Ritka az a nap, mikor sok dolgom van. Általában az elintéznivalókat egy napra teszem, így egy nap alatt letudok mindent. Így volt ez most is. Mára beterveztem, hogy felkelünk akkor Domit leviszem a dokihoz, mert hajnali 4-től úgy köhögött, hogy majd' megfulladt. Meg akartam nézetni, mert mikor pulmonológusnál voltunk ugyanez volt és a tüdeje, torka, mindene gyönyörű volt. Most szintén szerettem volna megmutatni, hogy megint rettenetesen köhög és kíváncsi vagyok, hogy most is jó-e minden értéke? El akartam menni az ugrálócsacsit visszavinni, mert már tegnap délután kellett volna, de nem értünk oda. Aztán utána vásárlást terveztem, mert holnap ovis farsang tehát ebből következik, hogy utána meg itthon sütnöm kellett volna! Igen, ez mind feltételes mód, mert ebből semmi se lett, ugyanis reggel felhívott Józsi, hogy elvitte az én kulcsomat is. Ez még nem lett volna baj, mert van nekem egy tartalék kulcsom is, nagyobb baj az, hogy a babakocsi lent a földszinten a radiátorhoz van biciklilánccal kötve, és annak az egyik kulcsa Józsi kulcscsomóján, a másik az enyémen és mindkettő Józsinál.
Így most itthon ülök, se a dokihoz nem jutottam le, se a csacsit nem vittem vissza, se a boltba nem mentem el és még csak sütni sem sikerült, nem beszélve arról, hogy Marciért kéne menni az oviba.
Aztán megszületett a megoldás. Nem a legjobb, de nincs mit tenni. Dokit telefonon felhívtam, hogy emelhetem-e Domi gyógyszeradagját, megígértem, hogy holnap majd leviszem. Hurrá. Aztán hívtam Józsit, hogy el kell mennie Marciért, mert én nem tudok, de előtte jöjjön haza és szabadítsa ki a babakocsit, vigye magával Domit, vigyék a csacsit és útközbe dobják be, addig én elszaladok vásárolni, majd itthon gyorsan megcsinálom a sütit és akkor talán még a moziba is odaérek, mert ma a Riennel megbeszéltünk egy mozizást. Ez került a legnagyobb veszélybe. Tehát számomra csak most kezdődik majd a nap......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése