Marci :)

- Jó éjszakát anya, megyek aludni, viszem a macit is.

- Nem, nem viszed, mert az Domié, a Donaldot már így is neked adta.

- Á, inkább nem is kell a Donald, van elég játékom......- ezzel vállat vont és elment aludni. :)

Hosszú egy hét volt....

Az egész úgy kezdődött, hogy Marcit hétfőn vissza kellett vinni az orvoshoz, mert továbbra is 40 fokos láza volt. Ott kiderült, hogy az ügyeleten megállapított tüszős mandulagyulladás az valójában inkább aftás vírus. Itt kisebb fajta sokkot kaptam, mert emlékszem a 2008-as aftás vírusára és most önző módon magamat féltettem. Akkor sem és most sem volt más baja Marcinak azon kívül, hogy lázas és levert volt, bezzeg nekem!!! 4 napig nem bírtam beszélni, folyamatosan szívószállal próbáltam inni a vizet, mert anélkül elviselhetetlenül fájt, eni semmit nem tudtam, hiába voltam nagyon éhes. Még a banán is marta a szám és a torkom. -3 kiló csusszant le akkor rólam 1 hét alatt. Úgyhogy mikor most meghallottam, hogy aftás vírus görcsbe rándult a gyomrom. Szerencsére senki nem kapta el és Marit se nagyon viselte meg a dolog. Viszont a héten még nem mehetett bölcsibe.

Kedden megálmodtam, hogy milyen jó lenne, ha a nappali és a konyha közötti 5 centis falban lenne egy ablak, amin lenne egy munkapult. Igaz, ezt én már akkor megálmodtam, mikor először ebben a lakásban jártam, de eddig nem lett belőle semmi. most viszont nagyon elszánt voltam. Anyuval beszéltem telefonon, mikor ő mondta, hogy tud valakit, aki megcsinálja. Másnap már a húgom kíséretében itt is voltak terepszemlét tartani. Elmondtam, hogy mit és hogy szeretnék és vártam, hogy mikor szólnak, hogy lehetetlent ne kívánjak. De nem mondták, sőtt, minden megoldhatónak tűnt. Mivel Marcival és Domival itthon voltam kértem, hogy csak 28-a után kezdjék, de mondták, hogy most vagy soha, mert később már ne jó. Nem akartam elszalasztani a lehetőséget, úgyhogy a mostot választottam. Meg is beszéltük, hogy akkor csütörtökön kezdik is.
Mi szerdán még elmentünk az Ikeába megvenni a munkalapot - 30 kiló volt, fogás nélküli és Józsi a keresztúri úti raktárból cipelte gyalog/busszal haza -, mi meg a gyerekekkel elmentünk  a Tescoba beszereztünk takarófóliákat és egyéb hasznos dolgokat. Este 9-re értünk haza. Szépen kipakoltuk a konyhát és rápihentünkl az előttünk álló napokra.

Másnap korán keltettem a gyerekeket, összepakoltam és vártam, hogy jöjjenek. Fél 12-kor megérkeztek különböző falbontó gépekkel. Gyerekeket gyorsan megetettem és amint lehetett el is indultunk az Ikeába, gondoltam ott meghúzhatjuk magunkat amíg itt a panelbetont kivágják. Pirossal is megbeszéltem egy találkozót, végre azt is sikerült összehozni.
Amikor a buszon ültem akkor kiderült, hogy a betonvágó valami nem bírta a betont és eltört, kell egy másik. Úgyhogy a húgom - félig neki köszönhetem, hogy létrejött a falbontásom :) - eljött az Örsre, én adtam neki pénzt és elmentek megvenni azt a szerszámot. Akkor már nagyon aggódtam, hogy sikerül-e? Bementünk az Ikeába, Marci evett hot dogot, majd leültünk kicsit mesét nézni. A játszóházba nem akart bemenni, inkább kintről nézte a gyerekeket. Megérkeztek Pirosék, úgyhogy felmentünk az étterembe. Kávéztunk, ettünk, Marci meg játszott. Nagyon jó kis délutánra sikerült, pedig nagyon féltem, hogy mit csinálok két gyerekkel amíg nem lehet hazamenni, mert bontanak. Marci evett almás sütit és a mögöttünk ülő bácsi neki adta a jégkrémét amit a gyerekmenühöz kapott. :) Aztán Pirossal elmentek kávét venni, na akkor is kapott egy jégkrémet egy másik bácsitól. Ha maradunk szerintem szerez még. :) Domi egy órát aludt a babakocsiban, Marci meg játszott Zalánnal - aki annyi idős, mint Domi, de ő inkább nem aludt. :)
Megint lementünk a játszóházhoz, de akkor már úgy gondolta, hogy elég bátor és bemegy. Várni kellett, mert teltház volt. Amikor ő következett, akkor sírva fakadt, hogy mégse megy be, majd mikor visszaadtam a ruháknak kiadott dobozt megint sírva fakadt, hogy ő inkább mégis bemenne. Hát bement. Aztán kihozni alig lehetett,  inkább még játszana. De jött a telefon, hogy mehetünk haza, kivágták a falat. Vettünk gyorsan sitteszsákokat és hazamentünk. Ami otthon fogadott az leírhatatlan. Mindenhol beton, törmelék, por.... Tudtam, hogy ez lesz, de így azért élőben elég megrázó volt a látvány. Marci csak annyit kérdezett: ki csinálta ezt a kuplerájt? Mivel későn értünk haza és a szomszédokat nem akartuk még jobban felhúzni ezért már nem kezdtünk el sittet pakolni. Az maradt másnapra.

Pénteken megint jöttek dolgozni, de szerencsére Marci már mehetett bölcsibe, úgyhogy nem kellett elmenni itthonról, ráadásul a fal már ki lett bontva, így nagy porral járó munka már nem volt. Domi itthon maradt szintén, vele ne tudtam mit csinálni, szegény egész napra száműzve volt a szobájába. Felállítottuk ott neki a járókát, nagyon jól viselkedett. Aludni is tudott, a dekopírfűrész hangjára sem ébredt fel, sőtt, a fúrás se nagyon hatotta meg. Bezzeg néha arra felébred, hogy felkapcsolom a villanyt a fürdőben.
Szép lassan befejezték a munkát, bevitték a hűtőt a konyhába, feltették a munkalapot a kivágott ablakrészre... Tulajdonképpen készen is van, már csak apróságok vannak, pl. szeretnék majd neki egy keretet, mert most csak a beton látszik és ez így csúnya, de ennyi most elég volt. Azt már mi is meg tudjuk csinálni, de ha mégsem akkor tudom, hogy kiket kell hívni. Nagyon szép lett, köszönet érte!

Szombaton Marci átment anyuékhoz, mi meg nekiláttunk a véget nem érő takarításnak. 2 napig dolgoztunk Józsival szinte megállás nélkül. Ez a betonpor mindenhol ott volt. Kb. 12-13 felmosás után popsitörlővel - mert az bizonyult a leghatékonyabbnak - kézzel töröltük fel a parkettát. Mondtam Józsinak, hogyha ezek után kiválogatja a borsót és a lencsét elviszem a király báljába. :)
Kicsit a szobát is átrendeztük. Tegnap este 7-re végeztünk. Józsi elment Marciért, akinek csak annyi mondandója volt, hogy ezt ki csinálta? Miért van itt a nagy kanapé? Ki tette ide?
Nem mondom, hogy kész vagyunk, mert a por ott van még a hálóban, fürdőben, wc-ben, de alakul és ezek már csak aprólékos kis munkáék az eddigiekhez képest.

Ja a pechszériáról nem is írok,

• hogy tönkre ment a sterilizálónk - szerencsére már amúgy sem használtuk és Rienéktől kapunk kölcsön egy másikat
• hogy tönkre ment a monitorunk, hol rikító narancssárga-rózsaszín, hol jó, most éppen jó, de ez sem tart sokáig - szerencsére Rienéktől kapunk kölcsön egy másikat
• hogy tönkre ment a mikrónk - szerencsére anyuéktól kaptunk kölcsön egy másikat....

Hát erről szólt a múlt hét....

Képek

Nagyon rég készült kép rólam és a gyerekekről, hát ezt most bepótoltuk. :)

És a fiúk

Így alszik - sorozat :)

 

És a beteg, akinek az első képen 40 fokos láza van, majd a másodikon délután már mintha "kicsit" jobban lenne. :)

Amit eddig elértem

És itt most a diétámra gondolok és amit azzal elértem. Jelenleg a 21. napomon tartok és nagyon jól érzem magam.
Eddigi eredményeim:
Derék - 10 cm
Csípő - 10 cm
Súly: - 4 kg
Ezzel teljesen elégedett vagyok 3 hét alatt. Sőtt, Domi keresztelőjére vettem magamnak egy felsőt amiben itthon lehetek, de mégsem sima póló és kényelmes és jobb abban kiszolgálni a vendégeket, mint talpig ünnepibe. Nem írom le, hogy milyen méret, mert még leírni is szörnyű lenne. Jó lett volna a kisebb is, de mivel jelenleg az ápol és eltakar híve vagyok ezért inkább egy számmal nagyobbat vettem. Ahhoz viszonyítva tegnap egy annál 3 (!!!) mérettel kisebb felsőt próbáltam fel és tökéletes volt. Tehát 2 méretet már kényelmesen lefogytam. Persze néha - mikor Marci épp nem beteg - szobabiciklizem, eljártam stepre is, de 1,5 hete sajnos nincs lehetőségem menni. A a bicikli az adott, azt azért néha már előveszem. :)
És ami számomra a legfontosabb, sosem éhezem! Ma pl. sajtkrémes csirkét csináltam magamnak - kicsit mártogatósabb módra - és azt ettem uborkával és paradicsommal. Isteni volt! Valamelyik nap gyrost ettem, és volt, hogy olyan finom csípős szecsuáni uncle Ben's-t kissé feldobva még kukoricával, de hús nélkül. Tehát nagyon jókat eszem, sose vagyok éhes és a centik meg a kilók fogynak. Amúgy én nem tartom be teljesen, mert napi 2 3in1 nescafé azért lecsúszik és a gyümölcsnap az emberkínzás, én olyankor is eszem. :) Persze valami keveset. Inkább a gyümölcsöt helyezem előtérbe, de ha megéhezem nem fogom vissza magam, eszem egy keveset. Én így érzem jól magam. :)

Marci :)

Marci: Anya, nézhetek Mickey-t?

Én: Igen, ha megetted a vacsorádat. 

Marci: De már elég volt, jóllaktam.

Én: Nem Marci, nagyon sok van még a tányérodban, tessék még enni.

Marci: De mondom, hogy már jóllaktam.

Én: Akkor nincs Mickey!
Marci: Jaaaa, vicceltem!

Mindenhol ennyi?

Nem tudom más hogy van vele, de nekünk igen sokba van a bölcsi. És itt nem az étkezésre gondolok. Arra nem is gondolhatok, mert Marci után az emelt szintű családi miatt csak félárat fizetünk - ezt is most tudtuk meg, de jó fej volt a bölcsi vezető, mert visszamenőleg is elszámolta -, hanem az ilyen-olyan emlékekre. Legutóbb képek készültek a gyereknapon, aminek darabja 350.- és az orrom alá nyomtak 3 képet, hogy na, melyiket választom? És ha nem választok - 1. mert nem kértem, 2. mert én is csináltam kb. 50 darabot és az ingyen volt - még én érzem magam köcsög anyának, hogy a gyerekemről nem kérem a képeket. Márpedig szívem szerint nem kérem a képeket, mert én is csináltam, állítom még jobbak is lettek, de kérem, mert különben ÚGY néznek rám. 

Júniusban lehetett kérni DVD-t, persze, hogy kértünk, hiszen jó megnézni, hogy kb,. hogy viselkedik a bölcsiben, mi az amit ott megcsinál, de itthon nem...stb. Tavaly is kértünk. Azzal viszont nem számoltunk, hogy közel 3000.- -ot kell fizetni érte. Józsinak kedve lett volna megkérdezni, hogy hány Oscar-díjas a rendezője. Ráadásul elég gagyi lett, a tavalyi jobban sikerült. Itt pl. az udvari felvételeken rajta sincs a gyerekem. És nem viccelek, 15 percnél nem hosszabb az egész.

Vehettünk farsangi képeket és Mikulásosat is. Tavaly az egyik anyukát beengedték fotózni, mert profi fotós volt és akkor anyukától megkaptuk a képeket DVD-n ingyen, illetve egy DVD-t kellett vinni. Persze akkor is volt portréfotózás és abból is "lehetett" választani jó pénzért. És ha nem választok szaranyának érzem magam. Nemrég meg csak sima portréfotózás volt, hazaküldtek kb. 50 miniatűrt, hogy abból válasszunk, darabja - a legolcsóbb is 300.- körül mozgott. Azt hiszem egy ezresért rendeltünk akkor is. Lehet ebből kéne nekem is élnem, egy bölcsődei, vagy óvodai fotósnak kéne mennem. Amikor persze azt kértem, hogy had menjek be és fényképezzek azt nem lehet, hát van nekik saját fotósuk.

Máshol is így van, havonta csinálnak ilyen-olyan képeket és videókat és havonta kérnek ezért pénzt?

Arról már nem is beszélek, hogy Marcit augusztusban búcsúztatják, gondolom ez sem lesz ingyen nekünk.

Most ezért a két képért fizettünk 700.-!

A felismerés

Szituáció: Domi fürdik, helyszín a fürdőkád és az először habos víz - mert eddig fürdetőkrémet használtunk, de most kipróbáltuk egy gyerekhabfürdőt.

Apa: Őőőőőőő
Én: Mi történt?
Apa: Ez a gyerek tud pohárból inni.
Én: Tudom, de te ott a kádban erre hogy jöttél rá?
Apa: Hát ivott. (Marci a kádban tanult meg anno pohárból inni, mindig volt bent egy pohár és azzal próbálkoztunk, gondoltam most is ez történt. Persze akkor Marci már elmúlt egy éves és nem kellett neki forralni a vizet. Akkor én tanítottam, de azt hittem, hogy most Józsi kipróbálta.)
Én: Remélem nem jéghideg vizet adtál neki, ha már a csapból iszik.
Apa: Nem, mert a fürdővízből ivott. :)

Bevallotta, hogy tett Domi játékpohárféleségébe vizet és viccből a szájához emelte, a gyerek meg jókat kortyolt belőle. Így derült ki számára, hogy a 6,5 hónapos fia tud pohárból inni, és így derült ki számomra - megint -, hogy mégiscsak három fiam van.

Kis Nagy fiú/k

Beteg

Marci megint beteg. Úgy látszik a múltkor elkiabáltam, hogy de jó, hogy már nem beteges! Erre tegnap reggel lázasan ébredt. Már korán reggel 38,6 volt neki. Amúgy kedve szuper volt, az őrületbe kergetett az új kedvencével: Mickey egérrel. Rendesen ebédelt - már ez is gyanús lehetett volna, mert ő sosem eszik rendesen - aztán lefeküdt aludni. 4 órát aludt. Mikor felébredt irtó forró volt, megmértem a lázát, 40 fok! Ezen nem lepődtem meg nagyon, mert ő magaslázas, de neki nem sokminden viszi le a lázát. Csak egyfajta kúp, semmi más. Azt még még nem adtam oda neki, bepróbálkoztam kis nurophennel. Aztán elkezdtem ügyeletet vadászni, mert Marci elkezdett remegni, csak feküdt üveges tekintettel és azt hajtogatta, hogy anya beteg vagyok. Próbáltam felhívni a mi rendelőnket, de fél 6-kor ott már ne volt senki. Az elvileg ügyletes rendelőt 6 db. telefonszámon is hívtam, ott sem vették fel, majd találtam egy harmadik gyerekrendelőt ahol felvették és mondták, hogy a 6 db. telefonszámos rendelő az ügyeletes. 

Megvártuk Józsit, addig felöltöztettem Marcit, aki semmit nem akart, csak feküdni. Akkor elmondtam, hogy el kell menni doktornénihez és majd meghallgat és megnézi a torkod...... Itt már röhögött. A mi doktornéninket nagyon szereti, oda menne ha kell ha nem, ezért azt is el kellett neki most magyaráznom, hogy most egy másik doktornénihez megy és ott is viselkedjen jól és ügyesen. 

Szerencsére senki nem volt előttük, így rögtön bejutottak. Diagnózis: tüszős mandulagyulladás. Kapott antibiotikumot és lázcsillapítót. Józsit egy cetlivel küldtem el amire ráírtam, hogy melyik az a gyógyszer, amit nem vesz be és az asztmára milyen gyógyszereket kap. Egész finom antibiotikumot írtak fel neki, citrusízű. :) Este kapott lázcsillapítót (neki csak az antipiretikus hat), de reggel megint 39,8-cal ébredt. Most csak fekszik a kanapén betakarózva szótlanul és mered maga elé, semmi sem jó. Na mindjárt megpróbálom felvidítani egy kis Mickey egérrel. :)

Nem sikerült, hányt, rázza a hideg, elment lefeküdni.... :(

Nyaralás

Sikerült, leszerveztem a nyaralásunkat. Nem volt egyszerű, de megoldódott. Anyuval és a húgommal megbeszéltük, hogy az idén együtt megyünk nyaralni. Mindenkinek jobb ez így. :) Először úgy volt, hogy Hajdúszoboszlóra megyünk, de az nem jött össze. Mi szállodába mentünk volna, anyuék pedig apartmanba. Sajnos a mostani lakástörlesztő részletünk - és már az előző havi is - túllépett egy bizonyos határt, ezért úgy döntöttem, hogy visszamondom Hajdúszoboszlót. Aztán jött az Isteni szikra, menjünk Balatonra, vegyünk ki közösen egy apartmant, mert itthon megbolondulok, nyaralni azt kell! Tavaly ugye nem voltunk sehol, mert éppen terhes voltam és hol tüdő-, hol arcüreggyulladásom volt. A neurológiát és a kórházat látogattam nyáron nem a strandokat és vízpartokat. Az egyetlen vizes élményem az erkélyre kirakott gyerekmedence volt.

Elkezdtem nézegetni a hirdetéseket kiadó apartman ügyben. Akkor kezdtem elkeseredni és feladni, mikor estére 16 elutasító választ kaptam, hogy vagy nincs akkor szabad hely, mikor mi mennénk, vagy irreálisan sokat kértek az apartmanért. Mondjuk arányaiban az első verzióból több volt. Aztán anyu kitalálta, hogy hívjuk fel azt a nénit, akihez gyerekkoromba jártunk nyaralni földváron, ill. anyuék 3 évvel ezelőttig még oda jártak nyaralni. Felhívtam és csodák csodájára van hely akkor amikor mennénk és 2 egymás melletti miniapartmant kapunk nagyon jó áron! Egyből lecsaptunk rá, úgyhogy Józsi másnap vitte is a foglalót, tehát nagyon úgy néz ki, hogy idén nyáron végre nyaralunk és izgatottan várom, mert ilyen közös nyaralásunk még nem volt anyuékkal. De már lázban égünk mindketten. :)

Remélem a gyerekek nem lesznek betegek.....

Nyár van

Itt a nyár. Ez már szinte biztosnak látszik, pedig nagyon drukkoltam, hogy legalább a mi házunk felett legyen mindig borult az ég és véletlenül se legyen 25 foknál több. Megint nem jött be. Nem bírom a meleget és nem szeretem a nyarat. Az emberek azon kevés százalékához tartozom, akik nem szeretik a nyarat - pedig tavaszi gyerek vagyok -, én ősz/tél párti vagyok. A nyár nem pestre a betonra való. Teljesen be tudok fordulni ettől a melegtől és még csak most kezdődött. Este nem lehet szellőztetni sem a szúnyoginvázió miatt. Valamelyik este nyitva hagytuk az ablakokat és mentem - volna - lefeküdni, felkapcsoltam a villanyt és nem láttam a fehér plafont a többezer (!!!) hemzsegő szúnyog miatt. Szúnyogírtó elő, ágy letakar és befújtuk az egész szobát. A pokróc amivel az ágyat takartuk le megtelt szúnyoghullákkal pár perc alatt. Az ablakon nem lehetett kilátni, mert ott nyüzsögtek, jöttek volna befelé. Kicsit olyan volt, mint egy ötödrangú horrorfilm. :)

Marci 2 napot itthon volt, megint előjött az asztmája és ilyenkor két nap ventolinkúrát kap, ezért nem ment bölcsibe. Ha nincs itthon az apja csak velem van meglepően és hihetetlenül jó kisfiú. )

Azért van akit se a meleg se a szúnyog nem zavar. :)

Hosszú hétvége - szó szerint! 2. Állatkertben

Nagyon-nagyon rég voltunk már az állatkertben. Akkor el is ment tőle a kedvem, mert szinte minden le volt zárva, alig láttunk állatot és mindezért teljes árat kellett fizetni. Felháborító volt. Most kaptunk kupont, amivel sikerült fél áron bejutnunk, így úgy voltam vele, hogy így azért megéri, úgyhogy felpakoltuk Domit és elindultunk Rienékhez, hogy felvegyük Marcit. Alig tudtam rávenni az indulásra, maradni akart még. Nem mertem Anna előtt kimondani a varázsszót - mármint hogy állatkert. Aztán végül is Rien mondta, hogy nyugodtan, mert ők is mennek el zsúrra, úgyhogy Annának lesz programja. Így sikerült elindulnunk időben. Marci egész úton azt hajtogatta, hogy majd néz lovakat, semmi más nem érdekelte, hiszen az előző napi élmények még nagyon elevenen éltek benne. Fél 12-re kint is voltunk az állatkertnél. Kb. 5 percet kellett sorba állni, és már bent is voltunk. Első dolgunk a zoo csemege megvétele volt, biztos ami biztos. Aztán elindultunk feltérképezni a terepet. Nagyon jó volt, legalább annyira élveztük, mint Marci. Domi 2x fél órát aludt, bár őt az állatok még nem kötötték le.

Marci viszont roppant bátor volt. Etetett zsiráfot, bement az állatsimogatóba és nagyon élvezte az egészet. Sütöttem itthon kalácsot és azt is vittünk, természetesen nem megette, hanem titokban a kacsákat etette vele.

Nagyon jó időnk volt, túl jó is. Sajnos azért sok hely van az állatkertben ahova nem nagyon lehet lejutni babakocsival, vagy csak nehezen, ezért Domival néha megpihentünk egy padnál, míg Józsi és Marci állatokat néztek. Aztán persze Marci utána nekem is megmutatta őket. 

Ha itthon vagyunk Marci hétvégén általában 9 körül kel, Annáéknál ellenben 6-kor felébredt. Soha nem kelt még ilyen korán. Fél 3-ra meg is lett az eredménye, már nagyon fáradt és nyűgös volt. Ennek ellenére azért egész jól bírta. Fél 6-ig maradtuk. Fél 8 volt mire hazaértünk, vacsora, fürdés és alvás volt a program. Kint még sütött a nap, de Marci már aludt. :) Na ilyen se volt még. 

És jöhetnek az állatkertes képek:

Apa nyakában sokkal kényelmesebb és kevésbé fárasztó.

A legtöbb állathoz be akart menni. Hová lett az én mimóza kisfiam? :)

Bátran etetik a zsiráfot

Marci is megetette

Aztán ők is ettek

Pampalini - az oroszlánvadász!

Apa is beszállt, mehetnek!

Az elejtett állat!

Na ez a kép abszolút magáért beszél!!!

Mégegy állatot "becserkésztünk"

Domi mindent figyelemmel kísért. Nagyon jó baba volt.

Hatalmas gorilla, Marci ott integetett neki mellette

Fagyi az kell!

És a kecskeetetés

Ezt élvezte a legjobban. :)

Nagyon elfáradt, boldogan beült egy picit a babakocsiba Domi helyére

Domi meg apa ölébe

Hosszú hétvége - szó szerint! 1. Vágta Marcinak, szabadnap nekünk

Szombaton Marci elment Rienékhez. Programot szerveztek a gyerekeknek, elmentek a Vágtára lovakat nézni. Marci kapható volt szinte mindenre - hiszen Anna is ott volt! Nem volt se veszekedés, se kiabálás,semmi. Csak játék és aranyoskodás. :) Minden mennyiségben. Bővebben még nem tudtam kikérdezni sem őt sem Rienéket, de sok aranyköpés született, ezekre még visszatérek majd! Mindenesetre nagyon jól érezte magát és mondta, hogy máskor is szeretne menni. Egyszer-kétszer ugyan eltörött a mécses, de erre itthon már nem is emlékezett. 

Mesélés képekben. Már amiről tudok:

Indulás. Nem vonattal persze, de a vonatokat is meg kellett nézni. :)

Fagyiznak. Fagyival egy perc alatt le lehet kenyerezni.

Fogócska Annával! Hatalmasat játszottak.

Felült a lóra!!!! Amikor mi akartuk felültetni nem lehetett, de így, hogy Anna is lovagol hát neki is kellett. :)

Körhinta, ezt is most próbálta ki először.

Kis uzsonna a fűben.

Nagyon bátor lett. Amúgy kis mimóza, de Anna mellett semmitől sem fél. :)

Nagyon büszke magára.

1 - azaz egy - fűszállal eteti a lovat.

Ha megcsinálják a feladatokat ajándékot kapnak.

Aztán elmentek kacsákat etetni

Vattacukor! Ilyet is most evett először.

Láthatóan tetszik neki. :)

Másnap reggel. Na persze nem együtt aludtak, de ez jó móka volt reggel.

A közös reggelik....

És amit mi csináltunk, amíg nem volt itthon Marci:

Először is elmentünk a piacra. Még sosem voltunk itt a központban a piacon. Tisztára olyan érzésem volt, mintha nyaralnánk, pedig csak busszal elmentünk 3 megállót. :D

Olyanok voltunk, mint a gyerekek, mindent megnéztünk, mindenhova bementünk. 

Aztán megnéztük a bölcsit ahova felvették Domit. Mert az ovi miatt be kellett iratnunk Domit, de nem visszük még az idén bölcsibe. Nem is tudnánk, mert nem abba vették fel ahova beirattuk - ami Marci ovija mellett van -, hanem jóval messzebb. Esélyünk se lenne elmenni mindkét gyerekért, de aztán a névsort olvasva rájöttem, hogy valószínüleg azért vették fel oda, mert ott indul csoport egészen piciknek, egy év alattiaknak. Valahogy el kell majd intéznem, hogy átkerüljön jövőre ide, csak még nem tudom, hogy hogyan, mert ugye elkezdeni nem fogja. És ha jól láttam várólista sincs. Na ezt még át kell gondolnom. De az összes gyereket felvették bölcsibe, remélem jövőre is így lesz és bejut Marci ovija mellé a bölcsibe.

Hát ez történt szombaton.