Nagy Abigél Zoé

Született:
2012. 11. 04. vasárnap 6:15
SOTE II. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika

Előzmény:
Szerintem a terhességem utolsó egy hónapjában simán kiérdemeltem a Klinika leghisztisebb terhes nője címet. Az egész úgy volt, hogy neki álltam sztrájkolni a terhesség ellen. Én szülni AKARTAM már minden nap! A fejemben eldöntöttem, hogy de jó is lenne október 26-án szülni. Mikor rendelésre mentem próbálkoztam azzal, hogy megbeszéljük ezt a napot szülésre, de nem jött össze. Nem voltam még elég érett a szülésre orvosilag. Úgy voltam vele, hogy mindegy, majd akkor 30-án, az is jó dátum. Vagy 31 és akkor igazi kis Halloween boszorkány lesz Abigél. 
Akkor már 2 hete jósló fájásaim voltak. Ezt a fiúkkal nem éltem át sosem, így mindegyiknél kicsit elfogott a pánik, hogy vajon melyikből lesz a szülés? És ha megindul a szülés vajon mit csinálok a gyerekekkel?
Kezdődött a forgatókönyv írás és a logisztika. Órára pontosan lebontottam, hogy mikor ki tud értük menni, mikor ki ér rá rájuk vigyázni.... Kezdtem ettől nagyon ideges lenni. 
30-án megint mentem orvoshoz, még mindig nem szülünk, még mindig éretlen a méhszáj... Kontroll 1 hét múlva. Annyira elkeseredtem, hogy hazafelé megettem 2 tábla csokit. Meg még egy kicsit. Még sírtam is. 
Megbeszéltük, hogy felhívom a szülésznőmet, hogy a hosszú hétvége alatt ha bent lesz akkor bemegyek hozzá és csinál ctg-t. Titkon abban reménykedtem, hogy hátha aznap akkor szülök is. 
Megbeszéltük a november 2-át, hogy aznap benézek hozzá.
Mivel már 2 hete folyamatos fájásaim voltak és nagyon nem voltam a topon ezért megbeszéltem Józsival, hogy elküldjük a gyerekeket a mamáékhoz. Az a biztos és én is megnyugszom. 
2-án mama és papa feljöttek Marciért és Domiért, én meg elmentem a Klinikára. 10-re mentem. Csengettem a szülőszobánál, aztán jött a szülésznőm és mondta, hogy akkor menjek be az 1-es szülőszobára, megcsinálja a ctg-t. Bementem. Megijedtem. Olyan élessé vált a dolog, ott álltam a szülőszobában és azon gondolkoztam, hogy te jó ég, ma vagy holnap, de a héten belül szülni fogok itt megint. Ijesztő volt belegondolni. 
Felfeküdtem az ágyra, rám tette a ctg-t, megvizsgált, majd ott maradtam egyedül. Kicsit féltem is. A fájások meg szabályos 5 percenként jöttek. Csak még mindig nem elég erősen. És ez ment akkor már lassan 3 hete. 20-30% volt csak. 
Aztán jött a hidegzuhany: hazamehetek, még mindig nem szülök. Majd kedden jöjjek megint ctg-re. KEDDEN???? Addig meghalok, végem van, nem akartam én már kedden terhes lenni!!! 
Hazafelé kivételesen nem ettem csokit, megpróbáltam a jó oldalát nézni a dolognak. Végül is gyerekek elmentek, otthon leszünk 1 hetet kettesben Józsival és hát mikor volt ilyen utoljára? Több, mint 6 éve! Így programokat találtunk ki magunknak. 
Az első ilyen program az Ikeás karácsonyi vásár volt egy reggelivel összekötve. Szombatra terveztük. 
Pénteken lefeküdtünk aludni, de én fájásokra keltem éjjel. Nagyon keveset aludtam, egész éjjel erősebb fájásaim voltak. Aztán távozott a nyákdugó és onnantól kezdve folyamatosan folyt valami, ami nem a magzatvíz volt. A kedvem sem volt túl rózsás. Reggel felébredtem, nem voltam valami kipihent, azt is éreztem, hogy nem szeretnék kimozdulni és Ikeába menni, inkább maradnék itthon, az a biztos. 
Józsi 12:30-ig aludt, nem volt szívem felébreszteni, hiszen több mint 6 éve ilyet sem csináltunk. Így hagytam. Aztán itthon töltöttük a napot. Én fájogattam, de csak a szokásos 3 hete húzódó fájások voltak. Azért a hajamat még befestettem, mert biztos ami biztos, ha jönne a gyerek nehogy már lenőtt hajjal lásson.
Vacsorára még megettem 2 tányér csípős gulyáslevest, gondoltam hátha ezzel kiűzöm bentről a gyereket.

Szülés:
Lefeküdtem éjjel olyan fél 1 körül aludni, addig tv-ztünk. Aztán 1-kor felébredtem és egy elég erős fájást éreztem. Mivel már hetek óta szórakozott velem a "természet" és a méhem nem dőltem be a dolognak. Visszafeküdtem és megpróbáltam elaludni. De ez már nem ment. Izgatott lettem. Nem éreztem olyan erős fájásokat, csak azt éreztem, hogy ez most valami más. Viszont attól is féltem, hogy el fog múlni ez az 5 perces keményedés. Nem tudtam, hogy mit csináljak? Aztán kijöttem és szóltam Józsinak, hogy még ne feküdjön le aludni - milyen jó, hogy délután ébredt, így még nem volt álmos - elmegyek lezuhanyzom aztán kitalálom, hogy mit is akarok. Több, mint fél órát pancsoltam, de nem múltak az 5 percesek, igaz nem is erősödtek. Na itt ijedtem meg, hogy ez most akkor micsoda? Minden mindegy alapon mondtam Józsinak olyan hajnali fél 3 körül, hogy én inkább bemennék a Klinikára, mert az a tuti, max. felkerülök a patológiára, én ott is elleszek már, de itthon félek maradni, mert ki tudja mikor lesz ebből szülés?
Bár Vera ajánlotta, ha kell éjszaka is bevisz a kórházba csak hívjam én mégis inkább a mentőket zaklattam ezzel. 20 perc alatt ki is jöttek. Még a mentőben is azt gondoltam, hogy ez vaklárma, nem is vagyok szarul, nem is fáj annyira, csak hát ugye fáj és ez azért csak jelent valamit. 
3/4 4-re értünk a Klinikára, ahol a gyakorlaton lévő barátnőm fogadott - rettenetesen örültem, hogy aznap éjszaka mentem, mikor ő pont gyakorlaton volt - aztán bementem a vizsgálóba. 
Vártam egy ügyeletes dokit, aki kimondja majd azt, amit nem akarok hallani, hogy nem szülök, menjek haza. Ettől féltem a legjobban. Legalább is akkor még ezt hittem. Jött a doki, megvizsgált, majd közölte 2 ujjnyi, irány a szülőszoba, rendezkedjek be. Na akkor már ezért ijedtem meg. Szülőszoba??? Azért annyira szarul mégsem vagyok! Vagy igen? Kitöltettek velem egy csomó papírt, majd elfoglaltam a helyemet az 1-es szülőszobán. 
Felkerült rám a ctg is, ami elég gyérre sikerült, bár én hiába bizonygattam, hogy nekem ez mindig szar, nem sokat számított. Kaptam infúziót, hátha attól jobb lesz. Szerencsére tényleg jobb is lett, le is került rólam gyorsan. Jött egy szülésznő, aki betette a branült, közben kérdezgetett, hogy milyen nemű gyerekek vannak otthon. Mondta Józsi, hogy két fiú és most lesz egy kislány. A szülésznő mondta, hogy nála egy lány és egy fiú van, mire Józsi vicceskedett felettem, hogy nekünk is lehet még 2 fiú és 2 lány. Hmmm, már megint a legjobb helyen viccelődött ezzel. Aztán Timivel beszélgettünk - ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy ott volt és végig tartotta bennem a lelket, jól esett, hogy lehetett valakivel beszélgetni és van aki majd esetleg ki tud zökkenteni a valóságból. Főleg mikor a dietetika vizsgakérdésekről beszéltünk. :D 
Józsi is ott volt persze, de egy férfi szerepe a szülőszobán később jön el. 
Fél 6-kor megérkezett a szülésznőm és az orvosom is egyszerre. Szerencsére nem nekem kellett őket hajnalban ébreszteni, megtette ezt helyettem az ügyeletes szülésznő.
Nagyon élveztem viszont a hajnalt. Csönd volt, béke, nyugalom és félhomály. Nagyon megnyugtató volt. 
Fél 6-kor közöltem, hogy nekem hányingerem van és kezdek nem jól lenni. Mikor a dokim ezt meghallotta közölte, hogy akkor ez már tuti 3 ujjnyi és keres magának valami játszóruhát,  mert itt lassan gyerek lesz.
Fél 6-kor megrepesztették a magzatburkot. A magzatvíz szép tiszta volt szerencsére. Viszont én elkezdtem fájni nagyon. Egyből 2 percesekkel és már nem volt kedvem beszélgetni. Sőt, semmihez sem volt kedvem. Még hisztiztem is kicsit, néha vissza kellett rángatniuk a földre. Mert nekem nagyon fájt lent a medencémnél, nem is a fájások voltak a szörnyűek, hanem az a feszítés a csontjaimnál. Többször is elmondták, hogy nincs fájás, pihenjek, de nem tudtam, mert nekem ott fájt nagyon. Aztán közöltem, hogy nekem pisilni kell és kimennék, de nem nagyon akartak engedni, mert féltek akkor ott fogok szülni. mondták is, hogy meg nem próbáljak nyomni! :D Ügyesen még pont visszaértem! Majd egyszer csak szétszedték az ágyat 6-kor (fél órával a burokrepesztés után) és közölték, hogy kezdhetek nyomni. 
MI? Már itt tartunk? e még csak most jöttem! Te jó ég, mi van, ha még gondolkozom és nem indulok el, vagy meggondolom magam, mint már többször előtte? 
Nagyon nagy erőt adott, hogy a 2. nyomás után azt mondták, hogy nagy fekete haja van. :) Volt még 2 nyomás és egyszer csak meghallottam azt a kis nyekergést! 
6:15 perckor pontosan kibújt Abigél Zoé aki 3900g és 57cm-re nőtt! Először el kellett vágni a köldökzsinórt, mert annyira rövid volt, hogy nem tudták odaadni. Persze ez megint Józsi feladata volt. :) A második szülőszobás aranyköpését is itt sütötte el, mikoris közölte, hogy ez volt a legkönnyebb szülésünk. No comment... :D
Aztán megkaptam Abigélt. Közben megszületett a lepény is,ami kicsit töredezett volt, így kellett egy küretet csinálni utána, de mit érdekelt ez engem akkor már? Szerencsére gátmetszés sem volt, bár gátrepedés igen, mert az első szülés után azért eléggé roncsolódott a gátam és Abigél nem hazudtolta meg magát, hű volt az eddigi képeihez és a feje mellett ott volt a keze is. 
Szerencsére nem volt semmi probléma, így a szokásos 2 órát megint eltöltöttük szülés után a szülőszobán. Abból 1 órát velünk volt Abigél is, aki már ott sáskamódon próbált enni. Amint lecsatlakoztatták a köldökzsinórról és nem jött a kaja ideges lett, amíg velünk volt csak "evett". 
Azóta is csak enne. 
Aztán 1/4 9-kor átkerültem a gyerekágyra. Ilyen se volt még, hogy sikerült egyből oda kerülnöm. 
Dél körül megkaptam Abigélt is, azóta gyakorlatilag elválaszthatatlanok vagyunk. :)
A többiről később.....

Megszületett! 

1 órásan

Pár órásan. :)

1 naposan

2 naposan

 Fényterápián. Sajnos így is kellett a kék fény.

 3 naposan

4 naposan

Mindjárt indulunk haza... :)