2010. február 6., szombat

Mindenki beteg

Csütörtökön kezdődött. Először Marci kezdett köhögni, de ezt már nem tekintem betegségek. Ő az asztmája miatt szinte mindig köhög. Jelenleg az egyhónapos szteroid kúrán vagyunk, eddig nem köhögött, de most megint elkezdődött. Az orra is elkezdett folyni, de ez sem meglepő nála. Aztán Józsi is beteg lett csütörtökre. Na ez már meglepő, mert ő szinte sosem beteg. Már ketten voltak taknyosak én meg imádkoztam, hogy legalább Domi ne kapja el. Aztán csütörtö este széttört a kezelt fogam. Majdnem elájultam úgy megijedtem. Éjjel semmit nem aludtam. Persze azonnal felébresztettem Józsit, hogy nem megy holnap dolgozni, mert én megyek fogorvoshoz és amúgy is rájuk fér a pihenés. 
3 óra alvás után remegő lábakkal elmentem a fogorvoshoz. Szerencsére ő nem ijedt meg annyira, mint én. Beletömött egy erősebb gyógyszeres tömést, de hogy mi lesz a fogammal azt még ő sem tudja. Március 2-án kell visszamennem. 
Aztán elmentem a védőnőhöz Domi evésproblémája miatt. Nektek ezúton is köszönöm a tanácsokat amiket kaptam! :)
Most ott tartunk, hogy megpróbálkozunk a napi ötszöri etetésel, ötször keveset. Mert eddig csak négyszer evett, hátha így jobb lesz neki. Csak a baj az, hogy négyszer sem akart, így plusz egy cirkuszt nyertem. :( Szerencsére ezek kisebbek, általában én győzök. Abban maradtunk, hogy keddig kipróbáljuk hog működik, aztán kedden megnézi a gyerekorvos, mert lehet, hogy vérszegény.  Ha nem etetem meg ő nem kér enni, köszöni jól elvan kaja nélkül is.  Jó lenne, ha valaki az én éhségérző központomat kapcsolná ki! Most új napirendet tanulunk, de szerencsére alkalmazkodó.
Aztán estére Marci be is lázasodott picit és jöttek az asztmás tünetek, úgyhogy előjött a ventolin is.  Éjszaka óránként felébred és sírt, annyira köhögött, hogy fájt a hasa és folyton borogatást kért rá. Tehát most éjszaka sem aludtam. Ma reggelre legkisebb családtagunk is taknyos lett. Kicsit köhögött, tüsszögött és szuttyogott, godoltam kipróbáljuk az orrszívót, hátha jobb lesz. Hát tele volt az orra, jobban, mint Marcinak. De Domi nagyon ügyesen viselkedett, nem sírt, csak csodálkozott. Marci meg közben mondta neki a magáét: "nem kell sírni, ne félj, ez nem fáj..."  :)
És most itt tartunk. Marci picit lázas, kicsike mag egyre taknyosabb. Remélem lázas nem lesz.... :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések