És még így is kevés, 1500 képet csináltam a 10 nap alatt, de volt is miről.
Az egész úgy kezdődött, hogy meg volt beszélve Józsi nagynénjével - övék a lovasi ház - hogy 17-én szombaton megyünk. Józsi 16-tól volt szabin. 14-én és 15-én még dolgozott. A bérlete meg 16-án 8:00-kor járt le. Viccből mondtam, hogy akkor miért nem megyünk 16-án reggel 8-kor? Aztán rájöttünk, hogy ez nem is vicces, miért nem??? Gyorsan telefonáltunk és rábólintottak, így 1 napom volt összepakolni mindent. Pedig még vásárolni is kellett volna, sok minden hiányzott.
Gyorsan összecsomagoltam és 16-án pénteken reggel 8-kor már a Katica nevezetű vonaton ültünk. Kényelmes, légkondis, babakocsis vonat. Izgalmas volt odaérni, mert itthon hagytuk a hűtőtáskát meg a kaját, ezért a buszmegállóból Józsi visszafordult érte, közben busz elment. A vonat fél 9-kor indult, mi meg negyed 8-kor még otthon. Nem is értem, hogy aztán hogy jutottunk ki olyan gyorsan!
Az út gyorsan eltelt, Bibi szinte végig aludta.
Balatonfüreden szálltunk le, ott már vártak ránk. 40 perc múlva pedig indult a busz lovasra.
Lovas Bfüredtől kb. 15 perc busszal és a ház előtt áll meg.
Finom ebéddel vártak minket, amit a hátsó teraszon fogyasztottunk el. A kilátás pazar, szőlőhegy és a Balaton! A Balaton a fények miatt nem látszik a fák mögött a képen. :)
Első napra nem terveztünk semmit, nem mentünk sehova. Bibi a babakocsiban délután aludt, fiúkkal meg játszottunk a kertben. Kipakoltunk, átrendeztük a lakást, hogy elférjünk. Józsi aludt az emeleten a fiúkkal, én pedig lent Abigéllel. Ez volt a legegyszerűbb.
Tavaly előtt otthagytunk egy csomó játékot, így azt nem kellett vinni szerencsére.
Bibi természetesen velünk ebédelt, semmiből nem maradt ki. Gyakorlatilag mindent evett amit mi. Itt éppen sült csirkecombot és krumplit.
Játék a kertben
Nagyon büszke voltam rá, mert új környezet ide vagy oda, őt ez nem viselte meg. Este volt egy kis sírás a lefekvésnél, de beálltam az ajtóba és hangosan beszéltem, így ő is befordult és elaludt. Másnap már az is elég volt, hogy nyitva hagytam az ajtót és hallotta a hangom. Összetoltunk 2 ágyat, ő belül aludt, én kívül.
Szombat:
30 fokra és napsütésre ébredtünk. Nagyon örültünk, hogy nem vártuk meg azt a napot az utazással. Szépen megreggeliztünk, összecsomagoltunk és mentünk a buszhoz. A busz 10:50-kor volt a ház előtt, így lehetett tervezni. Nyugodtan készülődni, összepakolni.
Pont 11-kor - Mert nem mentünk be teljesen a buszállomásra - leszálltunk a buszról és 2 perc alatt már a Balaton partján voltunk.
Elindultunk a strandra, ami jó 1,5-2 km séta volt, de végig a Tagore sétányon és a Borok utcáján, így nem is tűnt olyan soknak. Szép helyen sétálni jó! :)
Marci szerint ők a fejünk felett mászkáló bácsik.
A Kisfaludy strandra járunk, nagyon szeretjük. A partja finom homokos mindenhol, van kialakított gyerekrész, de ha valaki úszni szeretne sem kell hosszan begyalogolnia a vízbe. A bója mögött meg a víz valami csodálatos. Ahol nem verik fel a sok iszapot le lehet látni a vízben bármeddig. Úszás közben mikor leálltam a víz alatt láttam a lábam. Már majdnem "tengerfíling" volt! Árnyék nem sok van, de mi sem sokat tartózkodtunk kint. Napról napra kevesebb cuccot vittünk.
Bibi nagyon élvezte a vizet! Imádta a Balatont! Ő is egész nap a vízben volt. Szerencsére pont jó volt a hőmérséklete, kellemes 25-26 fok. Lubickolt, sikongatott, csapkodott és ha megpróbáltam kivinni sírva fakadt.
Itt MÉG nem élvezte annyira a vizet, csónakból volt csak bátor.
Első nap még jobban szeretett a parton lenni, nehéz volt rábeszélni, hogy jöjjön be a vízbe. Nem tudom, hogy mitől félhetett, de Zánkán sem jött be a vízbe és a Velencei-tónál sem. Az elején még itt is bizonytalan volt.
Egy kis strandfoci apával a parton. :)
Elmentünk az éhenkórászokkal ebédelni. Bibi gyakorlatilag egész nap csak evett. 250g-os 1 évesnek való bébiétel, egy kis lángos, egy kis sültkrumpli ez az amaz.... Szerencsére (?) semmi nem viselte meg a gyomrát.
Mari volt a másik, akit nem lehetett kiszedni a vízből. Már egyedül is beengedtem, tudta meddig mehet és olyankor karúszó mindig volt rajta. Nagyon ügyesen viselkedett!
És lássunk csodát, később Domi is bemerészkedett a vízbe. Először csak a vödörbe szeretett volna vizet tenni, de megtetszett neki és egyre mélyebbre és mélyebbre ment. A végén már dobálni is lehetett, sajnos egyáltalán nem félt a víztől.
Amíg mi a vízben játszottunk, addig Bibi a parton aludt a babakocsiban. A fiúk bementek a vízbe én meg bejártam Bibivel az egész strandot - minden zuhany alá beugrottam -, mert séta közben néha könnyebben elalszik. Mire visszaértünk valóban elaludt.
A szemünk mindig rajta volt. Én belefeküdtem a vízbe, néztem a kocsit, a fiúk meg locsolgattak. Kell ennél jobb?
Hazafelé strandolás után. Az Esterházy strand bejáratánál.
Dominál 2 dolog ment egész nyaralás alatt, a lángos és a fagyi. Ő folyamatosan éhes volt, nem ismertem rá. Itthon sosem eszik, ott meg csak azt hallgattam, hogy mikor eszünk, hol veszünk husikát...?
Hazafelé mindig fagyiztunk :)
És megálltunk a kikötőnél hattyúkat nézni
Vasárnap:
Ismét egy szép, forró, nyári nap. Megint nem volt más terv, mint a strandolás egész nap. Most nem mentünk be Bfüredig, hanem Balatonarácsnál szálltunk le. Általában úgy buszoztunk, hogy vittem a csatos hordozót - innentől kezdve csak hordozó - és Bibit magamra kötöttem. Így könnyebb volt vele. A babakocsit meg esernyőre lehet csukni és könnyű, van fogantyúja, nem gond vele a felszállás.
Aznap borzasztó sokan voltak, 20 percet álltunk sorba a pénztárnál, míg bejutottunk, de nem tűnt soknak, mert folyamatosan ment a sor és volt sok árnyék.
Amíg sorban álltunk, addig Bibi aludt. Mire megtaláltuk a helyünket és lepakoltunk felébredt, megebédeltettem, majd mehettünk is be a vízbe, ahonnan ebédig ki sem jöttünk.
Előző napi altatós sétámnak köszönhetően találtam egy jó éttermet a strand végében. (Amúgy volt vagy 15). Oda mentünk enni, Marci rántott husit kért sültkrumplival, Domi és Józsi óriáslángosoztak, én meg hamburgert ettem. Bibi meg ezt így ebben a sorrendben.
A képen látható ételt Marci MIND elfogyasztotta!
Domi a képen látható lángos FELÉT elfogyasztotta.
A Kisfaludy strandon van két medence is, egy mélyebb úszós és egy kicsi csúszdás a gyerekeknek.
Szerintem nagyon szép!
Délutáni játékos szieszta a kis vízben.
Hétfő:
Még mindig nagyon jó volt az idő, ezért azt gondoltuk kihasználjuk és még egyszer lenézünk a strandra. Az előrejelzés másnaptól már vihart jósolt és lehűlést. Így reggeli után megint irány a strand! A program változatlan volt.
Aznap is sokan voltak, sor volt, bár nem olyan hatalmas. Beálltunk a sorba, mikor is mellénk lépett egy család, anyuka, apuka és két gyerek és közölték, hogy nekik aznapra még érvényes a bérletük, de indulnak haza és fogadjuk el. Én kérdeztem, hogy mennyivel tartozom, de közölték semennyivel, ne álljunk itt sorba, hanem menjünk be, nekik már úgysem kell. Egész meghatódtam a kedvességüktől.
Várja a lángosát. Én itt már nagyon untam, de piszok finom volt!
Marci legalább változatosan - és sokat - evett. Azt a pizzát is beküldte!
Majd lecsúszott egy nutellás palacsinta is!
Itt pedig egy kakaós. Domi amúgy sosem volt egy nagy palacsintázós, de most nyáron megszerette, azóta itthon is eszi.
És aki palacsintát ugyan nem kapott, de minden mást igen. :)
Csak akkor jöttek ki a vízből, ha valamivel fagyival kicsalogattuk őket.
Vagánykodik a jegeskávémmal. :)
Igen, az én jeges kávém! :)
Hétfő este még el kellett mennünk a Tescoba - röpke 5 km. séta a strandtól a Tesco, de szó nélkül jöttek - mert másnapra már rossz időt mondtak és az 20-a volt, így fel kellett készülni.
Kedd:
Nem terveztünk semmit, csak egy csendes otthonülős-pihenős napot. Az idő valóban lehűlt, és nem is azzal volt a gond, hanem a hatalmas széllel. Marcival és Domival ebédet főztünk az udvaron. :)
Bibi 3,5 órát aludt délután, így kicsit elcsúsztunk, de végül átsétáltunk Lovasra, ahol találkoztunk egy babás fórumos barátnőmmel és kicsit beszélgettünk, a gyerekeink pedig játszottak. Lovas kb. 1 km. séta a háztól, vagy még talán annyi se. Csak ne fújt volna annyira a szél. Azért is indultunk korán haza, mert nagyon fáztunk.
Szerda:
Mivel az idő elromlott, így előszedtük a kirándulós tervünket. Az első az a veszprémi állatkert volt. Már korán bementünk Veszprémbe és azonnal az Állatkert felé vettük az irányt. Illetve előbb elmentünk venni Marcinak egy esőkabátot és Dominak egy sapit, biztos ami biztos.
Átmentünk a Viadukton - az a halálom a tériszonyommal - és a vége felé a pihenőnél megpihentünk. Én addig gyakorlatilag csak mentem mint a gép, se jobbra, se balra nem néztem, pedig szívesen fotóztam volna.
Innen már szívesebben fotóztam.
Bent az állatkertben.
Bibi fantasztikus gyerek volt, a szavát/hangját nem lehetett hallani. Ha álmos volt aludt, mindegy volt, hogy hol vagyunk. Babakocsiban, hordozóban, bárhol és bármikor. Néha észrevettük, hogy alszik, néha pedig, hogy felébredt.
Nem tudom melyikük ijedt meg jobban. :)
"Oly távol vagy tőlem, és mégis közel" Macit én még ilyen közelről nem láttam!!!
Valamit nagyon néznek :)
Bibi pont akkor ébredt fel, mikor a makik látványetetése volt, így nyugodtan meg tudtam őt is látványetetni. Aztán elindultunk a tanösvényen. Babakocsival azért elég nagy kihívás volt.
Itt látott először állatot aznap. Látszik is a döbbenet. :D
"Anya te is láttad?" :)
Legnagyobb buli az állatok etetése.
Az állatsimogatóban pedig Domi felhergelt mindenkit, hogy támad a kecske, az összes gyerek rohangált egy idő után, hogy jaj támad a kecske. :D
Aztán a karámból az összes kecskét kihajtották Marcival. Látszik, hogy előtte 2 hétig vidéken voltak. :D
"Hogy velem senki nem foglalkozik!"
Bár ki volt írva, hogy harapnak az állatok, páran mégis bátrak voltak. A makik pedig pofátlanok és egyáltalán nem félősek.
Játszóházban
Úton hazafelé
Persze még meg kellett állni fagyizni. Rá kellett jönnöm a nyaralás alatt, hogy a fagyiárusokat valahol képzik és az idegrendszerüket trenírozzák, vagy durva nyugtatókat kapnak, mert mindegyik rendkívül kedves, gyerekbarát, folyton mosolyog, kaptunk mindig + tölcsért kérés nélkül, rolettit ajándékba, mert a gyerek odament megköszönni a finom fagyit, a néni meg elolvadt tőle. A balatonfüredi Tagore sétányon, a veszprémi sétáló utcában a piaccal szembeni fagyizóban mind a két fagyiárus, a keszthelyi játszóteres cukrászda pincére/fagyisa mind-mind emberségi és kedvességi kitüntetést kap tőlem. A balatonfüredi még azt is mondta, mikor Domi megfogta a fagyis pult szélét, hogy vigyázzunk, mert vegyszerrel takarítja és nehogy baja legyen a gyereknek ezért szól!
Nagyon elfáradt, A 15 perces buszúton el tudott aludni.
Csütörtök:
Ez volt a legtartalmasabb napunk! 8:00-kor indult a buszunk Balatonfüredre, ahonnan 8:40-kor indult egy másik Keszthelyre. Bibi kb. 10 perc utazás után bealudt. Az út 1 óra 20 perc volt, abból az 1 órát végig aludta. Leszállás előtt 10 perccel ébredt fel. Igazából ha az elefántot és a cumit megkapja, már alszik is. :)
Megérkezés után egyből a főtér felé vettük az irányt.
Ott egy remek cukrászda volt, mi kávéztunk, a gyerekek sütiztek. Alig bírtam őket rábeszélni, hogy egyenek egy tortát, ilyen gyerekeket sem láttam még! Aztán a duplacsokis győzött.
És még nekünk is maradt. :) A cukrászda alatt van egy játszótér, amíg mi kávéztunk ők játszhattak volna, de nem mozdultak mellőlünk.
A játszótért mellett pedig egy picike tó van Tavirózsákkal.
Aztán szépen elindultunk a Festetics-kastély felé
Még sosem jártam itt, nagyon szép, csak azt sajnáltam, hogy a fele le van zárva, csak pár szobába lehetett bemenni. Ezt a hivatalos útikönyvem az Anna, Peti, Gergő nem említette. Volt családi jegy féláron, ez 5 kiállítást foglalt magában.
Bemehettünk a Kastélyba, a Hintómúzeumba, a Modellvasút Kiállításra, A Vadászkiállításra és a Pálmaházba és akváriumba (ami engem a Tescos halpulthoz emlékeztetett leginkább).
A Kastélyban csináltam pár képet, de akkor figyelmeztettek, hogy ahhoz kellett volna vennem fotójegyet. Egy néni szólt, a többi teremőrt addig sem érdekelte. Persze mindenki mobillal fotózott, kíváncsi vagyok hánynak volt hozzá fotójegye?
Bibi a szökőkúttól kicsit megijedt. :)
A Hintómúzeumban beleülhettek egy igazi hintóba is.
Onnan a legtutibb helyre mentünk a fiúk szerint, a modellvasutakhoz. Már a kertben fogadott egy, arra fel is lehetett ülni.
Bent meg maga volt a Kánaán! Vasút ameddig a szem ellát. Jöttek-mentek, váltók álltak át, volt Balaton, de kicsit arrébb Betlehem is. Szájtátva néztem még én is! Európa 5. legnagyobb pályája. A bejáratnál volt egy kisebb, amit a gyerekek is irányíthattak. Na alig bírtam elhozni onnan őket. Azóta ők is modellvasutat szeretnének. :D
Aztán egy szinttel lejjebb volt a vadászati kiállítás. Azt hittem, hogy fegyverek lesznek, hát mekkorát tévedtem. Azok is voltak a földszinten, de ami az elsőn fogadott attól a szám is tátva maradt. Igazi, egykor élő kitömött állatok, és minden állatnak ott volt a története. Iszonyat mennyiségű élethű állat, az állatkertben negyed ennyi nincs! Iszonyat félelmetes az oroszlán, vagy az elefánt mellett állni.
A Pálmaház kertjében. Oda nem mentem be, csak a fiúk, mert addigra Bibi reklamált, hogy most már vele is foglalkozzon valaki és etessem meg.
Ez volt Domi "jutalma", a kicsi fehér Dotto vonaton is utaztunk! Erre várt egész héten. Kapóra is jött, mert valahogy már ideje volt lekeveredni a buszhoz, ez pedig pont a kikötőhöz vitt. Ott még fagyiztunk és sétáltunk egyet, majd mentünk vissza a buszhoz. A hazafelé vezető utat mind a 3 gyerek végigaludta. :) Nagy mázlink volt, mert Bfüreden elkaptuk pont a lovasi csatlakozást, 2 percünk volt átszállni, de egymás mögött állt a két busz. Este 9-re értünk haza.
Ezt Marci fotózta. Imádott fényképezni!
Péntek:
Mivel a borús idő még tartott ezért egy veszprémi kirándulást terveztünk. Nem mentünk korán, a 11-es busszal. Veszprémben sétálgattunk kicsit, de Domi folyamatosan azt kérdezgette, hogy hol lehet kapni husikát? Shopingolásnak lőttek, elmentünk ebédelni a Panoráma Snackbe. Ez egy jól bevált helyünk, még nem csalódtunk benne. Menza jellegű, de hatalmas adagokat adnak. Józsi és Abigél baconos csirkemájat evett petrezselymes krumplival, vettünk húslevest és gulyást, a fiúknak rántott husi sült krumplival - kedvenc - nekem meg vadas! Túl jóllakottan vágtunk neki a túrának. D:
Eszi a májat meg a krumplit.
Mindet megette!!!
Evés után elindultunk. Hihetetlenül jól bírják a fiúk a túrázást. :)
A nagyon jókedvű Abigél :)
Marci mindenképp szeretett volna fényképezkedni Szent Istvánnal. :)
Séta a szakadékon! Innen nem olyan félelmetes, mint messziről.
Ugyanilyen kép készült 2 éve róluk ugyanitt, csak Bibi nélkül. :D
Aki megint alszik.
Hazamenetel előtt még megálltunk a játszótéren
Veszprémben még csatangoltunk, vásároltunk, majd irány este haza.
Gyönyörű tündérkém!
Aki spárgából magára borított egy üveg vizet. :)
Szombat:
Nagyon csúnya esős napra ébredtünk. A gyerekek bent játszottak délelőtt a szobában. Nem is volt kedvünk sehova menni, végre pihentünk. :D Ebédelni átmentünk Paloznakra egy kis vendéglőbe.
Délelőtt Bibi még aludt kint a teraszon, de már jól be kellett öltöztetni.
Esőben mentünk át, de mindenkinek volt esőkabátja. Paloznak szerintem 1 km. sincs a háztól. Ugye a távolságok nálunk azért lényegesebbek, mert nincs kocsink.
A fiúk nagyon élvezték, hogy étteremben ebédelünk. Eredetileg 2 pizza volt a terv, végül egy csontleves, egy babgulyás és 3 pizza lett belőle. Egyet hazavittünk vacsira. :)
Bibi megevett egy 250g-os bébiételt mikor odaértünk, majd evett babgulyást és pizzát. Meg egy csomó kenyeret.
A templom mellett ezt találtuk. Nyilvános utcai könyvtár. (?)
Olyan rossz idő lett, hogy Bibinek Veszprémben venni kellett egy sapát, de csak ezt találtuk. :D
Délután már csak a lakásban játszottunk. És Bibi a lábanba kapaszkodva FELÁLLT! :)
Szeretik egymást nagyon! :)
Imádott ebben fürdeni, akkorákat pancsolt! :)
Simán feltérdelt a vízben is
Aztán lehetetlen pózban elaludt. :)
Haza Veszprémből busszal jöttünk, Bibi szinte végigaludta a 2 órát. Gyorsan megérkeztünk. Mintha el se mentünk volna....
Szuper volt a nyaralás, volt benne minden amit szerettem volna, volt strand, kirándulás. Nagyon jól éreztük magukat, a gyerekek szuperül bírták a strapát. Abigél hihetetlenül alkalmazkodó kislány, bárhova el lehetett vinni, bárhogy szívesen utazott, ha volt nála elefánt és cumi, és látott engem vagy rajtam volt akkor semmi gond nem volt vele!
Jövőre újra ugyanott!
Nagyon aranyosak a gyerekek:) Abigél egyszerűen olyan imádni való!
VálaszTörlésKöszönöm! :) Mi is nagyon imádjuk. Legkisebb hercegnőnek lenni jó! :)
VálaszTörlés