Hull a hó, jajj de jó!

Kissé késve, de szerencsére még időben megérkezett a hó!!! :) Imádom a havat, főleg ha nincs csontig hatoló hideg és nem fúj az orkán erejű szél kint. A hóesésben andalgás romantikus. :) Megspékelve szánkós gyerekkel és egy babakocsissal viszont inkább kihívás. De mi akkor is nekiindultunk tegnap, előkotortuk a szánkót - amit szerintem még nem is használtunk és irány a kis domb! Marcit én húztam a szánkón, míg Domit Józsi tolta. Aztán Domi is szánkózott, olyankor Marci fogta őt. Szépen ül a szánkón egyedül is, de ha Marci mögötte van elkényelmesedik és nekidől. :D A dombon persze mindenki gyerek volt, még mi is. Önfeledten szánkóztunk és borultunk a hóba. :)

 

Mindenki csúszott mindenkivel. :)

 

Készül a hóangyalka :)

Karácsony 2010.

Eljött ez a nap is, amit annyira vártam! Reggel persze még semmi karácsonyi hangulatom nem volt, sőtt, nagyon fáradt voltam. Lassan rávettem magam a készülődésre, bár délig nem sok teendő volt. Szépen elpakoltunk a nappaliban, majd a fiúk megebédeltek. Aztán ment ki-ki a saját szobájába aludni. Domival nem volt gond, rácsos ágya van, nem tud kijönni. :D Marcival már érdekesebb volt a helyzet. mondtam neki, hogy nem kell aludni, de nem jöhet ki a szobából, mert akkor elijeszti a Jézuskát és az Angyalokat. Elküldtem pisilni és inni lefekvés előtt, hogy indoka se legyen kijönni. 

Kettőkor mondtam Józsinak, hogy bele kéne tenni a talpba a fát. Azt hittem, hogy mivel vékony a törzse és könnyű volt ezért nem is kell majd faragni. Tévedtem.... Józsi még így is fél órán át faragta, főleg a ferdeségével volt gond. 3-ra azért sikerült beletenni a talpba, így kezdődhetett a díszítés. A szép az volt benne, hogy eddig mindig plafonig érő fánk volt, sokáig díszítettük, de ez olyan kis nyavalyás fa, hogy a díszeink harmada elég volt rá és mire Józsi kibogozta a harangfüzért addigra fel is díszítettem. :D Szépen felöltöztünk és mentünk a gyerekekért. Domi még aludt, de amint bementünk felébredt. Átmentünk Marcihoz, felöltözött szép ruhába és már mentünk is ki a fához. A lélegzete is elállt, csodálta a fát. Domi közel sem volt ilyen lelkes. Marci szinte sokkot kapott az ajándékok láttán, ujjongva bontogatott, sikítozott, ugrált. Józsi mondta is utólag, hogy ő bizony megijedt és kicsit félt is Marcitól. :D Marci kapott egy Micimackós társast, egy Mickey-s 3D puzzlet, könyveket és egy 4,5 méteres vasútpályát vonattal. Olyat, amiből van már neki autópálya, így egybe tudja építeni és egészen biztosan többet attól ki sem tud majd jönni a szobájából. :D Domi kapott búgócsigát, húzható telefont, húzható hernyót és a fisher price tanulókutyát. mindketten kaptak Eszti mamáéktól felhúzhatós helikoptert és 1-1 kisautót, ez is a fa alá került, mert a mama előre elküldte. Domi elég nyűgös volt egész este. Jön a foga és eddig nem viselte meg, de tegnap látszott rajta, hogy nincs a helyzet magaslatán, estére hőemelkedése is volt, ez mára megmaradt, de a kedve jobb lett legalább. Mindenen elsírta magát, ő sem szereti a változásokat és attól sem volt túl boldog, hogy nem játszatott és nem szedhette szét azonnal Marci vonatát. Minél több ajándékot bontottunk ki neki ő annál dühösebb volt. :D A végére majdhogynem el is sírta magát. Amíg a fiúk játszottak megterítettem és kiosütöttem a frissen sülteket. A menü a következő volt:

Előétel:

Tárkonyos csirkeraguleves cipóban

Főétel:

majonézes krumplisaláta

füstöltsajtos, virslis, kukoricás, újhagymás, majonézes tésztasaláta
tojássaláta

kukoricás rizs

baconba tekert szalonnával tűzdelt karaj

tarjával és füstöltsajttal töltött karaj

minifasírt

rántott hal

rántott sajt

Süti:

bejgli (mákos, diós, geztenyés-meggyes)

zserbó

mézes krémes

Jó sok étel készült, de mentségemre legyen mondva, hogy ma jöttek anyuék és ők is ugyanezt kapták, sőtt, ezt esszük amíg van. :D Így két ünnep között ezzel meg a töltött káposztával simán elvagyunk. :)

Marci életében nem evett annyit, mint este. És halat kért! Ő, aki eddig menekült előle! Domi semmit nem evett, ült a székében és duzzogott tovább. Majd mentek játszani, de ő már azt sem bírta. Elvittük fürdeni, akkor derült ki, hogy hőemelkedése is van. Kapott egy kis nurofnt, másnap fél 11-ig aludt. :) De mi is 10-ig! Anyu telefonjára ébredtem, hogy mindjárt indulnak. Na kezdődött a kapkodás, rendrakás. :) 

Ma kapott Marci nyomdás kisautókat, egy hatalmas doboz legót, egy mindent tudó pénztárgépet és egy 15 részből/kocsiból álló hatalmas kamiont! Itt voltak anyuék és az ő Jézuskájuk. :)

Domi kapott zenélő-húzhatós telefont, gumi kisautót, telefont, aminek a másik oldala zongora - köszönjük Laci! :D - és egy szintén zongora szerű kukacot. Csupa hangos, lehalkíthatatlan dolgot. :D

Mi is sok szép ajándékot kaptunk. Anyutól szakácskönyveket, goffrisütőt, szilikon sütőformát, kaptunk Józsival illatokat, tusfürdőket Katától, Lacitól pedig kaptam mosódiót.

Én Józsinak egy gyerekesfényképes egérpadot csináltattam + kapott tusfürdőt és dezodort, én pedig megkaptam a Csábító házi sütemények 4-et! :)

Szupi karácsonyunk volt, csak Dominak lett volna kicsit jobb kedve.... Nem baj, még nincs vége a karácsonynak!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Kis karácsony, nagy karácsony.....

Na akkor most vázolom a helyzetet, hogy így 23-án este hol is tartunk. Tegnap elmentem reggel az Önkormányzatba, majd onnan Rienékhez vittem bejglit. Ott szusszantam egyet, ittam egy jó kávét, majd mentem tovább. A húgommal találkoztam és átadtam neki is a kis csomagot, benne bejgli és mézes krémes. Mentem tovább a 13. kerületbe átvenni egy ajándékot, de legalább Pirossal is tudtam egy kicsit beszélgetni. :) Onnan elmentem vásárolni, majd hazarohantam begyúrni a mézes krémesünk tésztáját és a zserbóét. Aztán Marcit felkaptam, elszaladtunk az oltásra, majd Marcit haza és én tovább a saját háziorvosomhoz receptért és vérvételes beutalóért a sulis gyakorlatom miatt. Fél 8 körül értem haza, akkor nekiálltam a sütiknek. Már nem emlékszem, hogy mikor végeztem, de hullaként zuhantam az ágyba éjfél körül. 

Ma a gondolataimat összeszedve nekiálltam a további teendőknek. Megcsináltam a minifasírtokat, a tésztasalátát, krumplisalátát és a tojássalátát. A többi cucc előkészítve pihen a mélyhűtőben és azon jár az agyam, hogy holnap mikor mit csináljak meg. De ez a kisebbik gondom most. A nagyobbik a karácsonyfa. Marci úgy tudja, hogy mi megvettük a fát, az angyalok meg feldíszítik. Aha, szép is lenne. Valahogy angyalként fel kell díszítenünk a fát úgy, hogy ne bukjunk le. De mikor és hogyan? 
Ma este nem tudjuk, mert 
1. a díszek Domi szobájában vannak és ő alszik, 
2. simán lebukunk, mikor kimászkál pisilni, vagy tudomisénmiért ( nem szokott, évente kb. 3-4x jön ki lefekvés után pisilni vagy inni, de amilyen a formánk tuti most lenne az egyik) 
3. pedig, hogy reggel nem mutat - szerintem - olyan szépen a fa, mint este, nem érvényesülnek annyira a díszek és a fények, mint sötétben. 
Ja és 4. nem utolsósorban látni szeretném az arcát, mikor meglátja.  
Így a ma este kilőve. Holnap alvásidőben meg megint ott a 2-es pont. Vagy még rosszabb, ha elalszik délután, mert mikor felébred baromi halkan ki tud jönni. :D Így még nem tudom, hogy hogy is oldjuk meg ezt a dolgot úgy, hogy ne vesszen el számára a varázsa......

Ja és annak aki még nem látta: 

Visszaszámlálás elkezdődött

Én a karácsonyra szeptember óta készülök, bár azt hiszem januárban nem akartam kidobni a karácsonyfát és már áprilisban a Mikulással példálóztam a gyereknek, úgyhogy azt is mondhatom akár, hogy én december 27-től folyamatosan a karácsonyra készülök. Viszont arra is rádöbbentem, hogy minél közelebb van annál alább hagy a vágyam és a cselekvőképességem. Egész évben arra várok, hogy végre beszabaduljak a konyhába és nekiálljak a karácsonyi sütisütésnek. A nagymamám a Madách Színháznak sütötte a bejgliket végeláthatatlanul, én a családnak, a barátoknak és a fél utcának. Arra is rájöttem, hogy ahogy közeledik az idő, hogy elkezdjek sütni - amire ugye egész évben várok - annyira a hátam közepére sem kívánom, mikor itt van. Ez történt ma is. Nem tudom mióta vártam már, hogy nekiessek és bejglit gyártsak. Mára volt beírva a naptárba. Bejgli  fél világnak és mézes anyunak. Reggel 9-kor már álltam a konyhában kávéval a kezemben és nagyon nem volt kedvem ott lenni. Inkább tébláboltam még egy kicsit, aztán csak erőt vettem magamon és begyúrtam a tésztát. Lavór szerű valamiben, mert ennyi bejglihez egyszerűen nincs edény. :D Több kiló liszt és társai, két kezes dagasztás és közel 5-6 óra pihentetés. Ez volt az első lépés. Majd megcsináltam a mézes-krémeshez a mézes lapokat. Mikor elkezdtem sütni jöttem rá, hogy hülye vagyok és plusz munkát csináltam magamnak, mert megsüthettem volna a miénket is egyszerre anyuéval, de eddig nem terjedt ki a figyelmem. Itt volt Marci egyik ovistársa és az anyukája, így legalább én is és a gyerek is lefoglalta magát. Aztán csináltunk egy hatalmas lábosnyi máktölteléket és ugyanennyi diósat. Este 8-ig sültek a bejglik a sütőben én meg hulla fáradt vagyok és ez még semmi. Ilyenkor nem értem, hogy miért vágyom erre mindig. :D A holnapi napom sokkal viccesebb lesz, el kell menni bejglivel és mézessel az Önkormányzatba egy papírért, majd onnan indulok bejglit osztani. Kiszámoltam, összesen 9 helyre megyek, mire újra haza érek és kezdődik a sütés elölről, csak akkor zserbó és mézes nekünk..... :)

Legördült egy kő

Megjártuk a neurológust. Na jó, nem szaladok ennyire előre. Az egész hétfői nap úgy kezdődött, hogy Marci nem ment oviba és korán reggel felébresztett engem is és az öccsét is. Majd elkezdtem ebédet főzni, a szokásos napi rutin kezdődött. Aztán 12-kor jött egy telefon az Önkormányzatból, hogy elfelejtettem bevinni pár papírt és most pótoljan, így fogtam a papírokat és a gyerekeket és nekivágtunk a túrának. Az Önkormányzatban gyorsan végeztünk, majd mentünk tápszerért és utána a Bethesdába a neurológiára. 1-kor indultunk itthonról és fél 4-re értünk a kórházba. Ahogy ott ültem és várakoztunk az futott át az agyamon, hogy ha pozitív is lesz a neurológiai vizsgálat még akkor is nagyon szerencsésnek mondhatom magunkat! Rengeteg a beteg gyerek és szörnyű volt látni őket. Izomsorvadásos, epilepsziás, dühöngő, aki falba veri a fejét.... :( Aztán 4 után bejutottunk. Domi első dolga az volt, hogy felállt az ágyon. Kérdezte a nő, hogy miért jöttünk, szemlesütve mondtam neki, hogy azért, mert a gyerek nem áll/t. Mondtam neki, hogy csütörtökön felállt és azóta rendületlenül fitoktatja új tudományát. Feláll, leül, feláll, leül. A neurológus megnézegette Domit, forgatta, reflexet nézett, majd kijelentette, hogy semmi baja a gyereknek neurológiailag! Kissé ugyan hypotón, de azt írta a papírjára, hogy alkati hypotónia, még határon belül van. Azt is mondta, hogy nagyon laza az izomzata, felállni később fog, mint az átlag - ez bebizonyosodott - és járni is majd olyan 16 hónapos kora környékén. Dévény torna nem feltétlenül kell, de mozgásterapeuta ajánlott, amúgy meg én magam hagyjam békén a gyereket. :) Szép is, nagy is, nincs vele semmi probléma. Jó tornász lesz belőle és sportoljon majd.

Ezt az akadályt ügyesen vettük. Domi rögtön elaludt a babakocsiban, Marci meg a buszon az ölemben. Este fél 7-re értünk haza, ő 1-től gyalogolt mellettem rendületlenül és egy szó nélkül, rettenetesen büszke voltam rá!

Rettenetesen fáradt

 A fiúk és én. :)

 FELÁLLTAM!!!!! 2010.12.16!

 Nagyon laza.....

Első karácsony az óvodában

Pénteken ez is meg volt. Én naiv anyukaként nem hittem volna, hogy a kiscsoportosok is készülni fognak és nekem is kellene készülnöm mondjuk zsepivel. :D Még kezdő vagyok ilyen téren. Csütörtökön átjött Ani - Marci csoporttársának anyukája - és sütöttünk másnapra sütit. Mézeskalácsot csináltam. Aztán csütörtök este Marci a kádban közölte velem, hogy másnap ünneplőbe kell menni. Itt jött a kétségbeesés, nincs is neki ünneplője! Aztán csak találtam egy fekete nadrágot és egy inget, ami mint másnap láttam rajta az oviban kicsi volt rá csöppet. 

Péntek reggel hétkor már a konyhában álltam. Én, aki legrosszabb esetben sem nyitja ki a szemét fél 8 előtt. Csináltam virslis hasékat. Ani hozta át a hozzávalókat még előző nap, de ezt melegen jó enni, de legalább is még frissen és nem másnaposan ezért reggel csináltam meg. Aztán betoppant 8-kor Ani sminkben és szépen felöltözve. Na itt ért a második sokk, nekünk is ki kell öltözni. Ezzel sem számoltam, úgyhogy szekrényt gyorsan feltúrtam és megpróbáltam valami ünnepies sminket is felkenni. Az oviban már felállították a fát, mi fél 10-re mentünk. A kicsik kimentek megnézni a nagyok műsorát, ez remek alkalom volt nekünk anyukáknak, hogy egy kicsit beszélgessünk. Aztán visszajöttek és egy kis műsorral készültek. Na erre tényleg nem számítottam, nem tagadom, kicsit meghatódtam, pedig az én fiam nem rám ütött ami a szereplésvágyat illeti, ugyanis semmit nem csinált. Csak nézett engem és folyamatosan mondogatta, hogy ugye nem mész el? :D De azért jó volt ott látni középen. Egy kicsit azért énekelt, de a körjátéknál "sztrájkolt". Aztán hoztak nekünk ajándékot, amit ők készítettek. A csoport is kapott játékokat, így miután mi anyukák megkaptuk ráröppentek a sajátjukra. :) Aztán kezdődött az eszem-iszom és a játék délig. Domi tiszteletbeli óvodás lett, elment a nagyokkal játszani. Az ölemben nem volt el, mondták nyugodtan engedjem játszani. Nagyon élvezte, alig akart hazajönni. Marci még megebédelt, majd eljöttünk. Még kiosztotta az ajándékait az óvónéniknek, a titkárnéninek és az óvodavezetőnek. :) Ő sütött csokis kekszet és szépen celofánba csomagoltuk. Az volt az idei év utolsó ovis napja. Mivel holnap megyünk a neurológiára Domival ezért nem tudnék Marciért menni, így nem megy oviba, aztán szerdától Józsi itthon van, így egy napra már nem lenne értelme. Jövőre megy legközelebb.

Nálunk (is) járt a Mikulás

Vasárnap reggelre érkezett. Az ablakban lévő csizmába csak virgács volt és egy pici autó meg egy csomag. 

Nálunk az egész család ide küldi a Mikuláscsomagot amit összeállítottak, ezért mi már nem is nagyon csinálunk, mert idén így is összegyűlt 23 csomag. Az összeset természetesen nem kapták meg, ezekből raktunk el párat, mert hozzánk is jönnek majd gyerekek, így nekik is jut majd.

Itt örülés van a kisautónak

 

 Csomagok felfedezése. Ezek el voltak rejtve párnák mögé, így először csak az ablakban lévőke látta, hatalma volt az öröm, mikor felfedtük ezt.

 Domi első igazi Mikulás-ünnepe :)

 A macinak örült a legjobban. :) Egyformát kaptak Domival.

 Domi papírostól megevett egy csokimikulást, mikor nem figyeltünk.

 A papírnak nyilván nem volt jó íze :D

 Egy Mickey egeres foglalkoztató könyv. A másik kedvenc!

 Domi inkább neki való csomagokat kapott. bébiétellel és bébidesszerttel kedveskedtek neki a "Mikulások"

 A virgács a legjobb buli. :)

A karácsonyfa

Tudtam, hogy ma hosszú és zsúfolt napom lesz, de hogy ennyire kifáradok már délre azt nem. A következő volt mára a terv:

• elmenni Marci ajándékáért
• elmenni kifizetni/lefoglalni a karácsonyfát
• befizetni a húgom megrendelt ajándékára a pénzt
• bankba menni 
• mozgásterapeutát felkeresni

Ez csak a délelőtti programom volt.  mozgásterapeuta a családsegítő központban dolgozik és meghívott minket mára Domival egy kis Mikulásünnepségre és amúgy is minden hétfőn inyenes játszóház van, menjünk el és akkor meg is ismerkedhetünk. Ez a program fél 11-kor kezdődött. Volna. Illetve el is kezdődött, csak mi nem értünk oda. 

Kezdem is az elején:

Ma 7-kor felébresztettem Domit, mert hát én kiszámoltam percre pontosan, hogy hogy is legyen a délelőtt. 8-kor elindulunk itthonról, 9-re a bosnyákra érünk, ott van mind a két bank, onnan fél 10-re a játékbolthoz érünk, majd 10-re a karácsonyfáshoz és onnan talán fél óra alatt vissza is érünk a Mikulásbulira. Meg ahogy azt anya elképzelte..... Majdnem sikerült kivitelezni, ugyanis 8-kor elindultunk, 9-re végeztünk mindkét bankban és elsétáltunk Domival Marci játékaiért. Ott nagyon kedvesek voltak, mert volt még fél óra nyitásig, de mivel látták, hogy kisgyerekkel vagyok, így is kiszolgáltak. Nagyon ritka az ilyen hely, nem véletlen, hogyha játékvásárlásról van szó szinte csak őket választom. Nagyker ár, jó minőség, van házhoz szállítás is, de nekünk nincs messze, ezért általában eljövünk érte. Itt is nagyon gyorsan végeztünk, innen siettünk - idő tartva eddig - a fát megvenni. Kedvenc svéd bútoráruházam hirdet egy olyan akciót, hogy karácsonyfa minden méretben 4990.- és ha karácsony után januárban visszaviszem akkor ebből 4000.- visszaadnak ajándékutalvány formájában? Kell ennél jobb? Egész szép normann fenyők. Pénteken megkérdeztem, hogy lehet-e úgy vásárolni, hogy én kifizetem, majd a férjem jön érte. Mondták persze, adnak egy sorszámot és azzal majd el lehet vinni. Na én kiválasztottam egy egész szép fát, dús, 170 körüli magas, elmentem, kifizettem, majd jött a hideg zuhany, szombat óta nem tesznek el fát, mert bonyodalom volt belőle. Na én akkor ott álltam Domival, babakocsival, ajándékokkal és egy közel 2 méteres fával. Jött a gondolkodás, hogy mi i legyen. Azt mondta a csaj, hogy szerinte délután jöjjünk vissza és most nem pecsételi le a blokkot, majd akkor és úgy vigyünk egy fát. De az én kinézett fámat nem teszik el. Akkor meg ki tudja, hogy lesz-e mégegy ilyen. a másik lehetőség, hogy visszaadják a pénzt. Álltam, tanakodtam, majd döntöttem: viszem a fát!!! Bementem és mondtam a srácnak, hogy elviszem. Nézett egy darabig, hogy most biztos viccelek, de mondtam neki ne hergeljen, már így is ideges vagyok, kérem a fámat. Odamentem a csajhoz egy pecsétért, kétszer is megkérdezte, hogy komolyan gondolom-e? Mondtam számomra ma nincs lehetetlen, én leszek a nap hőse. Akkor egy fickó kiszólt a sorból, hogy ő szívesen elviszi kocsival a fámat, majd mondtam neki, hogy kérdezze meg először, hogy hol lakom. :D Megkérdezte, megmondtam, így már nem volt olyan lelkes. :D Aztán törzsénél megragadtam a fát és elindultam kifelé. A csaj még utánam szólt, hogy de az ő lelkén fog száradni, ha bármi bajom lesz, mondtam biztos is, mert én abban a hiszemben jöttem fát venni, engem úgy tájékoztattak, hogy el lehet tetetni, úgyhogy az életem innentől az ő kezében van. Búcsúzásképpen még egy "balesetmentes közlekedés" kiáltással utamra engedtek. Sugárba be, lifttel fel az átjáróhoz, átjárón át, Árkádban földszintre lifttel le, majd ki az utcára, oldalra a buszmegállóhoz. Józsival közben telefonon tartottam a kapcsolatot és mondta, hogy 5 perc múlva pont jön is egy alacsony padlós busz. Fura, de tényleg az jött. A buszon mindenki egy emberként drukkolt nekem. Egy nő megkérdezte, hogy hol vettem, elmondtam neki, majd egy másik rákérdezett az akcióra, egy harmadik megkérdezte az árát, egy negyedik, hogy milyen messzire viszem, majd kettes és négyes elkezdtek beszélgetni, mikor egy fickó megkérdezte, hogy és a kisfiú mennyi idős, mondom egy éves, mikor egy ötödik nő, hogy az ő unokája is, fickóé is ennyi, úgyhogy a buszon a végén mindenki mindenkivel beszélgetett. Leszállni is segítettek, aztán onnan már nem volt messze. Itthon aztán fa és csomagok felvisz az elsőre, Domit babakocsival fel a másodikra, majd fáért és csomagokért vissza az elsőre, majd fel velük a harmadikra, vissza Domiért és vele is fel a harmadikra. Csomag ledob, fát az erkélyre, majd Domit kocsival együtt le a földszintre és indulás tovább. Az időből viszont kicsúsztunk, negyed 12-re értünk le a családsegítőbe, a Mikulás már elment, de a mozgásterapeutával legalább egy kicsit összeismerkedtünk és Domi játszóházazott.

Most viszont elkezdett iszonyatosan fájni a karom, azért csak volt súlya annak a fának. Gondolom holnapra még rosszabb lesz, de kit érdekel, mikor anya volt a nap hőse?! :)

Télapó

Marci rettenetesen lázban ég, folyton kérdezget, mesélni kell neki stb. Kissé bajban vagyok, mert mindenhol mást hall, oviban, itthon, barátaitól, mert ugye ahány ház annyi szokás. Így azt hiszem eljött az ideje, hogy mi is kialakítsunk állandó "szokásokat" nálunk. A boltok hetek óta tele vannak Mikulásfigurákkal, csokikkal, szaloncukorral és a gyerek nem hülye, látja, hogy ki-ki betesz egyet a kosarába és vásárolnak belőle. A múltkor hirtelen nekem szegezte a kérdést, hogy az emberek miért vásárolnak télapós csokit, hiszen azt a Télapó hozza. Jogos a kérdés. Aztán hirtelen azt feleltem neki, hogy a gyerekeket a Télapó ajándékozza meg, míg a felnőttek egymásnak kedveskednek ajándékkal. Ezt elfogadta és meg büszke voltam, hogy milyen jól kivágtam magam a helyzetből. Aztán rájöttem, hogy ennél jobbat nem is mondhattam volna, hiszen együtt vettük meg a csomagolópapírt és az ajándékok egy részét is. Választottunk neki is csomagolópapírt, amibe majd a Jézuska "csomagolja" az ajándékát. A karácsonyfát is mi vesszük, az Angyalkák feldíszítik és a Jézuska hozza az ajándékot. Ezt ő "találta" ki, és meghagytuk ebben a hitben. :) Karácsonykor is csak a gyerekeknek hoz a Jézuska ajándékot, a felnőttek egymást ajándékozzák. Kíváncsi vagyok meddig hisznek a Télapóban, Jézuskában, de én még mindig szeretek hinni benne és hiába vagyok felnőtt, ezeken az ünnepeken megint gyereknek érzem magam, mert olyan jó hinni!

Holnap sütünk sütit a Télapónak, mert a csizma mellé ki kell tenni az ablakba. Marci mondta, hogy jó, ő fog sütni, mert mégiscsak hozzá jön a Télapó és kiteszi az ablakba a sütit és a tejet is, de azért megkélrdezte, hogy ő is ihat-e majd tejet? :)

El/szólás...

Én: Marci kompóttal eszed a krumplipürét és a husit?
Marci: Nem, villával.

Neurológia, pulmonológia, gyógytorna.....

Domival tegnap voltunk az egyéves státuszvizsgálaton. Direkt hamarabb mentünk, mert Domi szokás szerint szuttyog és nem akartuk végigfertőzni az összes várakozó babát. Szerencsére 8-kor nekünk volt az első időpontunk, de fél 8-ra lementünk. A doki olyankor már mindig ott van. Megmérték (83 cm és elvileg 10350g, de ezzel tudnék vitatkozni, mert itthon meztelenre vetkőztetve este a digitális mérlegen kereken 10 kiló volt), majd jöttek a szokásos kérdések, hogy miket csinál már. Mondtam, hogy kicsit aggódom, mert még mindig nem áll fel és meg se próbálja. Ha lábra akarom állítani le se teszi, ha mégis összecsuklik. Támasztva se áll, sehogysem. Aztán a doki elkezdte vizsgálgatni, nézte a lábát, majd megszületett az elsődleges diagnózis: alsó végtagi izomhypotonia*. Kaptunk beutalót a neurológiára és javasolt a gyógytornász, pontosabban a Dévény-módszer. Rákérdeztem, 4-5ezer/45p és hetente legalább 1x, de mivel elmúlt egy éves ezért inkább 2x kéne. Hát itt kissé kikerekedett a szemem. Ő javasolta várjuk a neurológus diagnózisáig ezzel, én mondtam, hogy ezzel és ezzel az árral életem végéig is tudnék várni. :x Aztán jött a következő: meghallgatta, felírt neki spiropentet. mondtam, hogy nagyszerű, 3 hónap alatt 2,5 üveg spiropentet fogyasztot el szegény gyerek. Doki megint nézegette, hallgatta majd megszületett a kettes számú diagnózis: pulmonológia. Ezen már meg sem lepődtem. Domi tüdőhangja asztmatikus. mondjuk számítottam rá, de nem ilyen korán. monda a doki, hogy egy alomból valóak és hát ugye Marcinál azért derült ki csak 2 évesen, mert akkor kezdett közösségbe járni, de Dominak van egy óvodás testvére. 

Hazaérve elkezdtem telefonálgatni. Először is időpontot kértem a neurológiára. Szerencsénk volt, mert december 20-ára kaptunk is időpontot, de azt mondta a neurológus, hogy addig is vigyük el a Dévénybe megmutatni. Ezen kicsit kiakadtam, nem hiszem el, hogy csak ők léteznek és támogatott torna erre nincs! Egyszerűen nem hiszem el! Nincs havi 20-30ezer forintunk egy tornára, amit - én úgy gondolom - más is tud kezelni és nem csak a Dévény-módszer jó rá. A másik pedig - hogy ennek ellenére beszéltem velük - január előtt nincs is időpont, akkor is csak konzultáció, amikor is felkerülünk egy listára és majd valamikor sorra kerülünk. Ennyit a korai fejlesztés elkezdéséről. A kerületben is vannak ketten, de senki nem tud már új gyereket fogadni annyian vannak. Kör bezárult. Aztán felhívtam a korai fejlesztő központot, ott nagyon kedvesek voltak, de mivel a gyerek "csak2 mozgásában elmaradott és nincs egyéb fejlődésbeli rendellenessége nem foglalkoznak vele. mondjuk azt monda a nő, hogyha semmit nem tlálok akkor azért hívjam még őket, megpróbálnak segíteni. Tényleg nagyon kedvesek voltak. Aztán kaptam még tanácsokat a "csajoktól" - köszönöm nektek! - és felhívtam a családsegítőt, mert náluk is van mozgásterapeuta. Vele sikerült hétfőre időpontot egyeztetnem és ha mást nem is, hát megnézi a gyereket. Jelenleg ennek is nagyon örülünk! Marci óvónénijével is beszéltem, mert ő fejlesztőpedagógus és vannak összeköttetései, azt mondta Dominak: ne félj kisbaba, meggyógyítunk. :) Ő is beszél valakivel, úgyhogy több helyről kapom az infókat. 

Aztán felhívtam a pulmonológiát is, mert Marcinak január 7-ére vn időpontja, rákérdeztem, hogy mehetnék-e két gyerekkel, mert változott a helyzet, de jó fejek voltak, mondták nyugodtan és két időpontot kaptam aznapra egymás után. 

Itt tartunk most. Ha van valakinek ötlete vagy ismerőse, bármi, akkor ne fogja vissza magát, írjon nekem! :)


*hypotonia: az izomtónus gyenge, a koordináció és az egyensúlyérzék zavart, a mozgás a megszokottnál lassabb, az egyén fáradékony