Domival múlt hét csütörtökön voltunk a neurológián. Nem szeretek neurológiára járni, bár olyankor hálát adok a sorsnak, hogy az én gyerekemnek "csak" ennyi baja van.
Egy nagyon kedves neurológus néni fogadott minket. Nem is kellett sokat várni - időpontra mentünk, de mint tudjuk ez nem sokat jelent - hamar bejutottunk. Talán 5 perc csúszással! Mi az a 3-4 órához képest?
Amíg Domit vetkőztettem felvette az anamnézist. Mindent kikérdezett töviről-hegyire. A terhességtől a szülésen át egészen addig, hogy beléptünk hozzá .Aztán átnézte a gyereket, vizsgálgatta - már amennyire tudta. A papírra is ráírta: élénk, a vizsgálat ellen tiltakozó kisded. :) Ő is elég hipotónnak ítélte Domit és tőle is kaptunk javaslatot Dévény tornára. Május 27-re van is időpontunk a vizsgálatra. Véleménye szerint a hipotónia és a fejlődésben való lemaradása a terhességgel függ össze, illetve a terhességem alatti tüdőgyulladásommal és arcüreggyulladásommal, illetve az arra kapott antibiotikummal. Az mondjuk azért "vicces", mert pont egy olyan készítményt szedtem amire rá volt írva, hogy terhesek is szedhetik. Így igazodjon ki az ember ezeken. 2 hónap múlva kell visszamennünk. Azt mondta, hogy szépen szimmetrikusan mozog, szépen áll fel, összehangolt a mozgása, csak lassabban fejlődik ezen a téren, de ő nem aggódik, be fogja hozni magát. Remélem én is! :)
Ma elmentünk megvenni Domi első supináló cipőjét. Egészen a Nyugati térig mentünk, mert egész Budapesten csak ott kapható ez a cipő. A nőnek hihetetlen stílusa volt, ha lett volna lehetőségem máshol vásárolni tuti megteszem, de így ki voltam szolgáltatva a helyzetnek. Eleve fél óra késéssel nyitotta a boltot. Már nem tudtam, hogy mit csináljak, hívjam-e a megadott számot, vagy meddig várjak még? Épp eljönni készültem, mikor megérkezett. Aztán Domira próbáltunk egy cipőt, ami pont jó volt. Néztünk egy nagyobbat, ami nagy volt rá, közölte a csaj, hogy azt oda sem adja, mert nagy és jó lesz nekünk a kicsi. Nem akartam én megvenni azt a nagyot, de mi az, hogy oda sem adja? Domi pont két méret között volt, a kisebbet kapta, de remélem ez is jó lesz 1-2 hónapig még. Még kell egy kinti cipő is, de amíg nem tud állni sem addig feleslegesnek érzem arra is költeni. Szerencsémre olcsóbb is volt, mint amennyire számítottam. Így Domival kirúgtunk a hámból és mekiztünk. Mert azt is megérdemlem!
És a szandink:
És aki hordja:
Meg a bátyja:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése