Nagy Marcell Tamás

Született 2006. 10.12. csütörtök

SE II. Női Klinika 9:32

Már a terhesség maga is említésre méltó. Had okuljanak mások is.....

Fura egybeesések. Az esküvőnk Valentin-napon volt - igaz 3 évvel később - és az első uh-nk is ezen a napon. Kiderült terhes vagyok. Ijesztő. De nagyon jó! Terveztük ezt, pontosan 1 hónapja. Illetve beszéltünk róla. Na de hogy ez ilyen gyorsan össze is jött erre nem számítottam. És ott volt a monitoron a petezsák, benne egy embrio. Félelmetes érzés volt. 

Azt hittem boldog és eseménytelen napok következnek. Hát nem így történt. Mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet terhesnek lenni, milyen, mikor mész az utcán és büszke vagy a pocakodra. Hát ebből nekem nem sok jutott.  Viszont a 11. héten megismerkedtem a klinika terhespatológiai osztályával. Persze nem önszántamból. Terhességi vészes hányás. Hyperemesis gravida lettem és a 107-es kórteremben vendégeskedtem egy hétig. Addigra már 10 kilótól sikerült megszabadulnom. Még jó, hogy volt miből. :)

A 14. héten visszakerültem. 104-es kórterem. Akkor elkezdődtek a találgatások, hogy miért hányok még mindig? Miért, mert terhes vagyok! Jöttek a vizsgálatok sorba. Először néztek pajzsmirigyet, rendben. Májfunkció? Rendben. Epe? Rendben. Belgyógyász szerint kevés a bevitt folyadék. Na nem mondja? Ezért vagyok itt. Addigra már -13 kiló. A sok vizsgálat után megállapították, hogy terhes vagyok, azért hányok. Hát hurrá. De azért hívtak egy pszichológust, mert ennyi idősen nem szokás ilyen rosszul lenni, biztos pszichés. Hát persze.... A 16. héten azért sikerült kiszabadulnom onnan. 

A 18. héten már egész jól éreztem volna magam, ha nincs a genetikai uh. Kedves doktor közölte velem, hogy kevés a magzatvíz és vagy a gyerek szíve rossz, vagy a monitor, ő most ezt nem tudja, meg kell ismételni a vizsgálatot fent, de kérjek időpontot. Időpont 2 hét múlva! Sírva haza, gyorsan felhívtam a magánrendelőt, hogy rossz híreket kaptam és szeretnék ott is egy uh-t. Nagyon kedves volt az asszoisztens, azonnal behívott. Ott megállapították, hogy nincs semmi baj a gyerek szívével, szép, szabályos 4 üregű szív, de mintha látnának egy cisztát az agyában. Remek. 

Másnapra volt időpontom 4d uh-ra, ahol kiderült, hogy se ciszta, se rossz szív, viszot kisfiúnk lesz. :) Fura érzés volt megtudni. De azonnal vettem egy kék rugit! :)

Jöttek volna a boldog napok, de csak két hétig élvezhettem a gondtalan terhességet.

A következő vizsgálatnál kiderült, hogy baba alacsonyan fekszik, bármikor kinyílhat a méhszáj, tehát fekvés mostantól. Rém unalmas hónapok következtek. Viszont elmondhatom, hogy talán az egész világon én vagyok az egyetlen ember, aki a foci vb összes meccsét élőben látta a tv-ben. :)

A következő "csapás" a 28. heti uh-n ért. Kisebb a gyerek 1 héttel a koránál, a jövő héten ismételjük meg a vizsgálatot. Oké. A 29. éten még mindig 27 hetesnek mérték. Ajaj, nem nő a gyerek, ismétlés 1 hét múlva. A 30. héten már 28 hetes, hurrá, nőtt egy kicsit. A doktornő elrendelte a laborvezetői uh-t a 33. héten és lássanak csodát, a 33. héten 33 hetesnek mérték. 

További fekvés a koraszülés veszélye miatt. Szép lassan elérkezett a kiírt nap, de nem történt semmi. Pedig a 36. héttől már sztrájkoltam, nem feküdtem! Elmúlt október 8, mikorra ki voltam írva, de semmi. 10-én ctg, semmi. Október 11-én Józsit és engem ünnepeltünk, jöttek kis fájások, de még mindig bizonytalan voltam. Bementem a klinikára, ahol közölték, hogy ezek csak jóslók, de mivel terminustúllépés blablabla, ezért be kell, hogy feküdjek! Szó nem lehet róla, nekem haza kell mennem tortát enni és Született feleségeket nézni! Nem mardhatok ott, nem kerülhetek megint a terhespatológiára! Saját felelősségemre hazamehettem. Hajnali 3-kor arra ébredtem, hogy mintha 5 percenként jönnének az összehúzódások. fájdalom persze sehol. 4-kor felébresztettem Józsit, mert az a biztos, de ő inkább ledőlt a kanapén, mondván nagyon korán van még és ő álmos. Kérdeztem szerinte mikor kell a kórházba menni, mondta ezt nem tudja, nekem kéne tudnom. Nekem? Miért, hány gyereket szültem eddig? Honnan is kellene tudnom. Na mindegy, az a tuti, ha bemegyünk és megnéznek. Még a fényképezőgépet is otthon hagytuk, mert ugye én most nem szülök, minek az? 5-re értünk be a klinikára. Megvizsgáltak, közölték, hogy a baba feje moderálódott így megnyetem az 1-es szülőszobát magamnak. Én lepődtem meg a legjobban, ugyanis fájni még semmim se fájt. MÉG! Azon gondolkoztam a kis szülőapartmanban míg Józsi felvette a zöld műtősruhát, hogy miek egy szülőszobába szekrény? Mármint ilyen nagy ruhásszekrény? Még most sem értem... :) És a kabátomat mot felakasszam, vagy csak gyűrjem be oda? Máris a tradícionális szülőhálóingembe bújjak (családi hagyomány, hogy évtizedek óta a család nőtagjai ebben szülnek, gondolhatjátok, hogy hogy nézhet ki, mármint milyen egy modern darab :) )Aztán mondták hívjam a szülésznőmet, mert szülök. Nem akartam még felébreszteni, olyan korán volt, e mondták, hogy gyerünk telefonálni! 6-ra megérkezett, akkor még mindig nem volt semmi bajom. Fél 7-kor burokrepesztés, na onnantól már volt bajom! Nem is nagyon emlékszem semmire, csak hogy 8 körül megérkezett a doktornő is. Végig feküdtem és ctg-n voltam, de akkor nekem ez így volt jó. Gyorstalpaló tanfolyam, hogy hogyan is kell nyomni és 3 nyomással már kint is volt. 2006. 10.12-én 4 nap túlhordás után 9:32-kor megszületett az én "koraszülött és kicsi" fiam 3850 grammal és 57 centivel. Ennyit az uh-ról! Az még szülés előtt is azt "becsülte", hogy alig 3 kiló lesz. Szülés után még egy óra varrás következett, de már az sem érdekelt! Végre megszületett Ő, akit már annyira vártunk! Nagy Marcell Tamás!