Bölcsis gyereknap

Én el akartam sunnyogni ezt a gyereknap témát, de a bölcsi gondoskodott róla, hogy ne tudjam. Nem szeretem ezt a gyereknap dolgot. Nem is értem... Mindegy, a bölcsiben kitalálták, hogy pénteken gyerek nap lesz/volt. Én ezt szerdán tudtam meg. Mindenképp szerettem volna elmenni, ezért gyors telefon Domi keresztanyjának, hogy mit csinál pénteken? Szerencsére ráért, így az volt a terv, hogy reggel Domival átmegyünk hozzá, én délután otthagyom Domit és elmegyek Marcihoz gyereknapozni, Józsi meg majd elmegy Domiért. Így is lett, reggeli után elindultunk Domival, majd találkoztunk Riennel és Mirával útközben. Nagyot sétáltunk, gyerekek aludtak a babakocsiban. Aztán elmentünk hozzájuk, főztünk ebédet a gyerekeknek, magunknak, majd letettem Domit Mira ágyába aludni és elmentem a bölcsibe.

3-tól volt a "buli", én oda is értem akkorra. Felmentem Marci csoportszobájába. Mióta megszületett Domi nem voltam a bölcsiben, előtte is szeptemberben egyszer és utoljára talán áprilisban, tehát több, mint egy éve jártam oda rendszeresen. Azóta kicserélődtek a gondozónénik, négyből 3 új. Ezt én tudtam, a bölcsiben készült DVD-n láttam és Marci meg Józsi is mesélte. De találkozni még nem találkoztam velük. Ezért volt vicces, hogy mikor mentem be, senki nem tudta, hogy én ki vagyok és csak néztek rám. Bemutatkoztam én, de lehettem volna akárki az ő szemükben. Még jó, hogy Marci igazolt! :) Szerencsére Irénke néni aki Marci csoportjához tartozik megismert és a az egyik gondozónéni is. Beszélgettem velük, kérdezték, hogy Domit miért nem vittem, lehetett volna.... Először én is elgondolkoztam,de aztán a későbbiek engem igazoltak, jó, hogy nem vittem Domit.

Lent az udvaron volt ugrálóvár, arcfestés, játékok és elektromos autók. Az ugrálóvárral kezdtük, Marci nem akart bemenni, meg volt szeppenve. Aztán sikerült rávennem, hogy csak üljön a szélére. Nála kisebb gyerekek úgy ugráltak, ő meg nem mert bemenni. Majd egy jól irányzott mozdulattal bedobtam. :) Akkor már tetszett neki és addigra lejöttek a barátai is. Aztán mondtam próbáljuk ki az arcfestést, rajzolnak rá pókembert, vagy tigrist, bármit amit szeretne, de ő inkább nem szeretett volna semmit. Semmivel sem tudtam rábírni az arcfestésre. Bezzeg az elektromos autó! Na az nagyon érdekelte. Ment vele jó sokat, de mikor mondtam, hogy másnak is át kell adni akkora hisztit csapott, hogy a fél udvar minket nézett. Kérdeztem is Zsuzsi nénit, hogy máskor is ilyen hisztis-e, mondta, hogy nem. Akkor ezek csak nekünk szólnak. Elmentünk egy kicsit csúszdázni, majd ott sóvárgott az autók után, úgyhogy visszamentünk mégegy körre. Másodszorra már jól viselkedett, megbeszéltük, hogy 5 kört mehet és utána át kell adni. Meg volt az öt kör és ő szó nélkül odaadta egy másik gyereknek. 

Bent az egyik csoportszobában voltak szendvicsek, pogácsa és üdítő. Mikor elkezdett szakadni az eső oda bemenekültünk. Közben megismerkedtem az egyik gondozónénivel - konkrétan Marciéval. Mindent elmesélt, hogy mit csinál Marci napközben, mennyit és hogyan eszik, mik bent a szokásai, hogyan játszik másokkal... Jó volt végre ezeket megtudni, mert a többiek nem nagyon mondták, Marci meg nem nagyon mesél.
Mikor csillapodott az eső elindultunk haza. Még bementünk a volt munkahelyemre, ahol Marci annyira otthon érezte magát, hogy önállóan jött-ment, felment az emeletre beszélgetni, majd le a pincébe, a kijáratnál meg elmondta, hogy kint milyen autók vannak. :)