Dilemma

Ma volt a Semmelweis Egyetemen a nyílt nap. Megfogadva a tanácsokat elmentem! Józsinak mára szabadságolnia kellett magát, mert anya ment egyetemlátogatóba. :) 

9-re mentem, attól féltem, hogy akkor még csak én leszek ott az egyetlen lézengő ember, hát mekkorát tévedtem! Csak a ruhatárig eljutni kb. 15-20 perc volt. A ruhatáros nénitől a biléta mellé kaptunk cukrot is. :) Aztán elmentem a csomagomért, ami egy SE-ETK-s ajándékzacsi volt, benne a programmal, több iskolai kari tájékoztatóval - állati igényes kiadványok (!) -, nyakba akasztható SE-ETK-s akármi, volt még benne toll és egy gumis egyetemi karkötő. Aztán elindultam felderíteni. 

Elsőként a szülésznői  szak előadására mentem. Mivel még csak 10 óra lehetett és jó páran még a ruhatárnál álltak sorba ezért nem volt tömeg. Bementünk a demonstrációs terembe. Számomra ez volt maga a kánaán. :D Alig vártam, hogy végre élőben is lássak ilyet. Elmondták, hogy hogy működik a szülésznőképzés, milyen kompetenciákat szerzünk, mik a záróvizsgára bocsájtás feltételei, lehetett kérdezni is. Én a kipróbálás és nem a kérdezés híve vagyok, úgyhogy egyből neki álltam megnézegetni a "dolgokat". Jól fel is sültem így elsőre, mert volt ott egy "terhes has", benne igazi életjeleket adó babával, de őt nem lehetett ugye látni. Mondták, hogy akkor tapintsam ki, hogy hogy is van bent a baba. Simán farfekvésesnek véltem, holott a feje lent volt. Ennyit erről, mentem is tovább. :D 

Az aulában volt kávé és pogácsa, ezzel feltöltöttem magam.

A második utam az ápolókhoz vezetett. Ez is elég érdekes volt, főleg, mert egy gyak. teremben volt az előadás. Aztán átvittek minket a szimulációs terembe. Na ilyet viszont eddig tényleg csak a Grace Klinikában láttam! Egy műanyag baba, aki pislog, van szívverése, lélegzik, esik a vérnyomása, ha úgy akarják, korog a gyomra és akkor lesz rosszul, mikor megnyomnak a háttérben egy gombot. :D Rendesen van szívhangja és radiális pulzusa is. Hatalmas monitoron kivetítve EKG, pulzus meg minden. Szerintem tök félelmetes volt. :) De a bácsi aki beszélt róla irtó lelkes és magával ragadott ez a hangulat. :)

Innen a védőnői tájékoztatóra mentem. Oda csak úgy, mert útba esett. Az csak nappali képzés keretében indul, ezért nem is tudnék rá jelentkezni, de ha már ott voltam ezt is szerettem volna meghallgatni. Nem is nyűgözött le annyira. 

Tovább haladva pont kezdődött a mentőtiszti előadás, így berobogtam arra is. Ez is nagyon jó volt, itt bemutatókat tartottak a diákok, pl. roncsból mentés, intubálás - kipróbálhattam - elsősegély, újraélesztés. Itt lehetett kérdezni is meg kipróbálni a dolgokat. Ez is nagyon tetszett, bár szerintem nem lenne gyomrom ehhez a szakmához, bár biztos nagyon jó lehet ilyen szinten életeket menteni. :)

Még beültem a nagy előadóba és megnéztem egy pps vetítést a karról, iskoláról, felvételi eljárásról, majd kezdődött a kérdezz-felelek, ahol a tanulmányi osztály vezetőitől lehetett kérdezni. Mivel ezt hagytam a végére, ezért itt már nem voltunk sokan. Szerencsére, mert egy elég bensőséges "kerekasztal beszélgetés" jellegű dolog lett ebből. Összesen ketten voltunk bent, egy idősebb hölgy és én. Miközben mi kérdeztünk és beszélgettünk néha be-bejött más is, valamit kérdezett, majd ment is tovább, mi meg csak kérdeztünk és beszélgettünk és kérdeztünk.....

És itt jön az én dilemmám! Alapból szülésznő szakirányra jelentkeznék államilag finanszírozottan, de második helyen megjelöltem a költségtérítésest (diákhitelből) és harmadikként az ápoló szakot. Nade! A karon az első év az egy alapozó év, mindenki ugyanazt tanulja. Olyat is lehet, hogyha az ember teljesít minden kreditet, akkor bead egy átjelentkezési kérelmet. Namármost, arra gondoltam, hogy másodiknak beírnám az ápolót - hátha oda idén mondjuk kevesebb ponttal is be lehet jutni, volt már rá példa - és harmadik lenne a költségtérítéses szülésznői. De mi van akkor, ha beadom az ápolóiról az átvételi kérelmemet a szülésznőire és elutasítják? De az államilag finanszírozott lenne legalább. Fogalmam sincs, hogy most mit is csináljak? :(

A csomag

Ma meggyűlt a bajom a postással reggel. Anyósom adott fel mekünk csomagot. Szokott. Ilyenkor délután feladja, másnap reggel pedig ideér. Jött is fél 10-kor a csomag, ám a postás közölte vele, hogy 1995.- lesz. Szemem kikerekedett, visszakérdeztem, hogy miért, hiszen anyósom mikor feladta akkor rendezte ezt az összeget. A postás közölte, hogy neki oda van írva, így el kell kérnie a pénzt. Mondtam oké, de én azért ennek utána járok. Kérdezte, hogy megadja-e a mobilszámát, mondtam nem kell, kiderítem én a postán, hogy mi a helyzet, mire heves tiltakozásba kezdett, hogy ne a postát hívjam, hanem őt. Na ez nekem már nem tetszett, de ám legyen. Egy-két telefon és kiderült, hogy nekem volt igazam, anyósom kifizette a csomagot előre. Én biztos voltam benne, mert nem csinálna ilyet velünk, ha meg nem fizette volna ki előre akkor szólt volna, hogy úgy készüljek. 

Hívom telefonon postást, mondom mi a helyzet, mire ő mondta, hogy oké, utána néz ő is. 3 mp. múlva hívott telefonon, hogy utána nézett a csomagnak és valóban ki lett fizetve és a postán elírtak egy sort. Jött vissza, hozta a pénzt és közölte, hogy na látom, ezért adta meg a számát, mert ha a postát hívom még a végén azt hitték volna, hogy a postás a saját szakállára dolgozik. Háááát mindenki azt hisze a történetről amit akar, én csak annyit tennék hozzá, hogy ha a posta tévedett, akkor miért gondolná ezt róla bárki is? Nem ítélkezem, lehet, hogy így volt, lehet hogy nem, de nekem túl sok a véletlen egybeesés (ne a postát hívjam, hanem őt, még azt hiszek, hogy a saját szakállára dolgozik....), hogy ne azt gondoljam, hogy át akart verni. Még jó, hogy én meg nem vagyok hülye!

Érettségi újra

Nincs mit tenni, újra kell érettségiznem. 

Annak idején, mikor még gimnazista voltam számomra az egész a túlélésről szólt. Mindenki mondta, hogy csak legyen meg a többi már senkit nem érdekel. Én is így gondoltam. Annak idején volt felvételi, ahova az ember elment és felvételizett. Ha ott jól teljesített felvették ha nem akkor nem. Én is ilyen helyre mentem tovább, ott gyakorlati volt a felvételi. Aztán egy pocsék érettségivel 2004-ben még a jogi karra is felvettek, mert a felvételin jól teljesítettem. 

Azt senki se mondta, hogy a rendszer változhat és tanulni kéne, mert egyszer majd csupán az érettségi alapján fogják eldönteni, hogy az embert felveszik-e az adott egyetem adott szakára. És számomra itt a bökkenő, ugyanis ahova jelentkezem oda nem vennének fel az érettségim alapján. Ez az egyik ok. A másik pedig, hogy ugye meg van határozva, hogy milyen tantárgy számít a felvételnél, nos a 6 megadott tárból kell kettőt választani, de én azok közül csak egyből rendelkezem érettségi eredménnyel, tehát nincs mit tenni, érettségizni kell megint. Pont tíz éve érettségiztem, azóta nagyon megváltozott a rendszer. Volt időm áttanulmányozni.

Az is igaz, hogy így 28 éves fejjel jöttem rá - ill. már 25, de eddig vártam, hogy miért azt nem tudom - hogy mit is szeretnék csinálni. Remélem nem késő. 

A választott érettségi tantárgyam az egészségügyi alapismeretek, mégpedig emelt szinten. Ha már lúd ugye....

Legalább 80%-ot kell teljesítenem, hogy szinte biztosan felvegyenek az államilag finanszírozott karra, tehát nagy fába vágtam a fejszémet úgy érzem. 

Májusban lesz az írásbelim, ha jól tudom pontosan május 13-án és a szóbeli pedig júniusban. Nagyon nehéz lesz ez így, hogy középiskolában sosem tanultam, de csak megoldom valahogy. Mire jó az internet - többek között -, ha nem erre. :)

Hétvége

Marcival visszavittük a karácsonyfát szombaton az Ikeába. Nagyon mókás volt, mert odaértünk és ki volt írva, hogy hozdd vissza a fát és a blokkot, vagy csak a blokkot..... Remek, átcipeltem a fél városon a fát, mert nem tudtam, hogy a blokk is elég. Nem mellesleg irtó vicces, mert ki van téve egy kb. 5 méter hosszú és két és fél méter magas konténer, melyre rá van írva: ide dobd a fát. Csak álltam és néztem. Ezt mégis hogy gondolták? Két és fél méter magasan van a teteje, két méteres a fám, mégis hogy dobjam bele. Aztán úgy voltam vele, hogy megpróbálom. Sikerült. Marci rettenetesen büszke volt rám. :) Aztán bevittem a blokkot és kaptam egy 4000.- értékű Ikea kártyát. Ott is bizonygattam, hogy bedobtam a fát, bár nem hiszem, hogy elhitték. :)

Aztán bent vettünk Marcinak és nekünk ágyneműt. Vicces volt, hogy mikor fizettem a kártyával azt írta ki, hogy karácsonyfa.

Nagyon jó anya akartam lenni, így elvittem a gyerekem HÉV-ezni. Szereti nagyon és mivel mekit is ígértem neki ezért kézen fekvő volt, hogy 1 megállót megyünk vele. Nagyon élvezte, imád mindent, ami sínen megy. Majd mekiben kapott egy hamburger menüt, mert hogy előző nap ugye csúnyán jártunk a mekiben és ez bennem mélyebb nyomot hagyott, mint benne. Megígértem és akkor nem tudtam teljesíteni. Az ilyeneket nem szeretem, így bepótoltuk. Aztán elmentünk az Aldiba - ott volt a meki mögött - bevásároltunk és úgy jöttünk haza. Rettenetesen elfáradt, a buszon el is aludt. :)

A buszról meg jut eszembe:

Mérhetetlenül felháborít az emberi közöny. Felszálltunk a buszra éás mindenki ült, kivéve egy 70 év körüli nénit. A buszvezető ment, mint az őrült, Marci majdnem elesett. Végre valaki átadta a helyet a néninek, de ő ragaszkodott hozzá, hogy Marci üljön le. Megjegyzem a nőnek aki a helyet átadta ez a gesztus nem tetszett. Aztán addig morogtam, míg valaki át nem adta a helyet a néninek is. Eszembe jutott, mikor terhesen mentem valahova busszal. A két terhességem alatt egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor adták át a helyet. Amikor Marcival voltam terhes kétszer. Egyszer a 40 fokos melegben egy külföldi, egyszer pedig egy középkorú nő. Megkérdezte mikorra vagyok kiírva, mondtam neki, hogy tegnap előttre. Rögtön ugrott. Nem értem, ha holnap utánra akkor nem ülhetek le? 

Amikor Domival voltam terhes akkor egyszer adták át a helyet. Akkor is mindenki ült a buszon, csak én nem. Nyár, 40 fok szintén és én táskával, mappával dőlöngéltem a buszon. Jó élmény volt. A telefonba káromkodtam Józsinak, na akkor valaki felállt. Nincsenek jó élményeim a terhes közlekedésről. A kisgyerekesről meg még rosszabb. Bezzeg mikor babakocsival szálltam fel a buszra ugrottak hárman, hogy átadják a helyet. Ki érti ezt....?

Na az történt,

hogy Domit ma reggel vissza kellett vinni az orvoshoz fél 10-re, mert addigra érkezett meg a vizelet eredménye. Most mázlink volt, mert csak 3-an voltak előttünk, általában másfél órát szoktunk várni. Vizelete teljesen jó, negatív. Torka, tüdeje továbbra is nagyon szép. Kicsit megy a hasa, doki azt mondta, hogy az jó, így tudjuk, hogy gyomorvírus lehet. Aztán elmentünk a mekibe Marcival és Domival. Marcinak nem árultam el, hogy oda megyünk, meg szerettem volna lepni. Hát ez sikerült is. Bementünk, ő örömködött nagyon, kért süt krumplit és hamburgert én meg egy salátát. És jött az arconcsapás, nincs csak reggeli, mert még csak 10:05 van. Se hamburger, se krumpli, se semmi. Kikullogtunk a mekiből - látszik milyen sokat járok, hogy nem tudtam - és látom, hogy Marci totál összezuhant. Nem akart sírni, de dörzsölte a szemét és hüppögött, nagyon bánatos lett. Nekem meg a szívem szakadt meg miatta. Elmentünk vásárolni és vettem neki sült krumplit. Aztán megígértem neki, hogy holnap elviszem a mekibe 10 után. :D 

Most estére Domi megint belázasodott. 39,3 lett a vége, pedig nem is éreztem még csak langyosnak se! Csak kíváncsiságból mértem. Nem hittem volna, hiszen egész nap játszott, röhögött, dúvadkodott, Marcizott, vigyorgott.... Betegségnek és láznak nyoma sem volt. De még lázmérés után is csak hülyéskedett. Most alszik, remélem reggelig! 

Reggel Marcival visszavisszük az Ikeába a fát és levásároljuk az árát. Ágyneműt terveztem neki, már ki is nézte. :) Aztán ebédelhet a mekibe, mert megérdemli.... :)

Betegség, tanulás, betegség......

Ahogy visszanéztem az idei írásaimat szinte csak betegségekről és orvosokról írtam. Most sem lesz ez másképp. Valahogy ezek határozzák meg sajnos a mindennapjainkat.

Ma reggel voltunk tornázni. Szegény 11-kor már nagyon fáradt volt, legközelebb hamarabb megyünk, 10-kor. Fél 12-kor már csak aludni akart. Haza is jöttünk - még kicsit azért játszott - majd ebédelt és lefektettem. 

Nekiálltam tanulni, mert csak vizsgázni fogok 29-én. :D Aztán letöltöttem 2008-tól az egészségügyi alapismeretek emelt szintű érettségijeit és nekiálltam őket megoldani mint egy szintfelmérőként. 6 feladatlapot oldottam meg 60-70% között. Szerintem így tanulás nélkül - az eddigiekre alapozva - nem is olyan rossz. Igazából nekem olyan 80-90% kell teljesítenem, hogy felvegyenek az egyetemre államilag finanszírozottra. Hááát, majd meglátjuk, mindenesetre azt le tudtam szűrni, hogy mi az a témakör, ami nekem nagyon nem megy. Az anatómia, egészségtan, gondozástan és fejlődéslélektan egész jó, de az általános lélektan, személyiség lélektan, kommunikáció nem igazán. Tehát erre kell jobban odafigyelnem.Milyen szerencse, hogy ebből vizsgázom 29-én. :D Anatómiát is át kell néznem, mert a csontokat néha még keverem és az idegrendszer sem az én asztalom. Így hát ezekbe egy kicsit jobban beleásom majd magam. 

Fél 4-ig töltögettem a teszteket, majd ébresztettem Domit, hogy menjünk Marciért, majd vásárolni. Kihoztam, éreztem, hogy forró. Gondoltam megmérem a lázát az a biztos. Hát igen, 39,7-nél állt meg a lázmérő. Még jó, hogy Riennek pont a minap mondtam, hogy Domi sosem lázas. Szegény nagyon sírt, nagyon rossz kedve volt. Felöltöztettem és mentünk Marciért. Felhívtam az ovit és megkértem D. nénit, hogy mire odaérünk öltöztesse fel Marcit, hogy ne kelljen arra még várni és Domiról se kelljen levenni a kabátot, visszaadni rá stb. Aztán Tesco helyett orvoshoz mentünk. Röpke másfél óra várakozás után bejutottunk. Gyermekem torka gyönyörű, tüdőhangja szuper. Akárcsak a pulmonológián. Oké, de még mindig nagyon lázas. Kaptunk kúpot és beutalót egy vizeletvizsgálatra. Most pisit gyűjtünk kisebb-nagyobb sikerrel, hogy holnap leadhassuk. Minimum 10 mili kell, hogy értékelhető legyen, eddig kb. 3 mili van. Nem haladunk túl jól...

Marci a szakember

Tegnap este Marci izgatottan szaladt hozzám, hogy süt nekem sütit. :) 

- Milyen sütit sütsz?

- Hát olyat, amibe kell liszt, tej, vaj, tojás, élesztő és cukor....

Azt hiszem lassan átadhatom a stafétabotot.... :D

Voltunk tornázni, avagy a huple!

Hétfőn meg is ejtettük az első fejlesztő órát Domival. Marci is jött velünk, mert aznap nem tudta Józsi oviba vinni reggel, én meg ezért nem akartam felébreszteni Domit, így arra jutottam, hogy inkább itthon marad és jön velünk ő is az órára.

12-re volt időpontunk, a lehető legrosszabb. Mert Domi délelőtt már nem nagyon alszik, így általában fél 12 körül ebédel és 12-től alszik. Erre hétfőn nem volt lehetősége, így megpróbáltam délelőtt fél 10-kor letenni aludni. Szerencsém volt, mert nagyon hamar - számára hamar :) - felébredt reggel, így 10 körül el is aludt. 11 után felébresztettem és kapott egy kis tápszert, hogy ne legyen majd éhes. A fejlesztés szerencsére 3 sarokkal arrébb van, így gyorsan odaértünk. Domi foglalkozása előtt játszóház van 0-3 éves korig. Ezt egy kicsit ki tudták használni a gyerekeim, mert fél 12 után már ott voltunk. Marcinak is nagyon tetszett, ő még nem járt ott. Aztán 12-kor vége lett a játszóháznak és csak mi maradtunk ott a foglalkozáson. Először Marci próbálta ki a HUPLE-t, ami egy fantasztikus fejlesztőeszköz! Aztán Domi ült bele és számára a hétfői torna szinte csak ebből állt. Abban forgattuk, labdáztunk vele...stb. Nagyon ügyes volt, egyszer sem borult fel vagy esett ki belőle. Bezzeg Marci! :D Ő túl vadul próbálkozott és esett is nagyokat, de szerencsére ez gumiból van, így nem üti meg magát. Domival még megcsináltuk a home tréning azon részeit, amihez két ember kell. Aztán kicsit Marcira terelődött a figyelem és azt vettük észre, hogy nagyon közreműködő, minden nagyon tetszik neki, mindent nagyon szeretne ő is csinálni, de rettenetesen feszes az izomzata. Na az egyik gyerekem hypotone a másik meg hypertone? De jó nekünk! Ráadásul a tartása sem túl jó. Arra jutottunk végül, hogy Marcinak sem ártana egy pár alkalom, így úgy döntöttem, hogy hétfőnként Marci nem megy oviba, hanem aznap mind a kettőt viszem fejlesztésre. Amúgy is kérdéses lett volna, hogy hogy megyek érte hétfőnként, mert Domit 2 körül tudtam letenni aludni és aludt 5-ig. Azt meg nem szeretném, hogy Marci az ügyeleti csoportba menjen, hiszen itthon vagyok, miért ő legyen szinte az utolsó, aki hazajön. Tehát mostmár két gyerekkel járok egyéni fejlesztő tréningre, hú de jó nekem! :D Azt viszont láttam, hogy Dominak és Marcinak is nagyon tetszett már az első alkalommal is és szívesen mennek és csinálják a gyakorlatokat. Marci mondta is, hogy jöjjünk máskor is. Eddig egyszer volt foglalkozáson, de már ott láttam jótékony hatását. Az én mindenhol visszahúzódó és sírós mimóza fiam számára kinyílt a világ és boldogan ment és játszott és minden feladatot örömmel teljesített! Nagy szavak ám ezek.....

Pulmonológia sokadszor

Mára kaptunk időpontot a pulmonológiára mindkét gyerekkel. Marci ezért ma nem is ment oviba. Délután fél háromkor elindultunk, mert volt még egy kis dolgom. Mikor mentünk a busz felé, hogy akkor felszállunk rá és megyünk a doktornénihez, akkor Marci lelkesen átugrott egy pocsolyát, majd a másodikat nem sikerült, ami egy hatalmas gödörben volt és el is süllyedt. Szinte derékig. Ott álltam az úton egy derékig vizes gyerekkel úgy, hogy 40 perc múlva jelenésünk volt az orvosnál. Szerencsére nem voltunk messze, így mondtam Marcinak, hogy futunk hazáig. Hazaértünk, őket lent hagytam én meg felrohantam az emeletre új nadrágért. Mikor leértem a földszintre akkor jöttem rá, hogy új harisnya is kell. Ismét rohanás föl, majd le, lent gyorsan átöltöztettem, majd irány a busz. A busz akkor kanyarodott el, mikor mi a megállóhoz értünk. Akkor irány a lenti megálló, ott jár sok busz Persze minden lámpa piros és a buszok szép sorban mennek el. Végre átjutottunk, futunk a buszhoz, amire esély nem volt felszállni, mert úgy tele volt. Következő buszra felnyomtuk magunkat, majd a központban le és 15:40-re beestünk a pulmonológiára. 15:45-re volt időpontom. Leültünk, vártunk, csak vártunk és csak vártunk, már mindenki bement, még az is aki jóval utánunk jött. Már azt hittem, hogy el is felejtettek minket. 16:50-kor jutottunk be! Marcit meghallgatta, szerencsére most negatív lett a státusza, de a decemberi "roham" miatt emelni kellett az adagját. Nem nagyon, csak este egy puffal többet. Aztán Domi következett. Meghallgatta a doki, megnézte a torkát minden csodás, semmi baja, mikoris úgy elkezdett köhögni, mint egy 50 éve dohányos. Nézett, megint meghallgatta, megint negatív, Domi meg csak cuccosan köhögött tovább. Azt mondta, hogy még nagyon kicsi asztmavizsgálathoz és még nagyon kicsi ahhoz is, hogy rásüssük ezt a bélyeget, hogy asztmás, de nem mondja, hogy nem lesz az. Fel akartak írni neki egy inhalátort, de olyanunk pont van, mert Marcinak vettünk egyet anno. Abba fiziologiás sóoldatot kell neki párologtatni, ill. belélegezni. Mellette kapott még fenistil cseppet és mondta a doki, hogy ha legközelebb spiropentre szorulna akkor inkább ventolint adjunk neki. 1 hónap múlva vissza kell vinni, mert látni szeretné. Addig meg várunk és csillapítjuk a köhögést ahogy tudjuk....

 Marci lerajzolt minket: apa a szemüveges, mellette anya akinek hosszú a haja, apa nyakában Marci, anya mellett meg Domi és a kiságya :)

Ami eddig történt

Idén. Igazából nem sok. Az egyetlen szót érdemlő dolog az a fejlesztőpedagógus. Voltunk nála Domival és kiírták a tornákat. A "home tréning" 8 hétig tart és nekem kell a gyakorlatokat eszközökkel itthon csinálni. Kaptunk billenőpadot és egy gördeszka jellegű valamit. A többi kellék itthon is megtalálható. Az egyéni fejlesztés 6 hónapig fog tartani és heti két alkalom, hétfő és szerda, alkalmanként 1 óra. Az első foglalkozás szerdán meg is történt, ez nekem volt egy "betanító" tréning, de Domi meglepő módon egyszer sem sírt, hanem rettenetesen élvezte. :)

Az eszközök elhozatala is elég "brigisre" sikerült. Már nagyon untam magam itthon, mikor is felkaptam Domit és nyakamba vettem a várost. Pontosabban Rákoskeresztúrt. Először elmentünk a Jysk-be nézelődni - nem mellesleg itt van mellettünk, de eddig egyszer voltam bent - aztán elmentünk a központba a dm-be, mert kellett venni ezt-azt. Ilyenkor egyszerre megveszek mindent a hónapra, mert akkor tudom jól kihasználni a kuponjaimat. Na így volt ez most is, vettem 2 csomag pelenkát, tápszereket, teát Dominak és így jó sokat spóroltam ugyan, de a felpakolt babakocsit tolva eszembe jutott, hogy el kell menni a fejleszőeszközökért, mert azokat kölcsön kapjuk és azt ígértem, hogy aznap elhozom őket. Odaérve szembesültem azzal, hogy az eszköz nagy és nehéz. Nem is a gördeszka jellegű valami, hanem a billenőpad, ami 1mx1m és tömör fa. Egy hatalmas Ikeás zacsiba bele is fért éppen hogy, és a nagyobbik fülnél két ujjal még össze is tudtam fogni. Azt így az ember bírja vinni kb. 5 métert, nem pedig kb. 300métert. Mert kb. ennyire lakunk. Az eszközöket átadó hölgy kérdezte, hogy nem tudok-e visszamenni később és elvinni, de azt is csak gyerekkel tudtam volna megoldani, ráadásul akkor már kettővel. Így babakocsival, megpakolt táskával, két pelenkával és a frissen szerzett fejlesztőcuccokkal elindultam haza. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de a karácsonyfa óta úgy érzem, én bármire képes vagyok. És persze ezt az akadályt is sikerrel vettem. :)

2011

Boldog Új Évet Mindenkinek!!! :)

Marci mostanáig bulizott. Szerintem még mindig tűzijátékot néz az ágyából. Vendégek elmentek, Domi alszik. Mi is mindjárt. Az újévi fogadalmat "megtettem", remélem életemben először sikerül betartani. :)

Isten hozott 2011, remélem jó év leszel! :)

Mikor máskor.....

.....lenne az ember gyereke életében először kruppos, ha nem Szilveszter előestéjén? Tegnap délután már csúnyán köhögött Domi, mondtam is Józsinak, hogy nem tetszik ez nekem, kruppos jellegű. Szerinte még nem. Volt hajvágás, itt volt ordítás és letesztelhetővé vált, hogy még nem kruppos. (Amikor az, akkor sírás közben szamár hangja van.) Lefeküdt aludni, majd mikor már mi is aludtunk volna éjfél körül rettenetesen elkezdett "ugatni". Először úgy gondoltam, próbálkozzunk meg egy kis calcimusc-al, hátha az is elég. Egykor kiderült, hogy bőven nem elég, előkerült a rectodelt, pedig azt a kúpot nagyon nem szeretem beadni - nagyon sok a mellékhatása és legyengíti az immunrendszert -, Marcinak is eddig csak egyszer adtam, de Domi egyre jobban és egyre csúnyábban köhögött. Átvittük a hálóba, jól betakartuk és az összes ablakot kinyitottuk. Ő meg elkezdte igencsak jól érezni magát. Röhögött, dumált, énekelt, köhögött. Az ölembe vettem, hátha elalszik. Majdnem. Mikor letettem azonnal felriadt. Visszavittük fél kettő körül a szobájába, beállítottuk a hidegpárásítót és letettük aludni. Volt kis sírás, de muszáj volt letenni, mert a hálóban csak hülyéskedett. Aztán elaludt. Hajnali 6-ig szerencsére egy hangja sem volt, akkor volt egy nagyobb köhögőrohama, párásítót állítottam és aludt reggel 10-ig. Most van egy kis hőemelkedése, de a köhögése mára kicsit szebb lett. 

Ma Szilveszteri "bulit" tartunk, átjön pár barátunk. Érdekes lesz, tekintve, hogy alig aludtam pár órát. 

Már begyúrtam a hagymás pogácsa tésztáját, a sajttal és sonkával töltött kifli tésztáját, kész a kókusz golyó és hátra van még a gesztenyetallér. Amíg kel a tészta és amíg nem kelnek a gyerekek kicsit rápihenek én is az estére. :)

Hull a hó, jajj de jó!

Kissé késve, de szerencsére még időben megérkezett a hó!!! :) Imádom a havat, főleg ha nincs csontig hatoló hideg és nem fúj az orkán erejű szél kint. A hóesésben andalgás romantikus. :) Megspékelve szánkós gyerekkel és egy babakocsissal viszont inkább kihívás. De mi akkor is nekiindultunk tegnap, előkotortuk a szánkót - amit szerintem még nem is használtunk és irány a kis domb! Marcit én húztam a szánkón, míg Domit Józsi tolta. Aztán Domi is szánkózott, olyankor Marci fogta őt. Szépen ül a szánkón egyedül is, de ha Marci mögötte van elkényelmesedik és nekidől. :D A dombon persze mindenki gyerek volt, még mi is. Önfeledten szánkóztunk és borultunk a hóba. :)

 

Mindenki csúszott mindenkivel. :)

 

Készül a hóangyalka :)

Karácsony 2010.

Eljött ez a nap is, amit annyira vártam! Reggel persze még semmi karácsonyi hangulatom nem volt, sőtt, nagyon fáradt voltam. Lassan rávettem magam a készülődésre, bár délig nem sok teendő volt. Szépen elpakoltunk a nappaliban, majd a fiúk megebédeltek. Aztán ment ki-ki a saját szobájába aludni. Domival nem volt gond, rácsos ágya van, nem tud kijönni. :D Marcival már érdekesebb volt a helyzet. mondtam neki, hogy nem kell aludni, de nem jöhet ki a szobából, mert akkor elijeszti a Jézuskát és az Angyalokat. Elküldtem pisilni és inni lefekvés előtt, hogy indoka se legyen kijönni. 

Kettőkor mondtam Józsinak, hogy bele kéne tenni a talpba a fát. Azt hittem, hogy mivel vékony a törzse és könnyű volt ezért nem is kell majd faragni. Tévedtem.... Józsi még így is fél órán át faragta, főleg a ferdeségével volt gond. 3-ra azért sikerült beletenni a talpba, így kezdődhetett a díszítés. A szép az volt benne, hogy eddig mindig plafonig érő fánk volt, sokáig díszítettük, de ez olyan kis nyavalyás fa, hogy a díszeink harmada elég volt rá és mire Józsi kibogozta a harangfüzért addigra fel is díszítettem. :D Szépen felöltöztünk és mentünk a gyerekekért. Domi még aludt, de amint bementünk felébredt. Átmentünk Marcihoz, felöltözött szép ruhába és már mentünk is ki a fához. A lélegzete is elállt, csodálta a fát. Domi közel sem volt ilyen lelkes. Marci szinte sokkot kapott az ajándékok láttán, ujjongva bontogatott, sikítozott, ugrált. Józsi mondta is utólag, hogy ő bizony megijedt és kicsit félt is Marcitól. :D Marci kapott egy Micimackós társast, egy Mickey-s 3D puzzlet, könyveket és egy 4,5 méteres vasútpályát vonattal. Olyat, amiből van már neki autópálya, így egybe tudja építeni és egészen biztosan többet attól ki sem tud majd jönni a szobájából. :D Domi kapott búgócsigát, húzható telefont, húzható hernyót és a fisher price tanulókutyát. mindketten kaptak Eszti mamáéktól felhúzhatós helikoptert és 1-1 kisautót, ez is a fa alá került, mert a mama előre elküldte. Domi elég nyűgös volt egész este. Jön a foga és eddig nem viselte meg, de tegnap látszott rajta, hogy nincs a helyzet magaslatán, estére hőemelkedése is volt, ez mára megmaradt, de a kedve jobb lett legalább. Mindenen elsírta magát, ő sem szereti a változásokat és attól sem volt túl boldog, hogy nem játszatott és nem szedhette szét azonnal Marci vonatát. Minél több ajándékot bontottunk ki neki ő annál dühösebb volt. :D A végére majdhogynem el is sírta magát. Amíg a fiúk játszottak megterítettem és kiosütöttem a frissen sülteket. A menü a következő volt:

Előétel:

Tárkonyos csirkeraguleves cipóban

Főétel:

majonézes krumplisaláta

füstöltsajtos, virslis, kukoricás, újhagymás, majonézes tésztasaláta
tojássaláta

kukoricás rizs

baconba tekert szalonnával tűzdelt karaj

tarjával és füstöltsajttal töltött karaj

minifasírt

rántott hal

rántott sajt

Süti:

bejgli (mákos, diós, geztenyés-meggyes)

zserbó

mézes krémes

Jó sok étel készült, de mentségemre legyen mondva, hogy ma jöttek anyuék és ők is ugyanezt kapták, sőtt, ezt esszük amíg van. :D Így két ünnep között ezzel meg a töltött káposztával simán elvagyunk. :)

Marci életében nem evett annyit, mint este. És halat kért! Ő, aki eddig menekült előle! Domi semmit nem evett, ült a székében és duzzogott tovább. Majd mentek játszani, de ő már azt sem bírta. Elvittük fürdeni, akkor derült ki, hogy hőemelkedése is van. Kapott egy kis nurofnt, másnap fél 11-ig aludt. :) De mi is 10-ig! Anyu telefonjára ébredtem, hogy mindjárt indulnak. Na kezdődött a kapkodás, rendrakás. :) 

Ma kapott Marci nyomdás kisautókat, egy hatalmas doboz legót, egy mindent tudó pénztárgépet és egy 15 részből/kocsiból álló hatalmas kamiont! Itt voltak anyuék és az ő Jézuskájuk. :)

Domi kapott zenélő-húzhatós telefont, gumi kisautót, telefont, aminek a másik oldala zongora - köszönjük Laci! :D - és egy szintén zongora szerű kukacot. Csupa hangos, lehalkíthatatlan dolgot. :D

Mi is sok szép ajándékot kaptunk. Anyutól szakácskönyveket, goffrisütőt, szilikon sütőformát, kaptunk Józsival illatokat, tusfürdőket Katától, Lacitól pedig kaptam mosódiót.

Én Józsinak egy gyerekesfényképes egérpadot csináltattam + kapott tusfürdőt és dezodort, én pedig megkaptam a Csábító házi sütemények 4-et! :)

Szupi karácsonyunk volt, csak Dominak lett volna kicsit jobb kedve.... Nem baj, még nincs vége a karácsonynak!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Kis karácsony, nagy karácsony.....

Na akkor most vázolom a helyzetet, hogy így 23-án este hol is tartunk. Tegnap elmentem reggel az Önkormányzatba, majd onnan Rienékhez vittem bejglit. Ott szusszantam egyet, ittam egy jó kávét, majd mentem tovább. A húgommal találkoztam és átadtam neki is a kis csomagot, benne bejgli és mézes krémes. Mentem tovább a 13. kerületbe átvenni egy ajándékot, de legalább Pirossal is tudtam egy kicsit beszélgetni. :) Onnan elmentem vásárolni, majd hazarohantam begyúrni a mézes krémesünk tésztáját és a zserbóét. Aztán Marcit felkaptam, elszaladtunk az oltásra, majd Marcit haza és én tovább a saját háziorvosomhoz receptért és vérvételes beutalóért a sulis gyakorlatom miatt. Fél 8 körül értem haza, akkor nekiálltam a sütiknek. Már nem emlékszem, hogy mikor végeztem, de hullaként zuhantam az ágyba éjfél körül. 

Ma a gondolataimat összeszedve nekiálltam a további teendőknek. Megcsináltam a minifasírtokat, a tésztasalátát, krumplisalátát és a tojássalátát. A többi cucc előkészítve pihen a mélyhűtőben és azon jár az agyam, hogy holnap mikor mit csináljak meg. De ez a kisebbik gondom most. A nagyobbik a karácsonyfa. Marci úgy tudja, hogy mi megvettük a fát, az angyalok meg feldíszítik. Aha, szép is lenne. Valahogy angyalként fel kell díszítenünk a fát úgy, hogy ne bukjunk le. De mikor és hogyan? 
Ma este nem tudjuk, mert 
1. a díszek Domi szobájában vannak és ő alszik, 
2. simán lebukunk, mikor kimászkál pisilni, vagy tudomisénmiért ( nem szokott, évente kb. 3-4x jön ki lefekvés után pisilni vagy inni, de amilyen a formánk tuti most lenne az egyik) 
3. pedig, hogy reggel nem mutat - szerintem - olyan szépen a fa, mint este, nem érvényesülnek annyira a díszek és a fények, mint sötétben. 
Ja és 4. nem utolsósorban látni szeretném az arcát, mikor meglátja.  
Így a ma este kilőve. Holnap alvásidőben meg megint ott a 2-es pont. Vagy még rosszabb, ha elalszik délután, mert mikor felébred baromi halkan ki tud jönni. :D Így még nem tudom, hogy hogy is oldjuk meg ezt a dolgot úgy, hogy ne vesszen el számára a varázsa......

Ja és annak aki még nem látta: 

Visszaszámlálás elkezdődött

Én a karácsonyra szeptember óta készülök, bár azt hiszem januárban nem akartam kidobni a karácsonyfát és már áprilisban a Mikulással példálóztam a gyereknek, úgyhogy azt is mondhatom akár, hogy én december 27-től folyamatosan a karácsonyra készülök. Viszont arra is rádöbbentem, hogy minél közelebb van annál alább hagy a vágyam és a cselekvőképességem. Egész évben arra várok, hogy végre beszabaduljak a konyhába és nekiálljak a karácsonyi sütisütésnek. A nagymamám a Madách Színháznak sütötte a bejgliket végeláthatatlanul, én a családnak, a barátoknak és a fél utcának. Arra is rájöttem, hogy ahogy közeledik az idő, hogy elkezdjek sütni - amire ugye egész évben várok - annyira a hátam közepére sem kívánom, mikor itt van. Ez történt ma is. Nem tudom mióta vártam már, hogy nekiessek és bejglit gyártsak. Mára volt beírva a naptárba. Bejgli  fél világnak és mézes anyunak. Reggel 9-kor már álltam a konyhában kávéval a kezemben és nagyon nem volt kedvem ott lenni. Inkább tébláboltam még egy kicsit, aztán csak erőt vettem magamon és begyúrtam a tésztát. Lavór szerű valamiben, mert ennyi bejglihez egyszerűen nincs edény. :D Több kiló liszt és társai, két kezes dagasztás és közel 5-6 óra pihentetés. Ez volt az első lépés. Majd megcsináltam a mézes-krémeshez a mézes lapokat. Mikor elkezdtem sütni jöttem rá, hogy hülye vagyok és plusz munkát csináltam magamnak, mert megsüthettem volna a miénket is egyszerre anyuéval, de eddig nem terjedt ki a figyelmem. Itt volt Marci egyik ovistársa és az anyukája, így legalább én is és a gyerek is lefoglalta magát. Aztán csináltunk egy hatalmas lábosnyi máktölteléket és ugyanennyi diósat. Este 8-ig sültek a bejglik a sütőben én meg hulla fáradt vagyok és ez még semmi. Ilyenkor nem értem, hogy miért vágyom erre mindig. :D A holnapi napom sokkal viccesebb lesz, el kell menni bejglivel és mézessel az Önkormányzatba egy papírért, majd onnan indulok bejglit osztani. Kiszámoltam, összesen 9 helyre megyek, mire újra haza érek és kezdődik a sütés elölről, csak akkor zserbó és mézes nekünk..... :)

Legördült egy kő

Megjártuk a neurológust. Na jó, nem szaladok ennyire előre. Az egész hétfői nap úgy kezdődött, hogy Marci nem ment oviba és korán reggel felébresztett engem is és az öccsét is. Majd elkezdtem ebédet főzni, a szokásos napi rutin kezdődött. Aztán 12-kor jött egy telefon az Önkormányzatból, hogy elfelejtettem bevinni pár papírt és most pótoljan, így fogtam a papírokat és a gyerekeket és nekivágtunk a túrának. Az Önkormányzatban gyorsan végeztünk, majd mentünk tápszerért és utána a Bethesdába a neurológiára. 1-kor indultunk itthonról és fél 4-re értünk a kórházba. Ahogy ott ültem és várakoztunk az futott át az agyamon, hogy ha pozitív is lesz a neurológiai vizsgálat még akkor is nagyon szerencsésnek mondhatom magunkat! Rengeteg a beteg gyerek és szörnyű volt látni őket. Izomsorvadásos, epilepsziás, dühöngő, aki falba veri a fejét.... :( Aztán 4 után bejutottunk. Domi első dolga az volt, hogy felállt az ágyon. Kérdezte a nő, hogy miért jöttünk, szemlesütve mondtam neki, hogy azért, mert a gyerek nem áll/t. Mondtam neki, hogy csütörtökön felállt és azóta rendületlenül fitoktatja új tudományát. Feláll, leül, feláll, leül. A neurológus megnézegette Domit, forgatta, reflexet nézett, majd kijelentette, hogy semmi baja a gyereknek neurológiailag! Kissé ugyan hypotón, de azt írta a papírjára, hogy alkati hypotónia, még határon belül van. Azt is mondta, hogy nagyon laza az izomzata, felállni később fog, mint az átlag - ez bebizonyosodott - és járni is majd olyan 16 hónapos kora környékén. Dévény torna nem feltétlenül kell, de mozgásterapeuta ajánlott, amúgy meg én magam hagyjam békén a gyereket. :) Szép is, nagy is, nincs vele semmi probléma. Jó tornász lesz belőle és sportoljon majd.

Ezt az akadályt ügyesen vettük. Domi rögtön elaludt a babakocsiban, Marci meg a buszon az ölemben. Este fél 7-re értünk haza, ő 1-től gyalogolt mellettem rendületlenül és egy szó nélkül, rettenetesen büszke voltam rá!

Rettenetesen fáradt

 A fiúk és én. :)

 FELÁLLTAM!!!!! 2010.12.16!

 Nagyon laza.....

Első karácsony az óvodában

Pénteken ez is meg volt. Én naiv anyukaként nem hittem volna, hogy a kiscsoportosok is készülni fognak és nekem is kellene készülnöm mondjuk zsepivel. :D Még kezdő vagyok ilyen téren. Csütörtökön átjött Ani - Marci csoporttársának anyukája - és sütöttünk másnapra sütit. Mézeskalácsot csináltam. Aztán csütörtök este Marci a kádban közölte velem, hogy másnap ünneplőbe kell menni. Itt jött a kétségbeesés, nincs is neki ünneplője! Aztán csak találtam egy fekete nadrágot és egy inget, ami mint másnap láttam rajta az oviban kicsi volt rá csöppet. 

Péntek reggel hétkor már a konyhában álltam. Én, aki legrosszabb esetben sem nyitja ki a szemét fél 8 előtt. Csináltam virslis hasékat. Ani hozta át a hozzávalókat még előző nap, de ezt melegen jó enni, de legalább is még frissen és nem másnaposan ezért reggel csináltam meg. Aztán betoppant 8-kor Ani sminkben és szépen felöltözve. Na itt ért a második sokk, nekünk is ki kell öltözni. Ezzel sem számoltam, úgyhogy szekrényt gyorsan feltúrtam és megpróbáltam valami ünnepies sminket is felkenni. Az oviban már felállították a fát, mi fél 10-re mentünk. A kicsik kimentek megnézni a nagyok műsorát, ez remek alkalom volt nekünk anyukáknak, hogy egy kicsit beszélgessünk. Aztán visszajöttek és egy kis műsorral készültek. Na erre tényleg nem számítottam, nem tagadom, kicsit meghatódtam, pedig az én fiam nem rám ütött ami a szereplésvágyat illeti, ugyanis semmit nem csinált. Csak nézett engem és folyamatosan mondogatta, hogy ugye nem mész el? :D De azért jó volt ott látni középen. Egy kicsit azért énekelt, de a körjátéknál "sztrájkolt". Aztán hoztak nekünk ajándékot, amit ők készítettek. A csoport is kapott játékokat, így miután mi anyukák megkaptuk ráröppentek a sajátjukra. :) Aztán kezdődött az eszem-iszom és a játék délig. Domi tiszteletbeli óvodás lett, elment a nagyokkal játszani. Az ölemben nem volt el, mondták nyugodtan engedjem játszani. Nagyon élvezte, alig akart hazajönni. Marci még megebédelt, majd eljöttünk. Még kiosztotta az ajándékait az óvónéniknek, a titkárnéninek és az óvodavezetőnek. :) Ő sütött csokis kekszet és szépen celofánba csomagoltuk. Az volt az idei év utolsó ovis napja. Mivel holnap megyünk a neurológiára Domival ezért nem tudnék Marciért menni, így nem megy oviba, aztán szerdától Józsi itthon van, így egy napra már nem lenne értelme. Jövőre megy legközelebb.

Nálunk (is) járt a Mikulás

Vasárnap reggelre érkezett. Az ablakban lévő csizmába csak virgács volt és egy pici autó meg egy csomag. 

Nálunk az egész család ide küldi a Mikuláscsomagot amit összeállítottak, ezért mi már nem is nagyon csinálunk, mert idén így is összegyűlt 23 csomag. Az összeset természetesen nem kapták meg, ezekből raktunk el párat, mert hozzánk is jönnek majd gyerekek, így nekik is jut majd.

Itt örülés van a kisautónak

 

 Csomagok felfedezése. Ezek el voltak rejtve párnák mögé, így először csak az ablakban lévőke látta, hatalma volt az öröm, mikor felfedtük ezt.

 Domi első igazi Mikulás-ünnepe :)

 A macinak örült a legjobban. :) Egyformát kaptak Domival.

 Domi papírostól megevett egy csokimikulást, mikor nem figyeltünk.

 A papírnak nyilván nem volt jó íze :D

 Egy Mickey egeres foglalkoztató könyv. A másik kedvenc!

 Domi inkább neki való csomagokat kapott. bébiétellel és bébidesszerttel kedveskedtek neki a "Mikulások"

 A virgács a legjobb buli. :)