7 műszakot kellett ott lenyomni. A főnővér nagyon kedves volt, megmutatta az osztályt, majd mondta, hogy ez az első nap, még mindennel ismerkedjünk meg. Estére mindenről tudnunk kellett, hogy hol van. Egész nap takarítottunk, pakoltunk és jegyzeteltünk, hol melyik gyógyszer van, szülőszobai protokoll, stb. Persze szülés egy darab se. Kismamát hírből sem láttam. Késő délután ígérkezett egy szülés, gondoltam azt megvárom. Fél 9-kor született meg a baba, de nem bántam meg, hogy ott maradtam. Be még nem mehettem, de kint az ellátásnál már ott voltam.
Következő alkalommal már alap dolgokat rám bíztak. Pl. én vettem vért a kismamáktól, mértem vérnyomást, lázat, feltettem a ctg-t, gyógyszerelhettem - persze ellenőrzés mellett - infúziót állítottam össze, és a szülés után segítettem osztályra kihelyezni a kismamákat, vittem nekik enni-inni, segítettem a felkelésben.
Közben volt egy beteg, akit át kellett kísérnem a neurológiai klinikára, így 3 szülésből maradtam ki. Nagyon mérges voltam. Aztán mikor vissza mentem már csak én voltam ott tanuló.
Pont volt egy szülés, bemehettem. A végén én vittem ki a babát az ellátóba és segíthettem az ellátásánál. Ez volt az első szülés közeli élményem. Meglepődtem, hiszen másodévesek ilyet még nem nagyon szoktak csinálni. :)
A következő alkalommal éjszakára mentem. 2 szülésznő és én. Ez volt a leosztás.
Rögtön egy atóniás vérzésbe csöppentem, csak úgy rohangált mindenki, nagy zűrzavarnak tűnt nekem, holott nem volt az, csak nekem tűnt úgy.
Épp csak levegőt tudtam venni, már mennem is kellett segíteni. Aznap megtanultam branült szúrni, infúziózni, gyógyszerelni, vajúdás alatt volt "saját" kismamám, kint mondták mi a következő lépés és nekem kellett megcsinálni. Nagyon jó volt, először talán hajnali fél 5 körül ültem le egy kicsit. Igazi elismerés volt számomra a reggeli köszönetük.
Aztán volt még egy nagyon jó nap, mikor napközben volt 8 szülés és 3 császár és erre megint 3-an voltunk május 1-jén.
Aznap már egyedül álltam a lepény megszületésénél - többi szülőszobán épp szülés volt, nem volt mit tenni - és utána egyedül asszisztáltam a gát ellátásánál, varrásnál. Azon a napon az összes megszületett babát én láttam el egyedül és több szülésben is részt vehettem. Ha csengettek mentem ajtót nyitni, bekísértem a kismamákat a szülőszobára, felvételben segítettem, előkészítettem, vénát biztosítottam, infúziót kötöttem be, injekcióztam, vizsgáltam, segíthettem a gátvédelemnél, babákat és mamákat kísértem osztályra. Igazából a szülésvezetésen kívül mindent csinálhattam.
Nagyon jól éreztem magam, bár nem vagyok még kellően magabiztos, remélem az is elérkezik mihamarabb!
Most egy darabig nem megyek, szeptemberben lesz megint gyakorlat, remélem nem felejtek addig sokat.
És amúgy nem könnyebb,hogy Te már szültél? :)
VálaszTörlésNem. :) Ott eszembe sem jut soha. Néha meg szokták kérdezni. :) De való igaz, minden szülés és minden szülő nő más és más, itt nem sokat segít az, hogy én már szültem. :)
VálaszTörlés