A doktornéni meghallgatta Marcit. Kérdezte kellett-e ventolin a flexotide kúra alatt. Mondtam, hogy sajnos kellett, úgyhogy jött a rossz hír, még 3 hónapig (!!!) kell kapnia a flexotide-t. :( És közben naplószerűen vezetni, hogy mikor kell ventolin is. Remélem soha. :( Kaptunk szakorvosi javaslatot a támogatott gyógyszerfelírásra, ezt el kell vinnünk a gyerekorvoshoz. Május végén kell visszamennünk. Megnézte a torkát is, mondta, hogy látszik még rajta, hogy beteg volt, de legalább most a tüdeje tiszta. Ilyen még nem is volt, eddig akárhányszor voltunk dokinál a tüdeje sosem volt teljesen tiszta, úgyhogy ennek legalább örülök. :)
Aztán hazafelé elmentünk a buszpályaudvarra, mert ott 13 busz közül egy csak alacsonypadlós. Gondoltam én. Általában azok, csak mikor nekem kéne akkor pont nem olyan jön. 40 perc várakozás a hidegben és a ködben elég volt ahhoz, hogy átgondoljam hogy megpróbálkozom valahogy felszállni egy "normális" buszra. Az egyik majdnem az ajtóig hozna, de gondoltam szinte semmi esélyem, hogy pont az jön. De a szerencse mellém szegődött, mert pont az a busz jött és abból is az alacsony padlós! Ezt már akkor nagyon megérdemeltem.
Beálltunk a babakocsinak fenntartott helyre. Ott ilyen lehajtható székek vannak. Betoltam a kocsit és Marci meg kapaszkodott, ugyanis a lehajtható széken egy fiatal lány ült, akinek esze ágában nem volt átadni a helyet, holott a busz más része tele volt üres ülésekkel. Már ehhez is hozzászoktam terhességem alatt, hogy az emberek ennyire nem toleránsak a kismamákkal és a kisgyerekekkel, úgyhogy már a szemem se rebbent. Csak mondtam Marcinak, hogy kapaszkodjon erősen, mert nem tud leülni. Egy 70 év körüli néni akarta neki átadni a helyét, de azt már csak nem hagyom! És a csaj még ekkor sem állt fel. Leszállásnál - igaz, hogy alacsony padlós volt a busz - ez a néni aktívan segített. Olyan lelkes volt és aranyos, hogy nem utasíthattam vissza. :) Még elmentünk Dominak tápszerért és utána hazasétáltunk. 1-kor indultunk itthonról és fél 4-re értünk haza. Az biztos, hogy én jobban elfáradtam, mint a gyerekek. :)
Ügyesek vagytok!! Én tuti beszólnék. Nem bírná ki az igazságérzetem, hogy hülye picsa üljön, miközben két gyerekkel szenvedek...
VálaszTörlésSajnos már hozzá kellett szoknom az emberek nemtörődömségéhez. :( Mikor terhes voltam én voltam az egyetlen aki 40 fokban teli kézzel állt a buszon. Kapaszkodni sem tudtam, de csak bámultak. :X Volt, hogy dugóba került a busz és 50 percet álltam rajta úgy, hogy szinte mindenki ült. Úgyhogy azon, hogy egy 3,5 évesnek nem adják át a helyet már meg sem lepődöm. :(
VálaszTörlésDe legalább nehezített pákyán bizonyítottam. :)