Terhesgondozó szakambulancia

Ez jutott nekem a múlt hétre. Ott voltam gyakorlaton. 
Reggel 8-ra kellett menni. Vittem a szokásos fél literes Princesse pékséges kávémat, mert anélkül nem élet az élet. 
Kati vitt be és navigált el, bemutatott az ott dolgozóknak, aztán ő ment a suliba és ott maradtam "egyedül". Eddig ilyen nem volt, vele voltam mindig. 
A főnővérrel már előző héten beszéltem, nagyon aranyos nő. Reméltem, hogy a többiek is azok lesznek, szerencsére nem csalódtam, itt mindenki kedves volt és nagyon segítőkész.
Megkérdezték mit tudok, mire mondtam, hogy szerintem semmit. Aztán beugrott, hogy vérnyomást tudok mérni és a vizelettel sem lesz nagy gondom, a vegyszereket és a használatukat ismerem, meg a stixet is. Ennek már örültek. A vérnyomásmérő pocsék volt, nem lehetett felpumpálni, vagy ha mégis akkor a higanyszál őrült tempóban zuhant lefelé. Mondtam, hogy én tudok vérnyomást mérni, de ez nem vérnyomásmérő, ezzel nem fog menni. A főnővér intézkedett és egy órán belül kaptunk egy újat. Szuper volt, ez nem eresztett, normálisan fel lehetett tenni, fel lehetett pumpálni, működött a szelepe. Egész magabiztossá váltam. :) 
Megmutatták, hogy melyik karton hova kerül, mikor mit kell csinálni. 
A CTG-t is megmutatták, hogy hogy kell feltenni, és hogy kell használni. Kb. 10 órára eljutottunk odáig, hogy tulajdonképpen enyém volt a hátsó rész. Én küldtem őket a mosdóba, hogy adjanak le vizeletet, majd mértem a vérnyomásukat és feltettem őket CTG-re is. Közben beszélgettem is a kismamákkal, nagyon jó hangulat volt ott. 
Amikor másodjára mentem már szinte csak én voltam hátul, onnantól egyedül intéztem mindent. Persze a segítség ott volt, ha valami gáz lenne, és ha valamiben nem voltam biztos, akkor kérdezhettem, mindig türelmesek voltak velem. 
A hívót is én kezeltem, én döntöttem el, hogy mikor kit hívok. Feltettem a kismamákat CTG-re, majd hívtam a vizeleteseket is, meg akinek vérnyomást kellett mérni. Ha nem volt jó a CTG elmondtam, hogy mit csináljon (sétáljon, egyen-igyon....), aztán visszahívtam és megismételtük. A kismamák is nagyon aranyosak voltak, 1-2-vel biztos találkozom majd a szülőszobán. 
Mindenesetre nagyon magabiztossá tett az a pár nap/óra ott, holnap újult erővel vetem be magam a Klinikára, holnap a nőgyógyászatot kezdem. :) 

Sulis hét

A félév második konzultációs hetén is túl vagyunk! 
kicsit aggódtam, mert Bibi sokat nőtt az előző hét óta és az érdeklődése meg a hangja is nagyobb lett. 
Katinak köszönhetően egész jól megoldottuk a helyzetet. :)
Kedden szerencsére csak angolra kellett mennem. Előtte voltunk Dévényen, nagyon megdicsérték, ügyes volt. Már csak 1x kell menni, aztán hosszabb szünet következhet.
Katival találkoztunk a Mammutnál, és onnan elsétáltunk a Nyugatihoz. Bibi végig aludta az egészet. Aztán a suliban evett és pont órán kellett volna aludnia. Ezt most nem tette....
Egy olyan teremben voltunk, ahol jó nagy asztalok voltak. Rátettem egy pokrócot, és ott játszott előttem. Megtanult forogni, így egy kicsit nehezebb volt fele, folyton gurulni akart. 
A vége felé nagyon kiborult, álmos volt, de a neonfénytől és a melegtől nem bírt elaludni. Amint vége lett az órának kimentünk és már durmolt is. 
Szerdán bementünk a suliba ebédelni és a beadandó dolgozatokat leadni. A suliban nagyon jó a kaja, imádok ott enni. Lassan szólni fogok, hogy kéne egy etetőszék oda, mert többször látok ott gyereket és semmiből nem tartana egy etetőszéket is betenni.
Ebéd után átsétáltunk a Klinikára, mert ott volt óránk a tanteremben. Óra előtt lementem megbeszélni, hogy hol fogok öltözni majd a gyakorlat alatt.
Amíg én órán voltam Kati vigyázott Bibire, aki megint nem volt túl jó passzban, nem akart aludni. Végül Kati levitte a pincébe, ott jó idő volt és senkit nem zavart az esetleges ordítása, el is aludt. 
Csütörtökön nem mentem suliba, mert csak egy angolra kellett volna, de nem akartam pusztán ezért megint beutazni és egyet lehet hiányozni. Reggel az Ikeában találkoztunk Katival, ott reggeliztünk, aztán én vásároltam, mert a fiúk szobáját csináltuk meg. Majd ha egyszer rend lesz le is fényképezem, tök jó lett! 

Pénteken Kati jött ki hozzánk, reggeliztünk, majd együtt bementünk a suliba. Szülészet gyakorlat volt, az első óra aminek haszna volt a héten.  Először megtanultuk a Leopold-műfogást (kitapogatni, hogy hogy fekszik a baba), majd megtanultunk szívhangot hallgatni. (Ez nagyon jó volt, mert a gyakorlaton a terhesambulancián ctg-ket kellett csinálnom, de erről a következő írásban lesz szó.)
Ezek után megtanultuk a méhnyak és a méhszáj vizsgálatát. 
Az is jól sikerült, elsőre fura volt, hogy mit kell érezni, de egy idő után nagyon belejöttem. :)

Ezalatt Kati elvitte sétálni Bibit, aki útközben el is aludt. Visszahozta a suliba és a gyakorlati teremnek az erkélyéhez toltuk, így a friss levegőn aludt, míg én tanultam. 
Aztán amikor felébredt Kati öléből vizsgálódott, nagyon jól viselkedett, egy hanggal sem zavarta az órát, csak ült és nézelődött. :)
Utána szerencsére nem volt már óra, így ez a hét is letudva!


Hétvégén pedig megcsináltuk a fiúk szobáját. Rien adott rengeteg ötletet, így az emeletes ágyból kuckót csináltunk árnyékolókkal, bentre kaptak lámpát a falra és elkészült Marci íróasztala is, hiszen szeptembertől ugye megy az iskolába!

Kedden be is írattam, 2,5 órát várakoztam, de a végén csak bejutottam, pedig másfél óra után el akartak minket küldeni. De nem hagytuk magunkat! 
Így most már végleges és hivatalos, hogy Marci szeptembertől elsős lesz német nemzetiségű két tanítási nyelvű tagozaton! :)

Húsvétkodás

Jaj, azt sem tudom, hogy hol kezdjem.....

Bibi szerencsére vasárnapra kilábalt a kruppból, így szervezhettük a Húsvétot. 
Vasárnap itthon voltunk, egész nap takarítottunk, pakoltunk, hogy délután jöhessen a nyuszi. :) Hozzánk vasárnap szokott jönni a nyuszi, mert hétfőre mindig programunk van, azt a napot Rienéknél töltjük.
Elkészítettem már előző nap a Húsvéti ebédet. A mennyiség megtévesztő, ugyanis itt mindent kitettem az asztalra, ebből ettünk, de aztán jött Balázs (Rien férje) és az egészet elvitte hozzájuk, hiszen másnap ott várták a lányok a locsolókat. Megint kicsit túlzásba vittem a készülődést, de a végére azért minden elfogyott.

Csináltunk "sonka"tálat, amin csülök volt, de így is elég mutatósra sikeredett, csináltam majonézes-hagymás krumplisalátát, kaszinótojást, tojássalátát és franciasalátát. Perszer kisebbik fiam egy üres zsömlével is beérte, ő mást nem is evett. Marci azért már bátrabb volt, ő szinte mindent megkóstolt. A franciasaláta a kedvence, de hajlandó volt mást is megkóstolni végre.

Aztán megcsináltuk a szokásos és hagyományos Húsvéti csokis kalácsot. Marci születése óta ez minden évben ott van a Húsvéti asztalon. Rienéknek is én csinálom, így több kalács is készült. Megint nagyon finom lett, foszlós a tésztája és finom csokis a közepe. 

Ebéd után elmentek aludni, én pedig jó nyuszi módjára elkezdtem összekészíteni az ajándékokat. A fiúk nagyon készültek, festettek tojásokat is.
Marci kék tojásokat csinált, míg Domi narancssárgákat. Abigél nevében is csináltak tojást, majd beletették az addig üres összekészített kis fészekbe, hogy majd a nyuszi elviszi. :)
A nyuszi "el is vitte" és hozott helyette finomságokat. Hatalmas volt az öröm ébredés után.

 

 A legkisebb húsvétváró :)

Hétfőn reggel arra ébredtem, hogy a fiúk rámrontanak és elkezdenek verset mondani. Hirtelen azt sem tudtam milyen nap van és hol vagyok. :D  Marci elmondta a locsolóversét, majd meglocsolt. Domi nem volt hajlandó. Aztán Marci megkapta a locsolásért a Pókemberes tojását, erre Dominak is meg jött a kedve a locsolkodáshoz. 

Aztán öltöztünk és ment mindenki a "dolgára".
A fiúk elindultak locsolkodni, először Regináékhoz mentek. Már az oviban leszervezték, így nekünk szülőknek sok beleszólásunk nem volt a dologba. 
Persze tojás és csoki mindenhol járt a locsolkodásért.
Utána az ikrekhez mentek, sajnos ott nem készült fénykép. Kicsit játszottak, majd jöttek hozzánk.

Mi eközben bibivel átmentünk Rienékhez. Ott vártuk a locsolókat, akik jöttek is szép számmal. Aztán az én fiaim is befutottak. :) Volt locsolkodás, ajándékozás, játszás, evés és ivás. Szokás szerint megint nagyon jól sikerült! :)

Az elején még szégyenlősködtek, de aztán locsolásért a végén járt a puszi is. :)

 A nyuszitorta volt a kedvenc!

 Gyerekhalmozó.... :D

 Domi Mirával játszott

 Megkapták a tojásokat és a saját készítésű tojástartó nyuszit :)

 A csajok :)

30 éves lettem én....

Kisiskolás koromban azt hittem, hogy a 30 évesek öregek, kiskosztümös anyukák. Én nem vagyok sem öreg, sem kiskosztümös anyuka. Szerintem igazából még fel sem nőttem....

 Anya tortája! :)

Bibi sem úszta meg....

Egy percig sem gondoltam soha, hogy majd ő kivétel lesz és nem küzdünk majd, de nem gondoltam, hogy ilyen korán utol éri a krupp! 
Ez önmagában még nem is lenne baj, 6 éve küzdünk már vele, meg sem lepődünk, ha valamelyik gyerekünk "ugat". Annak viszont nem örültem, hogy Bibi mindezt péntek délben kezdte, mikor már gyerekorvos nem volt és a rectodelt is lejárt.
2-kor felhívtam a tüdőgyógyászunkat, akihez Marci is meg Domi is jár. Pont 1 hete voltunk nála, Dominak csinálta meg az allergiavizsgálatát. Az asszisztens azt javasolta ha gondoljuk menjünk be. Itt még nem gondoltam, beszéltem a dokival, azt mondta, hogy kaphat Marci asztmagyógyszeréből, flixotide-t kaphat és nem toldalékból, hanem csak a szájába. 
Aztán eltelt egy kis idő, egyre csúnyább és rekedtebb hangja lett, így úgy döntöttem, hogy mivel itt a hosszú hétvége csak elviszem és megmutatom. 
Hatalmas segítségemre volt Ani, aki itt lakik az utcában és sokszor segít nekem. A gyerekeink egy csoportba járnak az oviban. Lent találkoztunk a kapunál, odaadtam neki a kulcsot, hogy hozza haza a gyerekeket, amíg én elviszem Bibit a dokihoz. Az eső szakadt, a buszmegállónál meg persze csak egy pad van, fedett rész nincs. Szemben vásárolt épp Erika, az ikrek anyukája, Ani odaintett neki, hogy jöjjön át hozzánk. Megkérte, hogy vigyen már el minket kocsival a rendelőhöz. Erikát sem kell 2x kérni, ha segítségről van szó! Azonnal bepakoltunk a kocsiba és 5 perc múlva már ott is voltunk.
Ezúton is köszönöm neki, hiszen ennek köszönhetően azonnal bejutottunk, pont nem volt előttünk senki. 
Nem volt se beutalónk, se időpontunk, de csak legyintettek. 
Bibit feltettük az ágyra, a doktornő meghallgatta a tüdejét, megnézte a torkát, belenézett a fülébe, megtapogatta a nyirokcsomóit. Egy szóval alapos volt nagyon! 
Mondta, hogy örül, hogy behoztam, mert nem szereti, ha fél éves kor alatti gyerek kruppos. 
Írt neki kevert kúpot, aminek a hatóanyaga ugyanaz, mint a rectodelté, csak nem mérik arany árban. 1220.- volt 5 db., de az is tény, hogy 1 hónap alatt lejár. 
Írt még fenistil cseppet, calcimuscot. Az mondta este használjuk a flixotide-t és a kúpot, ha kell. 
Hazafelé kiváltottuk a recepteket. Estére kapott kúpot, ment a párásító és a sólámpa. Szerencsére egyet sem köhögött. Az arca még piros és a hangja még rekedt, de szerintem már jobban van, mint tegnap. :) 

A kis beteg

 Mióta meg tud fordulni (mert kb. 1 hete meg tud fordulni! :) ) azóta sokszor így alszik hason. :)

 Az arca még piros

180g CH

Na ja. Hogy az elején kezdjem....
Szülés óta egy deka nem ment le rólam. bármit csináltam, a fejem tetejére is állhattam, meg sem mozdult a súlyom. Jó, nyilván nem attól fog, de akkor is. 
Még szülés közben/után felvetődött az orvosomban az inzulinrezisztencia. Eddig húztam halasztottam a dolgot, míg nem végső elkeseredésemben megcsináltattam a Klinikán a vizsgálatot. 
A cukrom az rendben volt, de az inzulinom valóban a határérték felett volt, így elrendelték a 180-200g szénhidrát diétát. Kaptam gyógyszert is - mert kértem - hogy kicsit segítsen. Ha csak placebo lenne még az is jót tenne a lelkemnek, de szerencsére nem az.
Csütörtökön kezdtem a diétát. Iszonyat szenvedés ez nekem, aki imád enni és imádja a tipikus jó magyaros kajákat! 
Bevásároltam a diétához és elkezdtem számolgatni. Az első 1-2 napiszonyú volt, nem is maga a számolgatás, mert azt még viccesen is fel tudom fogni, hanem a mennyiségek és az, hogy nem ehetem azt, amit szeretnék. Még csak 6 napja csinálom a diétát, de már 3 kilót fogytam és egész belejöttem. Igazából a diétát illesztettem a saját napirendembe.
Pl. én reggel mindig kakaót iszom, anélkül nekem nincs élet. A reggeli 40 CH ami engedélyezett, de én csak 2,5 dl. kakaót iszom, ami 27 CH. Tehát nem fogyasztom el a megengedett adagot sem. Hozzáteszem, hogy nálam lehet ingadozás, mivel nem vagyok cukros!
Az ebédekkel vannak problémáim, mert imádom a rizst és a krumplit, amit most ki kellett iktatni az étrendemből, bár itt is csaltam kicsit, mert a sültkrumplit pl. sütőben sütve 20 dekát megehetek minden nélkül. Vagy egy jó szelet tarjával, hiszen a húsokban szinte 0 a CH. Tízórai meg uzsonna 20 CH lehet, én itt is csak egy kó kis lattet iszom, ami 12 CH. A vacsim az általában graham kenyérből vagy bakonyiból melegszendvics, vagy rántotta, saláta.... Itt is szinte csak a kenyérben van a CH, a többiben elhanyagolható. Így napi szinten meg sem eszem a 180 CH-t, átlagosan 150-et szoktam fogyasztani. 
Emellett szedem a meforalt. A szobabiciklivel még csak szemeztem, a sarokban várja, hogy rávegyem magam arra, hogy kivonszoljam onnan. Viszont folyton úton vagyok és pörgök, rengeteget sétálunk Bibivel, és hát persze az is mozgás. Remélem lassan, visszakapom ezáltal a régi önmagam. :)


Pár friss Bibis kép. :)

Szinte mindig jó a kedve. :)

 "Mikor indulunk már végre???"

 "Tényleg nincs több tápszert?"

 Grimaszolni azt tud. :)

 Megkóstolta az almát. Nem hiszem, hogy a kedvence lett.

 Gyermőckék :)

 Aludni nagyon tud :)

 Hmmm, apja lánya....

 Copfos Bibi

 Kicsi a rakás :)

 Copfos lány. :) Már nagyon hosszú a haja, de nincs szívem levágni.

 Apával játszanak

 Tejpépre várva (aztán persze nem ette meg)

 Na mit mondtam az előbb a hajáról? :D

 Kedvenc elefántjával alszik. :D