Visszatérés megint

Megpróbálom, bár nagyon nehéz újra felvenni a fonalat. Annyi minden történt és már a felére sem emlékszem. 
Próbálom folytatni ott, ahol abba hagytam.

Ugye ott tartottam, hogy reggel csomaggal kellett jelentkeznem. Szerencsére Kati éjszakás volt, így megvárt. Segített elintézni a felvételt, majd felmentünk az osztályra. Azonnal kaptam is ágyat és átöltözés előtt még egy antibiotikumot is, mert az a tuti, ha gyorsan lefolyik. Aztán átöltöztem. Utána elküldtek EKG-ra meg röntgenre -ahol már voltam, így nem mentem, mondtam keressék meg a rendszerben, mert ott van. Eseménytelen napok következtek, szobatársak jöttek-mentek, csak én voltam örök. 
A héten volt még egy aneszteziológiai konzílium is, ott mondtam, hogy én jobban szeretném ezt az egész dolgoz EDA-ban, mire konkrétan kiröhögtek. Aztán alkudoztam, hogy altatás előtt kaphatnék-e egy altatót, mert rettenetesen félek. Itt mosolygott. Én kevésbé. 
Hétvégére kikönyörögtem, hogy engedjenek kicsit haza. Mehettem, de csak szigorú fekvéssel és péntek este haza, vasárnap du. vissza. 
15 óra körül kellett visszatérnem a Klinikára. Én voltam az első. Kérdeztem, hogy ki fog műteni, de még nem tudták. Se azt, hogy ki műt, se azt, hogy hányadik leszek. 
Előkészítettek, aztán mehettem a szobámba. Tök egyedül voltam. Nem volt szobatársam. Kértem, ha jön valaki tegyék mellém, mert borzasztó, hogy nincs kihez szólni. De nem jött senki. Kaptam éjszakára egy nyugtatót, éjfél körül elaludtam. 
Nov. 11-én reggel 6-kor keltettek, hogy készülődjek, bár csak a 3. leszek, de bármi történhet. 
A Klinikán mindenki nagyon rendes volt vele, több osztályról is meglátogattak, még a főnővérek is benéztek, hogy hogy vagyok. Nagyon jól esett. 
9 körül Kati hívott, hogy elmarad a 2. műtét, kapjam be az altatómat - mert hogy kaptam, az anesztes jó fej volt és kiírta! :) - mert nemsokára én következem. Bekaptam. Nem hatott. Fél 12-kor jöttek, hogy menni kell, én jövök. Iszonyatosan féltem, remegtem. Bementem az intenzívre, odaadtam a cuccomat a Katinak és a telefonom, hogy majd hívja Józsit. Besétáltam a műtőbe. Itt már teljesen kész voltam, már nem is fájt semmim, menekülni akartam. Lefeküdtem a műtő"asztalra". A hangulat amúgy nagyon jó volt, mindenki kedves volt, nevettek, próbálták oldani a feszültségemet. Nem ment nekik. Kaptam még nyugtatót és mondták, hogy mindjárt elalszom. Mondtam, hogy kizárt, hogy el tudjon altatni, nem vagyok álmos, ideges vagyok nagyon és félek és egyébként is, tuti nem fog tudni elaltatni. Csak mosolygott és mondta, hogy mindjárt aludni fogok én meg csak hajtogattam, hogy nem, nem fogok. Majd a következő pillanatban elaludtam. :D
14 órakor volt vége a műtétnek, én 14:30 körül tértem magamhoz az intenzíven. Állítólag addig is beszéltem. :D 
Jött a doki, mondta, hogy laparoscoppal nem ment, mert a ciszta nagyobb volt, így kicsit vágni is kellett. Oké, gondoltam én, nem is látszik, hogy nagyot vágtak volna, picit nagyobb a ragasztás. 
Volt egy 10cm-s dermoid cisztám, ami beletekeredett a petevezetékembe és szétroncsolta a petefészket a bal oldalon. Így onnan mindent kiszedtek. 40 perc helyett 2 órán át műtöttek.
17-kor fel kellett kelnem. Alkudoztam, hogy először szabadítsanak meg a katétertől, mondták, majd ha felállok. De addig nem voltam hajlandó felállni. Én nyertem. :) Aztán el kellett menni a csapig megmosakodni. Na itt kértem egy széket és nyújtottam a karomat, hogy azonnal gyógyszert, mert olyan hányingerem lett. Mondták, hogy feküdjek vissza, de mondtam nincs az a pénz, amiért én visszamennék az intenzíves ágyamra, meg ha már felkeltem, menjünk a szobámba vissza. Pont jött Józsi is. 
Volt egy jó kis drainem, ami kicsit megnehezítette a mozgásomat.
Aztán jött a vizit este, ahol is közölték - a felét eddig is tudtam -, hogy vágni kellett, mert nem fért ki a ciszta, és a scope helyét meg kellett nagyobbítani. 10 centivel! MIVAN? Én meg itt "ugrálok", mert azt hittem csak scope-om volt. Fájt is nagyon, de gondoltam a kis vágás miatt. Hát nem kis vágás. Pedig a ragasztás nem tűnt nagynak. 
Mondták, hogy másnap kiveszik a draint. Jött a másnap, de draint senki nem vett ki. Este szóltam a váltásnál, hogy valakit kerítsenek, mert én még egy éjszakát nem bírok így, valaki szedje ki. Én is kiszedem, csak valami történjen. Már megfenyegettem, hogy ráfekszem a nővérhívóra és le nem szállok, amíg nem kerít valakit.
Hajnali 1-kor sikerült, a Klinika kétbalkezes-kétballábas dokiját megtalálni Már nincs ott. Szerencsére. Kivette a draint. Úgy fájt, hogy szabályosan leizzadtam, kaptam új ruhát és egy altatót is. Azért megkönnyebbülés volt. Hajnali 7-kor jöttek, volt vizit, majd közölték, pakolhatok és mehetek. Mit mehetek, menjek, mert az ágyamra már kint várnak. Szuper. 6 órája még drain volt bennem, most meg csomagoljak és húzás van. 
Szerencsére készültünk, Kati jött segíteni, elpakoltunk, majd jöttek értem. 10 napot töltöttem bent. De legalább vége lett a hónapok óta tartó szenvedésemnek!
Itthon szerencsére minden rendben volt, mama vigyázott Bibire ezalatt az idő alatt. Többször is hoztak nekünk ételt Erikáék - borzasztó hálás vagyok nekik, ők fuvaroztak és Balázs, nélkülük nem tudom hogy oldottam volna meg!
Sok finomsággal láttak el, amíg itthon voltam. A varratokat egy hét múlva szedték ki. 10 nappal a műtét után meg újra a szülőszobán voltam! 


Kép, csak erős idegzetűeknek!!!! Ez egy szép és lájtos verzió...