Visszaszámlálás elkezdődött

Én a karácsonyra szeptember óta készülök, bár azt hiszem januárban nem akartam kidobni a karácsonyfát és már áprilisban a Mikulással példálóztam a gyereknek, úgyhogy azt is mondhatom akár, hogy én december 27-től folyamatosan a karácsonyra készülök. Viszont arra is rádöbbentem, hogy minél közelebb van annál alább hagy a vágyam és a cselekvőképességem. Egész évben arra várok, hogy végre beszabaduljak a konyhába és nekiálljak a karácsonyi sütisütésnek. A nagymamám a Madách Színháznak sütötte a bejgliket végeláthatatlanul, én a családnak, a barátoknak és a fél utcának. Arra is rájöttem, hogy ahogy közeledik az idő, hogy elkezdjek sütni - amire ugye egész évben várok - annyira a hátam közepére sem kívánom, mikor itt van. Ez történt ma is. Nem tudom mióta vártam már, hogy nekiessek és bejglit gyártsak. Mára volt beírva a naptárba. Bejgli  fél világnak és mézes anyunak. Reggel 9-kor már álltam a konyhában kávéval a kezemben és nagyon nem volt kedvem ott lenni. Inkább tébláboltam még egy kicsit, aztán csak erőt vettem magamon és begyúrtam a tésztát. Lavór szerű valamiben, mert ennyi bejglihez egyszerűen nincs edény. :D Több kiló liszt és társai, két kezes dagasztás és közel 5-6 óra pihentetés. Ez volt az első lépés. Majd megcsináltam a mézes-krémeshez a mézes lapokat. Mikor elkezdtem sütni jöttem rá, hogy hülye vagyok és plusz munkát csináltam magamnak, mert megsüthettem volna a miénket is egyszerre anyuéval, de eddig nem terjedt ki a figyelmem. Itt volt Marci egyik ovistársa és az anyukája, így legalább én is és a gyerek is lefoglalta magát. Aztán csináltunk egy hatalmas lábosnyi máktölteléket és ugyanennyi diósat. Este 8-ig sültek a bejglik a sütőben én meg hulla fáradt vagyok és ez még semmi. Ilyenkor nem értem, hogy miért vágyom erre mindig. :D A holnapi napom sokkal viccesebb lesz, el kell menni bejglivel és mézessel az Önkormányzatba egy papírért, majd onnan indulok bejglit osztani. Kiszámoltam, összesen 9 helyre megyek, mire újra haza érek és kezdődik a sütés elölről, csak akkor zserbó és mézes nekünk..... :)