Advent

Vasárnap meg volt az első gyertyagyújtás! 

Aki ismer az tudja rólam, hogy az év 365 napjából 360 napon át a Karácsonyra készülök. Kedvenc időszakom az Advent, a november és a december a kedvenc hónapom. A készülődést imádom a legjobban, a tervezgetést. Na meg persze az ünnepi hangulatot.
Mióta gyerekeim vannak mindig közösen készülődünk az Ünnepekre és már bőven novemberben. Hiszen december elején már itt a Mikulás! 

Idén kitaláltam, hogy só-liszt gyurmából csináljanak díszeket. Eddig Domi nem volt nagy partner ezekben, de idén látta, hogy Marci milyen lelkes és hát így már ő se maradhatott ki a buliból. :)
Vettem ételfestéket és szerettem volna piros díszeket csinálni. Kiderült, hogy kevés 1 üveg festék a gyurmához, mert így is rózsaszín lett. 
Józsi szerint nem gáz, Abigél díszei lesznek. :)
Én összegyúrtam, a fiúk pedig kinyújtották és kiszaggatták a sütiszaggató formákkal. Elég viccesre sikerült az első adag. Díszítettük még sütés előtt borssal és szegfűszeggel. 

Az eredmény tehát ez lett! :) Van még mit dolgozni rajta. Következőre sárga díszeket szeretnének csinálni. Eddig hagyományosan mindig szép piros-arany fánk volt, még mindig ambivalens érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy ezek a díszek a fára kerülnek, de ahol gyerek van, ott engedni kell a nyomásnak. Azért majd csak megbarátkozom a dologgal, van még időm addig és lehet nem is mutat majd olyan rosszul a fán. Majd szép szalagokkal kötjük fel.

Amire még nagyon büszke vagyok, hogy elkészítettem életem első csokilikőrjét. Találtam ehhez az interneten egy nagyon biztató receptet. Nem túl bonyolult, sok hozzávaló sem kell és gyorsan készen van. Az eredmény fenséges! Pedig még nem is érleltük. Aznap megkóstolva is mennyei volt! Mire nem jó a köldökápolásra használt alkohol maradéka? :D



Felkerült a falra az Adventi naptár is. Nem, nem én csináltam, évekkel ezelőtt vettem, de nagyon szeretjük. A kis zsebekbe angry birds matricák kerültek, mert a Mikulás majd hoz hozzá albumot. Mondjuk ők még persze ezt nem tudják, sőt, azt sem, hogy azok matricák. A jelük rá van rajzolva, mert 1-1 matrica jár minden nap és hogy ne legyen veszekedés ezért rárajzoltam a jelüket. Az első 5 napra meg csokitallérok jártak.

A lakást nem most díszítettük fel, hanem már 2 hete. Mert így szeretjük. :) Szeretem a hangulatát, valahogy a kedvem is sokkal jobb, mikor fényekben úszik minden. Na meg én szoktam lenni Madárdombon az első, aki díszít! Meglepődve tapasztaltuk, hogy ez most nem így lett. Úgy látszik nem én vagyok az egyetlen őrült fanatikus a környéken.

            

Ha már só-liszt gyurma.... Azt találtam ki, hogy idén Marciék sk ajándékot is csinálnak a mamáéknak. Csináltunk kék gyurmát és mind a 3 gyereknek belenyomtuk a kezét. Abigélé volt a legviccesebb, mert csak szorította ökölbe, nagyon nehéz volt kinyitni a kezét, aztán meg odatenni és bele nyomni, de végül csak sikerült. :) Marci keze a sárga, Domi keze a kék és persze Abigélé piros. A nevek kezdőbetűjét pedig borsból raktuk ki. 

Elmentünk megnézni a főtéren az első Adventi gyertyagyújtást! Nagyon rég voltam Adventi vásárban, mióta itt lakunk ez nagyon kiesik. Talán utoljára a Parlament előtt voltunk, mikor meggyújtották az Ország fáján a fényeket még 2008-ban. Marci még babakocsis volt. Rettenetesen fáztunk és a Mikuláshoz sem jutottunk be. Azóta nem is voltunk. Talán Marci volt 1x a Vörösmarty téren, de hogy milyen oknál fogva mentek ki Józsival kettesben arra már nem emlékszem.

Indulás a vásárba! Itt még jóllakott és nyugodt volt. Ez volt az első nagyobb sétánk a hidegben és megtörtént az első buszozás is!

 A kerületi Karácsonyfa és Marci, aki legalább olyan lelkes, mint én! :)

Sajnos homályos lett, pedig szép kis jászolt és Betlehemet állítottak fel. Domi eléggé sajátosan fogta fel, mikor arrébb mentünk akkor mondta, hogy menjünk vissza az Állatkerthez. Azt hiszem ő még kicsi, hogy megértse ezeket. Bezzeg Marci! Főleg, hogy hittanra is elkezdett járni, már nagyjából képben van.

A koszorú, amin meggyújtották az első gyertyát egy kicsit később. :)

Marci és a kürtős kalács. :) Az első dolga volt, hogy kérjen egyet. Számítottam rá, egész terhességem alatt - vele - kürtős kalácsot kívántam, és ő ahol meglátja, hogy van, ott kér is egyet. Akkor szedték le a parázsról, irtó forró volt, de persze kesztyűben nem érezte. Így kesztyűben tépkedte magának és úgy ette. Az egészet elpusztította egyedül!!! 

 Azért Józsi se maradt "ajándék" nélkül, neki forralt bor járt. Kár, hogy én nem szeretem és most lehet nem is nagyon ihatnék. 
Domi persze ezt az egész adventesdit is nagyon utálta, nem hazudtolta meg magát. 
Folyamatosan a menjünkhaza, nemtetszik és nemakarom-nemkérek verziót nyomatta. Egy "élmény" vele ilyen helyre menni. Az egyetlen amit élvezett az az volt, hogy busszal mentünk oda (3 megálló) és busszal mentünk haza is. 

A színpadon volt műsor is, Marci nagyon élvezte. végig kellett nézni. Valami hagyományos néptáncos-betlehemezős dolog volt, nem néztem meg pontosan. 

 Amikor elfogy a türelem.

Kemencében sült a tökipompos-langalló-vakarék (mint Pirostól később megtudtam a vakarék is ugyanaz, addig nem értettem, hogy mi lehet az) :D

 Ééééés a gyertyagyújtás! Nem sikerült elsőre, bár én pont megörökítettem azt a pillanatot, mikor meggyújtják. A szél azonnal el is fújta, volt rohangálás meg minden, 20 perc alatt nem sikerült újra gyújtani, elég mókás volt. Kint volt a sajtó meg a kerület apraja-nagyja és nem volt a szél ellen B-tervük. Sokáig nem vártunk, így nem tudtuk meg mi lett a vége, mert tényleg nagyon hideg volt.

Itthon még egy kis játék is belefért. Abigél a csendes (???) szemlélő volt

 Ez a kép azért készült, hogy lássuk tudnak néha egymás mellett csendben és szépen is játszani.

A nap végére a teljes végkimerülés. Neki, mert Abigél még tartogatott meglepetéseket, de az egy másik poszt lesz.....

Pokoli kezdet

Ez jellemzi a decembert eddig. Ugyanis Abigél, aki eddig ugyan nem aludt túl sokat, de legalább csendben volt most rájött arra, hogy van neki hangja, nem is akármilyen és egyre többször bizonygatja nekünk. 
Az egész péntek este kezdődött, mikor vacsira megette a tápszert*. Eddig úgy pótoltunk, ahogy a nagy könyvben meg van írva, cicizett amíg volt/tudott, majd a végén jött a tápszer. És kezdődött a harc, ő ugyanis éhes volt még (mérés alapján is és látszott is raja), hápogott, tátogott, hisztizett, de a cumisüveget tolta ki a szájából, ami a szájába folyt tápszer azt úgy ahogy volt köpte ki, közben ordított és a cicit kereste. Ha megtalálta boldog volt, de hiába próbált enni, onnan ugyan már nem nagyon jött semmi. Megint tápszer, megint fuldoklás és őrjöngés. Amikor véletlenül lenyelte, akkor a dupláját bukta vissza.
Arra gondoltam, hogy akkor legyen először a tápszer, ha nagyon éhes csak eszik belőle. Így is volt, a terv jóra sikerült, ugyanis én megcsináltam 100 milit biztos ami tuti és a gyerek ezt le is húzta. Majd jött a cici, onnan is evett 100-at! Nesze neked, bezzeg most volt tej! Így gyerek 200 milivel megtöltve (amiből ugye 100 tápszer!) jóllakottan dülöngélt. El is aludt olyan 11 körül. Aztán én is lefeküdtem. Majd mikor már becsuktam a szemem és elaludtam volna őméltósága felébredt és elkezdett ordítani. És abba se hagyta 4-ig!!!! Józsival felváltva vettük ki egymás kezéből a gyereket, ha csak negyed órára, de a másik is tudjon kicsit pihenni. Abigél meg csak ordított. Fél 10-kor volt ez az ominózus vacsora, azt hittem legalább 4-ig nem lesz éhes. De csak ordított és ordított. 1-kor úgy döntöttem lesz ami lesz, jöjjön az adu, megszoptatom, max. cumizik kicsit és bealszik. Hát a gyerek úgy nyelte a tejet, mintha kötelező lenne! Nem mértem, de az eddigi tapasztalat alapján 100-at megint tuti megevett, ha nem többet. Kakilni meg nem tudott előző reggel óta, ez is biztos közre játszott. A szoptatást is ezért terveztem, mert kaja közben ált. sikerül neki. Most nem jött be. Egy kicsit megnyugodott, de mikor letettük volna aludni megint rázendített. Ez ment 4-ig, mikor elaludt Józsival a kanapén. Fél 6-kor ébredt Józsi és betette az ágyába. Legalább aludt 10-ig! Tehát ő 4-től 10-ig durmolt úgy, hogy 1-kor evett utoljára. Na de akkor rendesen fel lett töltve. 
Végül is aludtam 6 órát ezek után, mert a nagyok sem ébredtek sokkal korábban. 
Elmentem az Árkádba egy kicsit felfrissülni. Már elkezdődött a karácsonyi láz, emberekkel volt tele minden, mintha legalább is arany hétvége lenne. Gyorsan megelégeltem a dolgot, pedig nézelődni szerettem volna. A Brendonban vettem Abigélnek virágos textilpelusokat. Aztán elmentem bevásárolni a Tescoba. Az egészben csak az a rossz, hogy folyton az órát kell néznem és rohanni haza, hogy etetésre otthon legyek.
Ráadásul rengeteg vizsgám lesz a következő hetekben, amikor nem tudok hazaérni etetésre. Van ugyan pár lefejt tej a mélyhűtőben, de Abigél tiltakozik ugye a cumisüveg ellen. Ha meg még tápszerre is szorul majd Józsi ott vége lesz a világnak.

Tegnap este úgy voltam vele, hogy eszik amennyit tud, én nem adok neki tápszert. A szájbaöntögetést nem vállalom még egyszer, a hiszti nem kell, ha 40-et eszik akkor annyit, nem érdekel. Így se úgy se alszik akkor meg tök mindegy.
Megetettem, megmértem, csodák csodájára 140-et evett!!! Pedig este még sosem sikerült neki 70-nél többet enni. Egy kicsit megnyugodtam, hogy nem kell tápszerrel küzdeni - nem is csináltam volna most - és a gyerek is jóllakott. Viszonylag gyorsan el is aludt és aludt egészen 2-ig. Akkor evett, majd megint elkezdte a nyifogást. 3-kor is csinálta még a fesztivált, Józsi elvette tőlem én meg elmentem aludni. Fél óra múlva már ők is aludtak. Egészen reggel fél 7-ig aludt, majd megint jött az evés és nyifogás. Mostanában már nem az a csendes szemlélődő, egyre inkább engedi ki a hangját. Még jó, hogy a fiúkat nem zavarja még éjszaka sem.  

Ilyen, mikor egy hosszú éjszaka után napközben beájultan alszik.

 És így tanulunk mi. Amíg ő kipiheni az éjszaka fáradalmait, addig én nem pihenek, hanem a vizsgákra tanulok. hát ez van....

Aki éjjel legény (leány)..........az nappal alszik.

*Egyszer 1 nap este mindig pótolni kell neki kicsit, kb. 40-50 milit, hogy teljes legyen a boldogsága kajailag, más kérdés az, hogy utálja a cumisüveget és a tápszert is. De enni meg szeret. Ördögi kör.

Abigél beteg

Hétvégén Marci volt lázas egy napig és másnap hányt is. Nála gyors lefolyású volt a betegség szerencsére. Tegnap Domi kis elesett volt, délután elaludt a kanapén, de lehet csak annyi volt az ok, hogy ő napközben még alszik 3 órát, de tegnap mivel tanácsadáson voltunk így nem tudott. Nagyon elfáradt estére.

Már este észre vettem, hogy Abigél szuttyog, röfög. Megpróbáltam kiszívni az orrát, de semmi nem jött belőle. Azt hittem, hogy ez csak a szokásos szörcsögése felhangosítva, de reggelre kiderült, hogy nem. Óvodásokat megszégyenítő mennyiséget hozott ma ki az orrszívó az orrából. Azért szerencse, hogy őt ez még annyira nem viseli meg.

Tegnap tanácsadáson voltunk. Megmérték, 24 naposan 4400g és 55 cm, ami azért vicces, mert 60 centivel született. Persze a kórházban máshogy mérik, görbületekkel együtt, de akkor is nagyon nagy az eltérés. Főleg, hogy már baromi sokat nőtt is! 2 hetesen itthon én is lemértem, mert gyanús volt, hogy minden 56-os ruha nagy rá. Most kezdett úgy normálisan belenőni. Én 53 centinek mértem, nem akartam elhinni, de úgy látszik az a reális. Ergo mikor született majdnem 10 centivel mérték el. Na nem mintha olyan sokat számítana. :)

Megdicsérték, hogy tökéletes gyerek, ő nézelődött vizsgálat közben, gagyarászott, nagyon együttműködő volt.
Domiról ez már kevésbé elmondható. A mérlegre még rá állt, 14 kiló és azt is hagyta, hogy lemérjék, 104 cm. De mikor a doki meg akarta vizsgálni behisztizett, fogta a pólóját, hogy nem engedi felhúzni, sikított, visított. Aztán fogtam a kezét, nagy nehezen megengedte. Már nagyon fáradt volt. Eddig mindig együttműködő volt, most nagyon nem. A hasát is alig tudta megnézni, a fogait meg egyáltalán nem engedte. Bemondásra elhitték nekem, hogy van a gyereknek 20 foga, bár én sem tudom, sosem számolgattam.

Mivel Bibike beteg ezért nem tud egyszerre normális mennyiségeket enni, ezáltal gyakrabban is eszik, aminek a hozadéka az én fáradságom, hiszen éjjel is felébredt 3 óránként, pedig erről már leszoktunk. És ezzel még nincs is baj, de felébredt 1-kor, fél 2-ig evett és kellett még neki 1 óra, hogy elaludjon. Én fél 3-kor ágyba zuhantam, majd 4-kor ő már nyekerget és szuttyogott. Akkor megint minden elölről. Akkor már tápszerhez nyúltam a fáradság miatt. Be is jött, végre megette, pedig gyűlöli nagyon, de neki is egyszerűbb volt és nekem is. Utána sikerült fél 6 körül elaludnia és aludt fél 9-ig. Aludtunk, mert én is úgy, mint akit fejbe vertek. Emlékszem, hogy reggel bejött Marci és Domi köszönni, hogy indulnak, de ennyi, innentől filmszakadás.

És most már el kéne kezdeni tanulni, ugyanis a vizsgák itt lihegnek a nyakamba. konkrétan van december 5-én egy, aztán december 15-17-18-21. És én még csak bele se néztem eddig semmibe. Úgyhogy mikor Bibi alszik - ergo most - tanulnom kéne. És fogok is!

Aki népszerű az népszerű!

Így rajongják körbe a fiúk: 

Karácsonyi képeslap

Minden évben csináltatunk a családnak fotópapíron karácsonyi képeslapot a gyerekek képeivel. 
Idén a gyerekek nem voltak túl együttműködőek, de azért talán használhatóak lesznek. 
Ember legyen a talpán aki ezekből tud 1 normálisat választani. :D