Marci ballagása

A helyzet az, hogy lusta vagyok. Nagyon lusta. Pedig időm mint a tenger és az írnivaló is ennyi lenne, de nincs kedvem a gépet az ölembe venni és pötyögni. Így meg lassan minden feledésbe megy. Nagyon nem szeretném, úgyhogy próbálom behozni a lemaradást.

Először is: nem írtam semmit Marci ballagásáról, pedig azt hiszem, hogy azt semmiképp nem szabad "veszni" hagyni!
Egy szombati napon volt, pontosan június elsején. Előző napra megbeszéltük Katival, hogy kijönnek segíteni készülődni, mert meghívtuk a mamáékat is. 
Szuper előzménye volt, mert olyan vesegörcsöm lett csütörtök éjszaka, hogy sírtam a fájdalomtól, hányingerem volt, folyt rólam a víz, sokszor gondoltam, hogy ideje lenne mentőt hívni. Aztán egyszer csak elmúlt és elaludtam. Másnap mentem az Árkádba, ott találkoztam Katival. A buszon megint rámtört a vesegörcs, alig bírtam állni. Mikor leszálltam már menni is nehéz volt, valahogy átjutottam az Árkádba, be a gyógyszertárba és azonnal vettem gyógyszert. Bevettem, jobb lett. Elmentünk vásárolni, majd nekiláttunk a készülődésnek. Nagy segítség volt Kati, mert azért nem voltam a topon pénteken. 
Rendeltünk Marcinak tortát is, nagyon szép lett! Most focimániás, így a focis torta és a focis csokor adott volt. 

A ballagás nagyon megható volt. Az elején volt a műsor, volt tornabemutató is. Ott már majdnem sírtam. Aztán jött a csoportok műsora, majd a ballagás. A ZENE a lelkemig hatolt, minden szava fájt. 
Itt esett le először, hogy lezárult egy korszak, hogy az én kis óvodás fiamból iskolás nagyfiú lesz. Végem volt, nagyon nehezen viseltem. Ott még tartottam magam, de amint vége volt a bulinak, amint újra egyedül voltam itthon a gondolataimmal csak sírtam. Azt hiszem, sokkal nehezebb volt ez, mint gondoltam. Hallgattam ezt a zenét és csak arra tudtam gondolni, hogy vége az önfeledt gyerekkorának. Kezdődik a suli, már sosem lesz az a kicsi óvodás gyerek, aki eddig volt. Talán túlzásba is estem és szerintem leginkább magamat sirattam. Aztán összeszedtem magam és megfogadtam, hogy Domival jobban megélem majd ezt az óvodás korszakot. Remélem sikerül betartanom. 
Marci meg komoly nagyfiú lett, már van iskolatáskája, íróasztala, és mindent beszereztünk, amit a suliba kértek. Izgatottan várjuk ezt az új, és remélhetőleg  - nehéz, ámde - szép korszakot!

Képek a ballagásról:

 Az ovis ballagó torta. Süni csoport, és marcipánból a ballagók jele rajra és a fényképük. :) Nagyon szép lett!

 A műsor és a torna :)

 Kati és Bibi :) Háttérben Zoli nézi a műsort :)

 Szépséges nagyfiú! :)

  A mi focis tortánk. Egyik kedves szomszédunk csinálta. Ő készítette az ovisat is, nem csak szép, hanem fantasztikusan finom is! :)

És az iskolás! :)