Családom és egyéb ....: Advent

Vasárnap meg volt az első gyertyagyújtás!

Aki ismer az tudja rólam, hogy az év 365 napjából 360 napon át a Karácsonyra készülök. Kedvenc időszakom az Advent, a november és a december a kedvenc hónapom. A készülődést imádom a legjobban, a tervezgetést. Na meg persze az ünnepi hangulatot.
Mióta gyerekeim vannak mindig közösen készülődünk az Ünnepekre és már bőven novemberben. Hiszen december elején már itt a Mikulás!

Idén kitaláltam, hogy só-liszt gyurmából csináljanak díszeket. Eddig Domi nem volt nagy partner ezekben, de idén látta, hogy Marci milyen lelkes és hát így már ő se maradhatott ki a buliból. :)
Vettem ételfestéket és szerettem volna piros díszeket csinálni. Kiderült, hogy kevés 1 üveg festék a gyurmához, mert így is rózsaszín lett.

Józsi szerint nem gáz, Abigél díszei lesznek. :)

Én összegyúrtam, a fiúk pedig kinyújtották és kiszaggatták a sütiszaggató formákkal. Elég viccesre sikerült az első adag. Díszítettük még sütés előtt borssal és szegfűszeggel.

Az eredmény tehát ez lett! :) Van még mit dolgozni rajta. Következőre sárga díszeket szeretnének csinálni. Eddig hagyományosan mindig szép piros-arany fánk volt, még mindig ambivalens érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy ezek a díszek a fára kerülnek, de ahol gyerek van, ott engedni kell a nyomásnak. Azért majd csak megbarátkozom a dologgal, van még időm addig és lehet nem is mutat majd olyan rosszul a fán. Majd szép szalagokkal kötjük fel.

Amire még nagyon büszke vagyok, hogy elkészítettem életem első csokilikőrjét. Találtam ehhez az interneten egy nagyon biztató receptet. Nem túl bonyolult, sok hozzávaló sem kell és gyorsan készen van. Az eredmény fenséges! Pedig még nem is érleltük. Aznap megkóstolva is mennyei volt! Mire nem jó a köldökápolásra használt alkohol maradéka? :D

Felkerült a falra az Adventi naptár is. Nem, nem én csináltam, évekkel ezelőtt vettem, de nagyon szeretjük. A kis zsebekbe angry birds matricák kerültek, mert a Mikulás majd hoz hozzá albumot. Mondjuk ők még persze ezt nem tudják, sőt, azt sem, hogy azok matricák. A jelük rá van rajzolva, mert 1-1 matrica jár minden nap és hogy ne legyen veszekedés ezért rárajzoltam a jelüket. Az első 5 napra meg csokitallérok jártak.

A lakást nem most díszítettük fel, hanem már 2 hete. Mert így szeretjük. :) Szeretem a hangulatát, valahogy a kedvem is sokkal jobb, mikor fényekben úszik minden. Na meg én szoktam lenni Madárdombon az első, aki díszít! Meglepődve tapasztaltuk, hogy ez most nem így lett. Úgy látszik nem én vagyok az egyetlen ~~őrült~~ fanatikus a környéken.

Ha már só-liszt gyurma.... Azt találtam ki, hogy idén Marciék sk ajándékot is csinálnak a mamáéknak. Csináltunk kék gyurmát és mind a 3 gyereknek belenyomtuk a kezét. Abigélé volt a legviccesebb, mert csak szorította ökölbe, nagyon nehéz volt kinyitni a kezét, aztán meg odatenni és bele nyomni, de végül csak sikerült. :) Marci keze a sárga, Domi keze a kék és persze Abigélé piros. A nevek kezdőbetűjét pedig borsból raktuk ki.

Elmentünk megnézni a főtéren az első Adventi gyertyagyújtást! Nagyon rég voltam Adventi vásárban, mióta itt lakunk ez nagyon kiesik. Talán utoljára a Parlament előtt voltunk, mikor meggyújtották az Ország fáján a fényeket még 2008-ban. Marci még babakocsis volt. Rettenetesen fáztunk és a Mikuláshoz sem jutottunk be. Azóta nem is voltunk. Talán Marci volt 1x a Vörösmarty téren, de hogy milyen oknál fogva mentek ki Józsival kettesben arra már nem emlékszem.

Indulás a vásárba! Itt még jóllakott és nyugodt volt. Ez volt az első nagyobb sétánk a hidegben és megtörtént az első buszozás is!

A kerületi Karácsonyfa és Marci, aki legalább olyan lelkes, mint én! :)

Sajnos homályos lett, pedig szép kis jászolt és Betlehemet állítottak fel. Domi eléggé sajátosan fogta fel, mikor arrébb mentünk akkor mondta, hogy menjünk vissza az Állatkerthez. Azt hiszem ő még kicsi, hogy megértse ezeket. Bezzeg Marci! Főleg, hogy hittanra is elkezdett járni, már nagyjából képben van.

A koszorú, amin meggyújtották az első gyertyát egy kicsit később. :)

Marci és a kürtős kalács. :) Az első dolga volt, hogy kérjen egyet. Számítottam rá, egész terhességem alatt - vele - kürtős kalácsot kívántam, és ő ahol meglátja, hogy van, ott kér is egyet. Akkor szedték le a parázsról, irtó forró volt, de persze kesztyűben nem érezte. Így kesztyűben tépkedte magának és úgy ette. Az egészet elpusztította egyedül!!!

Azért Józsi se maradt "ajándék" nélkül, neki forralt bor járt. Kár, hogy én nem szeretem és most lehet nem is nagyon ihatnék.
Domi persze ezt az egész adventesdit is nagyon utálta, nem hazudtolta meg magát.
Folyamatosan a menjünkhaza, nemtetszik és nemakarom-nemkérek verziót nyomatta. Egy "élmény" vele ilyen helyre menni. Az egyetlen amit élvezett az az volt, hogy busszal mentünk oda (3 megálló) és busszal mentünk haza is.

A színpadon volt műsor is, Marci nagyon élvezte. végig kellett nézni. Valami hagyományos néptáncos-betlehemezős dolog volt, nem néztem meg pontosan.

Amikor elfogy a türelem.

Kemencében sült a tökipompos-langalló-vakarék (mint Pirostól később megtudtam a vakarék is ugyanaz, addig nem értettem, hogy mi lehet az) :D

Ééééés a gyertyagyújtás! Nem sikerült elsőre, bár én pont megörökítettem azt a pillanatot, mikor meggyújtják. A szél azonnal el is fújta, volt rohangálás meg minden, 20 perc alatt nem sikerült újra gyújtani, elég mókás volt. Kint volt a sajtó meg a kerület apraja-nagyja és nem volt a szél ellen B-tervük. Sokáig nem vártunk, így nem tudtuk meg mi lett a vége, mert tényleg nagyon hideg volt.