A klinikán is nagy szerencsém volt. A szobatársakkal szinte egyszerre kerültünk az osztályra és egyszerre is jöttünk haza. Első este 5-en voltunk - van alapítványi szoba ami 1 ágyas, de én bírom ezt a lánytábor hangulatot, így az 5 ágyasba mentem.
Első éjjel egy lány kivételével mindenki beadta a babát aludni, hogy kipihenjük magunkat. Nem nagyon sikerült, mert az az egy baba non-stop üvöltésbe fogott éjjel. Szegény már nagyon kivolt. 6-kor kellett nekünk a csecsemősökhöz menni a gyerekért, ő 6-kor aludt el. Másnap derült ki, hogy szegény nem tud normálisan enni, ez volt a nagy sírás oka.
Aztán már csak 4-en maradtunk a szobában. Ezen felbuzdulva mindannyian beadtuk a babákat éjszakára, hogy na akkor ma még alszunk egyet. És így is lett. 11-kor lekapcsoltuk a villanyt és reggel fél 6-ig úgy aludtunk, mint a bunda. Rettenetesen jólesett.
Szerencsénk volt a csecsemősökkel is, mert minden műszakban volt legalább egy nagyon aranyos, akihez lehetett fordulni kérdésekkel.
Abigél 2 naposan még nem igen tudott enni, szegény már ordított az éhségtől. Nagy nehezen sikerült egy kis tápszert kiharcolni neki. Meg is nyugodott rögtön. Elmondhattam, hogy a gyerek életében először jóllakott. És tényleg. Érdekes, onnantól kezdve nem volt gond az etetésével.
Az egyik szobatársam babája igencsak besárgult, szegény napokon át a kék fény alatt volt. Estére a nemevésnek, az ébreszthetetlenségnek és a rengeteg alvásnak köszönhetően Abigél is besárgult. Várható volt, eddig minden gyerekem eljátszotta ezt. Mondtam, hogy tuti pasizni akar, mert a mellette lévő "szoliban" a szobatársam kisfia feküdt.
Éjjelre bekerült ő is a fény alá. Ott feküdt meztelenül, szeme letakarva, olyan kis szerencsétlennek hatott. De békésen szendergett a melegben. Józsi szerint igazi nő, már születése után fogyókúrázott és szolizott.
Reggel megkaptam, majd jöttek 10 körül, hogy nem volt jó a vérvétel eredménye és vissza kell mennie a fény alá.
Akkor már csak 3-an voltunk a szobában. Abból kettőnk gyereke fény alatt. De legalább Abigél elkezdett enni. Ennek örültem. Este 10-ig volt a fény alatt, éjszakára kiadták mindkettőnk gyerekét. Mondták, hogy éjjel kettőkor etessük, majd reggel 6-kor és akkor a 8 órás vérvételnél reméljük már nem lesz gond.
Megbeszéltük a szobatársammal, hogy kettőkor keltjük egymást, ha a gyerekek esetleg aludnának.
Így is lett. Az egyik szobatársam kislánya este 11-től reggel 6-ig úzta a lóbőrt, de a mi gyerekeink sem akarództak felébredni. Éjjel arra ébredtem, hogy keltegetnek. A szobatársam volt, hogy ébredjünk, etetni kell. Így is lett, hozott tápszert - akkor még nem volt annyi tejem, hogy elég legyen a szabaduláshoz - és amíg ő pelenkázott én tápszert melegítettem a csap alatt. A gyerekek 5 perc alatt bepuszilták, majd békésen aludtak reggel 7-ig. Így kicsit kitolódott az etetés, de az eredmény így is tökéletes lett, jött a csecsemős nővér és közölte, mehetünk haza!
Na itt egy picit le kellett ülnöm. Átgondoltam az egészet. Valószínűleg mint kismama/anya utoljára sétálok ki a Klinika ajtaján. Maximum gyakorlatra jövök majd vissza, na de az nagyon nem ugyanaz lesz. Most hagyom el úgy utoljára az épületet, hogy nem lesz többé kicsibabám, akit innen hazaviszek, nem járok soha többet ctg-re, max. én csinálom, nincs több uh, bpd mérés és áramlásvizsgálat, nincs több pocakrugdosás és nincs több szülésem a szülőszobán. Nem tagadom, sírtam és még mindig tudok, ha erre gondolok. Bármennyire is utáltam a terhességet, ez iszonyatosan hiányozni fog! Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy 6-8 év múlva nem vállalok még egy gyereket! És most tuti nem a hormonok beszélnek belőlem.
Azért elég soká szabadultunk, mert meg kellett várni a dokimat a varratszedés miatt. Igaz csak 1 picike varrat, de arra órákig vártam. Már mindkét szobatársam hazament, meg volt a könnyes búcsú, számcsere helyett facebook kapcsolat és beköltöztek az új "lakók is a szobába, de én még mindig ott voltam. Már Józsi is odaért. Aztán jött a doktornő, kiszedte a varratot, megbeszéltük a kontrollt 6 hét múlva, majd mint a villám rohantam és öltöztettem Abigélt, hogy indulunk haza. Elhoztam a zárójelentéseket, átöltöztettem. Az osztályon elbúcsúztak tőle(tőlünk) és már indultunk is haza.
Furcsa volt az első itthon töltött délután. Olyan nagyon nyugis. Abigél csak aludt. Aztán fürdés vacsi és alvás. Na itt kicsit engedtem az elveimből, velem aludt az első éjszaka, mert én így voltam nyugodt.
Csak 1x kelt fél kettő körül enni és aludt is újra. Egy szavunk nem lehet.
És ez így van azóta is. Eszik, alszik, mosolyog. :) Igen békés természetű gyereknek tűnik eddig. Ha kaja van (és már 110 miliket eszik a kis raptor), tiszta a pelus akkor alszik, mint a bunda. néha anyán, néha anyával, néha bebugyolálva anya mellett a nappaliban lévő utazóágyban. Éjjel meg már a sajátjában. Este 9-kor eszik, majd fél 2 körül kel, eszik és már alszik is tovább. 6 körül megint eszik és eddig utána még visszaaludtunk, de akkor már együtt.
Ma hazajönnek a fiúk, új napirendje lesz, ill. napirendje lesz, mert azért mégiscsak neki kell beilleszkednie a családba. Azt hiszem elég jó dolga van. És nekünk is. :)
