A karácsonyfa

Tudtam, hogy ma hosszú és zsúfolt napom lesz, de hogy ennyire kifáradok már délre azt nem. A következő volt mára a terv:

• elmenni Marci ajándékáért
• elmenni kifizetni/lefoglalni a karácsonyfát
• befizetni a húgom megrendelt ajándékára a pénzt
• bankba menni 
• mozgásterapeutát felkeresni

Ez csak a délelőtti programom volt.  mozgásterapeuta a családsegítő központban dolgozik és meghívott minket mára Domival egy kis Mikulásünnepségre és amúgy is minden hétfőn inyenes játszóház van, menjünk el és akkor meg is ismerkedhetünk. Ez a program fél 11-kor kezdődött. Volna. Illetve el is kezdődött, csak mi nem értünk oda. 

Kezdem is az elején:

Ma 7-kor felébresztettem Domit, mert hát én kiszámoltam percre pontosan, hogy hogy is legyen a délelőtt. 8-kor elindulunk itthonról, 9-re a bosnyákra érünk, ott van mind a két bank, onnan fél 10-re a játékbolthoz érünk, majd 10-re a karácsonyfáshoz és onnan talán fél óra alatt vissza is érünk a Mikulásbulira. Meg ahogy azt anya elképzelte..... Majdnem sikerült kivitelezni, ugyanis 8-kor elindultunk, 9-re végeztünk mindkét bankban és elsétáltunk Domival Marci játékaiért. Ott nagyon kedvesek voltak, mert volt még fél óra nyitásig, de mivel látták, hogy kisgyerekkel vagyok, így is kiszolgáltak. Nagyon ritka az ilyen hely, nem véletlen, hogyha játékvásárlásról van szó szinte csak őket választom. Nagyker ár, jó minőség, van házhoz szállítás is, de nekünk nincs messze, ezért általában eljövünk érte. Itt is nagyon gyorsan végeztünk, innen siettünk - idő tartva eddig - a fát megvenni. Kedvenc svéd bútoráruházam hirdet egy olyan akciót, hogy karácsonyfa minden méretben 4990.- és ha karácsony után januárban visszaviszem akkor ebből 4000.- visszaadnak ajándékutalvány formájában? Kell ennél jobb? Egész szép normann fenyők. Pénteken megkérdeztem, hogy lehet-e úgy vásárolni, hogy én kifizetem, majd a férjem jön érte. Mondták persze, adnak egy sorszámot és azzal majd el lehet vinni. Na én kiválasztottam egy egész szép fát, dús, 170 körüli magas, elmentem, kifizettem, majd jött a hideg zuhany, szombat óta nem tesznek el fát, mert bonyodalom volt belőle. Na én akkor ott álltam Domival, babakocsival, ajándékokkal és egy közel 2 méteres fával. Jött a gondolkodás, hogy mi i legyen. Azt mondta a csaj, hogy szerinte délután jöjjünk vissza és most nem pecsételi le a blokkot, majd akkor és úgy vigyünk egy fát. De az én kinézett fámat nem teszik el. Akkor meg ki tudja, hogy lesz-e mégegy ilyen. a másik lehetőség, hogy visszaadják a pénzt. Álltam, tanakodtam, majd döntöttem: viszem a fát!!! Bementem és mondtam a srácnak, hogy elviszem. Nézett egy darabig, hogy most biztos viccelek, de mondtam neki ne hergeljen, már így is ideges vagyok, kérem a fámat. Odamentem a csajhoz egy pecsétért, kétszer is megkérdezte, hogy komolyan gondolom-e? Mondtam számomra ma nincs lehetetlen, én leszek a nap hőse. Akkor egy fickó kiszólt a sorból, hogy ő szívesen elviszi kocsival a fámat, majd mondtam neki, hogy kérdezze meg először, hogy hol lakom. :D Megkérdezte, megmondtam, így már nem volt olyan lelkes. :D Aztán törzsénél megragadtam a fát és elindultam kifelé. A csaj még utánam szólt, hogy de az ő lelkén fog száradni, ha bármi bajom lesz, mondtam biztos is, mert én abban a hiszemben jöttem fát venni, engem úgy tájékoztattak, hogy el lehet tetetni, úgyhogy az életem innentől az ő kezében van. Búcsúzásképpen még egy "balesetmentes közlekedés" kiáltással utamra engedtek. Sugárba be, lifttel fel az átjáróhoz, átjárón át, Árkádban földszintre lifttel le, majd ki az utcára, oldalra a buszmegállóhoz. Józsival közben telefonon tartottam a kapcsolatot és mondta, hogy 5 perc múlva pont jön is egy alacsony padlós busz. Fura, de tényleg az jött. A buszon mindenki egy emberként drukkolt nekem. Egy nő megkérdezte, hogy hol vettem, elmondtam neki, majd egy másik rákérdezett az akcióra, egy harmadik megkérdezte az árát, egy negyedik, hogy milyen messzire viszem, majd kettes és négyes elkezdtek beszélgetni, mikor egy fickó megkérdezte, hogy és a kisfiú mennyi idős, mondom egy éves, mikor egy ötödik nő, hogy az ő unokája is, fickóé is ennyi, úgyhogy a buszon a végén mindenki mindenkivel beszélgetett. Leszállni is segítettek, aztán onnan már nem volt messze. Itthon aztán fa és csomagok felvisz az elsőre, Domit babakocsival fel a másodikra, majd fáért és csomagokért vissza az elsőre, majd fel velük a harmadikra, vissza Domiért és vele is fel a harmadikra. Csomag ledob, fát az erkélyre, majd Domit kocsival együtt le a földszintre és indulás tovább. Az időből viszont kicsúsztunk, negyed 12-re értünk le a családsegítőbe, a Mikulás már elment, de a mozgásterapeutával legalább egy kicsit összeismerkedtünk és Domi játszóházazott.

Most viszont elkezdett iszonyatosan fájni a karom, azért csak volt súlya annak a fának. Gondolom holnapra még rosszabb lesz, de kit érdekel, mikor anya volt a nap hőse?! :)