Na igazam lett a múltkor, Marci beteg lett. Megint aftás vírus. Gyűlölöm ezt a hülye vírust, ráadásul most tényleg nagyon megviselte. 2 napig nem tudott beszélni, enni és inni, közben pedig nagyon éhes volt és szomjas. Rettenetesen sajnáltam és olyan tehetetlen vagyok ilyenkor. Éhes, de sír a fájdalomtól. pépeset is nehezen evett. Szerencsére ez a része "csak" két napig tartott, utána - szerencsére a homeopátiás bogyóknak - már teljesen jól érezte magát.
Hétfőn volt az óvodás szülői. Az aulában tartották az első részét. 50 gyereket vettek fel, tehát minimum 50 szülőre számítottak, de szerintem plussz nagymamákra és nagypapákra nem, pedig volt belőlük is bőven. Eleve 40 fok volt + nem volt levegő se bent, úgyhogy az ájulás kerülgetett már az elején. Bemutatták az ovit, ismertették a házirendet, elmondtak fontos dolgokat és bemutatták a leendő óvónéniket. Nekünk egy most végrett fiatal óvónéni jutott és egy szintén most végzett fiatal dadus. Első benyomás nagyon jó, kedvesnek és aranyosnak tűnnek. A másik óvónéni még nincs meg, őt most keresik.
Marci az új csoportszobába kerül, amit most építettek, nagyon modern, az ovi végében van távol minden zajtól. Van külön wc és külön öltöző, míg elöl 2 csoport osztozik a wc-n és az öltözőn. Rögtön a tornaterem mellett vannak és az ő szobájukból is ki lehet menni az udvarra.
Mikor minden fontos dolgot elmondott a vezetőnő bementünk a csoportszobába és jelet választottunk. Marci jele a méhecske lett. Mikor hazajöttem és elmondtam neki tátott szájjal és kerek szemekkel nézett rám, majd lassan, de örömködve visszakérdezett: Méhecskeeee? De jóóóóó!
Persze mondták, hogy aznap van az ebédbefizetés is, hát persze, hogy elfelejtettem. Másnap reggel visszamentem és pótoltam. Jól indítok. :)
A hét hátralévő felében semmit nem csináltunk, itthon voltunk. Még volt bölcsi, de Marci az aftás vírus miatt már nem ment. Domi megint csak sikítozott evés közben, de betudtam az általános tápszerutálatának. Közben a karja is csúnya kiütéses lett. Megmutattuk a dokinak, aki azt mondta, hogy fogalma sincs mi ez, kapott antiszeptikus krémet, szerencsére attól elmúlt. Csütörtökön szokásos hisztije közben belenéztem a szájába... hát igen, ő is elkapta az aftás vírust. Nem hiszem el, hogy nem tudunk ettől megszabadulni. Pénteken levittem a dokihoz, mert szegény semmit sem tudott enni, pedig adtam már neki is a homeopátiás bogyókat. Ő azért könnyebben átvészelte, mint Marci. Mára csak 2 pici folt emlékeztet arra, hogy szegény azért ő is szenvedett. :(
Pénteken átjött Szilvi is - Marci keresztanyja -, végre egy kis társaság. Aztán elmentünk az Ikeába este egy kis bevásárlásra. Már nagyon kellett a lelkemnek. Megvettem végre a bárpulthoz a bárszékeket és Dominak is rácvédőt, új kanalakat - mert a régieket betettem a sterilizálóba, mint kiderült ezt a műveletet egyszer lehet végrehajtani velük - majd hazajöttem és becsomagoltam Marcinak, ő ugyanis meggyógyult és szombaton jöttek érte a mamáék és vonattal elvitték vidékre nyaralni.
Kikísértem a vonathoz, hát majdnem sírtam, mikor otthagytam. El is volt fáradva, fogta a nyakam és többször bepróbálkozott, hogy menjek én is. Szerencsére volt egy macska is a vonaton, úgyhogy gyorsan elterelődött a figyelem rólam. Szinte egész úton a macskát bűvölte állítólag, majd csajozott is egy kicsit.
16-kor indult a vonat, és 20:00-ra értek haza. Tegnap este nagyon hiányzott, de tudom, hogy jó helyen van. Ma már beszéltünk is telefonon, jól érzi magát, persze sokat emleget minket. Pl. reggelire a croissant kellett neki, mert azt anya tette be és a banán, mert azt apa csomagolta. :) Papa meg mama biztos jól elkényeztetik most. :D Sosem volt még távol tőlem ennyi ideig, eddig ő viseli jobban, de ez várható volt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése