-re értünk haza. Az biztos, hogy én jobban elfáradtam, mint a gyerekek. :)

Kérdések...

Ma megyünk Mujkóval a pulmonológiára. Azt hittem, hogy 3/4 5-re megyünk. Gondolom azért, mert a múltkor is akkorra mentünk. Meg is beszéltem Józsival, hogy 4-re hazajön és akkor el tudunk menni Mujkóval. Namármost előszedtem a papírokat és látom, hogy 2-re kell menni. Erre egyátalán nem is emlékeztem. És ez azért vicces, mert Józsi nem tud hazajönni, mert 1-3-ig tárgyalása van. Úgyhogy 1-kor pakolhatom fel a két gyereket, babakocsit, kismotort és békávézhatunk. Hú, tiszta para most ez nekem. Hogy szállok fel a buszra motorral, babakocsival, két gyerekkel? Ki száll fel először, Marci és utána én a kocsival? Vagy először tegyem fel a kocsit, és utána Mujkót? Félek, hogy akkor lent marad. Sajna volt már példa hasonlóra, nem mondom, hogy ki, de egy nagyon közeli ismerősöm vitte a két gyerekét és először lesegítette a nagyobbikat, a busz meg bezárta az ajtót és elindult a babakocsival. Úgy állították meg. Ez azóta is nagy parám. Ráadásul vásárolni is kell utána. És mindezt Domi alvásidejében. Arról nem is beszélve, hogy hogy fogom Domit megetetni, hiszen tudjuk, ha rossz passzban van akkor neki az lehet 1 óra is. És most max. 20-25 perce lesz. Hát izgi lesz.

Majd beszámolok....

Ultrahangon

Domival végre túl vagyunk a csecsemőultrahangon. A csípő miatt aggódtam, mert én csípőficamos voltam, de szerencsére egyik gyerekem sem örökölte! 

Tegnap este fél 10-kor elaludt, ma reggel fél 8-kor alig bírtam felébreszteni. Hiába zörögtem, csöröktem, pakoltam nem reagált. Pedig muszáj volt, mert 3/4 9-re oda kellett érni a szűrésre. Nagy dilemma volt az evés, mert ő mindig fél 9-kor reggelizik. Végül is félálomban sikerült reggel megetetnem egy órával hamarabb. Kicsit aggódtam, mert ő nagyon szereti a rendszert és nagyon nem szereti, ha az felborul. Az első akadályt jól vette. 8-kor sikerült is elindulni. Dupla öröm, hiszen kb. 20 perc alatt megreggelizett. Elég hamar odaértünk, Domi türelmesen várt. Nagyon kultúrált rendelőben voltunk és nagyon kedves orvossal találkoztunk. Mikor lefektettem az asztalra és levetköztettem megkérdezte a doki:

- Mennyi idős ez a baba?

- 12 hetes lesz holnap után

- Tyű, mekkora volt mikor született?

- 4250g és 60 cm.

- Nahát, egyből két hónaposnak született? 

:):):):)

Szerencsére minden rendben volt, bár kissé megijedtem, mert a veséjénél elég sokáig elidőzött az uh fejjel. 

Domit ez az egész meg se hatotta, csak egyszer nézett mérgesen, mikor a koponya uh-t csinálták. Bezzeg mikor öltözni kellett elszakadt a cérna. Nem csodálom, egy kemény fa lap volt kirakva pelenkázáshoz és öltöztetéshez. Nagyon kényelmetlen lehetett neki.

Hazafelé nem buszoztunk, nagyot sétáltunk, aludt egy fél órát a levegőn. Aztán beugrottunk az orvoshoz és a védőnőhöz az evése miatt. Lemérték, kereken 7 kiló. Furán is néztek ránk, mikor kérdezték miért vagyunk ott és én mondtam, hogy evésprobléma miatt. :)

Szerencsére már nem akkora a probléma, már csak elkezdeni nehéz, olyankor mindig nagy a hiszti, tegnap konkrétan addig üvöltött, hogy elkezdett remegni és alig bírtam megnyugtatni. Majd szó nélkül mindet megette. Remélem lassan ez is megszűnik és normálisan fog enni. A doki szerint ő a tipikusan "kolbásztakarokenni" típus. Meglehet. :)

Aztán hazajöttük és szinte azóta alszik. Megviselte a túra. Enni kelt csak fel fél egykor.

Cumi nem kell, csak az ujja. :(

Jelmez...?

Marciéknál ma van a farsang a bölcsiben. 

Tegnap végre hagyta, hogy rápróbáljuk a jelmezt. Hát vagy 2 órán keresztül röhögtünk utána Józsival, persze úgy, hogy ő ne lássa. Én elsőre azt modtam, olyan mintha hóhér lenne. Józsi szerint meg fületlen Batman. Pedig elvileg ő Zorró. Gyakorlatilag meg nem úgy néz ki. :)

Ezen sokat változtatni már nem tudtunk, csak reménykedünk, hogy mint tavaly így idén is lesz egy pár korona azoknak akiknek nincs jelmezük és akkor lehet király. Nagyon univerzális jelmezt találtunk, évekig lesz mibe öltöztetni, mert hol Zorró, hol Batman, hol király lehet belőle. :):):) A hóhért kihagynám.

Reggel vettek az apjával nápolyit, perecet, ropit és almalevet, mert ilyesmiket kértek, hogy bulit rendezhessenek. Szívem szerint sütöttem volna nekik valamit, de későn kapcsoltam sajnos. Mindegy, majd jövőre. Józsi mondta, hogy reggel nem volt hajlandó felvenni a jelmezét, ezért csak beadta és mondta ha kéri adják rá. Remélem kérte és azt is, hogy idén is készültek fényképek.

Képek

Marci pózolni azt tud.  És nem, nem ette meg ami előtte van. :)

A hétvége

Újra kettesben vagyunk Domival. Marci megint bölcsiben. Hiányzik. Nagy a csend, de a múlt héten meg pont a csend hiányzott. :) Domi még mindig taknyos. Vége lehetne már. Ráadásul megint kezdi az evésnél a balhékat, pedig 3 napig olyan ügyesen evett. Reménykedtem, hogy végre enni fog rendesen. 

Szombaton hirtelen felindulásból átrendeztem a hálónkat. 2,5 éve lakunk itt, de a belső gardróbhoz nem fértünk oda az ágy miatt. Kitaláltam, hogy forgassuk az ágyat az ablak alá, és igaz, hogy így a komód majd nem fér el, de legalább a szekrényhez hozzáférünk. Én türelmetlen vagyok és ha kitalálok valamit akkor azt azonnal szeretem végre hajtani, nem szeretek várni. Józsi elment a Tescoba bevásárolni - tőlünk gyalog kényelmes tempóban 10 perc - és mire hazaért én kipakoltam az ágyneműtartóból a dobozokat, lapra szereltem az ágyat majd visszaépítettem és visszapakoltam a dobozokat mire hazaért. :) Csak a martacot nem bírtam rátenni, azzal megvártam. Végre hozzáférünk a szekrényhez!!! Nagyon megörültem neki, gyorsan átrendeztem az összes szekrényt, polcot, fiókot, mindent. Most senki nem talál semmit, mert Marci zokniaitól Józsi itthoni ruháján át minden máshova került. Úgy látszik rajtam szülés után jött ki a fészekrakó ösztön. Aztán még mindig nem fáradtam el, délutánra áthívtam Marci keresztanyját és gyorsan összedobtam 2 tucat szalagos fánkot.  Ő hozott hozzá isteni finom házi baracklekvárt. Még jó, hogy a szigorú diétámat a fogászati kezelés miatt felfüggesztettem. :)

A hétvégén, pontosabban tegnap volt az első házassági évfordulónk. :) Nahát, ezt is megértem. És aznap volt a 6 éves évfordulónk is egyben. Sokat gondoltunk vissza tegnap az esküvő napjára. Pl. 11-kor amikor ránéztünk az órára elgondolkoztunk, hogy 1 éve 11-kor mit csináltunk? Akartam abból a cukrászdából tortát hozni ahonnan az esküvői is volt, de elfelejtettem. Ennyi eszem van. 

Az alsó és a felső szint az marcipángolyós és főzött csokoládékrémes, míg a középső narancsoscsoki volt. Húúúú, leírva is összefut a nyál a számban. 

Holnap Marciéknál farsang lesz a bölcsiben. Tavaly nem szerette, varázslónak öltözött, ill. öltözött volna, ha felveszi a jelmezét. De nem akarta. Idén ő lesz Zorró. Hát kíváncsi vagyok. :)

Február 11

Ez az a nap, illetve dátum amit legszívesebben kitörölnék az életemből. Nem sok embernek beszéltem eddig erről, de lehet, hogy most jót tesz majd, ha kiírom magamból, mert bár 11 éve történt nem sikerült feldolgoznom azóta sem....

1999. február 11-én hosszú betegeskedés után halt meg a nagymamám, akit a világon a legjobban szerettem. Február 16-án lett volna 76 éves. Én akkor 15 voltam. Aznap nem volt tanítás az iskolában, elmentem egy barátnőmmel moziba. Arra is emlékszem, hogy az Egy bogár élele című mesét néztük meg. Megjegyzem megvan DVD-n a mese, de én azóta nem bírtam megnézni. A gyerek is csak akkor nézheti, ha én nem vagyok itthon. Aztán elmentem a mamának szülinapi ajándékot venni, majd haza. Akkor még élt... Aludt, de én nem akartam felébreszteni, gondoltam majd kialussza magát és utána beszélgetünk. Nem volt utána....

A nagypapám elment dolgozni és én egyedül maradtam otthon a mamával. Arra is emlékszem, hogy a Superman sorozatot néztem a tv-ben, mikor oldalra néztem és csak annyit láttam, hogy a mama nem lélegzik. Tudtam mi történt. És ott voltam vele teljesen egyedül és nem akartam az egészről tudomást venni. Majd hazajött a papa. Nem szóltam neki sem. Tudtam, hogy a híradóra felébreszti, mert azt mindig együtt nézték. 7 előtt kicsivel bementem a szobámba. Hallottam, hogy a papa megpróbálja ébresztgetni, de nem sikerül neki. Hallottam a kétségbeesését, de nem mentem oda. Akkor már zokogtam. Aztán a papa leküldött a háziorvosért, lerohantam, az útra nem is emlékszem, de azt sosem fogom elfelejteni, hogy az orvos kinézett és közölte, hogy ő bizony nem jön ki, mert meg van fázva, hívjunk mentőt. És tényleg nem jött ki. Jött a mentő, megállapították a halálát, aztán a halottszállító és elvitték a mamát. Reggel elköszöntem tőle és akkor még nem tudtam, hogy nem beszélünk soha többé. 

Evőeszközkézletet vettem a szülinapjára, a mai napig meg van. A szekrényben és senki nem nyúlhat hozzá. A bögréje szintén ugyanott. Van, amitől 11 év után sem tudok megválni. 

Ezt a gyertyát neked mama:

Megint beteg

Marci megint beteg. Mondhatnám, hogy ez nem meglepő, hiszen ő majdnem mindig az, de aztán elgondolkoztam, hogy mikor is volt utoljára beteg. Októberben! És ez nálunk nagyon nagy szó! Régen havota betegeskedett, tuti, hogy havi 1 antibiotikumkúránk volt. Tehát tulajdonképp egy szavam sem lehet, 4 hónapja nem volt szinte semmi baja. Ja a kis taknyoskodás az nem betegség. A kicsi. Ami pénteken jön és vasárnap megy. Ebből több is volt, de tényleg csak ennyi. Most se hittem volna, hogy ahogy a doki mondaná: "csúnya torok, csúnya tüdőhang" a baj forrása, mert Marcin a betegség legkissebb jele sem lelhető fel. Kedden este mondta, hogy fáj a hasa. Nem újdonság, neki mindig fáj. Legalább is mindig ezt mondja, akkor is, ha éhes, de akkor is, ha nem akar enni. Aztán megmértem a lázát. Nem sok, de épp elég: 38,2. Marci hirtelen magaslázas típus, ez nála még hőemelkedés kategóriában van. Aztán teljesen magához tért, játszott, hirtelen a hasa sem fájt, csak had mehessen bölcsibe másnap. Jött az alkudozás: ha reggel nem vagy lázas mehetsz.

De reggel lázas volt. Illetve 38 kereken, de ezzel nem engedem el bölcsibe akármilyen jól is van. Megbeszéltük Józsival, hogy siet haza, mert este rendel a doki 6-ig, tehát addig jó lenne leérni Marcival, de Domit nem vinném, úgyhogy siessen. Persze napközben Marcinak semmi baja nem volt, még hőemelkedése sem. Megint jött a kérdés, hogy mehet-e bölcsibe? Szokásos válasz: ha nem leszel lázas. Megígérte. :) Délután fél 6-kor volt egy gyors lázmérés, 36,5, hurrá, megúsztuk. Majd 7 körül elkezdett nyavalyáskodni. Megmértem újra: 39,5. Még jó, hogy szerda volt és a kerület ügyeletes orvosa a mi dokiénink volt. 8-ig rendelt, így gyorsan felöltöztettem és Józsi elvitte. Ma nem tudtam volna levinni és úgy voltam vele, ha kell gyógyszer akkor azt minél hamarabb kapja meg. Hát kellett is. Megkapta a szokásos antibiotikumát. A betegség azóta se látzik rajta, köszöni jól (el)van. Örülök, hogy nem viseli meg a betegség. 

Most itthon van velünk. Kicsit féltem ettől, mert mióta Domi megszületett még nem voltam itthon egyedül a két gyerekkel. Csak tudnám mitől tartottam? :) Marci annyira aranyos. Van egy hatalmas macija, Marika évre hallgat - ne kérdezze senki, hogy miért? :) - és mikor én Domival foglalkozom ő Marikával. Eteti, büfizteti, pelenkázza. Amikor ma Domit pelenkáztam bejött, letette Marikát a habtapira és ő is elkezdett pelenkázni: fúúúú Marika, te nagyon bekakiltál, mit ettél, almát és finom volt? Hát jó! Kapsz tiszta pelenkát aztán alvás legyen....

Kivitte a szemétbe a képzeletbeli játékpelenkát és lefektette Marikát aludni. Hihetetlen, hogy milyen tükröt állít a gyerek elénk. Furcsa így visszahallani magam. :) 

Domi meg..... Ha keddig nem javul az evészete gasztroenterológiával lettünk megfenyegetve. Reggel megint egy órás küzdelem volt, pepti tápszer ment a lefolyóba, annak még a szagától is rosszul van, nem csodálom én is. Délben is elkezdtedd cirkuszolni, de mikor beleszívott és megérezte a régi jó kis mildibé tápszert megnyugodva megette. Lehet néha befenyítem a rosszal, hogy utána értékelje a jót.... :)

Képek

A pasijaim :)

Már csak így fér el a kanapén

Az ujját jobban szereti, mint a cumit

Hopp, lebuktam! :)

Sírjak vagy nevessek?

Még mindig evés...

Domival ma lent voltunk a gyerekorvosnál. Megmérték, 6700g, szépen hízik. Ezzel eddig sem volt gond, csak magával a művelettel, ahogy belejuttatom a gyerekbe a táplálékot.

Az evés a következőképpen zajlik. Lelkesen ráveti magát a cumisüvegre, majd 60 mili után kilöki a nyelvével, büfizik. Majd mikor újra adni akarom neki bekapja a cumit és ordít. Sikít, kitolja a nyelvével, nyújtózkodik, forgatja a fejét, hisztizik.... Majd kb. 30-40 perc úlva megnyugszik és eszik tovább normálisan. Most a gyerekorvos tejmentes tápszert írt fel neki, meglátjuk mi lesz. Szerinte megfájdul a hasa a tápszertől és ezért cirkuszol. Szerintem nem, mert akkor fájna azután is, miután megette az összeset, de akkor már csönd van és nyugalom. Mindegy, bármit hajlandó vagyok kipróbálni, csak ne legyen stressz az etetés. Hétvégén kipróbáltuk, hogy 5x egyen, de lehetetlen. Mivel általában este 10-től reggel 9-ig alszik nem tudom hova besúvasztani a plussz evést. Vagy ha igen akkor nem alszik normálisan napközben és nem csak az evéskor van hiszti, hanem alvásnál is. Úgyhogy most megint 4x eszik és legalább nyugodtan alszik napközben.

Marci már jobban aggaszt. Ő több, mint fél kilót fogyott 3 hét alatt. Már az összes bordája kilátszik és az összes csigolyája. Egyszerűen nem hajlandó enni. Neki Béres cseppet írt fel a doki. Nem tudom, hogy ez mennyire fogja befolyásolni az étezését, csodát nem várok tőle. :( Tegnap ráhúztam Marcira Domonkos 0-3-as méretezésű nadrágját és azon kívül, hogy írtó rövid volt derékban stimmelt. :( Elkeserítő. :(

Ki szerettem volna váltani a tápszert és a Bérs cseppet a gyógyszertárban, de fizetésnél vettem észre, hogy Józsinál van a kártyám. Úgyhogy ha hazajöttek este mehetek vissza a gyógyszertárba + vásárolni. Jó kis esti program.

A hétvége pedig azzal telt, hogy a két gyerek között rohangáltam az orrszívóval. Marci már egész jól van, bár a ventolint még kapja. Domi még szuttyog, remélem ő is megúszta ennyivel. Őt nem zavarja ez az egész taknyosság/orrszívózás, csak engem. :)

Mindenki beteg

Csütörtökön kezdődött. Először Marci kezdett köhögni, de ezt már nem tekintem betegségek. Ő az asztmája miatt szinte mindig köhög. Jelenleg az egyhónapos szteroid kúrán vagyunk, eddig nem köhögött, de most megint elkezdődött. Az orra is elkezdett folyni, de ez sem meglepő nála. Aztán Józsi is beteg lett csütörtökre. Na ez már meglepő, mert ő szinte sosem beteg. Már ketten voltak taknyosak én meg imádkoztam, hogy legalább Domi ne kapja el. Aztán csütörtö este széttört a kezelt fogam. Majdnem elájultam úgy megijedtem. Éjjel semmit nem aludtam. Persze azonnal felébresztettem Józsit, hogy nem megy holnap dolgozni, mert én megyek fogorvoshoz és amúgy is rájuk fér a pihenés. 

3 óra alvás után remegő lábakkal elmentem a fogorvoshoz. Szerencsére ő nem ijedt meg annyira, mint én. Beletömött egy erősebb gyógyszeres tömést, de hogy mi lesz a fogammal azt még ő sem tudja. Március 2-án kell visszamennem. 

Aztán elmentem a védőnőhöz Domi evésproblémája miatt. Nektek ezúton is köszönöm a tanácsokat amiket kaptam! :)

Most ott tartunk, hogy megpróbálkozunk a napi ötszöri etetésel, ötször keveset. Mert eddig csak négyszer evett, hátha így jobb lesz neki. Csak a baj az, hogy négyszer sem akart, így plusz egy cirkuszt nyertem. :( Szerencsére ezek kisebbek, általában én győzök. Abban maradtunk, hogy keddig kipróbáljuk hog működik, aztán kedden megnézi a gyerekorvos, mert lehet, hogy vérszegény.  Ha nem etetem meg ő nem kér enni, köszöni jól elvan kaja nélkül is.  Jó lenne, ha valaki az én éhségérző központomat kapcsolná ki! Most új napirendet tanulunk, de szerencsére alkalmazkodó.

Aztán estére Marci be is lázasodott picit és jöttek az asztmás tünetek, úgyhogy előjött a ventolin is.  Éjszaka óránként felébred és sírt, annyira köhögött, hogy fájt a hasa és folyton borogatást kért rá. Tehát most éjszaka sem aludtam. Ma reggelre legkisebb családtagunk is taknyos lett. Kicsit köhögött, tüsszögött és szuttyogott, godoltam kipróbáljuk az orrszívót, hátha jobb lesz. Hát tele volt az orra, jobban, mint Marcinak. De Domi nagyon ügyesen viselkedett, nem sírt, csak csodálkozott. Marci meg közben mondta neki a magáét: "nem kell sírni, ne félj, ez nem fáj..."  :)

És most itt tartunk. Marci picit lázas, kicsike mag egyre taknyosabb. Remélem lázas nem lesz.... :(

Tanácsot, segítséget szereték!

Akár kommentben, e-mailben, szkájpon, iwiwen, mindegy, hogy hol, hogyan, csak valaki segítsen! Domival vannak evésproblémák és a helyzet egyre rosszabb. Legalább is számomra, számunkra. Hihetetlen cirkusz van minden nap az uzsonnánál és a vacsoránál. Már nem tudom mit csináljak? 

Reggel és délben szó nélkül megeszi a tápszert. Majd jön a délutáni evés és ezzel együtt a hiszti is. Ezt még úgy ahogy megoldom, sikerül megetetnem, nehezen, de sikerül. Viszont este már nem. Most is az apja próbálkozik, több, mint 1 órája kezdtük. Az egész úgy néz ki, hogy fürdik, majd ordít, pont úgy, mint mikor éhes. Elkezdem etetni a tápszerrel és 30 mili után jön a cirkusz. Onnantól kezdve nem akar enni, csak sikít, őrjöng, hisztizik, ordít és még fokozhatnám. Aztán úgy másfél óra múlva abbahagyja és beletörődve a sorsába megeszi a vacsorát. Már sokmindent kipróbáltunk, sokmindent végig gondoltunk, íme:

• nem lehet a tápszerrel baja, hiszen reggel meg délben egy hang élkül megeszi
• próbáltam másik tápszert adni neki - minta -, de természetesen az sem kellett
• nem fájhat a hasa, mert ha nem ér hozzá a cumisüveg cumija a szájához ő köszöni szépen jól elvan
• büfiztetjük is evés közben, büfi is jön, de akkor sem eszik
• biztos, hogy éhes, hiszen 5 órával azelőtt evett, hogy vacsizna, de a 6-7 órát is kibírja, tudom mert ezt is kipróbáltuk
• próbáltuk úgy is, hogy alszik előtte, hogy ne legyen fáradt, ne azért hisztizzen
• próbáltuk úgy is, hogy fáradt legyen, majd álmában megetetjük, de az se működik
• ha vízzel kínálom rákap, de ha kicserélem a tápszerre ordít
• próbáltam a vizes cumisüvegbe tölteni a tápszert hátha "becsapom", rácuppant, de amint megérezte, hogy tápszer sikított
  

Tehát a kérdésem magától értetődő, mit lehet még kezdeni ilyenkor? Mit csináljak egy 2,5 hónapos gyerekkel, aki egyszerűen nem akar enni. 

Tényleg kezdek nagyon tanácstalan lenni és rendkívül elkeseredni...

Csak egy pár kép

Huncut, de nagyon! :)

Mosoly a cumi mögött

"Látom anya, hogy fotózol!"

Testvéri szeretet: ölel és vigyáz. :)

Rosszcsont, de ennivaló ilyenkor

Egy puszi! Szépek ezek a pillanatok....

Ezt kicsike is élvezi

90/1

Azaz a 90 napos diéta első napja. Újra rászántam magam. Utoljára sikeres volt, fogytam vele jó sokat és azt sikerült is megtartani, de a terhesség alatt elszáll az ember - főleg, ha 20 hétig csak hányt előtte - és amit megkíván azt megeszi. Én legalább is megeszem. Marcival nem voltam kívánós, Domival viszont nagyon. Pillanatok alatt bírtam megkívánni dolgokat és sírhatnékom volt, ha nem jutottam hozzá. Hülye hormonok... :) Tény, hogy nem híztam sokat és nem volt nagy hasam. Szülés után annyi kiló voltam, mint szülés előtt. Viszont megint beleestem abba a hibába, amit annak idején elkövettem: szülés után nem figyeltem oda és unalmamban csak ettem és ettem és persze nem salátát, hanem leginkább édességet. Szinte minden nap volt itthon süti, hiszen ráérek és szeretek is sütni. De ennek most vége! Szeretem a 90 naposat, mert rendszert hoz az életembe és nálam még sikeres is volt, pedig nem csináltam végig. Úgy 50 napig jutottam, de azzal lement 8-9 kiló. Bűnözni is szoktam, minden nap megiszom a 3in1 kávémat, mert annyi jár nekem. És persze a gyümölcsnapon elfogyasztott kis adag babfőzelék is megmagyarázható, hogy valahol nagyon messze, de rokonságban áll a gyümölccsel.

Kéretik titkon drukkolni nekem! :)