Szó szerint hosszú hétvége

Ami kezdődött a szombattal, mikor is 6 órán keresztül hallgattam - összesen 2 szünettel - a járványtant és a sterilezés/fertőtlenítés tantárgyat. 9-kor kezdődött, de én már 10-kor megbolondultam. Anyu is elkezdte a sulit szombaton, bár ő más szakon van, de vicces volt reggel együtt menni. Én vittem a szendvicseket, ő hozta az innivalót. Egy szünetünk még egybe is esett!
3 körül végeztünk, rohantam haza, mert Anna nagypapája és Balázs hozták az emeletes ágyat Marcinak. Marci már totál be volt zsongva. Fél 5-kor érkezett az ágy és fél 8-ra már kész is lett, pedig négyen csináltuk: Józsi, én, Marci és Domi. Egy óra csak az volt, míg megtaláltuk, hogy melyik léc hova való. Az összeállítása ezek után már tényleg IKEA szintű szó szerint gyerekjáték volt. Domi tette a pöcköket, amiket Marci csavart be. Szerintem ha nincs ez a "segítség" akkor 1 óra alatt is elkészül. Aznap este Marci már ott aludt. Természetesen az emeleten, mert az az ő helye, lent egyszer majd Domi alszik.

Íme az emeletes ágy:


Domi pedig megkapta Marci régi ágyát:



Domi már nem vette egyszerűen az akadályt. Vasárnap reggel tettük az ágyát a helyére. Átjött Rien Annával és Mirával, Pali barátunk és Szilvi - Marci keresztanyja. Domit délben letettük az ágyába aludni, Anna és Marci az emeletes ágyat foglalták el, Mira pedig a babakocsiban aludt. Illetve Mirán kívül senki sem aludt. Mert Anna és Marci játszottak az ágyban, mind a ketten fent az emeleten, de legalább csöndben voltak és pihentek. Domi meg kikérte magának az új ágyat. Csak sikított, visított, őrjöngött. Nagyon nem tetszett neki. Nem is aludt. Este már előre féltem, hogy mi lesz, attól tartottam, hogy átlendül a holtponton az életben nem altatom el. Eddig az volt, hogy betettem az ágyába és aludt, de ebből ugye ki tud jönni, nehezebb a dolgom. Bevittem, rákészültem az órákig tartó menetre, mikor letettem a gyereket, melléültem és mire leültem ő már aludt is. Felálltam, ő felület hirtelen, lebiggyesztette a száját, erre mondtam neki hogy tessék lefeküdni aludni, mire ő lefeküdt és aludt. :) Elkezdtem parázni, hogy mi van, ha éjjel kijön és nem vesszük észre.... Ezért felületesen aludtam egész éjjel, ennek következménye lett, hogy még most is kómás vagyok. Viszont Domi nem indult éjszakai portyára. Hallottam fél 4 körül, hogy ébren van, rugdosta a falat. Majd visszaaludt. Fél 7-kor ébredt, de nem jött ki az ágyából, 8-kor én mentem érte. Nagyon megdicsértem. Ügyesen vette ezt az akadályt. Most délben letettem aludni, 3x megpróbált átmászni a leesésgátlón, majd duzzogva lefeküdt aludni. Az előbb sírva megjelent itt mellettem, kijött, mert felébredt. Visszavittem, megint megpróbált átmászni, megint rászóltam és ő megint duzzogva lefeküdt. Azóta bent morog. :) Marci másfél évesen került ebbe az ágyba, Domi még nincs 16 hónapos, úgyhogy roppant büszke vagyok rá! :)