Nem hittem volna, hogy a ballagást a bölcsiben ilyen komolyan veszik. Azt mondták, hogy vigyünk nekik valami rágcsálnivalót, mert búcsúuzsonna lesz náluk. Józsi vitt kekszet, nápolyit. Délután 16:30-ra várták a szülőket, testvéreket is. Megérkeztünk, remélem mindent elárul az, ha azt mondom, hogy a kinti 37 fok üdítően hűvös volt a csoportszoba hőmérsékletéhez képest. Domi persze addigra aludt el, mert vele már ebéd után elindultam, hogy a babakocsiban tudjon aludni. Kapóra jött ez az alkalom, hogy találkozzunk Verával és Sacival, aki 3mp. alatt megtanította Dominak a hogyan szabaduljunk meg a szandáltól, ha nem szeretnénk, hogy rajtunk legyen mutatványt. Kicsit dumcsiztunk, jegeskávéztunk aztán elindult ki-ki a saját gyereke bölcsis ballagására. :) Domi persze a bölcsi kapujában aludt el, ezért babakocsistól felvittük a csoportszobába. Kb. 30 nm-en 15 rokon várta a ballagókat. A szoba fel volt díszítve, középen kis asztal finomságokkal. Egyszercsak elindultak a gyerekek egymás kezét fogva és mondták a verset:
Egy, kettő, három, négy
Te kis cipő hová mégy?
Kipp-kopp kopogok
Óvodába indulok.
Na egyszer elmondták, majd minden gyerek elkezdett kiabálni, hogy anyaaaa, apaaaaa, úgyhogy eddig tartott a ballagás. Mivel én nem számítottam ilyen "komoly" műsorra ezért én voltam az egyetlen aki nem fényképezett és nem kamerázott. Ezt még tuti bánni fogom. Azért a telefonomat előkaptam és megpróbáltam gyorsan felvenni. :)
Aztán Marci szépen kiosztotta a kekszcsomagokat - csokis kekszet sütöttem, celofánba csomagoltam és szépen átkötöttem, ez volt az ajándék -, majd leült enni. És egy órán keresztül csak evett. Közben a gondozónők kiosztották a "tarisznyákat". Egy kis zsákocska, amiben van kindercsoki és kinder bon-bon - erről szólhattak volna, mert csak ma nyitottuk ki és szanaszét olvadt az egész -, volt benne még egy összetekercselt papír amin rajta van a ballagók neve és a jele és van egy pici fakanál a jelével. Csináltak nekik pólókat, rajta van a nevük és a jelük, értelemszerűen Marci pólóján a Marci felirat díszeleg és egy hatalmas kacsa. Nagyon aranyosan elbúcsúztatták őket, látszik, hogy készültek. Domi szépen átaludta szinte az egészet, majd felébredt és kézről kézre járt a gondozónők között. Néha ki kellett mennünk, olyan elviselhetetlen volt a hőmérséklet.
Marci csak annyit értett meg az egészből, hogy ő akkor most megy óvodába. MOST! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése