Képek - a 100. bejegyzésem :)

Hogy és mit tanul a kicsi a nagytól

Elmúlt egy hét

Nem írtam, mert igazából nincs mit. Nem történt semmi az elmúlt héten. Miden nap szinte ugyanolyan volt, kivéve, hogy beteg voltam és próbáltam nem átadni családtagjaimnak - kisebb-nagyobb sikerrel, mert Józsinak azért csak sikerült.

A betegségem határozta meg az egész múlt hetemet. Emiatt nem tudtam stepaerobicra menni, nem tudtam fogorvoshoz menni. Az a héten pótolnom is kéne, mert nem szeretném sokáig húzni, de időpontot lehetetlen kérni.

Szombatra terveztem egy csomó programot, megyünk a piacra, ahol mellesleg van/volt valamilyen gyermeknapi műsor, bohóc meg minden és még sosem jártam ott, pedig itt lakunk már lassan 3 éve. 

Aztán péntek este jött a nagy felismerés: most szombaton suli. Úgyhogy ugrott a program. Én elég szarul voltam még szombaton is, de suliba menni muszáj. Itt már nincs ellenőrző és nincs kivel igazoltatni a hiányzásaimat. Tehát fél 9-kor már ott álltam az iskola kapujában és egy kávé segítségével ráhangolódtam az előttem álló 8 óra tömény anatómiára. 

Szombatra Józsi lett beteg és kisit rossz érzés volt itthon hagyni neki a két gyereket, de mivel suli csak 3 hetente van és augusztus szünet, szeptember meg első vizsga, így kénytelen voltam.

Gyereknap:

Nem szeretem. Nálunk nincs gyereknap. Illetve van, mióta megszülettek azóta az év 365 napja gyereknap, nem fogok kiemelni egyet azért, hogy elvigyem valahova vagy programot szervezzek, ajándékot vegyek.

Ha programot szervezek azt szervezek gyereknap nélkül is, ha ajándékot kap, akkor annak meg van az oka, de semmiképpen nem azért kapja, mert gyereknap van. Nem szeretem és nem szeretném bennük sem tudatosítani. Így nem is történt semmi érdekes tegnap. Elmentünk fagyizni délután, de ezt sem azért, mert gyereknap volt. :) Pár ismerősöm kérdezte, hogy nálunk mit kapnak ilyenkor a gyerekek. Semmit. Kapnak ők eleget év közben, és mint ahogy írtam nem kell ehhez gyereknapnak lenni. 

Persze a gyereknap eredeti célját értem én, de már rég nem arról van szó!

Domi betöltötte a múlt héten a 6. hónapot. Holnap megyünk mérésre, kiderül, hogy mik a pontos méretei. :)

Amúgy pont megduplázta a súlyát - gondolom én a 3 héttel ezelőtti mérésből kiindulva - és mostmár tankönyvi baba. :)

Ja még egy nagyon fontos!

Szükségem lenne egy tankönyvre, ha valaki tudja, hogy hol lehet olcsón és használtan beszerezni kérem írjon, mert valahogy 5-6 ezret nem szívesen adok érte!!! Teszvesz és vatera kilőve, ott már néztem és antikváriumban is csak előjegyezhető. 

Ormai Sándor: Élettan-kórélettan

Képek

Domiról is :)

Annával

A hétvégén itt volt Anna. Pontosabban tegnap jött és ma ment el. Azt hiszem mégegyszer át kell gondolnom a három gyerekes létet. :) Az mondjuk tény, hogy két egykorú gyerekem nincs. Hozzáteszem most szerencsére. Oké, ők barátok és nem ikrek, és így azért más, de lett pár ősz hajszálam a hétvége alatt az biztos. :)

Mindenen veszekednek, folyton civakodnak és kötekednek. És mindemellett persze szeretik egymást. Mind a kettő meg van arról győződve, hogy amit ő csinál az jó és amit a másik az rossz, pedig a másik is azt csinálja, csak modjuk máshogy, de az egyik nem így szokta meg, nem így tanulta és már jön is a veszekedés, hogy a másik nem tudja, pedig tudja, csak nem úgy és akkor visszabeszél és és és........ és különben is, egyik fiú, másik lány. :)

Bölcsis gyereknap

Én el akartam sunnyogni ezt a gyereknap témát, de a bölcsi gondoskodott róla, hogy ne tudjam. Nem szeretem ezt a gyereknap dolgot. Nem is értem... Mindegy, a bölcsiben kitalálták, hogy pénteken gyerek nap lesz/volt. Én ezt szerdán tudtam meg. Mindenképp szerettem volna elmenni, ezért gyors telefon Domi keresztanyjának, hogy mit csinál pénteken? Szerencsére ráért, így az volt a terv, hogy reggel Domival átmegyünk hozzá, én délután otthagyom Domit és elmegyek Marcihoz gyereknapozni, Józsi meg majd elmegy Domiért. Így is lett, reggeli után elindultunk Domival, majd találkoztunk Riennel és Mirával útközben. Nagyot sétáltunk, gyerekek aludtak a babakocsiban. Aztán elmentünk hozzájuk, főztünk ebédet a gyerekeknek, magunknak, majd letettem Domit Mira ágyába aludni és elmentem a bölcsibe.

3-tól volt a "buli", én oda is értem akkorra. Felmentem Marci csoportszobájába. Mióta megszületett Domi nem voltam a bölcsiben, előtte is szeptemberben egyszer és utoljára talán áprilisban, tehát több, mint egy éve jártam oda rendszeresen. Azóta kicserélődtek a gondozónénik, négyből 3 új. Ezt én tudtam, a bölcsiben készült DVD-n láttam és Marci meg Józsi is mesélte. De találkozni még nem találkoztam velük. Ezért volt vicces, hogy mikor mentem be, senki nem tudta, hogy én ki vagyok és csak néztek rám. Bemutatkoztam én, de lehettem volna akárki az ő szemükben. Még jó, hogy Marci igazolt! :) Szerencsére Irénke néni aki Marci csoportjához tartozik megismert és a az egyik gondozónéni is. Beszélgettem velük, kérdezték, hogy Domit miért nem vittem, lehetett volna.... Először én is elgondolkoztam,de aztán a későbbiek engem igazoltak, jó, hogy nem vittem Domit.

Lent az udvaron volt ugrálóvár, arcfestés, játékok és elektromos autók. Az ugrálóvárral kezdtük, Marci nem akart bemenni, meg volt szeppenve. Aztán sikerült rávennem, hogy csak üljön a szélére. Nála kisebb gyerekek úgy ugráltak, ő meg nem mert bemenni. Majd egy jól irányzott mozdulattal bedobtam. :) Akkor már tetszett neki és addigra lejöttek a barátai is. Aztán mondtam próbáljuk ki az arcfestést, rajzolnak rá pókembert, vagy tigrist, bármit amit szeretne, de ő inkább nem szeretett volna semmit. Semmivel sem tudtam rábírni az arcfestésre. Bezzeg az elektromos autó! Na az nagyon érdekelte. Ment vele jó sokat, de mikor mondtam, hogy másnak is át kell adni akkora hisztit csapott, hogy a fél udvar minket nézett. Kérdeztem is Zsuzsi nénit, hogy máskor is ilyen hisztis-e, mondta, hogy nem. Akkor ezek csak nekünk szólnak. Elmentünk egy kicsit csúszdázni, majd ott sóvárgott az autók után, úgyhogy visszamentünk mégegy körre. Másodszorra már jól viselkedett, megbeszéltük, hogy 5 kört mehet és utána át kell adni. Meg volt az öt kör és ő szó nélkül odaadta egy másik gyereknek. 

Bent az egyik csoportszobában voltak szendvicsek, pogácsa és üdítő. Mikor elkezdett szakadni az eső oda bemenekültünk. Közben megismerkedtem az egyik gondozónénivel - konkrétan Marciéval. Mindent elmesélt, hogy mit csinál Marci napközben, mennyit és hogyan eszik, mik bent a szokásai, hogyan játszik másokkal... Jó volt végre ezeket megtudni, mert a többiek nem nagyon mondták, Marci meg nem nagyon mesél.
Mikor csillapodott az eső elindultunk haza. Még bementünk a volt munkahelyemre, ahol Marci annyira otthon érezte magát, hogy önállóan jött-ment, felment az emeletre beszélgetni, majd le a pincébe, a kijáratnál meg elmondta, hogy kint milyen autók vannak. :)

Marci el/szólások megint

Marci hót fáradtan mondókázik:

Töröm-töröm a mákot

Sütök vele kalácsot

Édes mézzel..... megzsírozom, megfújozom....

- Marci, hogy hívják a doktor nénit, mit szoktunk mondani neki?

- Csókolom....

Tapsi-tapsiztunk Domival, Marci mondta, hogy kinek tapsoljunk. Tapsoltunk apának, anyának, Dominak, mamáknak, Mirának, Annának, Riennek, Balázsnak, doktor néninek, pulmonológusnak.... Egyszer csak közli, hogy most a néninek.

- Melyik néninek?

- Tudod, ahol voltunk.

- Hol voltunk? Mikor?

- Amikor a templomban, annak a néninek.

- Ott volt a keresztelőn?

- Igen.

- De melyik nénire gondolsz?

- Tudod, a bácsinak a nénijére!

Keresztelő

Ez is meg volt. Nagy családi ünnepnek számít - legalább i Józsiéknál - és én szeretem az ilyesmit. :) A lelkészt régóta ismerjük, ő keresztelte annak idején Marcit. Egy közvetlen, nagyon aranyos ember, csak jót tudnék róla írni. Mikor Domi megszületett megbeszéltük, hogy majd lesz keresztelő, de nem télen, mit Marcinál, hanem tavasszal, az olyan szép! Igen, kivéve, ha a tavasz olyan, mint a tegnapi nap.

Józsi szülei megérkeztek hozzánk szombaton reggel. Egész nap Marcizhattak, és ismerkedhettek Domival. Még csak kétszer látták, születése után és karácsonykor, ami azért elég régen volt.

Hoztak egy csomó husit, amit este megcsináltunk és sütiket. Marci is kapott jó sok mindent, ilyenkor elhalmozzák játékokkal, üdítővel, csokival. Én megcsináltam a tojásos-füstöltsajtos-tésztasalátát és a hagymás krumplisalátát, majd sütöttem egy Duna hulláma nevezetű sütit. Fantasztikusra sikeredett! Aztán papának haza kellett utazni, vigyázni az állatokra, de a mama itt maradt. Este kiklopfoltuk a husikat és be is paníroztuk.

Másnap reggel - a keresztelő reggelén - hatalmas vihar volt már reggel. Szakadt az eső, fújt a szél. Én 7-kor már a konyhában voltam és baconos-füstöltsajtos levelestésztás falatkákat csináltam és virslis hasét. Ez mind frissen finom, ezért keltem már hajnalban.

8-ra megérkeztek a leendő keresztszülők a gyerekeikkel. Marci még csak akkor ébredt. Hoztak salátákat és minifasírtot, és rengeteg sütit. Anyósom is hozott jó sok sütit. :)

Az idő egyre rosszabb lett. Fél 9 körül megérkezett egy jó barátunk is és megjöttek anyuék. Anyu sütött párizsi csirkemellett, gyrosos húst és rántott cukkinit. Mi gyorsan felöltöztünk és lementünk a templomhoz hátrahagyva mindenkit. :) Az idő keresztül húzta a számításainkat és a szépen kikészített ünneplőruhák a gyerekeknél ugrottak, septiben összeszedtünk meleg ruhákat és abból állítottuk össze az új, ünnepi ruházatot.  Rienék jöttek és mi mentünk csak Domival. Rienék nagyobbik lánya  - Marci jó barátja, Anna ( 4 éves lesz mindjárt) - csak később jött Marciékkal. A templomban mindent megbeszéltünk, felvették az adatainkat, majd felmentünk megvárni a többieket.

A szertartás megint nagyon szép és megható volt. Domi végigvigyorogta az egészet, hangosan kacagott is néha. Mira - Rienék kisebbik lány (11 hónapos) -  elaludt a babakocsiban, Anna és Marci meg szolídan játszott.

A keresztelő rész után Riennel, Mirával és Domival elmentünk a tortáért. Akkor már nagyon esett az eső. Szerencsére nem kellett sokat gyalogolni. Aztán a templom előtt vártuk, hogy vége legyen az Istentiszteletnek, mert mikor bementem Domival sírva fakadt, tologatni kellett. Tehát kint fagyoskodtam az esőben több, mint egy órán keresztül. Aztán vége lett és mikor kijött mindenki szinte futottunk hazáig. Szerencsére pont hazaértünk mielőtt elkezdett zuhogni. Kipakoltuk az ennivalókat:

• franciasaláta
• kukoricasaláta
• hagymás krumplisaláta
• füstöltsajtos tésztasaláta
• rántott hús
• párizsi szelet
• mini fasírt
• rántott cukkini
• ishler
• linzer
• diós kosár
• mákos kosár
• diós linzer
• almás pite
• csokis kuglóf
• duna hulláma 
• virslis hasé
• füstöltsajtos-baconos hasé
• macis torta (kakaóspiskóta-lekvárral)
• párizsi torta (csokoládékrémes-marcipános)

Remélem nem hagytam ki semmit. Ez volt a "menü". Még jó, hogy ebből én kb. 4 dolgot csináltam, a többi ki volt osztva, hogy ki mit készít el. Az asztal igencsak tele lett, de mindenki vitt is magával bőven. Jól éreztük magunkat, csak ne lett volna olyan hideg és ne fújt volna a szél. A mama nem is tudott hazautazni tegnap délután, csak ma délben, olyan borzasztó vihar volt. Gyerekek nagyon kifáradtak, az összes. :)

Itt egy pár kép a keresztelőről, a "bulin" nem volt időm fényképezni, úgyhogy azt utólag kapom majd meg. :)

Képek