Szülőszobáról szülésznőnek

És ez Bibire vonatkozik! :D
Még csak 10 hetes lesz vasárnap, de már 2 vizsgát is végig csinált velem! Rettenetesen büszke vagyok rá!
A történet az volt, hogy a házidoki engedélyt adott, hogy közösségbe vigyem, és mivel Józsi szabadnapjait jó lenne a gyakorlatra tartogatni és nem pazarolni ezért úgy gondoltam elviszem magammal. Mivel szóbeli volt ezért az volt a terv, hogy amíg bemegyek a többiek kint vigyáznak rá. Vállalkozó akadt épp elég. :) Köszönöm is nekik a türelmüket és a segítségüket. Mindkettő ránk fér majd a jövőben is.
Szépen elbékávéztunk az Erkelbe, mert elsősegély vizsga volt és a kellékek ott vannak.
Direkt korán mentem, hogy legyen bőven időm még ott megetetni. Vettem a cumisüvegre latex cumit, úgy evett, mint a kisangyal. Az eddigiekhez képest persze, mert így is bő egy óra volt, amíg majdnem elfogyott a kaja a cumisüvegből. (Kaja alatt tápszerre, anyatejre és egyéb csecsemőknek adható finomságokra gondolok és nem töltött káposztára :P )
Lent már mindenki őt ajnározta, Bibike meg csak tűrt, mosolygott, ásított és egyéb csecsemős dolgokat csinált. Aztán mikor jött a tanár és be kellett menni átadtam. Bementem. mondtam a tanár úrnak, hogy kicsit húzzunk bele, mert kint hagytam a gyereket, mondta, hogy nyugodtan bevihetem, de úgy gondoltam jó helyen van kint is.
4-en mentünk be egyszerre, tételt húztunk és jött a (ne)mulass! Én a második voltam, még rá akartam hangolódni a dologra. Az én tételem a tömeges katasztrófa mentése volt. A dolog úgy nézett ki, hogy a tételt áttette szituációba. El kellett mondanom a tömeges katasztrófa fogalmát, majd jött a sztori, az úton lovaskocsibaleset történt és szanaszét repültek az emberek. Én érek először a helyszínre, mit teszek. Szépen mindent elmondtam. Mentőhívás, műszaki mentés, kit látok el és milyen sorrendben és hogyan. Az egész kb. 5 percig sem tartott, mert pont mikor elkezdtem mondani kint Bibike elkezdett sírni na jó, ez is túlzás, hármat nyekkent, majd elaludt), de a tanár úr azt mondta, jó akkor siketünk, ha sír a gyerek. :)
Aztán jött a gyakorlati tétel, az a felnőtt BLS volt. Elmondtam, hogy mit hogyan, milyen sorrendben csinálok, majd a babán nagy vonalakban be kellett mutatni. Ötöst kaptam. :)
Erre felbuzdulva - hogy Abigél ilyen jól viselkedett - kipróbáltunk még egy vizsgát. Nagy szerencsém volt, hogy Kati barátnőm ráért, jött bébiszittelni.
Szegény Abigélt 6-kor ébresztettem reggel, pedig a génjeiben ott munkálkodik a sok alvás iránti igény, nem vette túl jó néven. Gyorsan megetettem, öltöztünk és fél 8-kor indultunk.
Modern anyuka babával a kocsiban, kávéval az egyik kezében lavírozik az Egyetemre vizsgázni hajnalban.
Az aulában még gyorsan átvettük az anyagot, addig Bibi ismerkedett a hellyel és bámulta nagy szemekkel az üvegtetőt. Aztán felmentünk az emeletre. Jött a tanár és szépen bementünk. Bibit kint hagytam. Kérdeztem a tanárnőt, hogy kell-e személyi, mert akkor ki kell mennem érte, de közölte, hogy nem, engem megismer. :D Ekkor megkérdezte, hogy oké, de hol a gyerek? Mondom kint. Egyedül??? Dehogy egyedül, vigyáznak rá! Hát azonnal vigyem be, ez így nem járja, ő babázni szeretne.
Betoltam a sarokba Abigélt, de azért megkértem a Katit, hogy ne menjen messzire, mert ha sírna akkor vigye ki.
Kiosztották a tesztlapokat, mi elkezdtük írni, tanárnő meg Kati babáztak elöl az asztalnál. Ekkor a "nagy csendet" megtörte Abigél egy hatalmas kakival. Én csak felnéztem és közöltem, hogy alul van a pelenka, lehet tisztába tenni. Ekkor kicsomagolták a táskát az asztalra, és Abigél Katitól kapott egy tiszta pelust. Aztán ki kellett vinni, mert ettől nagyon kis éber lett. De ezek után már én is végeztem (egy gyönyörű hármast kaptam), mentem utánuk.
Vizsga után az ebédlőben ebédeltünk. Persze mikor beleettem az ebédembe Bibike azonnal éhes lett. Elkezdtem etetni, majd mikor Kati befejezte a saját ebédjét átvette tőlem és én is tudtam enni.
Persze Bibitől ott is mindenki el volt ájulva. Evés közben Kati ölében el is aludt.
A hangját nem lehetett hallani a suliban. Teljesen igaz volt rá a mondás, hogy vele is csak egyel többen vagyunk, szinte észrevehetetlen volt. Evett, aludt, nézelődött és nem láttam rajta, hogy megviselte volna a dolog. Már szépen alszik, itthon minden ugyanúgy folytatódott, mikor hazaértünk, mint eddig. Féltem, hogy a sok új "élmény" kicsit megterheli majd, de úgy látszik nem okozott ez neki gondot, szépen vette ezeket z akadályokat eddig. Irtó büszke vagyok rá, ő lesz a legifjabb szülésznő! :)