Hosszú egy hét volt....

Az egész úgy kezdődött, hogy Marcit hétfőn vissza kellett vinni az orvoshoz, mert továbbra is 40 fokos láza volt. Ott kiderült, hogy az ügyeleten megállapított tüszős mandulagyulladás az valójában inkább aftás vírus. Itt kisebb fajta sokkot kaptam, mert emlékszem a 2008-as aftás vírusára és most önző módon magamat féltettem. Akkor sem és most sem volt más baja Marcinak azon kívül, hogy lázas és levert volt, bezzeg nekem!!! 4 napig nem bírtam beszélni, folyamatosan szívószállal próbáltam inni a vizet, mert anélkül elviselhetetlenül fájt, eni semmit nem tudtam, hiába voltam nagyon éhes. Még a banán is marta a szám és a torkom. -3 kiló csusszant le akkor rólam 1 hét alatt. Úgyhogy mikor most meghallottam, hogy aftás vírus görcsbe rándult a gyomrom. Szerencsére senki nem kapta el és Marit se nagyon viselte meg a dolog. Viszont a héten még nem mehetett bölcsibe.

Kedden megálmodtam, hogy milyen jó lenne, ha a nappali és a konyha közötti 5 centis falban lenne egy ablak, amin lenne egy munkapult. Igaz, ezt én már akkor megálmodtam, mikor először ebben a lakásban jártam, de eddig nem lett belőle semmi. most viszont nagyon elszánt voltam. Anyuval beszéltem telefonon, mikor ő mondta, hogy tud valakit, aki megcsinálja. Másnap már a húgom kíséretében itt is voltak terepszemlét tartani. Elmondtam, hogy mit és hogy szeretnék és vártam, hogy mikor szólnak, hogy lehetetlent ne kívánjak. De nem mondták, sőtt, minden megoldhatónak tűnt. Mivel Marcival és Domival itthon voltam kértem, hogy csak 28-a után kezdjék, de mondták, hogy most vagy soha, mert később már ne jó. Nem akartam elszalasztani a lehetőséget, úgyhogy a mostot választottam. Meg is beszéltük, hogy akkor csütörtökön kezdik is.
Mi szerdán még elmentünk az Ikeába megvenni a munkalapot - 30 kiló volt, fogás nélküli és Józsi a keresztúri úti raktárból cipelte gyalog/busszal haza -, mi meg a gyerekekkel elmentünk  a Tescoba beszereztünk takarófóliákat és egyéb hasznos dolgokat. Este 9-re értünk haza. Szépen kipakoltuk a konyhát és rápihentünkl az előttünk álló napokra.

Másnap korán keltettem a gyerekeket, összepakoltam és vártam, hogy jöjjenek. Fél 12-kor megérkeztek különböző falbontó gépekkel. Gyerekeket gyorsan megetettem és amint lehetett el is indultunk az Ikeába, gondoltam ott meghúzhatjuk magunkat amíg itt a panelbetont kivágják. Pirossal is megbeszéltem egy találkozót, végre azt is sikerült összehozni.
Amikor a buszon ültem akkor kiderült, hogy a betonvágó valami nem bírta a betont és eltört, kell egy másik. Úgyhogy a húgom - félig neki köszönhetem, hogy létrejött a falbontásom :) - eljött az Örsre, én adtam neki pénzt és elmentek megvenni azt a szerszámot. Akkor már nagyon aggódtam, hogy sikerül-e? Bementünk az Ikeába, Marci evett hot dogot, majd leültünk kicsit mesét nézni. A játszóházba nem akart bemenni, inkább kintről nézte a gyerekeket. Megérkeztek Pirosék, úgyhogy felmentünk az étterembe. Kávéztunk, ettünk, Marci meg játszott. Nagyon jó kis délutánra sikerült, pedig nagyon féltem, hogy mit csinálok két gyerekkel amíg nem lehet hazamenni, mert bontanak. Marci evett almás sütit és a mögöttünk ülő bácsi neki adta a jégkrémét amit a gyerekmenühöz kapott. :) Aztán Pirossal elmentek kávét venni, na akkor is kapott egy jégkrémet egy másik bácsitól. Ha maradunk szerintem szerez még. :) Domi egy órát aludt a babakocsiban, Marci meg játszott Zalánnal - aki annyi idős, mint Domi, de ő inkább nem aludt. :)
Megint lementünk a játszóházhoz, de akkor már úgy gondolta, hogy elég bátor és bemegy. Várni kellett, mert teltház volt. Amikor ő következett, akkor sírva fakadt, hogy mégse megy be, majd mikor visszaadtam a ruháknak kiadott dobozt megint sírva fakadt, hogy ő inkább mégis bemenne. Hát bement. Aztán kihozni alig lehetett,  inkább még játszana. De jött a telefon, hogy mehetünk haza, kivágták a falat. Vettünk gyorsan sitteszsákokat és hazamentünk. Ami otthon fogadott az leírhatatlan. Mindenhol beton, törmelék, por.... Tudtam, hogy ez lesz, de így azért élőben elég megrázó volt a látvány. Marci csak annyit kérdezett: ki csinálta ezt a kuplerájt? Mivel későn értünk haza és a szomszédokat nem akartuk még jobban felhúzni ezért már nem kezdtünk el sittet pakolni. Az maradt másnapra.

Pénteken megint jöttek dolgozni, de szerencsére Marci már mehetett bölcsibe, úgyhogy nem kellett elmenni itthonról, ráadásul a fal már ki lett bontva, így nagy porral járó munka már nem volt. Domi itthon maradt szintén, vele ne tudtam mit csinálni, szegény egész napra száműzve volt a szobájába. Felállítottuk ott neki a járókát, nagyon jól viselkedett. Aludni is tudott, a dekopírfűrész hangjára sem ébredt fel, sőtt, a fúrás se nagyon hatotta meg. Bezzeg néha arra felébred, hogy felkapcsolom a villanyt a fürdőben.
Szép lassan befejezték a munkát, bevitték a hűtőt a konyhába, feltették a munkalapot a kivágott ablakrészre... Tulajdonképpen készen is van, már csak apróságok vannak, pl. szeretnék majd neki egy keretet, mert most csak a beton látszik és ez így csúnya, de ennyi most elég volt. Azt már mi is meg tudjuk csinálni, de ha mégsem akkor tudom, hogy kiket kell hívni. Nagyon szép lett, köszönet érte!

Szombaton Marci átment anyuékhoz, mi meg nekiláttunk a véget nem érő takarításnak. 2 napig dolgoztunk Józsival szinte megállás nélkül. Ez a betonpor mindenhol ott volt. Kb. 12-13 felmosás után popsitörlővel - mert az bizonyult a leghatékonyabbnak - kézzel töröltük fel a parkettát. Mondtam Józsinak, hogyha ezek után kiválogatja a borsót és a lencsét elviszem a király báljába. :)
Kicsit a szobát is átrendeztük. Tegnap este 7-re végeztünk. Józsi elment Marciért, akinek csak annyi mondandója volt, hogy ezt ki csinálta? Miért van itt a nagy kanapé? Ki tette ide?
Nem mondom, hogy kész vagyunk, mert a por ott van még a hálóban, fürdőben, wc-ben, de alakul és ezek már csak aprólékos kis munkáék az eddigiekhez képest.

Ja a pechszériáról nem is írok,

• hogy tönkre ment a sterilizálónk - szerencsére már amúgy sem használtuk és Rienéktől kapunk kölcsön egy másikat
• hogy tönkre ment a monitorunk, hol rikító narancssárga-rózsaszín, hol jó, most éppen jó, de ez sem tart sokáig - szerencsére Rienéktől kapunk kölcsön egy másikat
• hogy tönkre ment a mikrónk - szerencsére anyuéktól kaptunk kölcsön egy másikat....

Hát erről szólt a múlt hét....