2010. április 28., szerda

Vérvétel

Voltunk kedden megméretni Domit. 74 cm - még mindig :D - és 8300g. A hosszához képest ez a súly nem sok, sőtt, kezd ő is olyan kis gizda lenni, mint Marci. A tápszert megint nem hajlandó enni. Csak gyümölcsöt hússal, az meg nem valami tápláló. Legalább is, ha csak azt eszi. És neki még szüksége van minimum napi 500 mili tápszerre. A doki szerint elég sápadt is, úgyhogy el lettünk küldve egy vérvételre. Ezt ma reggel meg is ejtettük. Tegnap már beszereztünk pisizacsikat a vizelet leadásához, de kettővel sem jött össze értékelhető mennyiség. Pedig az egyik egész éjszaka rajta volt.
Reggel 6-kor keltettem szegényt, alig tudtam felébreszteni annyira aludt. A pelenkázón már kezdett magához térni. Mióta hazajött a kórházból nem kelt ilyen korán. :) Éhgyomorra kellett menni, na ez nem volt nehéz, mivel ő magától szinte sosem kér enni ezért nem okozott ez nagyobb gondot. Fél 8-ra mentünk a szakrendelőbe. Nagyon szép bababarát hely volt. Nem is kellett várnunk - gyermeklabornál voltunk - azonnal sorra kerültünk. Két nagyon aranyos nő fogadott minket, oda voltak Domiért és a vonzalom kölcsönös volt egy darabig. Mosolygott nekik, grimaszolt egészen addig, míg meg nem szúrták. Szerencsére nem sírt sokáig, csak pár másodpercig. 3 cső vért levettek, egy ekkora gyereknél az rengeteg. Aztán kérdezték, hogy vizelet van-e, mondom van, de nem értékelhető. Kaptunk ott is zacsit és várnunk kellett, míg produkál valamit. Közben megetettem, elmentünk az Árkádba sétálni - tök jó amúgy egy még félig zárt üzletközpontban császkálni - ,majd úgy döntöttem, inkább hazajövünk és majd ha lesz eredmény azt valahogy visszajuttatom. Azért biztos ami biztos még megnéztem, hát sikerült belepisilnie, meg lett 9 órára a várt 10 mili, úgyhogy leadtam és jöhettünk végre haza. Eredmény most délután, Józsi megy érte. Kicsit félek, mert ilyenkor látom magam előtt a borzalmas eredményt és a még fel nem fedezett titkos kórt amiben a fiam szenved.... Józsi szerint hülye vagyok, szerintem is, de nem tudok ellene tenni, ez a parám mindig, hogy egy vérvételen valami majd kiderül, valami olyan, amit nagyon nem szeretnék. Úgyhogy körmöm lerágva várom, hogy hozza már haza a papírt.....

2 megjegyzés:

  1. Brigi, én detto, minden vérvétel után, így várom Zsombor papírjait, hogy remélem nincs semmi komoly baja.
    Tényleg nem tudsz ellene tenni.

    VálaszTörlés
  2. Tudom Manka, ismerlek. :) Amúgy ilyenkor sem nyugszom meg, mármint az eredmény után, mert mint most is az a parám, hogy a vashiány, meg a vészes vérszegénység az milyen betegség kezdeti fázisa.... Egyszerűen nem tudok sosem megnyugodni. :S

    VálaszTörlés

Népszerű bejegyzések