Február 11

Ez az a nap, illetve dátum amit legszívesebben kitörölnék az életemből. Nem sok embernek beszéltem eddig erről, de lehet, hogy most jót tesz majd, ha kiírom magamból, mert bár 11 éve történt nem sikerült feldolgoznom azóta sem....

1999. február 11-én hosszú betegeskedés után halt meg a nagymamám, akit a világon a legjobban szerettem. Február 16-án lett volna 76 éves. Én akkor 15 voltam. Aznap nem volt tanítás az iskolában, elmentem egy barátnőmmel moziba. Arra is emlékszem, hogy az Egy bogár élele című mesét néztük meg. Megjegyzem megvan DVD-n a mese, de én azóta nem bírtam megnézni. A gyerek is csak akkor nézheti, ha én nem vagyok itthon. Aztán elmentem a mamának szülinapi ajándékot venni, majd haza. Akkor még élt... Aludt, de én nem akartam felébreszteni, gondoltam majd kialussza magát és utána beszélgetünk. Nem volt utána....

A nagypapám elment dolgozni és én egyedül maradtam otthon a mamával. Arra is emlékszem, hogy a Superman sorozatot néztem a tv-ben, mikor oldalra néztem és csak annyit láttam, hogy a mama nem lélegzik. Tudtam mi történt. És ott voltam vele teljesen egyedül és nem akartam az egészről tudomást venni. Majd hazajött a papa. Nem szóltam neki sem. Tudtam, hogy a híradóra felébreszti, mert azt mindig együtt nézték. 7 előtt kicsivel bementem a szobámba. Hallottam, hogy a papa megpróbálja ébresztgetni, de nem sikerül neki. Hallottam a kétségbeesését, de nem mentem oda. Akkor már zokogtam. Aztán a papa leküldött a háziorvosért, lerohantam, az útra nem is emlékszem, de azt sosem fogom elfelejteni, hogy az orvos kinézett és közölte, hogy ő bizony nem jön ki, mert meg van fázva, hívjunk mentőt. És tényleg nem jött ki. Jött a mentő, megállapították a halálát, aztán a halottszállító és elvitték a mamát. Reggel elköszöntem tőle és akkor még nem tudtam, hogy nem beszélünk soha többé. 

Evőeszközkézletet vettem a szülinapjára, a mai napig meg van. A szekrényben és senki nem nyúlhat hozzá. A bögréje szintén ugyanott. Van, amitől 11 év után sem tudok megválni. 

Ezt a gyertyát neked mama: