Tegnap - Augusztus 20-án - elmentünk a Vida-dombra. Nagyon sok programot hirdettek, de mi csak estére mentünk ki. A délutáni alvás után elindultunk. Busszal tőlünk 10-15 perc. Gyönyörű hely, nagyon szép a táj. Próbáltam fényképezni, de sajnos nem nagyon sikerültek.
Amikor odaértünk épp LGT emlékzenekar koncert volt. Marci a domb tetején táncolt. :D Aztán úgy döntöttünk sétálunk egy kicsit. Átmentünk a domb másik oldalára és ott szemünk elé tárult Ferihegy. Aki nem ismer annak elmondom, hogy fanatikus repülőgép őrült vagyok, imádom őket, szeretek mindent ami a repüléssel kapcsolatos, kivéve egy dolgot: REPÜLNI! Na azt nem. Klausztrofóbiám és tériszonyom van. Egyszer repültem nyugtatóval és hisztirohamokkal, annyi bőven elég is volt nekem. Ennek ellenére imádom nézni a gépeket és szeretek mindent ami repülőkkel kapcsolatos. Engem tehát ott elvarázsolt a látvány. No nem mintha az ablakunkból nem látnék leszálló és felszálló gépeket,de így más, hogy semmi akadály nincs a szemem előtt. :D
Leszálló gép az erkélyről fotózva
A jó az, hogy ilyen közel vannak, mégsem hallunk belőle semmit. Tegnap pedig ezeket a képeket csináltam:
Az ott a távolban Ferihegy
Marcival innen néztük a le - és felszálló gépeket. Marci feje pont takarja az épületet a piros háztető meg a kifutópályát. :) Amúgy el tudnám képzelni itt az életemet mondjuk abban az épülő házban. Kilátás a repülőtérre és a Merzse-mocsárra. Nagyon szép hely. A háttérben lévő kis város/falu már Ecser.
Viszont a Budapest táblán a ház már kívülre esik. :) Ez itt a város vége.
Kicsit ücsörögtünk, Marci piknikezett, mert vittünk rágcsálnivalót és inni is. Volt még egy pár koncert, Marcival lementünk a színpadhoz. Rettenetesen élvezte, főleg a fényeket. És természetesen Nagy Sándor musical előadására eltáncolta a Mickey-táncot. :D
Domi is elég jól bírta, vittünk neki vacsorát, mert úgy volt, hogy megvárjuk fél 10-kor a tűzijátékot. Viszont pelenkát azt nem vittünk.... Életében először úgy telepisilte a rajta lévőt, hogy cserélni kellett volna, mert már a nadrágja is pisis volt. Marci épp a játszótéren játszott, mikor mondtam Józsinak, hogy menni kéne haza, vagy ő maradjon itt Marcival. Végül Marci úgy döntött, hogy némi gumicukorvásárfia mellett hajlandó hazajönni. Tőlünk az ablakból látszódott régen a tűzijáték, amikor a Gellért-hegyről lőtték, de most nem voltam biztos benne, hogy az uszályokról lőtt is látszódik-e ezért csak annyit ígértem Marcinak, hogy a tv-ben megnézheti.
Hatalmas mázlink volt, mert a busz csak 20 percenként járt és már azon is nagy tömeg volt, amivel mi jöttünk haza. El sem akarom képzelni, hogy tűzijáték után hogy jöttünk volna el onnan gyerekekkel, babakocsival.
Pont 9-re hazaértünk, Marcit leültettem a bárszékre, mert onnan a kintit is látta és a tv-t is. Merthogy látszódott kint is, igaz elég alacsonyan, de láttuk. Domi közben kapott még enni, majd tűzijáték után mind a két gyerek szinte azonnal elaludt. Este megbeszéltük Józsival, hogy milyen jó, hogy nem vittem plusz pelust és ruhát, mert akkor ottmaradtunk volna és ki tudja, hogy a végén hogy jutunk haza. Így pedig volt program, élmény és tűzijáték is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése