Kis Nagy fiú/k

Beteg

Marci megint beteg. Úgy látszik a múltkor elkiabáltam, hogy de jó, hogy már nem beteges! Erre tegnap reggel lázasan ébredt. Már korán reggel 38,6 volt neki. Amúgy kedve szuper volt, az őrületbe kergetett az új kedvencével: Mickey egérrel. Rendesen ebédelt - már ez is gyanús lehetett volna, mert ő sosem eszik rendesen - aztán lefeküdt aludni. 4 órát aludt. Mikor felébredt irtó forró volt, megmértem a lázát, 40 fok! Ezen nem lepődtem meg nagyon, mert ő magaslázas, de neki nem sokminden viszi le a lázát. Csak egyfajta kúp, semmi más. Azt még még nem adtam oda neki, bepróbálkoztam kis nurophennel. Aztán elkezdtem ügyeletet vadászni, mert Marci elkezdett remegni, csak feküdt üveges tekintettel és azt hajtogatta, hogy anya beteg vagyok. Próbáltam felhívni a mi rendelőnket, de fél 6-kor ott már ne volt senki. Az elvileg ügyletes rendelőt 6 db. telefonszámon is hívtam, ott sem vették fel, majd találtam egy harmadik gyerekrendelőt ahol felvették és mondták, hogy a 6 db. telefonszámos rendelő az ügyeletes. 

Megvártuk Józsit, addig felöltöztettem Marcit, aki semmit nem akart, csak feküdni. Akkor elmondtam, hogy el kell menni doktornénihez és majd meghallgat és megnézi a torkod...... Itt már röhögött. A mi doktornéninket nagyon szereti, oda menne ha kell ha nem, ezért azt is el kellett neki most magyaráznom, hogy most egy másik doktornénihez megy és ott is viselkedjen jól és ügyesen. 

Szerencsére senki nem volt előttük, így rögtön bejutottak. Diagnózis: tüszős mandulagyulladás. Kapott antibiotikumot és lázcsillapítót. Józsit egy cetlivel küldtem el amire ráírtam, hogy melyik az a gyógyszer, amit nem vesz be és az asztmára milyen gyógyszereket kap. Egész finom antibiotikumot írtak fel neki, citrusízű. :) Este kapott lázcsillapítót (neki csak az antipiretikus hat), de reggel megint 39,8-cal ébredt. Most csak fekszik a kanapén betakarózva szótlanul és mered maga elé, semmi sem jó. Na mindjárt megpróbálom felvidítani egy kis Mickey egérrel. :)

Nem sikerült, hányt, rázza a hideg, elment lefeküdni.... :(

Nyaralás

Sikerült, leszerveztem a nyaralásunkat. Nem volt egyszerű, de megoldódott. Anyuval és a húgommal megbeszéltük, hogy az idén együtt megyünk nyaralni. Mindenkinek jobb ez így. :) Először úgy volt, hogy Hajdúszoboszlóra megyünk, de az nem jött össze. Mi szállodába mentünk volna, anyuék pedig apartmanba. Sajnos a mostani lakástörlesztő részletünk - és már az előző havi is - túllépett egy bizonyos határt, ezért úgy döntöttem, hogy visszamondom Hajdúszoboszlót. Aztán jött az Isteni szikra, menjünk Balatonra, vegyünk ki közösen egy apartmant, mert itthon megbolondulok, nyaralni azt kell! Tavaly ugye nem voltunk sehol, mert éppen terhes voltam és hol tüdő-, hol arcüreggyulladásom volt. A neurológiát és a kórházat látogattam nyáron nem a strandokat és vízpartokat. Az egyetlen vizes élményem az erkélyre kirakott gyerekmedence volt.

Elkezdtem nézegetni a hirdetéseket kiadó apartman ügyben. Akkor kezdtem elkeseredni és feladni, mikor estére 16 elutasító választ kaptam, hogy vagy nincs akkor szabad hely, mikor mi mennénk, vagy irreálisan sokat kértek az apartmanért. Mondjuk arányaiban az első verzióból több volt. Aztán anyu kitalálta, hogy hívjuk fel azt a nénit, akihez gyerekkoromba jártunk nyaralni földváron, ill. anyuék 3 évvel ezelőttig még oda jártak nyaralni. Felhívtam és csodák csodájára van hely akkor amikor mennénk és 2 egymás melletti miniapartmant kapunk nagyon jó áron! Egyből lecsaptunk rá, úgyhogy Józsi másnap vitte is a foglalót, tehát nagyon úgy néz ki, hogy idén nyáron végre nyaralunk és izgatottan várom, mert ilyen közös nyaralásunk még nem volt anyuékkal. De már lázban égünk mindketten. :)

Remélem a gyerekek nem lesznek betegek.....

Nyár van

Itt a nyár. Ez már szinte biztosnak látszik, pedig nagyon drukkoltam, hogy legalább a mi házunk felett legyen mindig borult az ég és véletlenül se legyen 25 foknál több. Megint nem jött be. Nem bírom a meleget és nem szeretem a nyarat. Az emberek azon kevés százalékához tartozom, akik nem szeretik a nyarat - pedig tavaszi gyerek vagyok -, én ősz/tél párti vagyok. A nyár nem pestre a betonra való. Teljesen be tudok fordulni ettől a melegtől és még csak most kezdődött. Este nem lehet szellőztetni sem a szúnyoginvázió miatt. Valamelyik este nyitva hagytuk az ablakokat és mentem - volna - lefeküdni, felkapcsoltam a villanyt és nem láttam a fehér plafont a többezer (!!!) hemzsegő szúnyog miatt. Szúnyogírtó elő, ágy letakar és befújtuk az egész szobát. A pokróc amivel az ágyat takartuk le megtelt szúnyoghullákkal pár perc alatt. Az ablakon nem lehetett kilátni, mert ott nyüzsögtek, jöttek volna befelé. Kicsit olyan volt, mint egy ötödrangú horrorfilm. :)

Marci 2 napot itthon volt, megint előjött az asztmája és ilyenkor két nap ventolinkúrát kap, ezért nem ment bölcsibe. Ha nincs itthon az apja csak velem van meglepően és hihetetlenül jó kisfiú. )

Azért van akit se a meleg se a szúnyog nem zavar. :)

Hosszú hétvége - szó szerint! 2. Állatkertben

Nagyon-nagyon rég voltunk már az állatkertben. Akkor el is ment tőle a kedvem, mert szinte minden le volt zárva, alig láttunk állatot és mindezért teljes árat kellett fizetni. Felháborító volt. Most kaptunk kupont, amivel sikerült fél áron bejutnunk, így úgy voltam vele, hogy így azért megéri, úgyhogy felpakoltuk Domit és elindultunk Rienékhez, hogy felvegyük Marcit. Alig tudtam rávenni az indulásra, maradni akart még. Nem mertem Anna előtt kimondani a varázsszót - mármint hogy állatkert. Aztán végül is Rien mondta, hogy nyugodtan, mert ők is mennek el zsúrra, úgyhogy Annának lesz programja. Így sikerült elindulnunk időben. Marci egész úton azt hajtogatta, hogy majd néz lovakat, semmi más nem érdekelte, hiszen az előző napi élmények még nagyon elevenen éltek benne. Fél 12-re kint is voltunk az állatkertnél. Kb. 5 percet kellett sorba állni, és már bent is voltunk. Első dolgunk a zoo csemege megvétele volt, biztos ami biztos. Aztán elindultunk feltérképezni a terepet. Nagyon jó volt, legalább annyira élveztük, mint Marci. Domi 2x fél órát aludt, bár őt az állatok még nem kötötték le.

Marci viszont roppant bátor volt. Etetett zsiráfot, bement az állatsimogatóba és nagyon élvezte az egészet. Sütöttem itthon kalácsot és azt is vittünk, természetesen nem megette, hanem titokban a kacsákat etette vele.

Nagyon jó időnk volt, túl jó is. Sajnos azért sok hely van az állatkertben ahova nem nagyon lehet lejutni babakocsival, vagy csak nehezen, ezért Domival néha megpihentünk egy padnál, míg Józsi és Marci állatokat néztek. Aztán persze Marci utána nekem is megmutatta őket. 

Ha itthon vagyunk Marci hétvégén általában 9 körül kel, Annáéknál ellenben 6-kor felébredt. Soha nem kelt még ilyen korán. Fél 3-ra meg is lett az eredménye, már nagyon fáradt és nyűgös volt. Ennek ellenére azért egész jól bírta. Fél 6-ig maradtuk. Fél 8 volt mire hazaértünk, vacsora, fürdés és alvás volt a program. Kint még sütött a nap, de Marci már aludt. :) Na ilyen se volt még. 

És jöhetnek az állatkertes képek:

Apa nyakában sokkal kényelmesebb és kevésbé fárasztó.

A legtöbb állathoz be akart menni. Hová lett az én mimóza kisfiam? :)

Bátran etetik a zsiráfot

Marci is megetette

Aztán ők is ettek

Pampalini - az oroszlánvadász!

Apa is beszállt, mehetnek!

Az elejtett állat!

Na ez a kép abszolút magáért beszél!!!

Mégegy állatot "becserkésztünk"

Domi mindent figyelemmel kísért. Nagyon jó baba volt.

Hatalmas gorilla, Marci ott integetett neki mellette

Fagyi az kell!

És a kecskeetetés

Ezt élvezte a legjobban. :)

Nagyon elfáradt, boldogan beült egy picit a babakocsiba Domi helyére

Domi meg apa ölébe

Hosszú hétvége - szó szerint! 1. Vágta Marcinak, szabadnap nekünk

Szombaton Marci elment Rienékhez. Programot szerveztek a gyerekeknek, elmentek a Vágtára lovakat nézni. Marci kapható volt szinte mindenre - hiszen Anna is ott volt! Nem volt se veszekedés, se kiabálás,semmi. Csak játék és aranyoskodás. :) Minden mennyiségben. Bővebben még nem tudtam kikérdezni sem őt sem Rienéket, de sok aranyköpés született, ezekre még visszatérek majd! Mindenesetre nagyon jól érezte magát és mondta, hogy máskor is szeretne menni. Egyszer-kétszer ugyan eltörött a mécses, de erre itthon már nem is emlékezett. 

Mesélés képekben. Már amiről tudok:

Indulás. Nem vonattal persze, de a vonatokat is meg kellett nézni. :)

Fagyiznak. Fagyival egy perc alatt le lehet kenyerezni.

Fogócska Annával! Hatalmasat játszottak.

Felült a lóra!!!! Amikor mi akartuk felültetni nem lehetett, de így, hogy Anna is lovagol hát neki is kellett. :)

Körhinta, ezt is most próbálta ki először.

Kis uzsonna a fűben.

Nagyon bátor lett. Amúgy kis mimóza, de Anna mellett semmitől sem fél. :)

Nagyon büszke magára.

1 - azaz egy - fűszállal eteti a lovat.

Ha megcsinálják a feladatokat ajándékot kapnak.

Aztán elmentek kacsákat etetni

Vattacukor! Ilyet is most evett először.

Láthatóan tetszik neki. :)

Másnap reggel. Na persze nem együtt aludtak, de ez jó móka volt reggel.

A közös reggelik....

És amit mi csináltunk, amíg nem volt itthon Marci:

Először is elmentünk a piacra. Még sosem voltunk itt a központban a piacon. Tisztára olyan érzésem volt, mintha nyaralnánk, pedig csak busszal elmentünk 3 megállót. :D

Olyanok voltunk, mint a gyerekek, mindent megnéztünk, mindenhova bementünk. 

Aztán megnéztük a bölcsit ahova felvették Domit. Mert az ovi miatt be kellett iratnunk Domit, de nem visszük még az idén bölcsibe. Nem is tudnánk, mert nem abba vették fel ahova beirattuk - ami Marci ovija mellett van -, hanem jóval messzebb. Esélyünk se lenne elmenni mindkét gyerekért, de aztán a névsort olvasva rájöttem, hogy valószínüleg azért vették fel oda, mert ott indul csoport egészen piciknek, egy év alattiaknak. Valahogy el kell majd intéznem, hogy átkerüljön jövőre ide, csak még nem tudom, hogy hogyan, mert ugye elkezdeni nem fogja. És ha jól láttam várólista sincs. Na ezt még át kell gondolnom. De az összes gyereket felvették bölcsibe, remélem jövőre is így lesz és bejut Marci ovija mellé a bölcsibe.

Hát ez történt szombaton.

Marci el/szólás

 Marci és Domi játszik, Domi a szájába vette a nagy busz kerekét, mire Marci rászólt:

- Ne vedd a szádba a kerekejét, szó sem sincs róla!

Hasonlít

Igazat kell adjak Banyucnak - és a többiknek, akik azt állítják, hogy hasonlítanak a gyerekeim egymásra, de nagyon -, mert tényleg hasonlítanak! :)

Képek

Visszatettem a járókára a rácsvédőt, mert így  - gondoltam én - nem látja a tv-t. Nagyon rafinált!

Tündéri, mikor alszik! :) Amúgy sincs rá panasz. ;)

A pizsamáját berángatta az ágyba.

Marcitól kapott egy autót! És ez nagy szó!

Az a bizonyos kő....

..... ami leesett, illetve mit leesett, lezuhant a szívemről!

Marcit felvették az óvodába! Szeptember elsején kezdi! Nagyon megkönnyebbültem, mert nem volt ez olyan egyszerű. Mivel én itthon vagyok Domival, ezért szinte az utolsó helyen voltunk, ami a felvételi sorrendet illeti. Egy kicsit segített, hogy kaptunk a bölcsitől igazolást, hogy Marci két éve bölcsis, két éve aktívan közösségbe jár, ott éli a kis életét napközben és nem tenne neki jót egy hirtelen váltás - ami az itthonmaradást jelentené, hiszen ő imás a korosztályával együtt lenni és bizonyára nem buli neki itthon velem és egy akkor majd egyévessel -, jövőre meg amúgy is óvodaköteles, csak megzavarná ez az egész. Biztos ami biztos alapon azért Domit is beirattam a bölcsibe, az ő eredményét még nem tudom, remélem nem vették fel, hanem csak várólistára kerül. Tudom, hogy miden nem sikerülhet, de a remény hal meg utoljára.

Minden nap óránként néztem, hogy hátha már fent van a honlapon, de semmi. Aztán tegnap reggel vittem Domit a féléves státuszvizsgálatra (8700g és 76 cm :D ) és hazafelé elmentünk egy másik ovi mellett. Ott már kint volt a felvettek névsora. Lélekszakadva rohantam a mi ovink felé. Messziről láttam már, hogy kit vannak a nevek, az volt a legrosszabb pár másodperc. Aztán odaértem és rögtön középfelé elkeztem keresni Marci nevét! És szerencsére meg is találtam! Ott és akkor hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá rajtam. Ilyen - mások számára apróság -, de nekem ez akkor a boldogságot, megkönnyebbülést és örömöt jelentette. Persze azt is tudni kell, hogy Marci hetek óta mondogatja, hogy ő óvodás lesz, apa viszi, anya és Domi hozza és nagyon várja már. A kerületben lakó barátai már oda járnak, együtt játszhatnak egész nap. Nem is tudom, hogy hogy magyarátzam volna el neki, ha mégse veszik fel.

Tehát most nagyon örülök és készülök a szülőire, ami még ugyan odébb van, de várom már nagyon. :)