..... ami leesett, illetve mit leesett, lezuhant a szívemről!
Marcit felvették az óvodába! Szeptember elsején kezdi! Nagyon megkönnyebbültem, mert nem volt ez olyan egyszerű. Mivel én itthon vagyok Domival, ezért szinte az utolsó helyen voltunk, ami a felvételi sorrendet illeti. Egy kicsit segített, hogy kaptunk a bölcsitől igazolást, hogy Marci két éve bölcsis, két éve aktívan közösségbe jár, ott éli a kis életét napközben és nem tenne neki jót egy hirtelen váltás - ami az itthonmaradást jelentené, hiszen ő imás a korosztályával együtt lenni és bizonyára nem buli neki itthon velem és egy akkor majd egyévessel -, jövőre meg amúgy is óvodaköteles, csak megzavarná ez az egész. Biztos ami biztos alapon azért Domit is beirattam a bölcsibe, az ő eredményét még nem tudom, remélem nem vették fel, hanem csak várólistára kerül. Tudom, hogy miden nem sikerülhet, de a remény hal meg utoljára.
Minden nap óránként néztem, hogy hátha már fent van a honlapon, de semmi. Aztán tegnap reggel vittem Domit a féléves státuszvizsgálatra (8700g és 76 cm :D ) és hazafelé elmentünk egy másik ovi mellett. Ott már kint volt a felvettek névsora. Lélekszakadva rohantam a mi ovink felé. Messziről láttam már, hogy kit vannak a nevek, az volt a legrosszabb pár másodperc. Aztán odaértem és rögtön középfelé elkeztem keresni Marci nevét! És szerencsére meg is találtam! Ott és akkor hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá rajtam. Ilyen - mások számára apróság -, de nekem ez akkor a boldogságot, megkönnyebbülést és örömöt jelentette. Persze azt is tudni kell, hogy Marci hetek óta mondogatja, hogy ő óvodás lesz, apa viszi, anya és Domi hozza és nagyon várja már. A kerületben lakó barátai már oda járnak, együtt játszhatnak egész nap. Nem is tudom, hogy hogy magyarátzam volna el neki, ha mégse veszik fel.
Tehát most nagyon örülök és készülök a szülőire, ami még ugyan odébb van, de várom már nagyon. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése