Zán-ka-land

Előre szólok, hosszú poszt lesz rengeteg képpel! :)

Még februárban pályáztunk az Erzsébet-programba, amit szerencsésen meg is nyertünk. Be kellett fizetni 15ezer forintot, és kaptuk is a kártyát, mellyel szállást lehetett foglalni. Na azért ez nem volt ennyire gyors, kb. 3 hónapot vett igénybe. 
Mire megérkezett a kártya - kis kavalkád volt - már szinte az összes szállást lefoglalták. Felhívtam őket telefonon és bővítettek pár helyet. Így akadtunk a Zánkai Új Nemzedék Központra. 
Nagy logisztikát igényelt a hely foglalása, mert Katiékkal együtt mentünk, így egyszerre kellett szállást találnunk, ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen. Ha nehezen is, de sikerült!

Július 1-jén hétfőn indultunk. Hajnalban keltünk, 6:50-kor indult a vonatunk a Déliből. Fél 6-kor indultunk otthonról, bár a gyerekek kicsit sem tűntek fáradtnak vagy álmosnak. 
Mire a vonathoz értünk a bőröndnek leszakadt a füle. Már csak a húzója működött. 
Rengeteg csomagunk volt, vittük az utazóágyat is Abigélnek, biztos ami biztos. A metrón felfelé a Délinél Domi elkezdett legurulni a mozgólépcsőn, a szívbaj kerülgetett, elengedte a kezem - én a babakocsit tartottam, nem tudtam utána kapni - de szerencsére Józsi elkapta, de 3 lépcsőfokot így is esett lefelé. Szerencsére "csak" a lábát ütötte meg, bennem meg megállt az ütő. Még fél óra múlva is remegtem. 
Kelenföldön felszálltak Katiék is, onnantól már sima volt az út. 
Fél 10 körül értünk le Zánkára. Leszálltunk, azt sem tudtuk merre kell elindulni. Az ismeretlen felé vettük az utunkat - azért térképen előre megnéztem, de hiába hívtam őket napokig indulás előtt, senki nem vette fel a telefont.
Rengeteg iskolás szállt le a vonatról, a nyaralásunkkal egy időben kezdődött az Erzsébet-tábor is. Jó sokan voltak és senki nem tudta merre kell menni. Aztán mindenki jött utánunk. Egy idő múlva láttuk meg, hogy nyilakkal a földön jelzik az utat. A szállás felé a bőrönd húzója is elszakadt, így már csak vonszolni lehetett. De aztán szerencsésen megérkeztünk ide:

Marci teljesen extázisba esett. Mióta Domi megszületett nem voltunk szállodában, csak magánháznál, apartmanban, így teljesen el volt varázsolva, hogy szállodában fogunk nyaralni. 
A recepciónál "becsekkoltunk", ki kellett tölteni a bejelentkezőt, majd megkaptuk az ebédjegyeket, a Központ térképét, kérdőívet és számlákat. Aztán mondták, hogy a mi szállásuk a 2-es téli nyaralóház 

lesz, már várnak minket ott, mehetünk. Megmutatták útközben, hogy hol van az étterem, ahol majd ehetünk, ugyanis az 5 napos szállás teljes ellátással volt. 
Ezen a képen az 5-ös ház van, de mi is ugyan ilyenben voltunk, csak a 2-es házban. Szerencsére az volt a legközelebb az ebédlőhöz.
Mi két szobát is kaptunk, 2 db. 3 ágyas szobát. Az egyikbe beköltöztem a gyerekekkel, a másikat üresen hagytuk, hogy Józsi majd átmegy oda aludni este. Mindkét szobához tartozott saját fürdő és wc. Katiék ikerszobát kaptak, ők 4-en jöttek, nekik volt egy előterük fürdővel és wc-vel és onnan nyílt a 2 db. 2 ágyas szoba. Egy folyosóra kerültünk, ennek örültünk, mert a recepción még nem tudták megmondani, hogy hogy lettünk beosztva.
Első nap csak vacsorát kaptunk, menza jellegű étkezés volt. A vacsi saslik volt rizzsel, alma és túró rudi. Mivel mi 5-en voltunk, így 5 adag étel járt nekünk. Viszont Marci meg Domi ketten nem ettek meg egy adagot, Bibinek meg túl fűszeres volt, neki vittem bébiételt - ettől függetlenül folyton mindenbe beleevett - de a mi adagunk sem volt kevés. Volt, mikor el sem hoztuk mindet, mert minek? Megettük még a fiú maradékát - már amikor, ugyanis a legtöbbször 2 fogás volt, bőven elég volt a sajátunk is.
Vacsi után elmentünk az étterem alatti kisboltba vásárolni, ahol hidegzuhanyként ért a hír, nem lehet kártyával fizetni SEHOL Zánkán és bankautomata sincs a településen. 
Így jött az elhatározás, a keddet reggeli után Balatonfüreden folytatjuk.
Este a fiúk gyorsan elaludtak, de Abigél nem bírt. Se mellettem, se az ágyában. Ott csak ordított. 23 óra körül nagy nehezen elájult.

Kedden reggel fél 8-ra mentünk reggelizni, mert fél 9-kor indult a vonat füredre. A fiúkat ébreszteni kellett, Bibi viszont nagyon rosszul aludt, többször felsírt, felébredt, nem tudta hol van. Napközben nyugodtabb volt, de akkor is csak velem, senki nem foghatta meg, senki nem nézhetett rá, én meg nem mehetettem el a látóteréből, mert sírás volt akkor.
Neki egy kicsit tovább tartott az átállás.

A reggeli szalámi volt, 
vaj, paradicsom, kifli. 
És mindenből sok! Nem csak 2-3 
szalámiszelet, hanem rengeteg! 
Még az útra is csomagoltunk, mert azért csak volt velünk összesen 6 gyerek. 
Domi semmi mást nem evett, csak sima kiflit. 

Reggeli után indultunk is az állomásra. 

 Csipet-csapat várja a vonatot

Balatonfüreden elmentünk a Tescoba bevásárolni. Itthonról direkt nem vittünk semmi vízi játékot, homokozót, mert majd Zánkán megvesszük. Ezt gondoltuk. Aztán derült égből villámcsapás volt, hogy a parton nincs SEMMI! Még hétfőn lesétáltunk a partra, gondoltuk eszünk lent egy lángost vagy valamit, veszünk ezt-azt a gyerekeknek. Nem jött össze. Az EFOTT romjait takarították, enni sehol és semmit nem lehetett. 

Bejártuk az egész partszakaszt, de minden zárva volt.Mivel csak vacsorát kaptunk első nap, így mi meg nagyon éhesek. Nagy szerencse volt, hogy Levente (Kati fia) talált egy pizzás szórólapot, így a partra kénytelenek voltunk pizzát rendelni. Nem lepődtek meg nagyon. Tényleg nem. Szerintem nem mi voltunk az elsők.

Ha már bent voltunk Füreden kihasználtuk az alkalmat arra, hogy cukrászdába menjünk.A fiúk fagyikelyheztek, mi meg ittunk egy jó jegeskávét. Az idő szuper volt, igazi nyaraló idő. 
Persze a vásárlást is megejtettük, vettünk gumimatracot, Bibinek kis csónakot, fiúknak labdát, homokozószetteket. Marci hozta a zsebpénzét, azt mondta mindenkinek ő vásárol. Így is volt. :)
Vásárlás után visszasétáltunk a pályaudvarra. Nehezen jutottunk vissza Zánkára, ugyanis a vonat 35 percet késett. 
Még szerencse, hogy korai vonatot néztünk visszafelé, különben lemaradtunk volna az ebédről.

 Rendelnek :)

 Kipróbáltuk a Tesco előtti tornapályát. :)

 Anna és Marci

 Marci és Domi

A szállóba visszamentünk, megebédeltünk - húsleves volt és fokhagymás aprópecsenye törtkrumplival - aztán lementünk a partra.

A strand a szállótól 1,5 kilóméterre volt, így napi 6 kilómétert gyalogoltunk, mert reggeli után lementünk és ebédre feljöttünk, majd ebéd után le és este megint fel. A gyerekek is és nagyon jól bírták. 
Bibi első nap óvatos duhaj volt, még csak a csónakból szemlélődött. Később belejött a pancsolásba, de kedden még nem gondoltam elég melegnek a vizet neki.
Domi nem szereti a vizet, ő a parton töltötte az egész nyaralást, egyszer csónakkal be bírtuk vinni, de a vízbe nem volt hajlandó bemenni. 
Marci elpancsolgatott, de ő is inkább a matracon érezte jól magát meg a parton. 

 Itt még homokozik, később már azt sem szerette

 Végre kinyitott egy büfé a parton, de semmi más nem volt, csak gyros, sült krumpli, kolbász és fánk.

 Jön a csapat haza a partról. 

(Levente, Marci, Kati, Anna, Bibi, matrac mögött meg Bence. Józsi valahol elöl Domival)

Mentünk vacsorázni, sült csirke volt kiírva rizibizivel. Fél 8-ig lehetett menni vacsorázni, mi fél 7 után picivel értünk oda és addigra elfogyott a sült csirke és a gyümölcs, így rántott sajtot kaptunk. Nem mondom, hogy rossz volt, csak a gyerekek teljesen beleélték magukat a csirkébe, a sajtot meg utálják. De mi még mindig jobban jártunk, mint a néni az unokájával aki utánunk jött, mert neki már semmi sem jutott. Tanulságos volt, innentől figyeltünk, hogy mindig az étkezések elejére érjünk oda!
Vacsi után még elmentünk a nagy sportpályára körülnézni, a gyerekek fociztak, mi meg csak ültünk és pihentünk. Oda minden vacsi után menni kellett.
Kipróbáltuk aznap este, hogy én megyek külön szobába Bibivel. Összetoltunk 2 ágyat és vele aludtam. Ez úgy ahogy bevált. Így is 23:30-kor aludt el, de legalább reggelig aludt. 

Szerdán reggelire briós volt kakaóval, sietünk, hogy jusson mindenkinek. :D 
Nem panaszkodhattunk, jutott bőségesen mindenkinek elég. Marcinak az egyik kedvence, még vinni is tudtunk le a partra.

Úton a partra

Bibit szerencsére nem zavarta a sok újdonság, ha álmos volt, akkor aludt. 

 Domi csak chipsen, fagyin és kiflin élt...

Aznap kinyitott a strandon 3 büfé is, de kár volt nekik. A lángos borzasztóan rossz volt, életunt diákok dolgoztak ott, látszott, hogy utálják az egészet. A lángos ehetetlenül kemény volt, a kolbászhoz kapott kenyér meg penészes. Mikor vissza vittük csak mosolyogva közölték, jéééé, tényleg. Szóval ha valaki Zánkára menne nyaralni, vagy arra vetné a sors kajával legyen felpakolva, mert itt enni nem tud!

 Ha kialudta magát boldog volt. :)

Az ebéd  aznap gyümölcsleves volt és paprikás pulykafalat tésztával.  Aki evett belőle az kapott jégkrémet. :) 

 Bemerészkedett a vízbe, de csak csónakban!

 Vacsorára megint visszaértünk, zöldborsó főzeléket kaptunk és kakaós csigát. Elmentünk a sportpályára, majd megnéztük a tűzoltóság gyakorlatát, ugyanis épp aznap este tartottak gyakorlatot. A fiúk áhitattal bámulták őket. Volt több tűzoltóautó, menetfelszerelésben rohangáló tűzoltók, akik embereket mentettek ki az épületből. Este 10-kor voltak ott, de a fiúk ámulattal nézték őket. 

Csütörtökön is a program a strand volt. Addigra már nagyon meleg volt, a Balaton is 27 fokos volt! Reggelizni mindig úgy mentünk, hogy már össze voltunk pakolva, ettünk és indultunk is lefelé.

 Végre mindenki a vízben. Bár Domi továbbra sem szállt ki a csónakból. Egyszer megpróbáltam beletenni a vízbe, de csak sírás lett belőle.

 Bibi bezzeg nagyon élvezte a vizet! Folyamatosan csapkodott, "úszott", kalimpált, fröcskölt és röhögött. :)

 Vízben a csapat! :)

Bibi a parton is csak evett! mindig, mindenhol és sokat. Neki még a lángos is ízlett. :)Itt éppen az ebédre kapott banánt eszi. A gulyáslevesből is evett és a buktába is belerágott. :)

 Domi a szokásos kiflijével...

A hasonlóság meg van? :)

 Át a fahídon, útban vissza a szállásra. 

 Itt a locsolót várják, hogy lefröcskölje őket :)

Az utolsó nap vacsorájánál Bibi evett a legtöbbet! konkrétan megette  a parázskrumplikat és a sült hús felét is. Rá nem volt panasz! :)

Aznap este mellettem már 5 perc alatt el is aludt. A végére egész hozzá szokott a nyaraláshoz.

Péntekre megérkezett egy hidegfront nagy széllel. Nagyon lehűtötte a vizet és a levegőt is egy kicsit. Vízbe már nem nagyon mentünk, csak 2x 10-15 percre olyan búcsúképpen. És csak Katival, Annával és Marcival. A csapat többi tagja be se merészkedett. Mivel aznap már nem járt csak reggeli - ami virsli volt és ugyan nagyon jóllaktunk, de délben azért éreztük, hogy ennénk valamit - elmentünk megnézni, hogy mit is lehetne enni? Ugye lángost semmiképp a múltkori után és kenyereset sem. 1 db. büfé volt kinyitva, ki volt írva, hogy van palacsinta, fánk és mégvalami. Na a mégvalami még nem volt, palacsintára is várni kell egy órát legalább, de fánkot tud adni... Kérdeztem, hogy rendes kaját merre lehet enni, erre mutatja, hogy mellette van sült krumpli, lángos... Hmmm, mellette egy zárt büfé volt...

Elmentünk, ettünk egy fagyit, majd azon gondolkoztunk, hogy megint rendelünk pizzát, mert valamit enni kell. Fagyizás közben láttuk, hogy emberek mászkálnak lángossal, sült krumplival, kolbásszal. Mire visszaértünk, kinyitottak. Kértem a fiúknak sült krumplit és ettünk sült csirkeszárnyakat. Fél adagot kértem, de azt mondták, olyan nincs, csak 10 db. van, de számla nélkül tud adni fél áron 5 db-ot. Beleegyeztem, de nehezen szereztem meg a családnak az ebédet! :D
Utána már pakoltunk és mentünk a pályaudvarra. A szállóban jó fejek voltak, a csomagjainkhoz kaptunk egy szobát, ahol tárolhattuk amíg a strandon voltunk.
Én Annával, Marcival, Domival és Bibivel a pályaudvaron maradtam, míg a többiek lecipelték a csomagokat és a rokkant bőröndöt. Még reggel felhívtam Rient, hogy segítség kellene, mert nem jutunk haza, elintézte! Ezer hála és köszönet nekik!!!!

Vonatra várva

 A vonaton Domi feladta és az egész hetet egyszerre akarta kipihenni. Amint elindult a vonat elaludt. De nem csak ő! :)

 Ő is! :)

Zánkán szuper 5 napot töltöttünk, nagyszerű volt a hely, az ételek, az animátorok. minden nap volt a gyerekeknek foglalkozás - az enyém muják, nem mentek oda, de volt lehetőség a játszásra - volt vízi aerobic, gyurmázás, játszás, kedves emberek és családok. Remélem jövőre megint lesz lehetőségünk pályázni, mindenképp megpróbáljuk, mert tényleg nagy élmény volt! :)