Családom és egyéb ....

2012. január 29., vasárnap

Megvagyunk....

Nem azért nem írtam mostanság, mert annyira nem volt időm - pedig akár ez is lehetne az indok - hanem azért, mert semmi érdemleges nem történt velünk mostanság.

Na jó, persze ez így nem igaz. Mivel megbuktam az első anatómia vizsgán mehettem a másodikra. Borzasztóbbnál borzasztóbb kérdések voltak, azt hittem megbuktam, de neeeeem! Kettest kaptam és életemben ennyire nem örültem még kettesnek. Munka közben egész nap az e-maileket néztem, hátha jön az üzenet a bukásról, hát én lepődtem meg a legjobban, hogy átmentem. Hihetetlen megkönnyebbülés volt, hatalmas kő esett le a szívemről, ez hatalmas felszabadulás volt! Volt még egy vizsgám, de azt sikerrel teljesítettem, nem is értem az hogy történhetett, hiszen el sem olvastam, csak a rági tanulmányaimra alapoztam. Tehát kijelenthetem, hogy az első félévet kisebb zökkenővel ugyan, de teljesítettem és lezártnak tekintem. Már be is iratkoztam a 2. félévre és a tárgyakat is sikerült felvennem.

Fura, hogy most nincs suli és nem kell tanulni, bár majd nagyon szidom majd magam májusban, hogy most ezt mondtam és nem tanultam előre. :) Azóta 3 könyvet olvastam ki, falom a könyveket amíg lehet.

Domi teljesen Marci fejére nőtt, sakkban tartja a családot és irtó rossz. De olyan igazi kisgyerekesen rossz. Marci nem volt ilyen, ezért fura ez most nekem, de igazából inkább vicces. Na jó, Marci azért nem röhög.

Munka van rengeteg, "szerencsére" szinte mindig délutános vagyok, alig látom őket. :( Ez nagyon megvisel, már gondolkozom, hogy mi lenne a jó megoldás.

Új "családtag" is érkezett hozzánk, aki nem más, mint Ropi, a dzsungáriai törpehörcsög. Én szeretem az állatokat, de legfőképp azokat, amik be vannak valahova "zárva" és nem nagyobbak a kisujjamnál. Ropi ilyen. És első látásra megszerettem, hazahoztam.

Ez volt 2 napja, azóta se láttuk. Amikor megpróbál kimerészkedni valamelyik gyerek megneszeli és már ordít is, hogy HÖRCSÖG! és a hörcsög megint bújik el. Tehát sokat még nem láttunk belőle.

Együtt alszanak.....

Néha így.....

...néha így.

A látszat csal, csak üldögél rajta.

Nagyon fárasztó mesét nézni. Ez nekem újdonság, Marci sosem aludt el így. :)

És íme: Ropi!

2012. január 1., vasárnap

Isten hozott 2012!

Azt hiszem van egy kis elmaradásom, ami a blogbejegyzéseket illeti. Hát most megpróbálom pótolni az elmúlt 3 hét eseményét, de csak nagy vonalakban.

Nem volt eseménytelen a december második fele, rettenetesen el is fáradtam. 12-én írtam utoljára, aznap volt egy pszichológia vizsgám, ami sikerült. Aztán hirtelen felindulásból 15-én elmentem a biofizika vizsgára. 14-én este tudtam meg, hogy lehet. Igaz a Neptunba nem jelentkeztem fel rá, de odamentem, hátha mégis bemehetek, végül is veszíteni valóm nem volt. Fél 8-ra oda is értem, elvileg fél 9-től volt vizsga, de jó fej volt a tanár, mondta, hogy menjünk be. Ketten voltunk ott aznap akkor, be is mentünk. Nem volt gáz, hogy nem jelentkeztem vizsgára, utólag beírja majd a jegyem. A vizsga tesztes volt, nem tartott tovább 5 percnél a kitöltése, a tanár gyorsan ki is javította, kaptam egy ötöst, el is jöttem. Jót tett az önbizalmamnak. 16-án volt egy közegészségtan vizsgám is, azt is sikerrel teljesítettem. Közben dolgoztam minden nap 9-től 20-ig, vagy 21-ig. A vásárlók meg voltak már teljesen zakkanva, ennyi bunkó emberrel ritkán találkozik bárki is, mint a karácsonyi vásárló, aki siet és mindent az utolsó pillanatra hagy. Borzalmas egy népség! Beszólnak, őrjöngenek és persze minden szar sérelmüket rajtam vezették le. Aztán közben 19-én még volt egy anatómia vizsgám is, 23-án karácsonyi ajándékként érkezett a hír, hogy megbuktam, mehetek újra január 9-én. Ebben csak az a gyönyörű, hogy semmire nem tanultam eddig és mindenből átmentem, az összes szabadidőmben anatómiát tanultam és abból buktam meg. Csodás érzés. 

Karácsony előtt már este 10-ig dolgoztam és a vásárlók még köcsögebbek voltak, mint addig. Néha sírni tudtam volna, akkora parasztok voltak. De már csak az lebegett a szemem előtt, hogy másnap karácsony és 4 napig nem látok vérmes barom vevőket.

Fél 12-re értem haza éjszaka és hajnali 3-ig főztem és előkészítettem a másnapi ételeket. Szerencsére még novemberben megcsináltam a nagyját és lefagyasztva várta a mélyhűtőben a 24-ét. Így csak a salátával kellett bajlódnom és a mézes krémessel, ami idén nem sikerült túl jól, mert kihagytam a lekvárt belőle és a krém is folyt.

24-én végre sikerült aludnom. Nyugiban felkeltünk, aztán elkezdtünk pakolni és takarítani. Délben Domit letettük aludni és Marcival feldíszítettük a karácsonyfát. Idén először ő is segített, másképp nem tudtuk megoldani. A sztori a következő volt: az Angyalkák megengedték neki, hogy fát díszítsen, mert már nagy, de Dominak nem mondhatja el, ez a mi titkunk. Rettenetesen büszke volt rá, hogy van egy közös titkunk, amit őrizhet. :)

Mikor Domi felébredt és kihoztam már kész volt a fa. UTÁLTA! Mondtam neki, hogy nézze milyen szép karácsonyfa, mire a válasza: NEM FA! Nézd, van rajta csillag! NEM CSILLAG! Bementek a gyerekszobába mindannyian, és az ablakból nézték, hogy mikor jön a Jézuska. Addig én bepakoltam az ajándékokat a fa alá. A gyerekszobában még néztük együtt, hogy mikor jön a Jézuska, majd "feladtuk" és kijöttünk. Domi megmakacsolta magát és nem akart, inkább elkezdett hisztizni a szobában. 

Mesélek inkább képekben. :)

 A karácsonyfa elkészült.

A Jézuska pedig meghozta az ajándékokat.

Marci majdnem sokkot kapott.

Persze azonnal bontogatni kezdett.

Azt sem tudta, hogy mivel kezdjen.

Domi utálta ezt is, nem volt hajlandó bontogatni.

De azért türelmetlen volt. 

A legnagyobb maradt a végére.

 A vonat lett a kedvenc, azt mind a ketten kaptak.

 Könyvből sosem elég....

A fiúk és a vonataik. :)

 Kezdődik a játék.

A karácsonyi vacsi! Az asztalon tárkonyos csirkeragu leves, krumpligolyó, kukoricás rizs, kaszinótojás...

...hagymás krumplisaláta, franciasaláta, rántott sajt, füstölt sajttal és tarjával töltött karaj, kolbásszal töltött fasírt, rántott hal, sajttal és sonkával töltött pulykamell baconba tekerve.