A közös szoba öröme

Marci és Domi eddig külön szobában laktak. Domi csak alvásra használta a szobáját, mert amúgy is mindig Marcinál voltak. Elérkezettnek láttuk az időt hétvégén, hogy Domi beköltözzön az emeletes ágy aljába. :)
Szombat estét néztük ki erre az alkalomra. Már napközben is sokszor mondtuk neki, hogy mostantól ott alszik majd az emeletes ágy aljában. Mutogatott is bőszen, hogy neki az az ágya. Eljött az este és mint egy jó gyerek automtikusan oda ment lefeküdni. Meglepődtem. Az öröe nem tartott sokáig, mert aztán azzal a lendülettel ki is akart jönni. Akkor kicsit mellé ültem és rábeszéltem, hogy aludjon ott. Picit sírt, majd rádöbbent, hogy van az emeleten köznsége, így inkább belelkesült és beszélt. Marci is. első nap 22 óráig "beszélgettek", majd elájult mind a kettő. Másnap délben szintén az emeletes ágy aljába tettem le aludni. Sírt egy minimálist, de csak azért, mert ehajtottam az ajtót és nem hallotta a hangunkat. Mikor mondtam neki, hogy kinyitom, csak aludjon mondta, hogy jó, és el is aludt. :) Este már ment minden, mint a karikacsapás! Azóta együtt alszanak. Szerencsére ez is elég simán ment.

Még nincs rendesen megcsinálva a szoba, mert ahol a képen kicsi csíkban nincs tapéta oda egy nagy bogaras lámpát tervezek még. :)

Vasárnap pár évfolyamtársakkal - főleg nappalis és levelezős mentőtisztekkel - elmentünk kicsit bulizni. Van már egy nagyon jó bevált törzshelyünk, egy baj van, hogy a Vas utcai épületnél, mi pedig az Erkel Gy. utcába járunk suliba Újpestre. 
Éjfélre értem haza, hétfőn meg kezdődött az iskola. Ez majd egy hosszabb poszt lesz, amit nem most írok meg, mert a héten tulajdonképpen csak aludni és átöltözni járok haza.....