Megérzés

Reggel éreztem én már, hogy hiába van még csak szerda, el kell kezdenem a csomagolást. Egy érzés kerített a hatalmába, hogy most vagy soha. Hát elkezdtem összeszedni a szokásos utazási listáról, hogy mik kellenek. A harmadik sortól persze olyanok szerepeltek, amiket még mosni kellett. Még jó, hogy van erre még idő. Sikerült bepakolnom egy bőröndöt és egy utazótáskát úgy, hogy Józsi cuccait és a pokrócokat még sehova se tettem. Tehát eddig van egy bőrönd, egy utazótáska, egy utazó ágy egy hűtőtáska, egy pelenkázótáska egy gyerek babakocsiban és egy motoron. Hogy hogy jutunk ki gyalog így a pályaudvarra ezt már többen is megkérdezték. Háááát nem tudom, az élet majd megoldja..... Na és a nagy pakolás közepedte egyszer csak azt éreztem, hogy a kezelt rossz fogam picit fáj, majd lüktet, majd nagyon fáj. Estére már a könnyem potyogott a fájdalomtól és eléggé agresszív is lettem. Nem tudom mit mondtam Józsinak a telefonban, csak annyi rémlik, hogy neki rövid életet ígértem, ha nem ér haza bizonyos határidőn belül a demalgonnal. És minimum azzal!!! Mikor máskor fájdulna meg az ember foga, mint nyaralás előtt pár nappal? Mondjuk még szerencsésnek is mondhatom magam, mert anyunak rendszerint Balatonon szokott megfájdulni a foga és a Siófoki ügyeleten már minden évben előre köszönnek nekünk. Úgy látszik, hogy átvettem a stafétabotot... Tehát szerencseként élem meg, hogy most fáj piszkosul és nem egy hét múlva. Holnap megyek a fogorvoshoz, valószínüleg - ill. biztosan - gyökérkezelni kell. :( Már most be vagyok sz..va, mert alapjáraton rettegek a fogorvostól, de ennél nagyobb fájdalmam talán nem lesz, sőtt, megkönnyebbülök majd. Remélem. Hogy milyen éjszakám lesz most abba bele sm szeretnék egyelőre gondolni.....