Megint beteg

Marci megint beteg. Mondhatnám, hogy ez nem meglepő, hiszen ő majdnem mindig az, de aztán elgondolkoztam, hogy mikor is volt utoljára beteg. Októberben! És ez nálunk nagyon nagy szó! Régen havota betegeskedett, tuti, hogy havi 1 antibiotikumkúránk volt. Tehát tulajdonképp egy szavam sem lehet, 4 hónapja nem volt szinte semmi baja. Ja a kis taknyoskodás az nem betegség. A kicsi. Ami pénteken jön és vasárnap megy. Ebből több is volt, de tényleg csak ennyi. Most se hittem volna, hogy ahogy a doki mondaná: "csúnya torok, csúnya tüdőhang" a baj forrása, mert Marcin a betegség legkissebb jele sem lelhető fel. Kedden este mondta, hogy fáj a hasa. Nem újdonság, neki mindig fáj. Legalább is mindig ezt mondja, akkor is, ha éhes, de akkor is, ha nem akar enni. Aztán megmértem a lázát. Nem sok, de épp elég: 38,2. Marci hirtelen magaslázas típus, ez nála még hőemelkedés kategóriában van. Aztán teljesen magához tért, játszott, hirtelen a hasa sem fájt, csak had mehessen bölcsibe másnap. Jött az alkudozás: ha reggel nem vagy lázas mehetsz.

De reggel lázas volt. Illetve 38 kereken, de ezzel nem engedem el bölcsibe akármilyen jól is van. Megbeszéltük Józsival, hogy siet haza, mert este rendel a doki 6-ig, tehát addig jó lenne leérni Marcival, de Domit nem vinném, úgyhogy siessen. Persze napközben Marcinak semmi baja nem volt, még hőemelkedése sem. Megint jött a kérdés, hogy mehet-e bölcsibe? Szokásos válasz: ha nem leszel lázas. Megígérte. :) Délután fél 6-kor volt egy gyors lázmérés, 36,5, hurrá, megúsztuk. Majd 7 körül elkezdett nyavalyáskodni. Megmértem újra: 39,5. Még jó, hogy szerda volt és a kerület ügyeletes orvosa a mi dokiénink volt. 8-ig rendelt, így gyorsan felöltöztettem és Józsi elvitte. Ma nem tudtam volna levinni és úgy voltam vele, ha kell gyógyszer akkor azt minél hamarabb kapja meg. Hát kellett is. Megkapta a szokásos antibiotikumát. A betegség azóta se látzik rajta, köszöni jól (el)van. Örülök, hogy nem viseli meg a betegség. 

Most itthon van velünk. Kicsit féltem ettől, mert mióta Domi megszületett még nem voltam itthon egyedül a két gyerekkel. Csak tudnám mitől tartottam? :) Marci annyira aranyos. Van egy hatalmas macija, Marika évre hallgat - ne kérdezze senki, hogy miért? :) - és mikor én Domival foglalkozom ő Marikával. Eteti, büfizteti, pelenkázza. Amikor ma Domit pelenkáztam bejött, letette Marikát a habtapira és ő is elkezdett pelenkázni: fúúúú Marika, te nagyon bekakiltál, mit ettél, almát és finom volt? Hát jó! Kapsz tiszta pelenkát aztán alvás legyen....

Kivitte a szemétbe a képzeletbeli játékpelenkát és lefektette Marikát aludni. Hihetetlen, hogy milyen tükröt állít a gyerek elénk. Furcsa így visszahallani magam. :) 

Domi meg..... Ha keddig nem javul az evészete gasztroenterológiával lettünk megfenyegetve. Reggel megint egy órás küzdelem volt, pepti tápszer ment a lefolyóba, annak még a szagától is rosszul van, nem csodálom én is. Délben is elkezdtedd cirkuszolni, de mikor beleszívott és megérezte a régi jó kis mildibé tápszert megnyugodva megette. Lehet néha befenyítem a rosszal, hogy utána értékelje a jót.... :)