2 napja Marci itthon van. Nem azért mert beteg - szerencsére és kop-kop-kop - hanem azért, mert tegnap fogorvosnál voltam és Józsi csak úgy tudott haza sietni, hogy nem ment érte, ma meg Józsi üzleti vacsorán van, éjfél körül jön haza.
A fogorvostól még mindig rettegek. Pedig tényleg eddig egyszer sem fájt amit csinált, mégis majdnem sírok, mikor menni kell. Így voltam ezzel tegnap is. Sőtt, már előző éjszaka is alig aludtam. Szerintem ez már így marad életem végéig.
Marci nagyon jó gyerek. Egy szavam sem lehet. És Domi is az. Két tündér, de komolyan! Marcival itthon az ég világon semmi baj nincs - persze ha az apja nincs itthon, mert ha igen akkor egyszerűen megőrül. Ha az apja itthon van akkor nem tud egyedül se vetkőzni, se öltözni, se viselkedni, de megállapítottam, hogy ez csakis Józsinak szól. Mert vele sokkal több mindent meg lehet tenni, mint velem.
Domira sem lehet szinte egy szavam sem, óraműpontosságú a gyerek. Reggel fél 9 körül kel, 9-kor reggelizik. 10-kor elálmosodik és alszik 12:30-ig, majd eszik és 14-kor rettenetes hiszti jön, ha nem kerül az ágyába. Alszik 16:30-ig, majd uzsi és játék 18:15-ig, mert addig bírja. Aztán alszik 19:30-ig és utána megint játszik a járókában. 21-kor fürdés, 21:30-kor vacsi és 22-kor már horkol is, hangját nem hallani reggelig. Szerencsésnek érzem magam, mert mind a két gyerekem igen jó alvó. Remélem így is marad, mert mi is szeretünk aludni.
Na szóval tegnap reggel felkeltünk és mivel fogytán volt Domi tápszere felkerekedtünk, és elmentünk sétálni, útba ejtve a rendelőt. Én toltam a babakocsit, Marci jött motorral. Ragyogó napsütés volt, nagyon jót sétáltunk hármasban. Irattunk tápszert is, kiváltottuk, majd vissza kellett menni, mert nálam volt Marci pulmonológiás papírja amit szerettem volna beadni. Aztán mondtam Marcinak, hogy menjünk, erre beszaladt a rendelőbe a doktornénihez, mert azt hitte oda kell mennie. Nagyon szereti a doktornénit. Amikor karácsony után kijött hozzánk, hogy megnézze Domit aki akkor volt 1 hónapos megmutatta neki az orvosi táskáját és leültek játszani. Jobb és kedvesebb orvost szerintem keresve sem találnánk. :)
Aztán gondoltam ha már ilyen jó idő van akkor menjünk el vásárolni is. Marci mondta, hogy vegyek neki epres túró dudit, magamnak meg simásat. :) A vásárlást is sikerült egy babakocsissal és egy motorossal végrehajtanom, mire hazaértünk írtó büszke voltam magamra. :)
Azért is büszke voltam, mert ebéd után mind a két gyereket egyszerre tettem le pihenni/aludni. Nyugiban kávézgattam és vártam haza Józsit, aki hamarabb eljött, hogy mehessek a fogorvoshoz. Túléltem, nem is az eddig kezelt fogamhoz nyúlt, hanem egy másikat csinált meg. Már nem remegtem annyira, mint eddig és nem is grimaszoltam folyamatosan. :) Kb. 10 perc alatt végeztünk is. 30-án kell vissza mennem. Akkor is félni fogok, bár tudom mi fog történni, sajnos a félelem a fogorvosoktól gyerekkoromban nagyon belémivódott, ezt kiírtani szerintem nem is lehet.
Aztán elmentem bevásárolni és a dm-be is, mert gondoltam ellövök pár bababónusz kupont. Akciós babakajákra és tejpépekre akardtam, úgyhogy vettem egy párat. Bár Domi még csak tápszert kap és így is tervezem még legalább 4,5-5 hónapos koráig az akciós termékeket megveszem, mert legalább később nem kell nagyobb kiadásokba verni magam. Már egy egész szekrénnyi tejpépünk és egy pár üveges ételünk van. Abból nem tervezek sokat venni, majd főzök neki, de mindig jó, ha van itthon. Főleg, ha majdnem fél áron jut az ember biobébikajákhoz. :)
Hazajöttem és kiderült, hogy mindent vettem, csak amit felírtam, hogy fontos azt nem. Úgyhogy Józsi gyorsan leugrott megvenni azokat. Addig Marcival énekelgettünk és olyan történt, ami még soha. Odabújt és azt mondta: anya nagyon szeretlek! Ő mindig nagyon apás volt, de ilyet még az apjának se mondott soha. Hát rettenetesen meghatódtam. Aztán az este folyamán többször odajött hozzám és többször elmondta, hogy nagyon szeret. Azt hiszem ennél több egy anyának nem igen kell a boldogságához.
Ma megint egyedül vagyunk. Ma lesz először, hogy egyedül intézem az esti menetet, tehát egyedül fürdetek-vacsiztatok-Marcinak gyógyszerezek-Domit etetem-fürdetem-fektetem. Na ilyet egyedül még nem csináltam.
Fél 9-kor kelt az egész család - kivéve Józsit, aki - számomra - hajnali 7-kor elindult itthonról. Én 8:38-kor nyitottam ki a szemem. Megnéztem Marcit aki már ébren volt és vigyorgott. Gyorsan kapott kakaót, majd felébresztettem Domit, aki ezt kikérte magának, de a reggelivel kiengeszteltem. Majd Domit felöltöztettem, be a járókába, Marcinak adtam ruhát, elkezdtem összepakolni és begyúrni a kakaós csiga tésztáját amiből most inkább fahéjas lesz, mert az jobban ízlett mindenkinek. Marci kijött a konyhába és azt kérdezte: te mit sütsz már megint? Hát nem lehet panasza az anyjára, hogy sosem süt. :)
Persze mikor mindent a tálba tettem és más csak az élesztőre vártam az egyik gyerekem az ágyba kérte be magát, mert elálmosodott a másiknak meg sürgősen wc-re kellett mennie. Mire végeztem velük az élesztőből kovász lett, tehát pihentetés után 1 órával a tészta már kijött az edényből. :) És még van egy órája. Itt tartunk most....
.JPG)
