Összefoglaló - február eddig

Hú, jó rég nem írtam, pedig azóta történt jó sok minden! Nem is tudom hol kezdjem....

• Farsang
• Zumba(ba)
• Suli (Marcinak)
• Oltás-Dévény

Ezekről fogok most bővebben írni, mert szerintem ezek voltak most a fontosabb dolgok az életünkben.

1. Farsang

Marci már nagyon régóta készült rá. Mindenképp Pókember szeretett volna lenni, nem akartam lebeszélni. Pedig ugye minden 3. kisfiú Pókember volt. Próbáltam más irányba terelni, de nem engedett. Az utolsó ovis farsang, ám legyen. Berciéktől kaptunk kölcsön egy Pókember jelmezt, így meg volt a nagy öröm. 
A bulira linzert sütöttem (Marci szerint az rizli), 3 mp alatt pusztították el a gyerekek. Nagyon finom lett!

600.-/fő volt az ára a farsangnak. Azt még meg is érteném, hogy a gyerekeknek fizetni kellett, hiszen hívtak nekik zenekart meg minden, de azt kicsit erősnek éreztem, hogy a szülőknek is fizetniük kellett. Még azt vártam, hátha elkérik a pénzt Abigél után is.... 
Marcival lementünk 9-re, átöltöztettem és bement a csoportba. Abigél is jött velünk, ő szarvasnak öltözött. Rettenetesen jól viselte az egész hercehurcát. Volt szülő-gyerek játék, ezen is közösen vettünk részt. Egy papírlapon kellett táncolni, majd mikor elhallgatott a zene akkor félbe kellett hajtani a lapot, visszaállni rá és táncolni tovább. A láb nem lóghatott le róla. vicces volt, a végén már Marci lábára "állítottam" Abigélt, előtte meg a nyakába tettem és úgy táncoltunk. Volt tányéron-labdával szaladás, ezt is megoldottuk. Marcinak nagyon tetszett, hogy együtt játszottunk. Amúgy is halálosan szerelmesek egymásba Abigéllel. Ő folyton puszilgatja, simogatja, becézgeti, Abigél meg csak mosolyog rá és bűvölten nézi, gügyög neki. Imádják egymást!
Bibi 11 körül elfáradt, így hazahoztam, addig Marcit a többi anyuka gondjaira bíztam. Ebéd után jöttek haza Reginával. 

 

Pókember és Csingiling! :)

2. Zumba(ba)

Voltam hordozós zumbázni! Irtó vicces volt! Meg halálos is számomra! A novemberi anyukás fórumról összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk, elvégre nem tunyulhatunk itthon mamiüzemmódban, mind csinos, és fitt anyukák szeretnénk lenni, így felhúztuk az edzőcipőt!
Nekem annyira nincs közel a hely. 10-kor kezdődött az óra, így fél 10-re már ott kellett lennünk. Emiatt Bibivel órára keltünk 7-kor! Szépen megreggeliztettem, majd elindultunk. Időre kellett a buszhoz menni, mert ami oda visz az csak fél óránként jár. Az úton az egyik anyuka (Julcsi) felvett minket kocsival, így együtt mentünk tovább. Zsuzsi már ott várt minket. Csak hárman voltunk, de ez most pont így volt jó. Nem voltak idegenek (vicces, mert tulajdonképpen mi is azok voltunk egymásnak, na de mégsem ugye... :) ) és így nem frusztrált a helyzet. Kendőben felkötöttük a babákat és már kezdődött is a muri. 10:00-kor kezdtük, és az órát már 10:05-kor néztem, hogy elfáradtam... Na de mit várok több évnyi tespedés után? Bele kell jönni és kész. Nem adom fel, szuperanyu leszek! Van még egy másik hely, amit szeretnék kipróbálni, aztán lehet váltva fogok járni ide is és oda is.
Bibi rettenetesen élvezte, amikor megálltam esetleg rögtön számon kérte rajtam, dumált, rám nézett. Amikor folytattam rám dőlt és elaludt. Megálltam felébredt. Szerintem tetszett neki. A lányokkal jól mulattunk minden esetre és legalább át is mozgattuk magunkat - nem is kicsit!

Hazafelé felhívott Regina anyukája, hogy az óvónénik üzenik, menjek be az oviba egy papírért, különben nem mehet Marci hétfőn a felvételire (képességfelmérő, pardon!) Üzenik délben, mikor a világ másik végén vagyok és a gyerekem meg már hót éhes. Egyébként is reggel Józsi vitte, miért nem lehetett neki odaadni. Elvégre nem egyedül jár a gyerek.... Baromi mérges voltam, hogy oda is mennem kell a milliónyi más dolgom mellett, főleg, hogy nem is én mentem a gyerekekért, hanem Regina anyukája, pont azért, mert sok dolgom volt, ő meg amúgy is ment. Nem, be kellett mennem a papírért. Az idegességemet fokozta a végén az, hogy nem is kellett a papír, tök feleslegesen mentem be és szivattam meg a gyerekemet... Nem is akarok erről írni, mert már közben megy fel bennem a pumpa!

3. Suli (Marcinak)

Hát bizony, Marci első osztályos lesz. Emésztem még a dolgot. Nagyon nagy fiú! Mint ahogy a képen is látszik, ami Márk (képen balra) szülinapján készült. Egy játszóházban volt megtartva, iszonyat jól éreztük magunkat. A szülők beszélgettek, a gyerekek meg játszottak önfeledten és egyedül, nélkülünk abban a hatalmas helységben. Félelmetes volt még a gondolata is, hogy egyedül eltűnt játszani. Na mindegy, nem erről szerettem volna írni most. :)
Hétfőn volt a leendő suliba a felvételi. most nagy káosz van az új törvény miatt az iskolakezdéssel, erről nem szeretnék írni, mert én sem látom át rendesen az egészet. Nem hogy én nem látom át, de még a tanárok sem. Annyit már tudtunk, ha a két tanítási nyelvű osztályba szeretném járatni a gyerekemet, akkor oda bizony felvételi van! Pontosabban képességfelmérés. Én pedig oda szeretném íratni, mert arról a tagozatról eddig csak jót hallottam. Hétfőn volt Marci a képességfelmérőn. Megbeszéltük, hogy nagyon ügyes lesz, nem fog sírni, elmondtam, hogy egy tanárnénivel/bácsival el kell majd menni, lesznek feladatok, amiket meg kell csinálni. Nem baj, ha valamit nem tud, csak próbálja meg. 
A gyerekek turnusokban mentek be, minket szülőket egy terembe kísértek, hogy ott várakozzunk. Kaptak sorszámot is, ez lesz a kódjuk, ez alapján írják majd ki az eredményt. 
A gyerekek közel egy órán keresztül voltak távolt. Csúszás is volt. Marci a fél 12-es csoportban volt, elmesélte, hogy az egyik teremben beszélgetés volt, be kellett mutatkozni, kérdezgették a testvéreiről, szüleiről, hol lakik stb., képeket kellett felismerni, ritmust kellett visszatapsolni, pár soros versikét kellett megtanulni és elmondani, majd mentek a könyvtárba, ahol embert kellett rajzolni, felismerni a képen az adott motívumot és kiszínezni, vonalakat tovább rajzolni, aztán mentek a tornaterembe, ahol piros vonalon kellett végig menni nyitott, majd csukott szemmel, zsámolyon kellett átmenni, labdát kellett dobni és elkapni, és labdát pattogtatni. Ez az egy, ami elmondása szerint nem ment neki. A többire azt mondta, hogy mindet tudta. 2 hét múlva lesz eredmény, akkor derül ki, hogy felveszik-e ebbe az osztályba vagy sem. Ha nem még mindig ott az angol tehetséggondozó osztály, nekem az is nagyon tetszik, az iskolaotthonos formában működik, tehát reggel 8 és du. 4 között van a napi 5 óra elosztva. Csak ahhoz először be kell iratkozni és a beiratkozott 90 gyerekből választják majd ki az angolos 30-at. Mindenesetre a legideálisabb az lenne és azt szeretném nagyon, ha most a kéttannyelvűbe bekerülne.....

4. Oltás-Dévény

Ez volt a mai nap.
Reggel elvittem Bibit a 3 hónapos oltására. Megemlítettem az evésproblémáját is, mert az én lányom még mindig nem nagyon akar enni, egy küzdelem az egész. De szépen hízik ennek ellenére a semmitől is. Kakilni nem szokott, nincs is mit, amit nehezen beletuszkolok azt szerintem mind felhasználja. 
Az étkezések jó részét még az anyatej teszi ki, de szükség van pótlásra is, mert nem tud hatékonyan szopni.  cumisüveget meg utálja, jaj de jó nekem már megint.... 
Most kapott Humana banános tápszert, hátha ezt megeszi. Ezt valóban megeszi, de olyan sűrű és csomós, hogy nincs az a cumisüveglyuk, amin ez átmegy. Még amit szétvágtunk azon se nagyon. Ettől meg ideges lesz. Csöbörből vödörbe, vagy hogy.......
2 oltást is kapott. mondta a doki, hogy sírni fog, mondtam neki, nem hiszem, nem szokott sírni. Szerintem egy kezemen megszámolom, hogy hányszor hallottam sírni. Nem a nyavalygós hisztire gondolok, hanem sírásra. 
Fecskendő elő, combba tű benyom, lányom meg vigyorog, mint a tavitök. Józsi szerint robot, nem csak éhségérzete, de fájdalomérzete sincs. Kezd rémisztővé válni. :D
Aztán jött a prevenár, amire mondták, hogy na ez csípni fog. Bibi felsikított és kb. ennyi is volt. Nem nagyon hatotta meg ez az oltás dolog. 
Hazajöttünk ebédelni, majd irány újra útnak, mentünk a Dévénybe. 
Fél 4-re volt időpontunk. Panni néni megnézte Bibit, közben Domi felől érdeklődött, hogy azóta hogy fejlődik? Pont az a gyógytornász volt bent, aki anno Domit is kezelte, így rögtön "lecsaptunk" rá. 
Bibike is kissé hipotón, főleg a szája - míly' meglepő - és a karja. Háton fekve simán csináltak neki egy terpeszspárgát. A lába is, de nem vészes, mindenesetre nagy betűkkel felkerült a lapjára, hogy terápia kell, így fel is vettek minket azonnal. Már meg is van a tornára az időpontunk. 
Ott még "gyorsan" (kac-kac) megetettem, majd jöttünk haza. 
Kezdek fáradni, de nincs megállás, szinte minden napra akad valami. Bár most már egy kis szünetet is beiktatok. :) Pedig teendő van még, vizsgálatok a gyakorlat megkezdéséhez, gyakorlat megkezdése, suli.... Unalom továbbra sem lesz. :)