Vérvétel

Megint volt egy álmatlan éjszakám. :( Tegnap tanácsadáson voltunk Domival és nagyon sápadtnak ítélte a doki.. Kérdezte, hogy nem akarom-e elvinni egy vérvételre? Mi erre a helyes válasz? Nem akarom, de elviszem. Megkaptuk a beutalót és ma reggel 6:30-kor már keltettem is, hogy menni kell. Nagy szerencse, hogy sikerült úgy "nevelni", hogy ébredés után még legalább egy órát játszik csendesen az ágyában és utána kezd el csak sikongatni, hogy mostmár nézzen felé valaki és talán enne is valamit. Ennek ma nagy hasznát vettük, mert éhgyomri vérvétel volt. Domi kapott pár korty vizet és már indultunk is. Szerencsére különösebben nem hatotta meg a dolog. Szerencsére a gyermekvérvételen nincsen méteres sor, így rögtön bekerültünk. Nővér néni - aki egyébként ritka kedves és gyerekbarát :) - tövig nyomta a tűt Domi karjában, aki csak ült az ölemben és nézett. Aztán mondta neki, hogy sírni kéne baba, mert így nem jön a vér. Na, erre el is sírta magát és szépen megindult a vér is. Gyorsan túl voltunk az egészen, kint megetettem és tartottam a kis pamacsot a kezén, mert a vér nem akart elállni. 15 perc után végre elindulhattunk haza. 

Itthon egész nap a körmöm rágtam - képletesen -, hogy ne legyen semmi baja, ne mutasson semmi rendellenességet a vérkép. Józsi ment a leletért délután, én már az ájulás szélén álltam.

Azt tudni kell, hogy május körül voltunk már vérvételen anaemia gyanú miatt, akkor a 9-es alsó határ vas helyett Dominak 3 körüli lett. A trombocytája - ami többek között a véralvadásban játszik szerepet - viszont az egekben volt. 500-ig normális, neki 700 körüli érték volt. Tehát azért volt mitől félnem, főleg, hogy a vérzése sem állt el könnyen.

Na Józsi megszerezte a papírt és az én anaemia gyanús gyermekemnek szinte túl sok a vasa és a vörösvérteste. Még határértéken belül persze, de már közelítve a felső értékhez. Hát ennyit arról, hogy vashiányos és vérszegény. Rögtön el is vitte Józsi a dokihoz, aki közölte, hogy ilyen szép vérképet már régen látott és még mindig nem érti, hogy Domi miért ilyen porcelánbaba. :) Nekem meg hatalmas kő gördült le a szívemről, hogy nincs semmi baja. :)

Tegnap meg is lett mérve, 9950g és 80 cm. 10 kiló volt pont, de mondtam, hogy tessék levonni a textil - és a sima pelenka súlyát! :D

Gyermeklogika

Leírom a szereplőket először is, biztos ami biztos. Anna-Peti-Gergő mesekönyv, Rien (Domi keresztanyja) és Anna aki Rien kislánya és egyidős Marcival.

Ma este Marci mesélt nekünk. Megkapta még Domi születése előtt az Anna-Peti sorozatnak azt a részét, aminek a címe Kistestvér érkezik. Már akkor is nagyon mozgatta a fantáziáját a dolog, de mára csúcspontjára jutott a történet:

Apa és akkor majd meséld el azt a részt, amiben az van, hogy Anna anyukája megette az Annát, de nem a Rieneset, hanem a sajátját és nagy lett a hasa, mint mikor anya megette Domit mielőtt született. És nagy volt a hasa, mert benne volt Domi és Anna anyukájának is nagy volt a hasa, aki nem a Rien. És apa, neked is nagy a hasad....

Na ezt rakjátok össze! :D A logikát értem, de lassan úgy látszik el kell beszélgetni ovis szinten erről a dologról. :)

Családi nap

Ez volt a program szombaton az oviban. Már legalább 2 hete tudtuk, hogy lesz. Ment is a szervezkedés. Arról szól ez a nap, hogy a szülők együtt bográcsoznak, ismerkednek egymással (kiscsoportban persze) és a gyerekeknek rengeteg programot szerveznek. A mi csoportunkban paprikás krumpli volt kiírva. Szépen el lett osztva, hogy ki mit vesz. Miénk volt a fűszer és az olaj. Itthon még sütöttem egy nagy csokis-meggyes kuglófot, mert meghazudtolnám magam, ha süti nélkül állítanék be egy ilyen eseményre. :)

Szerencsére az idő nagyon szép volt szombat reggel, csak Józsi volt lázas-taknyos, így megszületett a döntés, hogy számunkra ez nem családi nap lesz, hanem anya-Marci nap, mert ők itthon maradnak Domival. Nem is baj, Domi lehet nyűgös lenne ott egész nap, bár mindig ilyesmit feltételezek és mindig meglepődök rajta, hogy ő egyátalán nem ilyen és mennyire alkalmazkodó. :) 

Hát a szervezésen lesz mit javítani, de van még rá elég időnk. Ugyanis reggel mikor megérkeztünk akkor szintén jött egy anyuka és ott álltunk ketten a bográcsnál és mind a ketten a fűszereket és az olajat vittük. Mert ugye arról volt szó, hogy minden ki van osztva legalább két embernek, hogyha az egyik nem jön el, akkor se legyen hiány semmiből. Na ott álltunk és néztük egymást, merthogy főzni azt nem tudtunk elkezdeni. Marci eközben az udvaron található nagy játékbuszban volt, megjegyzem ő egész végig ott volt szinte, úgyhogy nem volt vele gond, el tudtam menni főzni. Akkor bizonyosodtam meg abban, hogy egyedül hagyhatom, mikor először jött oda a bográcshoz, hogy pisilnie kell. Tudta, hogy hol keressen, ha baj van, innentől kezdve engedtem had menjen arra amerre szeretne. 

A program nagyon jó volt, szerintem megérte az 1500.- -os belépőt.

Volt pónilovagoltatás, arcfestés, lufihajtogatás, állatbemutató, bábszínház, ugrálóvár, horgászat.... Én minden ki szerettem volna próbáltatni Marcival, de ő szinte csak buszozni szeretett volna. Azért elindultunk - lesz ami lesz alapon - és én lepődtem meg a legjobban, mikor pl. felült a pónira. Már több olyan rendezvényen voltunk, ahol volt ló vagy póni, de eddig egyszer, amikor Rienékkel volt a Nemzeti Vágtán akkor ott ült fel a lóra, de amint elindult a paci le kellett róla szedni. Itt most annyi kikötése volt, hogy csak a barna lóra ül fel. Szerencsére az előttünk ülő kisfiú meg a fehéret nézte ki magának, így "elboltoltuk" a lovakat. Marcit még csak fogni se kellett peckesen lovagolt. :) Aztán mentünk tovább. Az ugrálóvár nem érdekli, nem szereti. Nem értem miért, a bölcsiben is régen úgy kellett rávenni, hogy menjen be, most egyátalán nem akart. Utána következett a horgászat. 4 halacska kifogásáért járt egy ajándék. Ilyen mekis happy meal ajándékok voltak,  Marci nagyon-nagyon örült neki! Onnan visszamentünk a busz felé, ahol volt állatbemutató. Na az őt annyira nem érdekelte, engem annál inkább. :) Egy egérrel kezdődött, ez tényleg nem volt olyan érdekes, de aztán előkerült a nyest, a menyét, majd a róka és a borz, végül egy "cirkuszi mutatványos" kutya. Marci a buszból nézte, onnan nem mozdult el többet. :) Akkor végre megérkezett az összes hozzávaló a krumplihoz és elkezdtünk krumplit pucolni, vágni, főzni, igazi jó bográcshangulat lett. Közben megjöttek a bábszínházasok. Kimentem, hogy szóljak Marcinak, hogy kezdődik, de ő már Csabival és Bendegúzzal a 4. sorban ült és kacagott a mesén. Nagyon büszke voltam rá, fura érzés volt, hogy ő már ilyen nagy és önálló.

Hátravittük a csoporthoz a paprikás krumplit - kétfélét csináltunk, egy gyerekbarát és egy felnőttbarát (csípős) változatot - és vártuk a mese végét. Addig terítettünk. Aztán jöttek a gyerekek és megkezdődött a közös evészet. :) 

A szervezésen lesz mit javítani, mert se fakanalunk, se tányérunk, se kanalunk - és még sorolhatnám - nem volt, még szerencse, hogy legtöbben itt lakunk a környéken és a Tesco is csak 3 utcányira van. Az óvónők és mi is újak vagyunk még ebben a témában, úgyhogy majd a következő biztos jobban lesz szervezve a részünkről. 

Délután 3-ig tartott a buli, akkor be is borult, úgyhogy hazajöttünk. Marcinak is és nekem is nagy élmény volt a szombati nap, nem bántam meg, hogy elmentünk és alig várom a következő ilyen közös programot. Talán novemberben lesz, mikor karácsonyra készülünk közösen a gyerekekkel. :) 

Képek

Most láttam először ásítani :)

Remélem mindig így lesz :)

Anna nálunk aludt

Rosszcsont

Marcival megint elkezdtük az immunerősítő rybomunil kúrát. A pulmonológus már augusztustól szerette volna, én csak most kezdtem el. Remélem nem túl későn. Tegnap kicsit köhögött, ma már nagyon. Szerencsére hétvége jön. Megy ma anyuhoz, ott majd kúrálódik. :) 

Az én visszahúzódó és félénk fiamnak az oviban úgy tűnik kinyílt a csipája. Nem kellett neki sok, pontosan elég volt neki két hét. Zsuzsi néni panaszkodott rá, ill. ahogy Józsi mondta, a iskolás lenne akkor most írtak volna be az ellenőrzőjébe. Napközben nincs vele semmi gond, csak éppen aludni nem akar délben. Még ez sem lenne baj, de a többieket sem hagyja. Mindig talál magának valakit, akivel rendetlenkedhet, az óvónők már nem tudják, hogy hova fektessék. Szerintem egyedül az udvarra és akkor nem lesz baj. Tegnap állítólag valami plüsslovakat dobáltak alvás idő alatt Csabival, múltkor meg Petrával ébresztettek fel mindenkit. És még állítólag szemtelen is volt. Na szép, most el kéne vele beszélgetnem erről. Én megpróbáltam, érveltem azzal, hogy apa-anya szomorú, ha így viselkedik, beszéltünk arról, hogy mit szabad és mit nem, de semmi nem hatott, aztán bedobtam a Mikulás adumat, lehet ez bejött. Most nagyon jól viselkedik, mert őt látja a Mikulás és nem fog neki ajándékot hozni, ha olyan rossz lesz, mint tegnap. Kíváncsian várom, hogy megjegyezte-e, vagy ez is csak egy pillanatig - na jó, egy estig - tartott?

Babakocsi és a többszörös másnap

Jó régen nem írtam, be kell vallanom, lusta vagyok. Mindenhez. Pedig sok minden történt. Először is, vettem egy babakocsit. Elvileg. Gyakorlatilag meg nem kaptam meg. Megrendeltem a boltból, majd jöttek az ígérgetések, hogy mikor lett feladva és mikor érkezik, és persze sosem érkezett meg. Szerencsére a pénzem visszakaptam, de több, mint egy hét bosszúságot okozott ez nekem, mert közben meg eladtuk a másik babakocsinkat, így nem nagyon tudtam itthonról kimozdulni, mert csak a pici ernyőkocsink volt és abban ugye Domi nem tud aludni, így egész napos programokat esélyem sem volt szervezni. Meg ugye itthon ültem és vártam a kocsit minden nap. Végül szerencsére vissza kaptam a pénzt, így kezdődött a kocsikeresés elölről. Tegnap meg is vettem a kocsit, ám ma ért a meglepetés - tegnap még nem tűnt fel - hogy nem a legkényelmesebb tolni, mert a tolókar nem állítható és alacsonyan van hozzám képest. Úgyhogy ha valakinek kell egy Chipolino omnia 3 babakocsi - használtan vettem - az jelezze, hátha megegyezünk! :)

Ő az, csak a miénk használt, bár cseppet sem látszik rajta

Na aztán volt más is! Rien - ennek örülni fog, hogy leírom :) - 30 éves lett és Balázs meglepi bulit szervezett neki. Anna jött hozzánk szombaton és Józsi volt itthon a 3 gyerekkel. Őt avattuk a nap hősévé. :) Én átmentem délután Rienékhez, szépen megterítettünk, sütöttem sütiket és készültek szendvicsek. Egy kollégánk elhívta otthonról így szabad volt a terep. Aztán hazajött és jól meglepődött. Úgy volt, hogy én 8 körül hazajövök, de Józsi azt mondta, hogy akkor már felesleges, maradjak és bulizzak. Na ezt nem kellett volna. :D Maradtam és buliztam. Előkerült a pálinka és a felnőtt activity. Úgy az 5. pálinka után már inkább csak mutogattam, a beszéd nem volt az erősségem. Úgy látszik öregszem, mert anno meg sem kottyant egy ilyen italozós buli, bezzeg most! Annával aludtam, ami azt jelentette, hogy nem sokat aludtam, mert szegény kicsit nyugtalanul aludt éjszaka, így én semmit se. Másnap Józsi délben hazavitte én meg közben egyre rosszabbul voltam. Fejfájás, hányinger, álmosság, gyomorgörcs. Én szültem két gyereket, úgyhogy nyugodtan mondhatom, az semmi volt ehhez képest. Valószínűleg azért, mert azoknak 2,5-3 óra alatt vége volt, míg én 2 napig küszködtem ezzel most. Borzasztóan rosszul voltam, vasárnap 1 kiflit bírtam megenni, hétfőn már egy kis főzeléket is. Az tény viszont, hogy fogytam. :) Mára tértem magamhoz, de azt hiszem egy jó darabig nem bulizom, nem iszom és főleg ha azt ígérem, hogy hazajövök 8-kor akkor hazajövök 8-kor. :)

Rohan az idő....

Annyira fura, mikor Domira olyan ruhát adok, amit Marci is sokszor hordott. Akaratlanul is hasonlítok. Nem hiszem, hogy csoda lenne, az alábbi képek láttán. :)

Marci 14 hónaposan

Domi 9 hónaposan

Marci

Domi

És a MOST!

Ovis lett!

Hát eljött a mi életünkben is a következő mérföldkő. :) Óvodás lett a nagyobbik fiúnk. Én még nem tértem magamhoz a sokktól, hogy már ilyen nagy. :D

Szeptember elsején reggel 8-kor léptük át az óvoda ajtaját. Már az fura volt, hogy nem kell 1 órát utazni, mint anno a bölcsibe, hanem kényelmesen és gyalog 3 perc az út. Megismerkedtünk az aulával, körül néztünk kicsit a folyosón, majd bementünk a csoportszobába. Szép lassan jöttek a gyerekek. Mi szülők kaptunk egy kb. 5 oldalas kérdőívet a terhességről, hátasságról, családról, lakásról, betegségekről.... Szinte csak azt nem kérdezték, hogy melyik nap fogant Marci. :) Ezzel bő egy óra alatt végeztem is. Közben Marci megreggelizett és én éreztem, hogy eljött a kávé ideje. Szerencsére másik 3 anyuka is így érezte, ezért elköszöntünk a gyerekektől és elmentünk a sarki ABC-be kávét inni. Majd ha már így belejöttünk a mászkálásba akkor az új bútorboltot is megnéztük. Mire visszaértünk 10 óra is elmúlt. Marci csak játszott egy nagy autóval. Összeismerkedtem a gyerekekkel, anyukákkal, jó kis banda lesz szerintem. A gyerekek is agyon helyesek és az anyukák is. Eddig nem, találkoztam olyannal, akivel ne lehetett volna normálisan beszélgetni. Szerintem ez igen nagy szó. Tegnap már ebédet is kaptak, aztán hazajöttünk. Ma reggel már tudta, hogy hova megyünk. Bevittem az oviba, elköszöntem és hazajöttem. Már senki se maradt bent. Egy anyuka sem. Volt egy kis majdnemsírás, de szerencsére ennyi. Mikor érte mentem pont ült az asztalnál és épp repetát kért az ebédből. :) Már barátja is van és ennek nagyon örülök. :) Hazafelé megvárták egymást és fogócskáztak, játszottak. Remélem jóban lesznek, mert nagyon szimpatikus család. Holnap már ottalvós nap lesz. Kíváncsian várom, hogy hogy vezi ezt az akadályt. Mivel mondtam neki, hogy Márk is bent alszik ezért úgy döntött, hogy akkor ő is. A Tescoban kinézett valamelyik nap egy pici lila autót, ma megvettem neki, mert olyan büszke voltam rá. Pedig nem szoktuk így jutalmazni, de tényleg nem bírtam ki, hogy most ne tegyem meg. 

Ezzel egyidőben itthon új napirend lett kialakítva Dominak is. 8-kor ébred és reggelizik - most apával, amíg én viszem Marcit - aztán 12-kor ebédel, 16-kor uzsizik. Ez volt fontos, mert így tudunk majd Marciért menni uzsi után. Már csak délelőtt alszik másfél órát és délután 2 órát. Az esti kis alvás már elmaradt. 19-kor leülünk együtt az asztalhoz vacsorázni é ezt nagyon élvezi. Amikor tegnap elvette a májkrémes kenyeremet akkor döntöttem úgy, hogy ő is akkor és ott fog velünk enni. Tehát akkor megkapja a tejpépét, majd fürdés egyszerre a fiúknak és 20-kor még megiszik egy kis tápszert. 20:30-kor szerencsére már mind a két gyerek ágyban jóllakottan és végre mi is pihenhetünk.... :)

Vajo melyik a nagyobb majom????? :D

Marci :)

Mosogattam, közben Marci a pultnál ült és beszélgettünk:

Marci: Anya és nem szeretnék apuka lenni!

Én: Miért nem?

Marci: Mert nem szeretnék mosogatni......

Mintha most nem én mosogattam volna. Azért folytattuk. :)

Én: De látod Marci, én is szoktam mosogatni.

Marci: Igen, de apa is. Az az apukák dolga. (Igaz, hogy Józsi nagyon sokszor mosogat, de én is szoktam, és sose mondtuk még neki, hogy az apukák dolga lenne. :D )

Én: Akkor mi az anyukák dolga?

Marci: Az anyukák főznek. Úgyhogy inkább anyuka szeretnék lenni!

Láthatóan ma már volt étvágya :)

Domi 1 napos betegsége

Tegnap Marcival lementünk az oviba körül nézni, beszélgettünk Dia nénivel, kicsit kikapcsolódtunk. Marci már nagyon menne, kb. óránként megkérdezi, hogy mikor mehet végre játszani az oviba.

Domi mint írtam elkapott egy vírusfertőzést ami miatt csupa pötty lett szegény. Ez pont egy hete volt. Egy napig magas láza volt, tiszta kiütés lett, majd a láz elmúlt, de a pöttyök még mindig látszódnak. Tegnap reggel megint hőemelkedéssel ébredt. Ezt még a fogára akartam fogni. Szeretem a kis hőemelkedéseket arra fogni és nem egy betegséget keresni a gyerekben amire egyébként hajlamos vagyok. És tovább gondolom és kombinálok és wáááááá, nem bírom, ha betegek! Na Domi rátett délben egy lapáttal, mert amit megevett azt ki is hányta amint elvettem tőle az üveget. Mert tápszert kapott, rendes étellel meg sem próbálkoztam olyan kis bágyadt volt.

Domival délben már ott tartottunk, hogy szinte pisilni sem tudtam elmenni, mert csak rajtam volt hajlandó feküdni. Egykor letettem aludni - akkor 39 fok volt a láza - és fél 5-ig aludt. Megetettem, majd megint sugárba kihányta az egészet. Gondoltam ennek már a fele sem tréfa, kicsi ő még ehhez, inkább lemegyünk a dokihoz, hogy nézze meg, minthogy kiszáradjon itt a sok hányás miatt. Lent dokinéni megnézte, kapott dedalonetta kúpot  és B6 injectios ampullát. Ebben 5db. van, de csak 1 kellett nekünk. Még jó, hogy 2014-ig jó a szavatossága, talán megúszom a következő terhességet kórház nélkül, ha benyakalom a maradék 4 B6 injectiót. Kérdeztem a dokit, hogy mi a diagnózis, fogalma sem volt. Valami vírusfertőzés, de nem a pöttyös, hanem ez már egy új. Hurrá!

A javaslat az volt, hogy fél kúp, majd fél óra múlva 2 dl. teában feloldani egy ampullát és ebből az oldatból kivenni 50 milit. Na erre már nem emlékeztem, hogy 5x 10 milit kell, hogy kapjon, vagy 10x 5 milit. Döntöttem, fél óránként kapott 10 milit. A doktornéni azért írt egy beutalót a Bethesdába biztos ami biztos, ha nem marad benne a vacsi irány a kórház és infúzió. Mi nagyon szorgalmasan adagoltuk szegény bágyadt és lázas gyereknek a B6-os teát. Egyszer el is aludt a vállamon. Merthogy letenni nem lehetett és szegény nem is alhatott, mert fél óránként könyörtelenül gyógyszer. Szerencsére meg is lett a hatása, a vacsoráját megette és nem hányta ki.

Ma reggel felébredtünk, se láz se hányás reggeli után. Ölben sem akart maradni, ment Marci szobájába játszani. Mintha előző nap semmi baja nem lett volna. Visszakaptam mára a kis csibészt, remélem ez így is marad! Levittem a dokihoz, kérdezte mi a panasz, mondtam semmi, erre közölte, oké, akkor meggyógyult! :)

A mi augusztus huszadikánk

Tegnap - Augusztus 20-án - elmentünk a Vida-dombra. Nagyon sok programot hirdettek, de mi csak estére mentünk ki. A délutáni alvás után elindultunk. Busszal tőlünk 10-15 perc. Gyönyörű hely, nagyon szép a táj. Próbáltam fényképezni, de sajnos nem nagyon sikerültek. 

Amikor odaértünk épp LGT emlékzenekar koncert volt. Marci a domb tetején táncolt. :D Aztán úgy döntöttünk sétálunk egy kicsit. Átmentünk a domb másik oldalára és ott szemünk elé tárult Ferihegy. Aki nem ismer annak elmondom, hogy fanatikus repülőgép őrült vagyok, imádom őket, szeretek mindent ami a repüléssel kapcsolatos, kivéve egy dolgot: REPÜLNI! Na azt nem. Klausztrofóbiám és tériszonyom van. Egyszer repültem nyugtatóval és hisztirohamokkal, annyi bőven elég is volt nekem. Ennek ellenére imádom nézni a gépeket és szeretek mindent ami repülőkkel kapcsolatos. Engem tehát ott elvarázsolt a látvány. No nem mintha az ablakunkból nem látnék leszálló és felszálló gépeket,de így más, hogy semmi akadály nincs a szemem előtt. :D

Leszálló gép az erkélyről fotózva

A jó az, hogy ilyen közel vannak, mégsem hallunk belőle semmit. Tegnap pedig ezeket a képeket csináltam:

Az ott a távolban Ferihegy

Marcival innen néztük a le - és felszálló gépeket. Marci feje pont takarja az épületet a piros háztető meg a kifutópályát. :) Amúgy el tudnám képzelni itt az életemet mondjuk abban az épülő házban. Kilátás a repülőtérre és a Merzse-mocsárra. Nagyon szép hely. A háttérben lévő kis város/falu már Ecser.

Viszont a Budapest táblán a ház már kívülre esik. :) Ez itt a város vége.

Kicsit ücsörögtünk, Marci piknikezett, mert vittünk rágcsálnivalót és inni is. Volt még egy pár koncert, Marcival lementünk a színpadhoz. Rettenetesen élvezte, főleg a fényeket. És természetesen Nagy Sándor musical előadására eltáncolta a Mickey-táncot. :D

Domi is elég jól bírta, vittünk neki vacsorát, mert úgy volt, hogy megvárjuk fél 10-kor a tűzijátékot. Viszont pelenkát azt nem vittünk.... Életében először úgy telepisilte a rajta lévőt, hogy cserélni kellett volna, mert már a nadrágja is pisis volt. Marci épp a játszótéren játszott, mikor mondtam Józsinak, hogy menni kéne haza, vagy ő maradjon itt Marcival. Végül Marci úgy döntött, hogy némi gumicukorvásárfia mellett hajlandó hazajönni. Tőlünk az ablakból látszódott régen a tűzijáték, amikor a Gellért-hegyről lőtték, de most nem voltam biztos benne, hogy az uszályokról lőtt is látszódik-e ezért csak annyit ígértem Marcinak, hogy a tv-ben megnézheti. 

Hatalmas mázlink volt, mert a busz csak 20 percenként járt és már azon is nagy tömeg volt, amivel mi jöttünk haza. El sem akarom képzelni, hogy tűzijáték után hogy jöttünk volna el onnan gyerekekkel, babakocsival.

Pont 9-re hazaértünk, Marcit leültettem a bárszékre, mert onnan a kintit is látta és a tv-t is. Merthogy látszódott kint is, igaz elég alacsonyan, de láttuk. Domi közben kapott még enni, majd tűzijáték után mind a két gyerek szinte azonnal elaludt. Este megbeszéltük Józsival, hogy milyen jó, hogy nem vittem plusz pelust és ruhát, mert akkor ottmaradtunk volna és ki tudja, hogy a végén hogy jutunk haza. Így pedig volt program, élmény és tűzijáték is. :)

7 napos Balaton 3 napos lázzal

Meg volt az első két gyerekes nyaralásunk. Hosszú volt, jó és fárasztó. 

Vasárnap 4:45-kor keltünk, 5-kor ébresztettük a gyerekeket. Mintha mindig hajnalban kelnének kipattant a szemük és Domi evés után a szőnyegen játszott. 3/4 6-ra jött értünk Balázs kocsival, mert a csomagjaink meghaladták a kezeink számát. Volt egy nagy bőrönd amiben szinte semmi más nem volt, mint pelenka, úszópelenka és egyéb Domifelszerelés + felfújható úszóizé, volt egy utazóágyunk, egy utazótáskánk teli ruhákkal, egy pelenkázótáska, egy hűtőtáska,egy Marci motorral, egy Domi babkocsival és egy hátizsák amiben Dominan egy heti kaja volt pakolva. Még jó, hogy megvettem - nem akartam, mondván ott megvesszük -, mert akciósan jutottam hozzá és mert Balatonföldváron nem lehet bébiételt venni szinte sehol. Az egyik boltban 1db. étel árválkodott a polcon egy héten keresztül, a másikban 3. 

Fél 7-re kiértünk a pályaudvarra Marcival, mert Józsi Domival jött utánunk, ők már nem fértek a kocsiba. Anyuékkal egyszerre érkeztek, merthogy anyu is jött, a hugom Kata és a barátja Szilveszter is. Gyorsan felcuccoltunk a vonatra és irány a Balaton!

 

Tök jó, hogy már a vonatokon is van babakocsis hely. A fiúk élvezték az utat, állítom még Domi is jól szórakozott. Egy órát aludt is. Leszállás előtt még evett. Aztán 10-re már a háznál voltunk. Gyerekkoromban sokat nyaraltunk itt. Egy nagyobb telken egy ikerház, mögötte egy kisebb ikerház jellegű ház és mögötte mégegy. Mi a középsőben laktunk. Belépve egy nagyobb szoba volt kihúzható ágyakkal és onnan nyílt egy fürdő és egy konyha. Anyuéké ugyanez mellettünk. A teraszunk közös volt. Anyu rengeteg ételt hozott, így erre nem volt gondunk. Első nap délben már szép idő volt, ezért le is mentünk a partra. Marcit nem lehetett visszafogni, már első nap Balatonozott. :)

Másnap arra ébredtünk, hogy esik az eső. Reméltem, hogy nem lesz így végig, de azért megpróbáltuk kihozni abból a napból is a legjobbat. Anyu főzött egy jó kis paprikás csirkét, mi meg játszottunk a ház mögött. arcival csocsóztam, Katával pedig pingpongoztunk.

Délutánra egész szép idő lett, így elmentünk csavarogni. Megmutattuk Józsinak földvárt.

Marci kedvenc játéka Domi kedvenc játéka is lett. :)

Aztán elmentünk fagyizni.....

 

......és néztünk kacsákat, hattyúkat.

 

Másnap szerencsére csodálatos idő volt, így mehettünk strandolni. Ezt vártuk már nagyon mindannyian. Földváron három strand is van, a keleti, a nyugati és a kikötői. Marci szerint Blaha is, mert a keleti után az jön. :)

A nyugati strandra mentünk kedden, mert azt mondták, hogy lesz ott játszóház meg egy csomó játék a gyerekeknek. Hát ez kis túlzás volt, mindenesetre Marci nagyon jól érezte magát és Domi is "kipróbálta" a Balatont. 

Nagyon szép erdős út vezet a strandra.

 

Domi nyaral

 

 

 

A játékok nem nyerték el a tetszésünket, mert gyerekeknek volt hirdetve, mégis töübb mint a fele nem gyerekeknek való volt. Azért pár játékot talált magának.

 

 A nem túl csendes nézelődő

 

Szerda reggel elhatároztuk, hogy elmegyünk a keleti strandra. Szintén nagyon jó idő volt, de Marci nem akart a vízbe menni, azt mondta, hogy nagyon hideg és fázik benne. Pedig a víz egyre melegebb volt, de ezzel párhuzamosan Marci is. Délután megmértük a lázát, 39,7. Remek, a nyaralás közepén beteg lett. Mivel az orra sem folyt, nem köhögött és nem volt semmiféle tünete úgy döntöttem, hogy ez három napos láz lesz. Marci is nagyon jól érezte magát, nem zavarta a láz, csak a vízbe nem nagyon akart bemenni. Inkább a csónakba ült és úgy mentünk a vízbe. A csónakot meg anyu vette Dominak. Marci meg homokozót kapott, de 3 perc után szerencsére miden közös lett. :)

 

 

Hatalmas homokozó a parton. Igaz ez egy fizetős rész volt, egy szállodának a partján.

 

Domi Balatonon végre elkezdett enni. Ott nem volt gond az étkezésével, bár az tény, hogy mindenevő lett. Na jó, azért nem teljesen, de reggelire nem kellett a tápszer, de csúszott a túrós táska.

 

 

 

Büszke vagyok rá, mert nagyon alkalmazkodó volt. Egy szobában aludtunk, de ez nem zavarta este, az egész napirendje felborult, de ez sem zavarta. Este 9-kor aludt el és reggel 9-ig aludtunk mindannyian. Aztán reggeli majd pakolűás és irány a part. Szinte minden nap. Domi meg útközben a part felé aludt egy fél órát majd ebéd után pancsolt és utána szó nélkül elaludt a babakocsiban. És mikor hazajöttünk simán visszaállt a napirend. Úgy örülök, hogy ennyire alkalmazkodó. :)

Marcinak péntekig volt láza, aztán kijöttek a kiütések, úgyhogy akkor már biztos voltam abban, hog ez 3 napos láz volt. Szerencsére nem viselte meg, így önfeledten tudott ő is nyaralni. 

Az is nagyon jó volt, hogy anyuék segítettek és be tudtunk menni Marcival a vízbe játszani akkor is, ha Domi aludt, mert vigyáztak rá és fordítva is, mikor Marci nem akart pancsolni, de mi igen akkor is be tudtunk menni. Anyu többször főzött este vacsit, így erre se volt gondunk. :) Olyan volt, mintha nem is apartmanban, hanem szállodában laktunk volna. :) Hazaérve a partról várt ránk a finom vacsora. Reggelente meg elmentünk friss pékárúért a boltba. Nagyon jó hangulata volt az egésznek.

Marci is szedett fel szerintem egy pár dekát ami nála nagy szó. :) A betegsége ellenére azért evett.

Mindet azért nem ette meg. :)

 

 

Amit még soha sehol nem láttam: füstölt kolbásszal és sajttal töltött lángos. Nagyon durva kaja... :)

 

Mi Józsival minden nap lángosoztunk, mert nekem Balatonon lángost kell mindig ennem. Igaz, hogy itt 2 megállónyira a piacon is van, de az nem ugyanaz. :)

 

Marcival szombaton elmentünk kisvasútazni, mert már első nap kiszúrta magának, de a névnapjára tartogattam. Majdnem egy órát ment a vonat, végig Földváron és a másik irányba Szántódig a Rév-hez. Nagyon szép helyeken jártunk, Marci nagyon élvezte. Józsi nem jött velünk, de Domit vittük magunkkal.

 

 

Szombat estére Józsi lett lázas. Még ma is az volt, de szerencsére már nem magas. Vasárnap reggel 9-ig kellett elhagyni a lakást, 10:45-kor meg indult is haza a vonatunk pestre. Mikor hazaértem hatalmas megkönnyebbülé volt. Nem tudom miért. Végre az ágyamban alhattam, a saját kis kuckómban lehettem. Nekem pont elég volt ez az egy hét, Józsi maradt volna még és természetesen Marci is.

Én örültem tegnap este, hogy végre alhatok egy jót a kényelmes ágyamban, mert az ottani kihúzhatóson szinte nem is lehetett. ráadásul Marci igen virgonc volt éjszakánként, tetszett neki, hogy együtt alszunk, ezért egész éjjel szórakoztatott. Felébredt inni kettő körül és fél 5-kor még vigyorgott az arcomba. Úgyhogy én hullafáradtan jöttem haza.

Ma reggel a fogorvosnál kezdtem, holnap megint megyek. Csütörtökön remélhetőleg betömi végre, mert így nagyon rossz. 

Ma délután családlátogatáson volt nálunk a két óvónéni, nagyon szimpatikusak és fiatalok mind a ketten. Mondták, hogy mostantól bármikor lemehetünk szokni a környezetet. :) Lehet élünk majd a lehetőséggel, feltéve, ha Domi nem lesz beteg, mert ma már neki is volt láza 38,6 és kiütései is. Lehet, hogy már 2 napja lázas, csak nem vettem észre....?

További nyaralós képek ITT És ez is csak egy szolíd 100 képes verzió, mert összesen pontosan 400 képet sikerült készítenem. :)

Jó sokat írtam, pedig még szinte semmit sem meséltem. :)