Áll az idő....

Csak azért nem írok, mert egyszerűen nincs miről. Csak telnek a napok én meg itthon fekszem a kanapén és a tv-t bámulom, ez az egyetlen szórakozásom. Már netezni is unok.... A meleget utálom és amúgy is tök nyűgös vagyok ettől a semmittevéstől.
Gyerekek oviban, bölcsiben, így sok dolgom nincs. Más kismamáktól azt hallom, hogy hogy szalad az idő, hát nálam csak áll egy helyben. Nagyon várom már, hogy elkezdődjön a suli, mert akkor legalább lesz "programom". Na nem mintha nem lennék elvileg ágyhoz kötve, de azt gondolom, hogy majd 30 hetesen azért megkockáztathatok egy iskolába járást havi 5 alkalommal. Már az is valami lenne!

Tegnap voltunk megint 4D-n! A mi lányunk - mert még mindig az :) - nem volt túl együttműködő. Hol az egyik kezét tette az arca elé, hol mindkettőt, de mikor nagyon elege lett úgy döntött, hogy a lábát is odapakolja és inkább elalszik. A vérmérséklete eddig az apjáé....
Fantasztikus helyen voltunk, mint egy 5*-os szálloda. Mondjuk a hely valóban 5*-os volt, csak éppen egy magánintézet. Mindenkinek ajánlom aki teheti - mi pl. kuponnal 70% kedvezménnyel mentünk -, hogy látogasson el uh-ra a G1 intézetbe.
Pár kép azért készült a kis hercegnőről, aki jelenleg kb. 35 cm és 900g! Már nagyobb 1 héttel, mint elvileg lennie kéne, azt hiszem most sem úszom meg és 4 kiló feletti gyerekem lesz.

Kiderült!

Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok egy türelmes típus. Nekem minden azonnal kell, nekem mindent azonnal tudnom kell! Így volt ez a baba nemével is. 
Így nem vártam július végéig. Mostanában sok akciós kupont hirdetnek a neten, én is vettem egyet.
Be is jelentkeztem tegnap délutánra. Úgyis dokihoz kellett mennem, így legalább 1 nap alatt ez is meg van.
Reggel még elmentem a Brendonba és kiváltottam a kismamacsomagomat. Rózsaszín cumi volt benne, megpróbáltam jelnek venni.
Egyik osztálytársammal mentem - Katival, aki a Klinikán intézte nekem a genetikát is.
A rendelő előtt találkoztunk, feljött velem. Jó volt nem egyedül várakozni. Józsi nem tudott jönni, mert dolgozott, aztán neki kellett Domiért mennie.
Doki megvizsgált és hidegzuhanyként ért a hír, hogy fekvésre lettem ítélve. Ez a gyerek ugyanazt csinálja, mint anno Marci! A méhszájon fekszik és nyomja azt, bár még nem nyitotta ki, de félő, hogy bármikor megteheti. Kaptam 1000mg-os magnéziumot, amit innom kell akkor is, ha nincs görcs, hogy ne is legyen.
Ennyit arról, hogy én aztán nem szedek semmit.


Doki után elmentünk a Katival gyros tálat enni. Szerintem ekkora adag kaját egyszerre még nem ettem meg. És persze jó csípősen kértem, mert most az a favorit. Csak olyat eszem, ami csíp. Mozdulni alig bírtam utána. 
Onnan elmentünk az ultrahangra. Egy picike kis helység volt egy kényelmes fotellel. A szonográfus mondta, hogy üljünk le, mindjárt mehetünk. 
Nem is kellett sokat várni, már mehettünk is. Egy iszonyatosan kedves, türelmes, humoros és végtelenül közvetlen hölgy volt. mondtuk, hogy elsősorban a neme érdekel, úgyhogy arra nézzünk rá! 
Rám rakta a vizsgálófejet és egy hatalmas terpeszt láttunk. Azonnal kiderült, ki is ő!!!! Kérdés nem volt több, kislány!!!! Úgyhogy kezdjük a bemutatkozást elölről:


Íme itt van Abigél Zoé:

 Elbújt, hagyjuk őt békén. :)

 Kislány vagyok! Egyértelmű, 20 kép készült csak a neméről. :)

 Méhlepényhez bújva elaludt a végére.

Méretei: 

 Ha ilyen ütemben halad tovább a végére 3600grammot jósolt a gép. 

Persze nem nagyon akart együtt működni, folyton menekült előlünk. Hepciáskodott, harcias volt, tiszta amazon. De a végére feladta és inkább elaludt.


Hazafelé a Brendonban megvettem az első rózsaszín cumit és az első felhúzhatós zenélő játékát. :)

Nevek

Mindig mindenkinek azt mondtam, hogy lánynevet mennyivel könnyebb választani, mint fiúnevet, a lánynevek olyan szépek, a fiúval bajban vagyok, de a LÁNY.....

Aztán kiderült, hogy ez is csak addig igaz, míg nem a saját lányodnak kell nevet választani. Régen összeírtam egy csomó nevet, de mára szinte egyik sem tetszik. Illetve mikor a fiúkat vártam akkor azért átnéztük a lányneveket is, de tudtuk, hogy használni úgysem kell. Most meg hogy kéne nem megy. Pedig a babavárás egyik legjobb része/elfoglaltsága a névválasztás.

Megjegyzem, azért még mindig nem hiszem el 100%-ban, hogy lány, július 30-án megyünk 4D-re, majd ott talán végleg kiderül.)

Azért nevet kapott a kisasszony, elvégre a fiúknak is volt már ilyenkor nevük. Maximum visszatérünk a Samuhoz, ha mégis férfivá érne addig.

Na tehát. Felírtam a lehetséges jelöltjeimet egy lapra és Józsi is az övéit. Nekem 3 volt, neki jóval több, de ami egyezett olyan csak 1! De egy neve nem lehet, ha már a bátyjainak is kettő van, így maradt a már régen kitalált név elsőnek és mellé választottuk a másodikat.

A listát ABC-ben mutatom, összefésültem a kettőnkét:

Abigél, Bella, Berta, Fanni, Flóra, Nadin, Róza, Szofi, Szófia, Zoé, Zsófia.

Ők a nevek és a kettő már kiválasztva, de hogy melyik kettő az itt még titok, talán ha tényleg lány, megírom, hogy mire esett a választás. :)

Genetika

Ma voltam a Klinikán a genetikán. 
Leharmincoztak, fájt..... :D Mondta a fickó, hogy 30 felett már javasolná ezzel az AFP-vel az amniocentézist, mikor leszek 30? Mondtam neki, hogy 1 év múlva, mire csóválta a fejét, hogy jó, akkor majdnem 30 vagyok, így is ajánlja. NA! Van még majdnem 300 napom, addig nem vagyok 30, nem kell a vizsgálat! Alá is írattak egy nyilatkozatot velem, hogy visszautasítottam a vizsgálatot. Hát ez van!

A pasi ráírta a papíromra, hogy kromoszóma-rendellenesség 1%. Meg mondtam is, hogy minek az amnio, hiszen elmúltam 20 hetes, 24 leszek, mire lenne eredmény, ergo tök mindegy, akkor már úgysem lehet mit tenni. 


Mivel a barátnőm - aki ott nővér - kísérgetett királynői ellátásban volt részem, mindenhol én voltam az első. A többi kismama hogy utált. Mondjuk megértem, én is utáltam volna magam, de így nagyon tetszett a dolog.


Éééééééés hát igen, kislánynak látták most is, szépen be lehetett látni a lábai közé. :) Barátnőm azt mondta, olyan, mintha ráült volna egy üveglapra. A szonográfus is látta, Kati barátnőm is látta és én is láttam!
15 percig uh-ztak, mert a nőci tudta, hogy tanulók is vagyunk, így megmutatta még az arteria renalist (veseartéria) és a ductus venosust is a babán. Áramlást is nézett, alaposan megnéztük, majd a dopplerről tartott kiselőadást, 4d is volt és ingyen képet is kaptam, mint a cég ajándéka. 


Megnyugodva távoztam és ha a következő uh-n is azt mondják, hogy kislány akkor végre megveszem azt a régen áhított Hello Kittys cumit! :D


Íme ő! A karját a feje elé tette. És nyaklánca is van, látjátok? :)

Szobatisztaság

Marcival úgy nézett ki a dolog, hogy 2,5 éves volt (sőt, még több is), mikor nyáron bezárt a bölcsi és én kijelentettem, hogy nincs többé pelenka. Mottóm, hogy a családba egy pelenkás bőven elég és akkor már úton volt Domi. Marci ezt tudomásul vette, levettük a pelust, 1x bepisilt és utána soha többet. Azt hiszem igen könnyű menet volt. A bilit nem szerette, egyből a wc-re szokott. Mikor bölcsibe ment mondtuk, hogy szobatiszta, de akkor még alváshoz kellett a pelus. Ők ezt félreértelmezték és nem adtak rá, kiderült, hogy alváshoz sem kell a pelus. Tehát gyakorlatilag rögtön ágytiszta is lett. :)

Domival most kezdtük. Gondoltam kipróbálom ezt a módszert, hiszen olyan jól működött anno. Levettük Domi pelusát, mondta szól, ha pisilnie kell. De nem szólt. Egy napig játszottuk, hogy mást se csinál csak bepisil, így visszakapta a pelenkát. 

Tegnap megelégeltem a dolgot és levettem a pelust megint. Délelőtt 4x pisilt be, de nem adtam fel. Délben  csodák csodájára először belepisilt a bilibe. Ez annyira megtetszett neki, hogy gyakorlatilag egész délután a bilin ült, 1, mert félt, hogy bepisil, pedig sosem volt annak következménye,sosem szidtuk meg érte, 2, tetszett neki a bilidolog, én meg kezdtem elkeseredni, hogy valamit nagyon rosszul csináltam. Ugyanis semmire nem volt hajlandó, csak a bilin ülni. Nem evett, nem ivott, nem játszott, csak stresszelt, hogy be fog pisilni és inkább nem állt fel, pedig pelust is ígértem neki, de már semmi se volt jó.

Így telt a tegnap. 

Ma reggel levettem róla a pelust, ő akarta, mondta szól, ha pisilni kell. Rögtön pisilt is, és azóta egyszer sem pisilt be, mindig szólt vagy ha nem is szólt ment a bilihez pisilni. Úgyhogy jó úton haladunk úgy érzem. :)

Pótlás - avagy a kimaradt hónapok

Na akkor elkezdem, bár azt sem tudom, hogy hogyan....
Azt hiszem az utolsó rendes bejegyzésem az Domi farsangja volt még február elején. Azóta nem nagyon írtam, az okát tudjátok. :)


Suliba még el tudtam menni március végén, bár már az is necces volt. Ilyen hamar még sosem voltam rosszul. Akkor még csak 6 hetes voltam, de a reggeli elindulás nagy kihívás volt. A hét közepén már nem is ment. Szerencsére van egyéni tanrendem, így nem volt gáz, hogy nem tudtam menni. Ami fontos volt az az elsősegély gyakorlati vizsga, oda sikerült elmennem. Vicces volt, mikor a tanár rajtam akarta bemutatni a Heimlich-féle műfogást. Elég rosszul voltam ahhoz, hogy egy ilyen gyomrozásra ne legyek vevő. Szerintem itt máris buktam egy jegyet. Aztán vizsgáztam újraélesztésből, az is marha mókás volt, kompresszálni és lélegeztetni két hányinger között. 
Másnapra is össze kellett szednem magam, mert akkor meg élettan zh-t írtunk és az feltétele az aláírásnak, ami meg feltétele a vizsgának. Még ezt is megoldottam, aztán az egyik osztálytársam majdnem hazáig hozott kocsival. A teher lekerült rólam egy időre én meg egyre rosszabbul lettem. Szombaton már hánytam, akkor 7 hetes voltam. 


Nem kellett sok a kórházig, csütörtökön már vitt is a mentő. Sikerült 6 nap alatt eljutnom arra a szintre, amit eddig 4 hét alatt produkáltam. A szokásos infúziót megkaptam, majd szokásosan nem kaptam többet. Hétfőn már ki is tettek az osztályról. Nem mondom, hogy jobban voltam, mint mikor bekerültem, de annál sokkal jobban voltam, mint évekkel ezelőtt Marcival és Domival. Lehet a korral jár, de jobban bírtam most ezt, még ha akkor nem is így gondoltam.


A holtpont Húsvét körül volt. Akkor voltam a legrosszabbul, a 9. héten. Csak a túlélésre játszottam. A fiúkkal a terhességem első 3 hónapjában 12-13 kilót fogytam, most megelégedett a szervezetem -4 kilóval. Én úgy voltam vele, hogy ez pofátlanság, ha már se inni és se enni nem tudok ennél több jár! De tényleg öregszem és a szervezetem is. 
Az áprilist a kanapén fekve töltöttem, még pisilni is nehéz volt elmenni, a fürdés meg egyenesen kihívás volt. 


Eljött a május és az ovis Anyák napja. Ettől rettegtem, mert ott meg kellett jelennem, de jobban nem nagyon voltam. Viszont olyan dolog történt, ami még eddigi terhességeimben soha: 12+0-nál hánytam utoljára, míg a fiúkkal a 16. héten. Nem is akartam elhinni, hogy ilyen van! Összeszedtem magam és lementem az oviba - még jó, hogy a sarkon van - bár előtte utoljára télen jártam az utcán. Na jó nem, márciusban, de fura volt, hogy van lomb a fán és nyílnak a virágok. Nekem ez 3 évente kimarad. :D
Meg is viselt az Anyák napi ünnepség, egész este hánytam, de ez csak azért volt, mert ennyit nem mozogtam az előző hónapok alatt. 


Aztán jött a másik amitől féltem: kezdődött a vizsgaidőszak! 2 hetem volt összehozni 3 beadandó dolgozatot és felkészülni a vizsgákra. A beadandókat pont határidőre sikerült is teljesíteni, aztán jött a tanulás. Még 2 zh-t meg kellett írnom élettanból, hogy egyáltalán mehessek vizsgázni. Ez volt az első hosszabb kimozdulásom itthonról, rettegtem is tőle nagyon. De sikerült, megírtam, így megszereztem a jogosultságot a vizsgára. Én ennek már önmagában nagyon örültem, mert azt hittem még áprilisban, hogy idáig sem jutok el. 


Közben megérkezett a kombinált tesztem eredménye, Down kockázat 1:12000, Edwards-szindróma kevesebb, mint 1:50000. Kicsit fellélegeztem, majd elmentünk egy 4D ultrahangra, mert eddig csak tudtuk, hogy van egy újabb gyerekünk és a dokik már látták uh-n, de mi még nem. 
Ott kaptuk az alábbi képeket és az infót, hogy a doki szerint kisfiú, 70%, de nem mer semmi biztosat mondani, mert a lányoknak az a rész (amit bekarikáztam) nem szokott ekkora lenni.

Innen a suliba mentem egy pár elővizsgát bepótolni. Aztán azon kaptam magam, hogy minden napra jut valami. Az anatómia vizsga kivételével szerencsére minden sikerült elsőre - itt köszönet jó pár osztálytársamnak, nélkülük nem biztos, hogy ezt írhatnám -, így június 11-re a nagyját letudtam. 
Június 19-én volt az anatómia B vizsga, az még írásbeli és ha az nem sikerül akkor a C már szóbeli és fizetős. Nagyon izgultam, főleg azért, mert ha kicsit jobban odafigyelek az elsőnél a kérdésekre, akkor az is sikerült volna, csak kapkodtam. És hát ez a félév tömény idegrendszer volt, nem a kedvencem. 
Szerencsére sikerült a vizsga, így június 19-én befejeztem az első évemet és másodéves lettem! Nem gondoltam volna 2 hónappal ezelőtt, hogy sikerülni fog, így duplán büszke vagyok! :)


Másnap - már mindenféle könyvek nélkül - mentem a Klinikára a 18. heti (nekem 20. heti lett) "genetikai" uh-ra. Még jó hogy van időpont, így is több, mint 1 óra csúszás volt. 
Aztán bent egy nagyon jó fej doki volt, nem a mufurc aki az elsőnél. Sokszor átkapcsolt 4D-be, megszámoltuk a baba ujjait (aki a fejét fogta :D ) és megnéztük jó alaposan mindenét.
Már befejezte az uh-t, mikor rákérdeztem:

Én: Nemét esetleg nem látta?

Doki: Nem nagyon mutatta magát, de amit láttam az csajos.

Én: ????????????????????

Doki: Miért, az baj, ha lány?

Én: ????????????????????

Ez az értelmes beszélgetés zajlott közöttünk. :D Aztán elmagyaráztam neki meglepettségem okát és persze dehogy baj, ha lány, csak most elhúzta a mézesmadzagot előttem!
Aztán közölte, hogy rossz lett az AFP eredményem (0,47 MOM, korrigált 0,57 MOM, míg a határértékek: 0,7-2,2 MOM), és mivel 0,6 alatt van el kell mennem genetikai konzíliumra. 
Egyik osztálytársamnak hála keddre szerzett is nekem időpontot, így kedden majd okosabb leszek minden téren. De megmondtam neki, hogy addig mostmár el nem jövök, míg valaki meg nem mondja nekem, hogy ez a gyerek akkor most fiú, vagy lány? :)


Tesók, még ketten! :)

Ez+az

Túl vagyok a vizsgákon, hivatalosan is másodéves lettem, nagyon boldog vagyok! Főleg, hogy 3 hónapja még nagyon nem láttam az alagút végét és azt hittem halasztás lesz. Erről majd írok bővebben is, sok beszámolóval tartozom, de most lesz időm pótolni. :)

Ízelítőképpen még annyit, hogy a mai uh-n (20. heti genetikai) a doki közölte, hogy a baba inkább lány, mint  fiú....hmmmm... Igaz nem látta pontosan, mert takarta magát, de amit látott abból erre következtetett.
Tehát nemek aránya eddig 1:1, mostmár valaki tényleg megmondhatná! :D

Bemutatom....

...Samut. :) Illetve egyelőre Samut, mert még bármi változhat, de ő eddig Samu. Állítólag van valami a lába között ami a lányoknak nem szokott ekkora lenni, de mivel még nem volt lányom az is lehet, hogy az enyémnek van akkora.... valami....

Mivel vizsgaidőszakom van így még mindig nem tudok jönni és írni, de talán ez így érthető. Aztán majd ha vége és itthon unatkozom a nyáron jövök és mesélek. :)


Azért egy pár képet mutatok a "nagyokról" is. Céges családi napon voltunk, itt vannak a bátor gyerekek. :)

Így készül a Pókember

 Nagy és veszélyes oroszlán. :)

Ilyen volt.......

 ......ilyen lett. :)

 Néha a Pókember is elfárad.

Blog újratöltve

Nem ígérem, hogy most, de folytatni fogom a blogírást mindenképpen. Sajnos az elmúlt időben nem volt lehetőségem írni, pedig lenne mit mesélnem, és fogok is, de még egy kis türelmet kérek. :)

Hamarosan folytatom....

Farsangoltunk

Munka-munka-munka, ez jellemezte eddig a napjaimat főleg. Nem mondhatom, hogy olyan nagyon sok minden történt volna velem mostanság.
Megvolt Domiéknál a farsang a bölcsiben, Domi Micimackónak öltözött, de csak azért, mert ezt kaptuk kölcsön, nekem már nem volt energiám jelmezre. De Micimackó nagy sikert aratott. Gyorsan én is szuperanyává léptem elő és sütöttem sütit, mert az KELL! Gesztenyés tekercs lett, az legalább gyorsan készen volt. Ronda lett, mert összecsaptam és nem nagyon volt ideje hűlni, de fenséges. Természetesen a kikészített fényképezőt itthon hagytam, így kénytelen voltam telefonnal fényképezni, ami persze lemerült. Nem is én lettem volna.

Domimackó, aki utálta az egészet szokás szerint.

 Azért enni leült, mert hát férfiból van.

 Marci is jött, őt az autók kötötték le a bölcsiben. :)

A végére aztán felengedett, még bulizni és táncolni is hajlandó volt.


Marci méhecskének öltözött. Természetesen itt sem hazudtoltam meg magam, nem bírtam jelmezt csinálni. Sem időm, sem türelmem nem volt hozzá. De Manka lebukott, hogy Zsombort méhecskének öltöztette, így lecsaptam a jelmezükre. Bezzeg ő tudott saját jelmezt kreálni! Ez volt az én szerencsém! :)
Meg is kaptuk a jelmezt, nadrágunk és fejfedőnk volt, a többit kaptuk.

A szárnyat az ikrektől kaptuk kölcsön, kicsit csajos, de megteszi. :)

A farsangról nem készült sok kép és én sajnos Marci farsangján nem is tudtam jelen lenni, mert pont suli volt. Mondjuk sok mindenről nem maradtam le ahogy hallottam.


A sütim pillanatok alatt elfogyott. Házi szilvalekvárral töltött, csokoládéval bevont cukros muffin. 

 A méhecske és a zebra. :)

Hétfőn elkezdődött a második félévem. Már nagyon vártam, szeretek oda járni, szeretem a társaságot is. Sajnos kevesen maradtunk, ennek annyira nem örülök.
Jött pár húzósabb tantárgy, és jött olyan is, amit már nagyon vártam. Anatómiától még nem szabadultam, és a biosz helyett most az élettan-kórélettan a másik "szerelmem". A vizsgáig 3 zh lesz, na ennek örülök is meg nem is. Egyrészt baromi nehéz lesz 4 hét alatt 130 oldalból felkészülni munka és a többi tantárgy mellett, de azért jó is, mert így tuti nem hagyjuk a 400 oldalt az utolsó hónapra. 1-2 tanárcsere volt, ennek se nagyon örülök. 
Az elsősegélyt imádtam, szerintem én vagyok az egyetlen, aki itta a tanár szavait és szomorú volt, mikor vége volt az órának. 
A hét közepén összeszedtem egy jó kis vírust is, szenvedtem egy napig nagyon. Szerintem a calici light volt, mert volt hányinger, hasmenés és hőemelkedés, de ennél több szerencsére nem. Este 8-kor elájultam, másnap 8-ig aludtam és úgy keltem fel, mintha mi sem történt volna. Másnap többen is hasonló tüneteket produkáltak a suliban.


Ami még történt az a házassági évfordulónk, immár a 3.! Sosem ünnepeltünk semmilyen évfordulót, de most készültem egy kis vacsival. :)

A torta fenomenális volt, csak én áfonyadzsemmel készítettem, mindenkinek nagyon ajánlom!

Újra itt!

Régen nem írtam, mert egyrészt nem érek rá, másrészt pedig sok minden nem is történik mostanság. 
Munka, munka, munka és munka. Most egy kicsit vegyítve lesz a sulival, amit nem bánok, már várom nagyon. Szerencsére egész jó órarendünk lett, nem lesz egy megterhelő hét. 


Domiért kellett mennem a bölcsibe csütörtökön - amúgy is szabadnapos voltam - mert lázas volt. Mire felértem vele már semmi baja nem volt, azóta sem kellett neki lázcsillapító. Levitte Józsi a dokihoz, aki közölte, hogy taknyos. Tudjuk ezt mi is, csak egy igazolásért mentünk, mert az kell a bölcsibe. Keddre kapott, hurrá!
Szerdán lesz a farsang a bölcsiben, Domi kapott kölcsön egy Micimackó jelmezt, aminek azért örülök nagyon, mert

1. imádja Micimackót
2. nekem nem kell vele foglalkoznom, mert ehhez aztán végképp nem értek és se időm se energiám
3. jó Marcira is! :D

Marci méhecske szeretne lenni, de sehol nem találok normális méhecske jelmezt, ami kisfiúra való. Kaptunk egyet kölcsön, de az nagyon lányos. De kiindulási alapnak jó lesz. De  már oltogattam Marcit, hogy de nagy buli lenne, ha ő is Micimackó lenne. :D


Ma elmentünk Marcival moziba. Azaz ez így ebben a formában nem igaz, mert felkeltünk, elindultunk, majd félúton visszafordultunk, mert közölte, hogy neki annyira fáj a hasa, hogy inkább menjünk haza és hányni fog és ne menjünk. Az út közepén leszálltunk a buszról, hazajöttünk. Izgultam, hogy a buszon ne hányjon. Hazajöttünk, rendeltünk pizzát, mert kaja az nem volt itthon. Ugyanis egy Burger Kingezés is be volt neki ígérve. Megevett egy fél pizzát, majd lefeküdt aludni és azóta is köszöni jól van. És így nem láttam én se Karácsony Arturt. De megígértettem vele, hogy máskor elmegyünk. 


Holnap dolgozom, aztán 3 nap szünet. Nem panaszkodhatom, mert ebben a hónapban nagyon jó munkabeosztásom volt, szerintem többet voltam itthon, mint amennyit dolgoztam. 
Remélem kicsit sűrűbben ide jutok majd. :)

 Készül Micimackó

 Alszik a kis "beteg"