Buli volt

Megtartottuk a gyerekes szülinapot vasárnap. Jól kezdődött, mert péntek óta dolgozom újra. Szombaton reggel 9-től dolgoztam este 9-ig. Fél 11-re értem haza. Kicsit csaltam, mert vettem tortalapot. Arra már nem volt energiám, hogy neki álljak sütögetni. Megcsináltam a szokásos bulikaját, azaz a franciasalit, tésztasalit és a tojássalátát. Gyorsan összedobtam a tortát, ami a következő képpen "nézett" ki: legalul piskóta, amin étcsoki krém volt, azon piskóta és áfonyalekvár. Ezután piskóta és egy réteg tejcsoki krém következett, majd megint piskóta és áfonyalekvár, ami fölött pikkóta és fehér csokoládés krém volt. A mókás csak annyi volt benne, hogy a krémek nem akartak megfelelő állagúak lenni, ezért kicsit folyós lett. Az egészet leöntöttem tortabevonóval és megszórtam színes tortadarával. Azt hittem annak is csoki íze van, de borzasztóan édes.... Gyönyörű magas torta volt, csak én tudtam, hogy milyen belülről. :D Hajnali kettőre végeztem is. :)

Vasárnap reggel jött anyu és Kata, hozták a husikat. Csináltunk fasírtot és mini rántott husikat. Én nekiálltam megsütni a maradék sütit. Csináltam túrós muffint és fahéjas-almásat, baconnal töltött sajtos masnit, pizzás csigát (mi nem kelt meg, mert véletlenül felforraltam az élesztőt, de így is finom lett).
Anyuéktól kapott Marci egy rollert és egy Thomasos felhúzhatós szállító vonatot. Domi ezen kiborult, hiába kapott egy hatalmas felfújhatós ugráló csacsit és egy Disney-s labdát. Neki mindig az kell, ami Marcié. :) 
2-re készen lettünk, háromtól meg jöttek a vendégek. Marcival előtte már alig lehetett bírni, nagyon izgult. 22-en gyűltünk össze, a gyerekek nagyon hamar feloldódtak és játszottak. voltak olyanok, akik most találkoztak először és úgy játszottak együtt, mintha ezer éves barátok lennének. :)
fél 5 körül megérkezett a torta és a tortával együtt az ajándékok is. Csak úgy pakolták Marcira a rengeteg autót, buszt, lego-t, könyvet.... Mindenkinek ezúton is köszönjük szépen! :) 
Szerencsére a tortára sem volt panasz nagyon finom lett! Nem hogy panasz nem volt rá, de Kristóf nagyon áradozott nekem róla, a legnagyobb dícséretet tőle kaptam.
Fél 7-ig tartott a lufis móka-kacagás, nagyjából egyszerre ment mindenki. 
Pali még maradt romokat eltakarítani, ami meglehetősen gyorsan ment, hála a papírtányéroknak és műanyag poharaknak. 
Vicces volt, mert Palitól Marci kapott egy igazi focilabdát, Domi meg egy kisautót. Domi itt meg azon borult ki, hogy nem ő kapta a labdát. Reggel meg azon, hoy ő kapta a labdát. Igazodjunk ki a gyereken, ha tudunk. :)
Fél 10 volt, mire sikerült őket ágyba tenni, természetesen Marci még megkérdezte, hogy a következő vasárnapon kik jönnek majd? Azt hiszem jövőre nem tart majd egy hétig a szülinap. :)

Itt a gyerek-hol a gyerek?!

Illetve: hol a gyerek?

 Itt a gyerek! :)

5. szülinap

Marci ma 5 éves lett! Szeretem a gyerekeim szülinapját, számomra nagyon nosztalgikus, egész nap jár az agyam, hogy mi történt ezen a napon 1-2-3-4-5 éveel ezelőtt. :) Persze mindig ugyanaz, de jó visszaemlékezni arra a napra. Furcsa az is, hogy ilyenkor nincs itthon és ez a nap számára ugyanolyan, mint a többi. Csak nekem más. :)
Már hétvégén kisebb családdal tartottunk egy szülinapi bulit. Jöttek az igari mamáék és a budakalászi rokonok. Mamáék itt is aludtak, így most végre nem kellett rohanni. Készültem rántott husival, mini fasírtokkal, füstöltsajtos tésztasalátával, franciasalátával és sütikkel, köztük a szülinapi tortákkal. Igen, tortákkal, mert Józsinak meg tegnap volt a születésnapja, így egyszerre tartjuk mindig. Marci csokis tortát kért, így Sachert csináltam neki. Józsi citrusos túrótortát kapott. 
Marcinak hoztak kifestőket, kivehető béléses gumicsizmát és a budakalászi rokonok hoztak 1-1 buszt! Ebből nagy veszekedések vannak azóta is. Marci egy emeletes piros csuklós buszt kapott, míg Domi egy narancssárga kinyitható ajtós buszt. Marcinak rögtön Domié kellett mert annak ki lehet nyitni az ajtaját. De mivel azt Dominak adták, ezért Domi nem akart cserélni, azt ő kapta. Úgy vigyázott rá, mint kutya a csontjára. Ha nem játszott vele akkor is szemmel tartotta, hogy senki más ne érjen hozzá.

 Ajándék papától.

 Ajándék mamától

 Csizmaaaaaaaa :)

 Ajándék(ok) apától és anyától. :)

 Húúúúúúú, autóóóóóóó

 Mindenféle autó játszó"szőnyeggel"

 Domi is kapott

 Az ő arcán az én véleményem. :)

 Sacher torta Donald kacsával és 5 gyertyával

 5 és 41

Marci ajándéka az apjának. :)

Egyetemi hét - az elsőn túl vagyok

Na nem is tudom, hogy hol kezdjem. Ez a hét volt az első konzultációs hetem. Vasárnap egy ismerkedős sulibulit tartottunk a mentőtisztekkel kedenc helyünkön. Ez annyira jól sikerült, hogy éjfélre értem haza. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy nem csak víz fogyott. Hajnali 1 körül feküdtem le és az óra kegyetlenül ébresztett reggel - iietve az nem reggel, hanem hajnal - fél 6-kor. 

Hétfő:
Szerencsére első nap nem volt órám. Egy bevezetés a felsőfokú tanulmányokba kurzuson kellett részt venni, ami aláírásköteles, így ott kellett ülni. Mivel facebookon keresztül a fél osztály már ismerte egymást, ezért megbeszéltük, hogy reggel együtt megyünk. Találkoztunk újpesten és elmentünk az iskolába. Mi nem a Vas utcába járunk, mint a nappalisok, hanem újpestre az Erkel utcába. Nagyon zép épület ez is, csak minden intéznivaló miatt be kell mennünk a Vas utcába, mert itt nincs ügyéntézés. 
Először a tanszékvezető mutatkozott be, majd fel kellett állni és esküt tenni. Megesküdtünk rá, hogy hazánkhoz, a Magyar Köztársaságkoz hűek leszünk. Hmmmm. Aztán elmodtak 1-2 tudnivalót, mit hol találunk. 
Ezután jött a kedvencem, a könyvtáros néni, aki 1 órás előaást tartott a könyvtárról. Ezt nehezen viseltem, főleg az előzmények miatt (sulibuli). A következő a mi tanulmányi ügyintézőnk volt, aki elmagyarázta a neptun használatot. Ez csak azért volt vicces, mert a neptunt már 3 hete használtuk, tárgyfelvételnek meg mindennek már rég vége volt. De mi azért figyeltünk. Ezután a kari segítőnk jött, akitől nem tudtuk meg az órarendet, de legalább sok más érdekes dologról beszélt. Leginkább a HÖK-ről. 
Nagyon örülök, mert rengeteg mentőtiszt hallgató barátom/barátnőm van és velük vagyunk mi szülésznők egy konzultációs héten. Így a szünetekben tudunk találkozni.
1-kor végeztünk és jöttem is haza, ebédeltem, majd mentem a gyerekekért. 

Kedd:
Reggel szintén találkoztunk a lányokkal fél 8-kor újpesten és együtt mentünk órára. Az első órám egy hivatás és személyiség óra volt. Ez leginkább ilyen önismereti óra. Rengeteg kreditet ér és interaktív. Nincs füzet, jegyzet, semmi, csak játszani kell. Szeretem ezt az órát. Két csoportra vagyunk bontva és úgy járunk erre az órára. Első nap megismertük egymást, ki miért jött, ki mit csinál. Egy kerekasztal beszélgetés jellegű óra volt. Sajnáltuk, mikor vége lett, mert annyira belejöttünk. :)
Ezután 3 óra lyukas óra volt, mert a latin is bontott csoport és csak a 2-es csoportnak volt órája, nekünk 1-es csoportnak nem. Egy páran elmentünk kicsit sétálni a környéken.
Utána angol óra következett. Itt szintfelmérő volt. A kezdő szintet céloztam meg magamnak. Sikerült a 2-es modulba kerülnöm. Az egyes modul az abszolút kezdő, a kettes ahogy a tanárnő mondta: álkezdő. Aki már valamilyen szinten tud, de nem árt a gyakorlás. A haladók pedig áprilisban meg is csinálják a nyelvvizsgát, még szerencse, hogy nem oda kerültem. Mivel 1 tanárt kapott az 1es és a 2-es modul így a legelejéről kezdődött a tanítás. Csak mi kaptunk más feladatot is, mint a számok tanulása. Végre volt nyelvi sikerélményem! Ilyen még sosem történt vele. Jól éreztem magam a kezdő csaptban.
Angol után biofizika óra következett. Durvának hangzik, de nagyon nem az. A tanár meg tök cuki és lelkes, átadja a lelkesedését is, így komolyan mondom öröm volt az óra. Nem mellesleg van a tanárnak humorérzéke is. Még élvezni is lehetne ezt az órát, ha nem este 7-kor lenne. Fél 8-ig voltunk suliban kedden. Hazajöttem, fürdés, táskaátpakolás és alvás, majd az óra megint csörgött...

Szerda: 
Az első 4 órám anatómia volt. 5 éve tanulom az anatómiát, azt hittem valamit tudok róla, de nagyot tévedtem. A tanár nagyon jó, jól magyaráz és szakspecifikus. Nekünk szülésznőnknek első sorban az egyedfejlődést kell tudnunk, a koponyacsontokat, medencét és a gerincet, szívet, magzati keringést így első félévben. De azt tökéletesen és latinul. A koponyacsont részének a képleteit is. Részletes csonttannal még nem volt dolgom, úgyhogy ez most nagy kihívás. Az anatómia a egyik legnagyobb szórótantárgy. Állítólag harmadolni szokta a társaságot. Hát nem tudom, mi ezt majdhogynem már magunktól megtettük. Úgy értem, hogy elvileg 70 embert vettek fel a szakra, amiből 53 iratkozott be és összesen csak 38 jár. Érdekes adatok.
Az egyedfejlődéssel szerencsére nincs bajom, azt már tanultam, csak a Graaf-tüsző felépítését nem kellett tudnom, de mára már ez is megtanulva. :) A csontoktól viszont nagyon félek. Illetve a képleteitől. Bár szerintem csak logikusan kell átlátni, na ez még nem megy.
Anatómia után volt egy lazább óra, az infokommunikáció. Ha jól értelmeztem az óra lényege az lesz, hogy mikor eljön az ideje addigra megtanuljuk majd rendesen megszerkeszteni a szakdolgozatunkat. Nagyon az alapoktól kezdtünk, onnan, hogy mi is az a szövegszerkesztő és hogyan használjuk a google-t. Kicsit uncsi volt, de így anatómialevezetésnek tökéletes.
Közben ránéztem a neptunra, ahol írták, hogy megérkezett a határozatom a kedvezményes tanrendről. Szerencsére elfogadták, így egyéni tanrendem van, ami azt jelenti, hogy csak gyakorlati órára kell járnom (tehát angol, latin, info és hivatás és személyiség) a többi órára nem kéne bejárnom. Amíg meg tudom oldani addig persze mindig ott leszek. A másik nagy előnye ennek, hogy tulajdonképpen akkor vizsgázom, amikor szeretnék, csak meg kell beszélnem a tanárokkal. Vagyunk páran egyéni tanrenden, így összefogunk és kis csoportot fogunk alkotni. Állítólag jobban is szeretik, ha így vizsgázunk, mint egyesével.
Info után megint jött egy kis hivatás és személyiség. Ezt az órát a kertben tartottuk a nagy fa alatt. Volt egy varázsa az biztos. Megint jűátékosan ismerkedtünk egymással.
Az óra végéről elkéretzkettem, mert én mentem a gyerekekért. Domi már teljesen beszokott a bölcsibe, szegény szinte minden nap utolsó volt, mert Józsi sem tud érte korábban menni. Hétfő este láttam őket utoljára, így örültem, hogy én mehettem értük. 

Csütörtök:
Polgári - és katsztrófavédelemmel kezdődött a nap. A jó az volt benne, hogy csak aláírásos, ergo annyi volt, hogy bementünk, aláírtuk a katalógust (nem minden tanár tart, de aminél feltétel az aláírás ott van), majd meghallgattuk az előadást. Csak másfél óra volt. 
Ezután megint angol óránk volt. Az internetes nyelvi laborral dolgoztunk, ami itthon is elérhető és gyakorlófeladatok vannak rajta. Itt szinte minden 2-es modulos úgy döntött - többek között én is -, hogy hiába vagyunk mi 2-es modul, hogyha az alapokat nem értjük, nem tudjuk, így kértük a tanárt, hogy indítson csak egy csoportot és legyünk inkább mind 1-es. Nem nagyon akarta, mert többet gondolt rólunk, de aztán mondta, hogy akkor a kezdőknek kicsit megnyomja és haladhatunk együtt. Szerintem a nyelv az, amiből az ismétlés sosem árt. Amúgy már tök sokmindent megértettem a nyelvtanból, ami eddig nekem homály volt! És így 12 év után jött egy tanár aki elmagyarázta és megértettem végre! Ez is sikerélmény volt. Életemben először járok úgy angolra, hogy nem gyomorgörccsel! 
Ezután jött a pszichológia. Nem szeretem a pszichológiát, de ez az óra nagyon tetszett. Leginkább a születés utáni első óráról (mint megtudtam szakmai berkekben a neve: aranyóra) beszéltünk, hogy mennyire fontos z első szemkontaktus, még ha nem is gondoljuk annak. Mi a legfontosabb feladata az anyának az első 6 hónap alatt. Beszéltünk a nevelésről, hogy mi helyes és mi helytelen. Kifejezetten érdekes óra volt, pedig már vártam az uncsi és száraz pszichot.
Utolsó óra az alkalmazott biológia volt. Vetekszik az anatómiával nehézségi szinten. Legalább is nálam, aki sosem szerettem a kémiát. Mert biza az első órán megtaultunk szteránvázat rajzolni, aminosavakat egyesítettünk, szénatomokhoz kötöttünk...stb. Ez nagyon nem az én világom. Ahhoz, hogy folytatni tudjam a tanulmányaimat a következő félévben mindenképp sikerülnie kell az alkalmazott biológia és az anatómia tárgynak. Hiszen erre épül majd sok szakmai tárgy. Itt egy kicsit átértékeltük eddigi tanulmányainkat. Még a végzett okj-s szülésznők között is volt olyan, aki fel akarta adni! De nem szabad, muszáj csinálni és tanulni!!!

Péntek:
A csütörtök után ez már a hét levezetése volt. Első óránk a dékán-helyettessel volt. Ő tartja az egészség és társadalom órát, másnéven szociológia.
Az első másfél órában még nem az anyaggal foglalkoztunk, hanem mondott hasznos infókat a kreditrendszeres oktatásról, a nyelvvizsga fontosságáról, és persze arról, hogy milyen átjelentkezési feltételek vannak szakok és költségtérítéek között. Itt minden kérdésünkra kaptunk választ.
Aztán pesze órát is tartott. Ez is pozitív csalódás volt, mert a legunalmasabb (számomra) órát  is úgy fel tudta dobni a személyiségével és a humorával, hogy rendesen élveztük. :)
Volt még egy óránk aznap, ami alkalmazott egészségügyi gazdaságtan névre hallgat. Csak ismételni tudom magam. Egy száraz és számomra tök érdektelen órát a tanár személyisége egész élvezhetővé tud tenni. Nem ezek lesznek a kedvenc óráim, de abszolót kibirható mindegyik.


Csütörtökön Marci reggel hányt, így Józsi itthon maradt vele. Levitte a dokihoz, aki szerint egy kis vírus. Hőemelkedése volt, de csak reggel. Azért a hét további részében inkább itthon maradt. 
Pénteken én mentem Domiért, le sem szállt rólam. Nehéz lehetett neki ez a hét. Eddig mindig velem volt, most meg egész héten talán 3-4 órát látott összesen. Nekem is nagyon nehéz volt a hét. Viszont rettenetesen élveztük szinte mindannyian. Sjnálom, hogy nem lehetünk nappalisak, mert nagyon jó lenne ezt nappalin hallgatni, de az élet így hozta, hát ennek is nagyon örülök. 
A bejegyzéseim motantól tuti ritkulni fognak, mert neki kell feküdni a tanulásnak, ha 4 év múlva diplomát szeretnék. :)

A közös szoba öröme

Marci és Domi eddig külön szobában laktak. Domi csak alvásra használta a szobáját, mert amúgy is mindig Marcinál voltak. Elérkezettnek láttuk az időt hétvégén, hogy Domi beköltözzön az emeletes ágy aljába. :)
Szombat estét néztük ki erre az alkalomra. Már napközben is sokszor mondtuk neki, hogy mostantól ott alszik majd az emeletes ágy aljában. Mutogatott is bőszen, hogy neki az az ágya. Eljött az este és mint egy jó gyerek automtikusan oda ment lefeküdni. Meglepődtem. Az öröe nem tartott sokáig, mert aztán azzal a lendülettel ki is akart jönni. Akkor kicsit mellé ültem és rábeszéltem, hogy aludjon ott. Picit sírt, majd rádöbbent, hogy van az emeleten köznsége, így inkább belelkesült és beszélt. Marci is. első nap 22 óráig "beszélgettek", majd elájult mind a kettő. Másnap délben szintén az emeletes ágy aljába tettem le aludni. Sírt egy minimálist, de csak azért, mert ehajtottam az ajtót és nem hallotta a hangunkat. Mikor mondtam neki, hogy kinyitom, csak aludjon mondta, hogy jó, és el is aludt. :) Este már ment minden, mint a karikacsapás! Azóta együtt alszanak. Szerencsére ez is elég simán ment.

Még nincs rendesen megcsinálva a szoba, mert ahol a képen kicsi csíkban nincs tapéta oda egy nagy bogaras lámpát tervezek még. :)

Vasárnap pár évfolyamtársakkal - főleg nappalis és levelezős mentőtisztekkel - elmentünk kicsit bulizni. Van már egy nagyon jó bevált törzshelyünk, egy baj van, hogy a Vas utcai épületnél, mi pedig az Erkel Gy. utcába járunk suliba Újpestre. 
Éjfélre értem haza, hétfőn meg kezdődött az iskola. Ez majd egy hosszabb poszt lesz, amit nem most írok meg, mert a héten tulajdonképpen csak aludni és átöltözni járok haza..... 

Kutattam! :)

Jártam a kutatók éjszakáján. Nagyszerű rendezvény, nem is értem, hogy miért csak idén voltam először? Linda mentőtiszt hallgató barátnőmmel megbeszéltünk, hogy milyen programokra megyünk majd. Nagyon komoly rendszer volt, mindenhol 8-án már regisztrálni kellett előre. Persze a boncolásos programokra lehetetlen volt a regisztráció, pedig itt ültem a gép előtt abban a pillanatban, hogy megnyílt a lehetőség.

16 órakor találkoztunk a déliben. Onnan az I-es Női Klinikára mentünk, az első programunk a lombik programról szólt. A portás mondta, hogy menjünk az előadóba az elsőre, mert ott lesz az előadás. Vártunk, nem jött senki. Lementünk megkérdezni, akkor mondta, hogy menjünk át a az udvaron, balra és ott. De ott a rákkutatók voltak, visszamentünk. A portán egy másik ember mondta, hogy menjünk át a pavilonba, le az alagsorba és fel a harmadikra. Megpróbáltuk, de zárva volt. Ott már többen várakoztunk. Megkérdeztem egy nővért, ő mondta, hogy menjünk vissza a szülészetre, mert mégiscsak ott van az előadóban. Így jól el is késtünk. 

Bementünk az előadóba és hallgattuk az előadást. Két nagyon szimpatikus orvos tartotta, nagyon élvezetes volt. Még Lindának is, akit a szülészet annyira nem érdekel. "Megtanultuk" mi a különbség az IVF és az ICSI között, hogyan történik a lombik a történet legelejétől a legvégéig. Láthattuk videón óriás nagyításban, ahogy a petesejt osztódik. Fantasztikus élmény volt. Aztán az előadás második részében felmentünk a laborba és zöld köpenyt és cipővédőt húztunk, majd mikroszkóp alatt is megnézhettük a tanultakat. Láttuk a ptricsészét, a műszereket, amivel egy új életet hoznak létre. Nagy élmény volt az biztos.

Aztán még megnéztük az egész rendelőt, ott is körbekalauzoltak minket. Annyira elnyúlt ez az előadás, hogy már a magzati diagnosztikára nem értünk oda. No mindegy, majd jövőre oda is eljutok.

A következő program gyors vacsi volt a mekiben, majd elmentünk az egyetemre, ahogy a mentőtisztek munkáját mutatták be interaktív szimulációs gyakorlatban. Nagyon jól megcsinálták! 

Hornyák tanár úr tartotta. A történet az ajtón kívül kezdődött azzal, hogy a tömegből kiválasztott 2 embert a játék kezdetéhez. A történet az volt, hogy a Börzsönyben sétál a két kiválasztott, egyszer csak látják, hogy a földön fekszik valaki. Ekkor kinyílt az ajtó és bementünk. A földön feküdt egy sérült, egy faág állt ki belőle az egyik oldalon, zúzódások borították a testét. A két "önkéntesnek" reagálnia kellett, mintha éles helyzet lenne. Az egyikük értette a dolgot, a másik nem igazán. Aztán jöttek a "mentők" és ellátták a sérülést. A végén megbeszéltük a játékot, mindenkinek a szerepét.

Jött a következő: egy áruházban sétálunk, egyszer csak betörik egy kirakat és egy lányt összevágnak a szilánkok. És mit ad Isten, Hornyák tanár úr a mi Lindánkat választotta ki a játékra. Pedig direkt sunnyogtunk. Linda jól csinálta a dolgát szerintem, feltépte a nadrágot, megemelte a lábát a sérültnek - aki sokkot kapott és hadonászott, üvöltött, majd elájult - közben szólt a tömegnek, azaz nekünk, hogy hívjuk a mentőket. Eközben mellettünk is valaki összeesett. Gyorsan reagálni kellett, egy lány máris megnézte, hogy mi történt vele, majd mikor látta, hogy "csak" elájult stabil oldalfekvésbe tették. Közben a mentősök ellátták Linda sérültjét. Mint kiderült artériás vérzést kellett volna ellátni, de erről nem volt infónk. A tanár úr megkérdezte Lindát, hogy tanult-e elsősegélyt és ha igen hol? Én itt már nagyon röhögtem, ő meg csak annyit bírt elrebegni, hogy jelenleg első éves mentőtiszt hallgató. Mondtam, hogy most vágta el magát egy életre.... :D

Innen tovább mentünk a SOTE Radiológiájára a "Megszólal a sírvilág" előadásra. Na ebben csalódtunk a legnagyobbat. Nem azt mondom, hogy rossz volt, mert roppant érdekes, hanem másra számítottunk. Érdekes dolog a radiológia és a CT is. CT-val néztünk meg 3 múmiát. Persze nem igaziból - és ez volt a csalódás, mert azt hittem igaziból CT-zünk majd - hanem diákon néztük. De akkor is félelmetes volt, hogy Kr. e. 400-ból látom a képen a becsomagolt múmiát és megfejtettük a történetét. Kívülről egy múmia, de a CT segítségével az ujjperceit is láthatjuk, a fogai, mindenét. 

Egyébként mindenhol nagy ellenőrzés volt, volt listájuk amit alá kellett írni, mint egy jelenléti ívet. Rajta volt a nevünk és mellette alá kellett írni. Nagyon jó volt, rengeteget tanultam pár óra alatt és jövőre tuti megint elmegyek! :)

Képek

Rég csatoltam már képeket, mondjuk nem is nagyon csináltam mostanság. Egy párat azért mutatok. :)

Rendőrségi gyereknapon jártak a fiúk, mikor én beiratkozni voltam. :)

 "Nyínyó atóóó"

 Domi, Anna, Marci

 Dögös csillogós gyíktetkó. Még mindig vannak nyomai, pedig már 3 hete.

 "Jaj, de kis vicces vagyok!"

 Vacsora...?

 

Szimultán kakaóivászat esténként.